Kevin Garnett: Egy legenda története

I. fejezet: Életének korai szakasza

Kevin Maurice Garnett 1976. május 19-én született a Dél Karolina államban található Greenville városában, Shirley Garnett, és O’lewis McColough fiaként. A szülők még Kevin gyermekkorában elváltak, majd Shirley újraházasodott, és a három kicsivel a szintén dél-karolinai Mauldinba költöztek (KG ekkor még csak 12 éves volt).

Garnett már ekkor is nagyon szerette a kosárlabdát, rendszeres tagja volt az általános iskolai csapatnak, majd 3 évig a Mauldin Gimnázium gárdáját erősítette. Ám ekkor egy balhéba keveredett, ugyanis részt vett fekete és fehér emberek közti verekedésben, melynek következtében a rendőrök előállították, és egyike volt annak a három diáknak, akik másodfokú lincselést kaptak. Kev’ úgy döntött, hogy elhagyja Mauldint, és a chicagói Farregut Akadémián folytatja tanulmányait.

Ezek után csak a játékra koncentrált, ami a „lőlapján” is meglátszott, hiszen 25 pontja mellé brutálisnak is nevezhető 18 lepattanót, 6-6 blokkot és asszisztot átlagolt igen imponáló, 66%-os mezőnydobással, amivel csapata vezére lett, és 28-2-es mutatóval a csoport bajnoki címét is bezsebelte társaival. Parádés teljesítménye előtt a közvélemény is fejet hajtott, hiszen Illinois állam Mr. Kosárlabda címe mellé a McDonald’s által szponzorált össz-amerikai (All-american) összecsapáson 18 pontos, 11 pattanós, 4 gólpasszos teljesítményének köszönhetően a Legkiemelkedőbb játékos címet is megkapta. A mindössze 19 éves erőcsatár elhatározta, hogy jelentkezik az 1995-ös NBA draftra, és kihagyja az egyetemet. A középsulis pályafutását 2553 egységgel, 1809 lepattanóval, és 737 prakkerrel zárta le.

II. fejezet: NBA pályafutásának kezdete, avagy a minneapolisi bálvány

KG játékjogát a Minnesota Timberwolves foglalta le az 1. kör 5. helyén, érdekes, hogy Hősünk volt az első olyan játékos 1975 után, aki a középiskola után egyből az NBA draftjára ment. A T’wolves az 1989-90-es idény óta - amióta csatlakoztak a ligához - sohasem tudtak 29-nél több mérkőzést megnyerni. Kevin profi pályafutása nehezen indult, általában a padról szállt be, de később már a kezdőben találta magát (miután szezon közben Flip Saunders váltotta Bill Blairt), ahol mindkét oldalon (támadó, védő) nagyon hasznosan játszott, és Tom Gugliottával remekül működött együtt. Újoncéve nem sikerült rosszul, 10pontja mellé 6 lepattanót és 2 asszisztott jegyzett mérkőzésenként.

Az 1996-97-es szezonban „A Kölyök” (Da Kid) már egyre meghatározóbb tagja lett a Minny-nek, hiszen 17 egysége mellé 8 pattanót szállított összecsapásonként, és nem elhanyagolható szempont az sem, hogy zsinórban 2 mérkőzésen is 8 blokkot osztott ki. A csapat is egyre jobban játszott, amiben nagy szerep tulajdonítható Stephon Marburynek (akit a Milwaukee Buckstól sikerült megszerezni egy csere keretein belül). KG-t és Gugliottát beválasztották Nyugat All-Star csapatába. A Minnesota történetének legjobb szezonját futotta, 40-42-vel még az utolsó rájátszást érő helyet elcsípték, ám a playoffban sok babér nem termett a Garnették számára, hiszen a címvédő Houston Rockets (soraiban Hakeem Olajuwonnal, Clyde Drexlerrel és Charles Barkley-val) 3-0-al átgázolt a Farkasokon.

Mivel Garnett egyre érettebb játékot mutatott, a Minnesota vezetői úgy gondolták, hogy „megdobják” az ifjú titánt egy 6 éves, 126 millió dolláros szerződéssel. Egész év alatt kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, amit alátámaszt a 18 pontos, 9 pattanós átlaga is, és zsinórban másodszor beválogatták az all-star gárdába. A T’wolves ismét bejutott a playoffba, ám az első fordulónál tovább nem jutottak Saunders mester fiai, azonban az előző esztendőbeli söprést követően most jóval szorosabb csata után, 3-2-vel estek ki a Gary Payton vezette Seattle Supersonics ellen. A holt idény nem indult fényesen, hiszen az alakulat egyik meghatározó tagja, Tom Gugliotta a Phoenix Sunshoz igazolt.

