Kobe Bryant tényleg túlterhelt?

Idén sokan döbbenettel taglalják, hogy a Lakers (All-Staron orrtörést szenvedett) ikonjának percei tavalyhoz képest növekedtek (33.9-ről 38.1-re), ezzel együtt a terhelése is. Való igaz, hogy sok esetben Bryant olyankor is fent van a pályán, amikor egy-egy meccs már régen eldőlt (vagy így, vagy úgy), többször mindez értelmetlennek tűnik 33-34 évesen, lassan 1400 NBA-meccsel a lábában.  Leginkább Tim Duncant emlegetik fel (követendő) ellenpéldaként, a Spurs extraklasszisát Gregg Popovich ott pihenteti, ahol csak tudja.

Ha azonban a statisztikák mellett Kobe Bryant játékát is figyelemmel követjük, azt látjuk, hogy az egykoron az Év Védőötöseiből kirobbanthatatlan hátvéd –  ma már nagyon ritkán védekezik egy-egyben, illetve a gyors labdás emberen az alapszakasz meccsein. Ez eddig nem volt annyira látványos, idén viszont nagyon feltűnő, hogy folyamatosan elvált, sokszor pedig az elváltás után is otthagyja az emberét. Így azért máris nem annyira terhelő az a plusz 4 játékperc – ha nagyon sarkosak akarunk lenni: Duncan a padon, Bryant a pályán pihen. Ami nagyon érdekes: az öregnek és (támadásban) lassúnak titulált csapat ezzel együtt is 100.6 pontot kap meccsenként – az 1999-2000-es szezon óta a legkevesebbet!

A másik oldala a történetnek, hogy Bryant az utóbbi 1-2 évben nagyon sokat bajlódott a térdével, a lockout alatt viszont Németországban egy olyan orvosi eljárást próbált ki, ami korábban szinte elképzelhetetlen szinten javította az állapotát (egyfajta rövid ideig tartó fagyasztásról van szó). 2010-11-ben a térdével kínlódás komolyan közrejátszott abban, hogy ennyire kevés percet kapott – ugyanis egy évvel korábban, a bajnoki címet hozó 2009-2010-es szezonban Bryant 38.8 (!) percet játszott. Számomra úgy tűnik, most nem az új játékrendszer és az új edző miatt kap több percet, hanem az eredményes kezelés után egyszerűen csak visszaállt arra a szintre, amit ténylegesen fizikálisan bír. Tavaly annyit bírt, idén ennyit.

(Michael Jordanről van egy aranyos, régi sztori, ami idekívánkozik. Egyik első NBA-edzője, talán Doug Collins nyilatkozott egyszer a jordani hozzáállásról: "amikor legutoljára kértük, hogy pihenjen egy kicsit, mert láthatóan fáradt - dobott 50 pontot. Ekkor rájöttünk, hogy egy versenylovat nem szabad gátolni a futásban, ha ahhoz van kedve." Az idézet nem biztos, hogy szó szerinti, de a lényege igen.)

Emellett ha megvizsgáljuk a statisztikáit, az derül ki belőle: ez a "nagy terhelés" nem igazán látszik a számokon. Való igaz, hogy a mezőnyszázaléka és triplaszázaléka csökkent, ám előbbi nem drasztikusan, utóbbi pedig nem újdonság: esetében 2008 óta ez a trend. Érdemes visszaemlékezni: abban a szezonban szenvedte el első, dobómozdulatát befolyásoló kézsérülését… Ami még gyanús, az a büntetőszázalék. Általában ez az adat árul el legtöbbet arról, hogy valakinek mennyire fáradt a lába – nos Bryantnek utoljára a 2008-2009-es szezonban volt a mostaninál jobb mutatója a vonalról.

Bár 3.0-ról 3.9-re nőtt a labdaeladása meccsenként, a Lakers idén átalakuló játékát inkább ludasnak érzem. A triangle nyugdíjazása után még többet van Bryantnál a labda, még többször kell neki megoldani a passzokat, ez látszik az ún. Usage Percentage-ből is, ahol 37.7 %-kal listavezető a ligában. Ez azonban nem újdonság, mert 2010-11-ben, Phil Jackson alatt is ő volt az első az NBA-ben (35.1%). Mellesleg érdemes megnézni a labdaeladási átlagokat a ligában, ahol Bryant ugyan a 4., de a tavalyi 3-as átlagával is beférne a top15-be. A ligatörténet egyik legjobb passzolója, Steve Nash például 48 percre vetítve több labdát ad el, mint Kobe Bryant – tény, ha valaki sokat vállal, sokat is hibázik, és ez nem korfüggő: az élmezőnyben olyan fiatal spílerek szerepelnek, mint John Wall, Deron Williams és Russell Westbrook, de LeBron James sincs sokkal lemaradva tőle. Ha a 48 percre vetített átlagot vesszük, akkor Kobe csak a 29. a labdaeladások terén.

A hatékonyságot, intenzitást mérő adatok alapján további érdekességekre bukkanhatunk, amelyek azt mutatják: Kobe Bryant támadójátékának intenzitása, hatékonysága összességében nem csökkent számottevően (PER: 23.9-->23.6).

(Usage Percentage: megmutatja, hogy adott játékos a pályán töltött ideje alatt végrehajtott dobásokból mekkora százalékot "vállalt be". PER=Player Efficiency Rating: John Hollinger ESPN-szakíró mutatója, amely a hatékonyságot méri, elsősorban támadásban. Bryant az aktív játékosok között az ötödik 23.5 -es karriermutatóval, all-time a 17.)


Párhuzam Jordannel

Bryantet sokszor állítják párhuzamba Michael Jordannel, én is teszek egy kisebb kitérőt ebbe az irányba – azért, mert játékstílusuk alapján hasonló terheléseket kapnak/kaptak. 1997-98-ban, a hatodik bajnoki cím évében a 35 éves Jordan 82 meccsen játszott, átlagban 38.8 percet – de még legutolsó, 2002-2003-as évében is 82 meccsen lépett pályára, átlagban 37 percet töltve a pályán, 40 évesen. Sokan érvelnek azzal, hogy Jordan kevesebb meccset játszott pályafutása során – ez azonban csak féligazság, hiszen 3 évet töltött az NCAA-ben. Bryant a középiskolából egyenesen az NBA-ben ment, viszont első két évében 15 és 26 percet kapott átlagban, amely adatok vetekszenek egy hosszabb NCAA-szezon terhelésével - amiben Jordannek volt része bőven.

Lényegében Bryant ebben a témában (akarva-akaratlanul) is követi a nagy elődöt, hiszen ő is igyekszik annyit játszani, amennyit csak bír. Mivel sem neki, sem Jordannek nem volt komolyabb sérülése pályafutása során, azt gondolom, ő is a lehető legtovább és legtöbbet fog játszani. Bár sok mindenben nem hasonlítanak egymásra, a játék szeretetében és a maximalizmusban biztosan. Összességében úgy vélem, hogy az intenzitással és hatékonysággal egyelőre nincs komolyabb gond támadásban (még ha talán jóval több látványos hibát is követ el, mint korábban), így Bryant továbbra is ennyi játékpercet fog kapni/követelni - hiszen a csapatvédekezésben mindez egyelőre nem okoz gondot.

Hogy aztán ez összességében mennyire hasznos a csapata és a csapatjáték számára (és nem fárad-e el a playoffra), már egy következő, sokkal hosszabb írás témája lesz…

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus