Kosár Eb: NBA-játékosok a 2. körben

Horvátország

Bojan Bogdanovic: a horvátok már évek óta várják, hogy a nyáron kis híján a Brooklyn Netshez szerződő hátvéd-kiscsatár a válogatott élére álljon – ez végre megtörtént. Az első csoportkörben sorozatban négyet nyerő horvátok a középdöntőben újabb három sikert arattak, és ezek fő letéteményese Bogdanovic volt: a finneknek 15, az olaszoknak 18, a görögöknek 22 pontot termelt, majdnem 50%-os hatékonysággal!

Finnország

Petteri Koponen: a finnek 25 éves irányítóját 2007-ben az első kör legvégén draftolták, jelenleg a Dallas Mavericks rendelkezik a játékjogával. A Himki Moszkvát erősítő Koponen egy kicsit kipukkadt a középdöntőre: a szerbek ellen momentuma sem volt, a spanyolok ellen nem tudott vezérré válni, míg a szlovének elleni győzelmet és 14 pontos, 6 gólpasszos teljesítményét árnyalja, hogy a túloldalon Goran Dragics 5 perc után leült. Ennek ellenére a finnek az Eb egyik üde színfoltja voltak, és Koponennek sincs oka szégyenre.

Franciaország

Tony Parker: a franciáknak nem úgy sikerült ez a középdöntő, ahogy tervezték, és ebben alaposan benne van Tony Parker kisebb visszaesése is. Az irányító pontokban (11/3, 23, 10) is sokkal halványabb és hullámzóbb volt, ám a 3 meccsen kiosztott 7 gólpassz jelzi igazán, hogy a játékszervezésben sokat kell javulnia.

Nicolas Batum: a Blazers kiscsatára inkább sokoldalúságával tűnt ki a középdöntőben, nagyon jól lepattanózott, blokkolt, érezhetően javult az első csoportkörhöz képest. A lettek ellen a 19 pont, 10 lepattanó és 6 gólpassz kifejezetten jól nézett ki. A Portlandnél örülhetnek Batum sokoldalúságának, mert várhatóan a következő szezonban sem lesz 3. opciónál előrébb támadóoldalon.

Boris Diaw: a Spurs mindenese a középdöntőben is sok mindent csinált (pontszerzés, pattanózás, védekezés, triplakísérletek) – többnyire jól, de rá is igaz az, ami Parkerre: nagyon hullámzó a formája.

Nando De Colo: a Spursben idén nem sok sót evett meg, a válogatottban viszont hasznosan játszott a középdöntő során, 10 pont felett átlagolt az irányító.

Alexis Ajinca: a 218 centis óriást 2008-ban a 20. helyen draftolta a Bobcats, de nem futotta be azt a pályát, amit szántak neki. 2011 óta Európában pattogtat a 25 éves középjátékos, aki idén csak a lemondásoknak köszönhetően került be a csapatba. Ehhez képest remekül teljesít, stabilan hozza a 10-12 pontot és 5-6 lepattanót – a lettek elleni 25 pontja és 3 blokkja pedig igazi jutalomjáték volt.

Mickael Gelabale, Johan Petro: az idén Minnesotában próbálkozó kiscsatár és az elmúlt nyolc évet az NBA-ben szinte észrevétlenül eltöltő center inkább csak kiegészítő szerepet kapott a középdöntőben (is).

Olaszország

Marco Belinelli: az új szezont már San Antonióban kezdő hátvéd a csapattal együtt alaposan visszaesett a középdöntő első két meccsén, tőle szokatlanul a triplákkal is hadilábon állt – ez nem változott a spanyolok elleni utolsó meccsen sem, ahol az olaszok ugyan nyertek, de Belinelli rengeteg kinti dobást rontott. Védekezésben viszont magához képest jól muzsikált, a 2012-13-as chicagói évad jót tett neki ebben a műfajban.

Gigi Datome: a Detroit Pistons újonca az Eb egyik nagy felfedezettje, akinek remeklése valahol borítékolható volt (az előző évad MVP-je az olasz ligában). A kiscsatár 17 pontot átlagolt a középdöntőben, jól lepattanózott – és kulcsszituációkban is jól teljesít, elég csak a spanyoloknak a rendes játékidő végén dobott egyenlítő kosarára gondolni.

Litvánia

Jonas Valanciunas: továbbra is kímélő üzemmódban van a Raptors centere, mivel a középdöntő 3 meccsén összesen 42 percet játszott, és az ukránok elleni utolsó, tét nélküli derbin már nem is nagyon erőltették a játékát. A franciák ellen viszont extra volt (16 perc alatt 6/6 mezőnyből, 13 pont, 6 lepattanó), míg a belgák elleni sima siker alkalmával 13 perc alatt hozott össze dupla-duplát (12 pont, 10 lepattanó)!