Mivel a tulajdonosok és a játékosok szakszervezete nem tudtak megegyezni a bérekről illetve a pénzek elosztásáról, ezért elrendelték a lockoutot. Sikerült megállapodni, ám a 82 meccses alapszakaszt „megcsonkították” 50-re. Kevint már a liga szupersztárjai közt kezdték emlegetni, amire jócskán rászolgált (20 pontos, 10 pattanós átlag). Az idény közepén elcserélték Stephon Marburyt a New Jersey Nets-be (ma már Brooklyn Nets), helyére a kétszeres all-star, Terrell Brandon érkezett a fagyos Minnesotába. A Farkasok 25-25-el a 8. helyen épphogy „beslisszoltak” a rájátszásba. Az első kör idén is a végállomást jelentette számukra, hiszen a későbbi bajnok San Antonio Spurs 3-1-el búcsúztatta a Minny-t.

A következő szezonban a fiatal erőcsatár továbbra is jó formában játszott, szárnysegédje is akadt, hiszen az újonc (6. helyen kiválasztott) Wally Szcerbiak is nagymértékben hozzá tudott tenni a gárda eredményességéhez, amivel a franchise históriájának legjobb mutatóját is elérték, 50 győzelem mellett csupán 32-szer hagyták el vesztesen a parkettet. Sajnos egy szomorú eset is beárnyékolta az évadot, hiszen Malik Sealy (aki Garnett legjobb barátja volt) halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett. A Timberwolves ismét az első „rundóban” kényszerült búcsúzni, 3-1-re kaptak ki a Portlandtől KG-ék.

A nyáron A Kölyök tagja volt a Sydneyben olimpiai aranyérmet nyerő Team USA csapatának.

A 2001-02-es szezonban Hősünk figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, hiszen ponterős játéka (21 pont/meccs) mellett még a palánk alatti hatékonysága is kiemelkedő volt (12 pattanó/meccs), emellett még a csapatjátékból is kivette a részét, 5 gólpasszt adott mérkőzésenként. Tagja lett az All-NBA második ötösének, ám a rájátszástól győzelem nélkül kellett búcsúzni, hiszen a Dirk Nowitzki, Steve Nash és Michael Finley nevével fémjelzett Dallas Mavericks útját állta a Farkasoknak.

A következő esztendő, KG pályafutásának egyik legjobb statisztikai sorát hozta: 23 pont mellé 13 gyűrűről lecsorgó labdát tépett le, illetve 6-szor hozta kihagyhatatlan helyzetbe a társait találkozónként, amivel kiérdemelte, hogy az All-NBA első gárdájába válasszák. Az Ő főszereplésével a Minny az 50 győzelmes rekordját 51-re javította, viszont a saját árnyékán, vagyis a rájátszás első körén ismét nem tudtak túllépni Saunders tanítványai, hiszen a háromszoros címvédő Los Angeles Lakers 4-2-vel kényszerítette két vállra Garnettéket.

Mivel a korábbi esztendőkben KG-nek szinte egyedül kellett vinni a hátán csapatát, a Wolves vezetői léptek, és leigazolták a kétszeres bajnok irányítót Sam Casselt, valamint Latrell Sprewellt, centerben pedig a remek védő hírében álló Michael Olowokandi játszott. Kevin továbbra is falkavezér volt, egyénileg legjobb idényét futotta, (24 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz, 2 blokk) Ő szerezte a legtöbb egységet, valamint a legtöbb lecsorgó labdát is ő tépte le. Ezek a parádés számok elismerésben is megmutatkoztak, hiszen pályafutása során először választották meg az alapszakasz legértékesebb játékosának (MVP). A csapat is remekül muzsikált, 58 győzelemmel zárták a reguláris szakaszt a minnesotaiak, és ebben az évben már sikerült, ami korábban nem: túljutni az első körön. Az újonc Carmelo Anthony vezette Denver Nuggetset simán, 4-1-el, míg a második fordulóban a Sacramento Kings-t nehezen, 4-3-al búcsúztatták. A Főcsoport fináléjában a Shaq és Kobe mellett immáron a veterán Karl Malone, Gary Payton párost is soraiban tudó LA Lakers várt. A párharcot a kaliforniaiak 4-2-vel húztak be a papírformának megfelelően, de elég nagy harc után, ám a nagydöntőt a Detroit ellen 4-1-el vesztették el Phil Jackson fiai, pedig sokan előrehozott döntőnek titulálták a Wolves és a Lakers párviadalát. A Minnesota történetének legjobb szezonját futotta, míg Garnett megszerezte pályafutása eddigi egyetlen MVP címét.

