Kerr és Griffin trófeáját veszélyezteti bárki?

Azt hiszem, az Év Edzője díj az egyértelműbb, ezért kezdjük ezzel. A Golden State Warriors 66 győzelemnél jár, amely az utolsó napon lehet 67 is, így szerintem vezetőedzőjük, Steve Kerr kérdés nélkül nyeri ezt a trófeát. Csak hogy egy kicsit el tudjuk helyezni ezt az esetleges 67 győzelmet: minden idők 10 legjobb alapszakaszcsapata közé léphet ezzel a Warriors holtversenyben a hatodik helyre az 1985/86-os Boston Celticsszel, az 1991/92-es Chicago Bullsszal, az 1999/2000-es Los Angeles Lakersszel és a 2006/07-es Dallas Mavericksszel. Összesen két együttes nem nyert a Top10-ből bajnoki címet: az előbb említett Mavs, illetve az 1972/73-as, 68-14-et produkáló Boston Celtics.

Tavaly 51-31-gyel a nyugati hatodik helyen végeztek, és nagyban Andrew Bogut bordatörésének köszönhetően 4-3-mal kiestek az első körben a Los Angeles Clippersszel szemben. Azzal, hogy 66 győzelmet már biztosan szereznek, minden idők legnagyobb javulását mutatták be egy olyan csapattól, amelyik az előző évben legalább 50 győzelmet számlált. Kerrnek pedig nem volt egyszerű dolga, hiszen a játékosok által Istenített Mark Jacksont kellett pótolnia, de sikerült a csalódott, talán kicsit dühös társaságot egy irányba terelnie, az oaklandi alakulat pedig fennállása legjobb játékát produkálja - egyelőre nem a legeredményesebbet, Rick Barryék bajnoki címe még nincs meg, de újkori történetük legszebb korszakát élik, levetkőzve kicsit a "lúzer" szerepkört, amely a hosszú-hosszú PO nélküli évek alatt rájuk ragadt.

Lehet azt mondani, hogy könnyű dolga volt a trénernek ilyen állománnyal, mégis akkorát lépett előre a Warriors az előző idényhez képest - látszólag kevés keretbeli változtatással -, hogy szinte biztosan elvehetetlen tőle ez a díj, és abszolút meg is érdemli Kerr az elismerést, hiszen újonc edzőként bizonyított (legalábbis az alapszakaszra nézve) - természetesen a 66 (vagy 67) győzelem rekord egy elsőéves trénertől.

Féltávnál még az Atlanta Hawks vezetőedzőjét, Mike Budenholzert mondtam volna befutónak, hiszen akkor azonos mérleggel állt a két együttes, az Atlantából pedig nagyobb munka volt kihozni azt a mutatót, most azonban 6 győzelem a differencia a két alakulat között, az nagyon sok, még ha a Hawks teljesítménye is kalaplengetést érdemel. Érdekes azt is nézni, hogy a Hawks után a nyugati elit következik, de a Golden State-hez képest már 11 győzelemnyi távolságban, szakadéknyi ez, még ha csak egyetlen helyet is jelent majd a PO-ban monduk a Spurshöz, a Clippershez vagy a Rocketshez képest.

A feltörekvő csapatok edzőit lehet még megemlíteni, helyezésre szerintem jó lesz akár a Utah Jazz trénere, Quin Snyder, a Boston Celticset irányító Brad Stevens, vagy a Milwaukee Bucksot rendesen összekapó Jason Kidd is. Utóbbi borzasztóan jó védekezést rakott össze a Bucksnál, és bár a keleti főcsoportban jutottak PO-ba, ami egy kis csillagozást jelent a száraz tények mellett, olyan játékosai dőltek ki egész évre, mint Jabari Parker, vonultak vissza, mint Larry Sanders, vagy cserélték el őket a deadline-kor, mint Brandon Knight - főleg utóbbi távozása volt nagy érvágás, a Milwaukee mégis áll.

Stevens körül lassan akkora mítosz kezd kialakulni, mint a legnagyobb edzők körül: teljesen mindegy volt, ki esett ki, mikor kit cseréltek el, a rendelkezésére álló anyagból mindig a legtöbbet hozta ki. Év elején még úgy tűnhetett, hogy direkt buknak meccseket, számtalan olyan helyzet volt, mikor a negyedik negyedben érthetetlenül összeomlottak, de év végére Evan Turnerből olyan játékost csinált, akit az 1/2-n vártak az emberek, Isaiah Thomast simán beépítette, és egy nagyon kiegyensúlyozott támadójátékot rakott össze, ahol kevés a (nincs) sztár, ellenben mindenkire kell figyelni.

Snyder az All-Star gála és Enes Kanter elcserélése után nyugati mércével mérve is PO-csapatot tett össze, amellyel kapcsolatban komoly kérdőjelek merültek fel még az év elején is, most azonban alig várja az ember, hogy lássa, mire képesek majd akkor, ha nem 15-20 győzelem hátrányból kell indulniuk a nyugati legjobb 8-cal szemben. Stevenséhez hasonlóan kiegyensúlyozott játékot erőltet, viszont a Jazz védekezése sokkal jobb már most is, mint a Bostoné, és megvan az az előnyük, hogy a potenciális húzóembereiket, sztárjaikat már ledraftolták, gyakorlatilag kész a csapat.