Donatas Motiejunas: a Rockets ifjonca a franciák ellen nem villogott, viszont a belgák és az ukránok ellen már 10 pont felett dobott – ha egy kicsit javítani tudna a tripláin, komoly fegyver lehetne a kieséses szakaszban.

Szerbia

Nemanja Nedovics: a Warriors újonc hátvédje Belgium és Ukrajna ellen sem villogott (és akkor finoman fogalmaztunk) – a franciák ellen viszont igen: 5 triplát termelt be, és 50%-kal dobott. Nagyon nem fog kilógni a Golden State hátvédsorából…

Nenad Krsztics: a Nets és a Thunder egykori centere évek óta a CSZKA Moszkvában dominálja az európai mezőnyt, és nincs ez másként az Eb-n sem. A 30 éves középjátékos a második körben sorrendben 17, 17 és 19 pontot szerzett 50% feletti hatékonysággal, jól lepattanózik, jól passzol, és képes akár 10 faultot is kiharcolni egy meccsen (Belgium ellen). Krsztics a szerb válogatott kapitánya, ilyen minőségében is igazi csemege lesz a Marc Gasol elleni ütközete a legjobb nyolc között.

Szlovénia

Goran Dragics: a Suns játékmestere talán soha nem látott formában van az Eb-n: a középdöntőben az olaszoknak 22, a görögöknek 28 pontot dobott, összesen 19 büntetőt harcolt ki, jól osztogat – nem véletlenül lettek a szlovének csoportmásodikok. A harmadik, finnek elleni meccsen 5 percet játszott, utána pihentette Bozsidar Maljkovics szövetségi kapitány.

Ukrajna

Eugene ’Pooh’ Jeter. Jeter a Sacramento Kingsből lehet ismerős, az irányító egy szezont töltött az NBA-ben 2010-11-ben. A világbajnok sprinter, Carmelita Jeter öccse igazi világvándor, de már évek óta erősíti az ukrán válogatottat – Mike Fratello egykori kiváló NBA-edző kezei alatt. A lettek és a litvánok ellen nem nagyon tűnt ki az alig 180 centi magas játékmester, a szerbek elleni kulcsfontosságú győzelemnél viszont annál inkább: 20 pontot (közte 4 triplát) szerzett, és a 4. negyed második felében megállíthatatlan volt.

Vjacseszlav Kravcov: a Detroitból a Sunsba cserélt center nem igazán képes dominálni a palánkok környékén, ráadásul minden meccsen volt valami problémája: a lettek ellen 1/6-ot teljesített a büntetővonalról, a szerbek ellen faultgondjai voltak, a litván meccsen pedig nem nagyon jutott labdához. Kíváncsian várjuk, hogy a horvát Tomic-Zoric duó ellen mire lesz képes a negyeddöntőben.

Spanyolország

Marc Gasol: a center a finnek elleni henger alkalmával nem törte össze magát támadóoldalon, megtette viszont a görögök (20/3, 6/9 mezőnyből, 7/8 a vonalról, 8 kiharcolt fault) és az olaszok ellen (32/3, 11/19 mezőnyből, 10 lepattanó) – egyáltalán nem rajta múlik, hogy a spanyolok szereplése és játéka eddig csalódás.

Ricky Rubio: a Wolves irányítója alapos hullámvölgyben van, nagyon nem mennek neki a dobások (összesen szerzett 12 pontot 3 meccsen), és védekezésben sem az igazi – ráadásul egy kisebb combsérülést is összeszedett.

Jose Calderon: a Mavs játékmestere a lettek ellen parádézott (23/15, 5 gólpassz)) - a görögök és az olaszok ellen viszont összesen dobott 10 pontot - ijesztő, 4/17-es hatékonysággal.

Victor Claver: a Trail Blazers kiscsatár-erőcsatára sokadik opcióként megbízhatóan szállítja a pontokat, emellett remekül pattanózik (3 meccsen kerek nyolcas átlag) – tőle itt és valószínűleg az NBA-s alakulatában sem várnak el többet.

Rudy Fernandez: a Real Madridban játszó hátvéddel kapcsolatban nincs semleges szurkoló: vagy imádják, vagy utálják. A teljesítménye is végletes volt, a görögök ellen parádézott (20/6, 4 gólpassz) – a másik két meccsen 1-1 mozzanata volt, nem több.

Sergio Rodriguez: Rodriguez már a Blazersben is csapattársa volt Fernandeznek, most a Real szekerét húzzák. A még mindig csak 27 éves, pátriárkai szakállat növesztő irányító a középdöntőben jól pótolta a gyengélkedő Rubio-Calderon duót (az olaszok ellen Gasol mellett csapata legjobbja volt), de egyedül kevés a hátvédsorban.