III. fejezet: A csalódást keltő évek.

A 2004-05-ös esztendő csalódást keltő volt a minneapolisiak számára, mivel 8 év után nem jutottak be a rájátszásba (igaz, a 44-38-as mérleg Keleten bőven elég lett volna a playoffhoz). KG az előző szezonokhoz képest jócskán visszafogottabban játszott, ám így is beválasztották az Év második ötösébe.

Az ezt követő idény még gyalázatosabban sikeredett, ráadásul Hősünkön egyre többször lehetett látni a feszültséget, amit a gárda 33-49-es, pocséknak számító - mérlege is indokolt. A 211 cm magas erőcsatár így is helyet kapott az All-Staron. Ez a mérleg (mármint a 33-49-es) a második legrosszabb volt, amióta az ifjú szupersztár a Minny játékosának számított.

2007 nyarán Garnettet elcserélték, méghozzá a rekordbajnok Boston Celticshez, ahol csatlakozott Paul Piercehez, és a picivel korábban megszerzett Ray Allenhez. A Kelták mondhatni az életüket is odaadták a 32 éves PF-ért (nevezetesen: Al Jefferson, Ryan Gomes, Gerald Green, Theo Ratliff, valamint egy 2009-es top3 védett pick, és készpénz vándorolt át Minneapolisba). Bostonban a három sztár összeállásával sokan az új Nagy Hármast emlegették.

Egy kis összeállítás a T’wolves-os pillanatokról:

IV. fejezet: A Nagy Hármas, avagy a Boston Celtics szupersztárja

Kevin Garnett 2007. augusztus 1-jétől lett hivatalosan is a Celtics játékosa, szerződése három évre szólt és 60 millió dollárt ért. Emberünk a 21-esről az 5-ös mezszámra váltott (a 21-es Bill Sharman tiszteletére lett visszavonultatva Bostonban, így ez a lehetőség alapból kiesett). A bemutatkozása nagyon jól sikerült új kenyéradójánál, amit a Washington Wizards szimpatizánsai bántak leginkább (22 pont, 20 lepattanó) A Boston űrkosárlabdát játszott, szemre is tetszetős volt, a nagy trió elképesztő teljesítményt nyújtott, KG a legtöbb szavazattal lett beválasztva az All-Starra (összesen 2 399 148 vokssal, ami a 6. legtöbb a gálák történetében). Sajnálatos módon egy hasizomhúzódás miatt (egyébként pont ilyen sérülése volt Chris Boshnak az idei rájátszásban) kénytelen volt kihagyni a nagy tradíciókkal rendelkező gálamérkőzést. 2008. március 8-án (a Memphis ellen) az NBA történetének 32. játékosaként lépte át a 20 000 pontos határt. Április 22-én megválasztották az Év védőjátékosának (Ő az első(!) Celtics-játékos aki kiérdemelte ezt az elismerést), valamint Kobe Bryant és Chris Paul mögött harmadik lett az MVP szavazáson. Az alapszakaszt a rekordbajnok toronymagasan megnyerte, 66 győzelem mellett mindössze 16-szor kaptak ki Doc Rivers fiai.

A hazai esték hangulatát nagyban meghatározta a remek intro.:

Amilyen simán robogtak át a többi csapaton a reguláris szakaszban, olyan nehezen indult be a szekér a rájátszásban, hiszen az első két fordulóban egyaránt hét meccsen, csak a hazai összecsapásokat behúzva jutottak túl az Atlanta Hawkson, illetve a Cleveland Cavaliers-en KG új klubja. A Konferencia döntőjében a Detroit Pistons volt az ellenfél, akiket 4-2-vel küldtek nyaralni Garnették.

A fináléban a Los Angeles Lakers volt az ellenfél, soraiban a regnáló MVP-vel, Kobe Bryanttel. Doc Rivers fiai 2-0-ás előnyből várhatták a kaliforniai, harmadik ütközetet, amit elbuktak, ám a negyedik meccset elhozva, 3-2-es előnnyel mentek vissza Bostonba, amivel hatalmas esélyt kaptak arra, hogy 21 év után újra felüljenek az NBA trónjára. A hatodik derbi tükörsima volt, 131-92-re nyert a C’s, Garnett 26 pontos, 14 lepattanós perfomansszal járult hozzá a franchise történetének 17. bajnoki címéhez. A nagydöntő legértékesebb játékosának Paul Pierce-t választották.