 

Az Év Vezetője díj azért nem ennyire egyértelmű, de ez főleg azért van így, mert fogalma nincs senkinek, milyen időintervallumra osztják az elismerést. Ha egy szezonra adnák - ahogy ezt a tavalyi RC Buford győzelem jelezte, hogy egyáltalán nincs így -, akkor a Cleveland Cavaliers GM-jét, David Griffint nem lehetne megverni.

Alapvetően a nyári mozgásokat nem az ő számlájára írom se pro, se kontra. LeBron James döntött, haza akar menni, vele együtt pedig egy raklap veterán kiegészítőjátékos gondolta úgy, gyűrűt akar nyerni minimum fizetésért. Ahogy ezt nem írom Griffin pozitívumai közé, úgy azt sem lehet neki szerintem felróni, hogy Andrew Wigginst elcserélte Kevin Love-ra. Love-ot James akarta, nem volt mese, meg kellett szerezni még azon az áron is, hogy az 1/1-es szupertehetséget feladták, és még azon az áron is, hogy Love maradása Clevelandben egyáltalán nem biztos. Amit viszont év közben csinált, az szerintem a saját műve és elengedhetetlen manőverek voltak ezek a bajnokesélyességhez vezető úton.

Nyáron és főleg a szezon első 40 meccse után nem gondoltam ezt igazán gyűrűesélyes gárdának, erről írtam is anno LeBron James kéthetes pihenőjénél. Griffin azonban két zseniálisat húzott: az alapvetően káros Dion Waitersért szerzett egy első köröst, egy scoringban jobb JR Smith-t, illetve egy periméter védekezésre alkalmas Iman Shumpertet - ez az idény messze legnagyobb lehúzása volt az egész ligában. Az első köröst aztán összecsomagolta egy későbbi védett első körössel, ezért pedig megszerezte azt a Timofey Mozgovot, aki a festékben összerántotta a Cavs védelmét, és így az egész hátsó alakzatnak tartást adott. Amint James visszatért sérüléséből, a Cleveland össze is állt - ennél jobb szerkezetű csapatot nem nagyon lehetett összehozni -, és nemcsak eredményekben, de játékban is kezdenek hasonlítani egy olyan gárdára, amelynek célja lehet az aranygyűrű megszerzése.

A nyári ténykedésekhez kevésbé volt köze Griffinnek, de nem is lettek volna azzal az állománnyal igazi esélyesek a végső győzelemre - az, hogy ezt elérték gyakorlatilag 40 meccs alatt, ennek a két cserének az eredménye.

A Golden State annyira jó idényt fut, hogy Bob Myerst, az ő GM-jüket sem szabad elfelejteni, főleg azért sem, mert az utóbbi években kiderült, ez bizony egy több idény munkásságát értékelő szavazás szokott lenni, a Warriorsnél pedig volt bőven jó döntés az utóbbi pár évben. Steph Curry szerződése, Andrew Bogut megszerzése Monta Ellisért, Klay Thompson hosszabbítása, majd az a döntés, hogy nem cserélték el Kevin Love-ra, Draymond Green kihalászása a második körből - ezeknek a döntéseknek a következménye az, hogy most a Golden State az egyik legnagyobb esélyes a bajnoki címre.

Más azonban szerintem idén nem nagyon jöhet szóba. A Philadelphia szépen tankolt, ahogy a Minnesota is - Flip Saunders ráadásul megszerezte Andrew Wigginst is a nyáron, bár inkább csak jókor volt jó helyen -, de erre nem nagyon szoktak elismerést osztogatni. Danny Ferry helyett Budenholzert jelölte az Altanta ide is, ezzel a Hawks ebből a szavazásból szerintem kiesett. Meg lehet említeni a Utah-t is a Kanter-csere miatt, azt a Chicago Bullst, amely Pau Gasol személyében egy régi fényében tündöklő sztárt, Nikola Mirotic esetében pedig egy későbbi potenciális All-Star játékost igazolt a nyáron, vagy azt a Daryl Morey-t (Houston Rockets), aki úgy tűnik, hogy erre az évre papíron jó kiegészítő személyzetet hozott össze James Harden és Dwight Howard mellé.

Egyik esetben sincs azonban túl sok érv amellett, hogy miért ne Myerst vagy Griffint válassza az adott szavazó inkább. Myers mellett a többéves munka szól, az viszont szerintem erősen ellene van, hogy a Warriors nélküle is be fog zsebelni legalább három díjat (Kerr, Steph Curry és Draymond Green). A legnagyobb munkát ebben az idényben Griffin rakta le az asztalra, viszont ő csak most kezdett el dolgozni, a nyári dolgok pedig egyértelműen nem rajta múltak, ha bárki más ül a helyén is hazamegy James. Összességében nézve én Griffinnek adnám a trófeát, de ha Myers kapja sem lesz érdemtelen - mindenki mást meglepetésként élnék meg.