Az immár bajnok Kevin interjúja…diadalittas állapotban:

A 2008-2009-es szezon reguláris szakaszában mindössze 57 összecsapáson játszott, a számai visszaestek (16 pont, 8 lepattanó). Október 31-én pályafutása 1000. mérkőzésén lépett pályára (legfiatalabbként, 32 évesen és 165 naposan).

Sorozatban 12. évben szavazták be az All-Star csapatba. A gálát követően, február 19-én a Utah Jazz elleni rangadón a második negyed vége felé egy alley-oop közben a jobb térdében sérülést szenvedett, ami miatt 14 mérkőzést volt kénytelen kihagyni. Visszatérése után nem találta meg korábbi önmagát, 9 pontja mellé 4.5 lepattanót átlagolt a 4 meccsen, ám a fránya jobb térd miatt az utolsó 25 meccsről hiányzott a playoffal együtt. A rájátszásban a Chicago Bulls-t heroikus küzdelem után kiejtő Kelták (7 meccs, amiből 4 hosszabbításba torkollott, közte egy 3 túlórás derbivel!) az Orlando Magic-el nem bírtak a második körben, ott is hét felvonás után kényszerültek búcsúzni, amivel a címvédés reménye idejekorán elszállt.

2009 nyarán egy rutinos játékos írt alá a Bostonhoz, nevezetesen Rasheed Wallace (akit 1995-ben, pont KG előtt draftoltak a 4. helyen, mellesleg 2004-ben a Detroit Pistonsal bajnokságot nyert). A Massachussets-i rekordbajnok az alapszakaszt átaludta (52-30), és „csak” a 4. helyen jutottak be a rájátszásba Garnették, ahol a nyitókörben a Miami nem okozott nekik problémát, 4-1-el simán hozták a párharcot. A következő fordulóban a ligaelső Cleveland Cavaliers állt Pierce-ék útjába, ám a zöld-fehérek nagy meglepetésre 4-2-vel búcsúztatták a regnáló MVP-t (LeBron Jamest) is soraiban tudó Lovagokat. A Keleti döntőben az előző évi végállomás, aaz Orlando Magic volt az akadály, ám a párharc meglepően simán alakult, hiszen 3-0-ra is vezettek Rivers tanítványai, végül 4-2-vel abszolválták a kört, és 2 év után újra bejutottak a fináléba, ahol a Los Angeles Lakers készült elégtételt venni a 2 esztendővel azelőtti fiaskóért. A párharc egy igazi klasszikust hozott, hétmeccsesre nyúlt el a sorozat, és az aranysárga-lilák visszavágtak a két esztendővel ezelőttiért, igaz a hetedik ütközetben a játékvezetés színvonalát rengetegen bírálták, ráadásul a mindent eldöntő ütközeten a Celtics kezdőcentere, Kendrick Perkins már nem állhatott rendelkezésre térszalag-szakadása miatt. A veterán csatár a 3. összecsapástól kezdve játszott jól (habár védekezése az egész szezon során kiemelkedő volt), az első két derbin nagyon enervált volt. A sokak által nyugdíjasklubnak tartott Boston rácáfolt a kritikusokra, hiszen kiverték a Wade vezette Heatet, a James által repített Cavs-t, és a liga legatletikusabb, legenergetikusabb centerét is soraiban tudó (Dwight Howard) orlandóiakat is.

A nyáron Kevin szabadügynök lett, ám Danny Ainge, a Celtics GM-je nem vacakolt, egy 2 éves, 40 millió dolláros szerződést kínált Emberünknek, aki természetesen aláírta, amivel tovább erősíthette Doc Rivers együttesét.

Az új idénynek egy erős kezdéssel vágtak neki a bostoniak, az első 26 meccsből 23-szor hagyták el győztesen a parkettet. A veterán erőcsatár december 30-án megsérült a jobb térdére (az a fránya jobb térd megint) ezért két hetet kellett kényszerűen kihagynia. Január 17-én, az Orlando Magic elleni győztes összecsapáson tért vissza (19 ponttal és 8 pattanóval). A kezdeti lendület a végére nagyon lelankadt, ugyanis a Chicago és a Miami is beelőzte a zöld-fehéreket. Meg kell említeni, hogy a visszaesésben nagy szerepet játszott, hogy szezon közben elcserélték Nate Robinsont és Kendrick Perkinst (aki az egyik, ha nem a legjobban védekező centerré nőtte ki magát a ligában) az Oklahoma City Thunderhez Nenad Krsticsért és Jeff Greenért. Az első körben a NY Knicks ellen söpréssel mentek tovább KG-ék, a következő akadályt az előző évben kivert Heat jelentette. A nyáron Chris Bosht és LeBron Jamest is megszerző Miami túl nagy falat volt. Érdemes szót ejteni a párharc harmadik meccséről, ahol Garnett egy brutális dupla-duplával vezette sikerre társait (28 pont, 16 pattanó). A floridaiak a következő 2 derbit behúzva visszavágtak, ezáltal Riverséknek idejekorán kezdődött el a nyár.

2011 nyarán elrendelték a lockoutot, ugyanis a tulajdonosok és a játékos szakszervezet közti vita odáig fajult, hogy David Sternnek, a liga első emberének az alapszakasz első 16 meccsét törölnie kellett, azonban sikerült dűlőre jutni, és az 1998-99-es idény után újra csonkaszezon következett, az akkori 50 helyett most 66 összecsapást kellett minden csapatnak letudnia (ezzel a lebonyolítással jócskán sűrűbb lett a program, hiszen volt olyan, hogy három nap 3 meccset kellett lejátszani). Az all-star szünetig pocsékul teljesített a Celtics, sokan még a rájátszásba jutásukat is megkérdőjelezték (15-17-es győzelem-vereség mutató), KG-t pedig 12 év után először nem szavazták be a Kelet-Nyugat derbire. A szünet után megrázták magukat a Kelták, Pierce és Kevin vezérletével egészen a 4. helyig meneteltek, és az első körben az előbb említett két csillag vezérletével verték ki 4-2-re az Atlanta Hawks-t. A második fordulóban egy roppant izgalmas, hét derbis maratonban sikerült legyűrni a Philadelphia 76ers-t. A konferencia fináléjában a tavalyi végállomás, a Miami Heat volt az ellenfél. Ez a párharc tele volt fordulatokkal, hiszen Spoelstra tanítványai behúzták az első két hazai ütközetet, majd zsinórban hármat nyertek Rondóék. 3-2-es előnynél, a TD Gardenben volt lehetősége Rivers fiainak, hogy kiharcolják a nagydöntőt, ám LeBron James gondoskodott róla, hogy legyen egy mindent eldöntő hetedik meccs (a háromszoros MVP 45 ponttal terhelte meg a Celtics gyűrűjét) az American Airlines Arénában. Az utolsó derbin a két csapat fej-fej mellett haladt, ám a 4. negyed második felében ritmust váltottak Wade-ék, amire a Kelták nem tudtak válaszolni. Ezzel véget ért egy csodálatos playoff-futás, és sokan mondogatták, hogy a Nagy Hármas utolsó lehetősége ez, mivel Ray Allen és KG is szabadügynök lett a nyáron.

Kevin (akinek az idény második felében kényszerűségből centert kellett játszania, s tette ezt egészen minőségi módon) fontolóra vette a visszavonulást, ám Danny Ainge meggyőzte a maradásról, és egy 3 éves, 34 milliós szerződéssel kínálta meg a veterán játékost. A Nagy Hármas korszaknak így is vége lett, ugyanis Ray Allen a minap írt alá két évre az egyik legnagyobb riválishoz, a Miami Heathez. Ám a legfontosabb: Kevin Garnett október végén 18. NBA idényét kezdi el, a leendő hall of famer története tovább íródik…

Névjegy

Név: Kevin Maurice Garnett

Születési idő: 1976. május 19.

Születési hely: Greenville, Dél Karolina

Magassága: 211 cm (6’11)

Súly: 115 kg (253 font)

Iskola: Mauldin High School (1991-1994 Farregut Academy High School (1994-1995)

Poszt: Erőcsatár (Power forward)/ Center

Profi karrier: 1995-napjainkig

Draft: 1995 Minnesota Timberwolves(1. kör 5. választott)

Csapatai:1995-2007-Minnesota Timberwolves 2007-napjainkig: Boston Celtics

Sikerek

1x: NBA bajnok (2008) Az én védőjátékosa (2008) All-star MVP (2003) Alapszakasz MVP (2004) Az év 2. újonccsapatának tagja (1996) Olimpiai bajnok (2000)

2x: NBA harmadik csapatának tagja (1999, 2007)

3x: Az év második csapatának tagja (2001, 2002, 2005) Az év 2 védekező ötösének tagja (2006, 2007, 2012)

9x: Az év védekező csapatának tagja: (2000-2005, 2008-20009, 2011)

4x: Az év 1. csapatának tagja (2000, 2003-2004, 2008) Az év legtöbb lepattanóját szerző játékos (2004-2007) 14x: All-star csapat tagja: (1997-1998, 2000-2011)