Masszív csapatok - meg a Thunder

Oklahoma City Thunder

Érkezett: Lazar Hayward (Timberwolves)

Távozott:  BJ Mullens (Bobcats)

Furcsa, de a csoportban a mindössze negyedik éve létező  Oklahoma jelenti az állandóságot, hiszen csak a 4. számú centerüktől szabadultak meg. Persze érthető ez a nyugodtság, hiszen előző évben a főcsoportdöntőig menetelő gárda összetétele fizetésben, korban és tudásban is közelít a tökéleteshez. A Thunder most már bevallottan a nyugati elsőségre tör – és ez is a realitás. Az előző időszak nyugati nagycsapatai gyengülnek és öregednek, míg a Thunder fiatal és hajtós csapatának kifejezetten feküdni fog az az erőltetett menet, amit a rövidített alapszakasz jelent.

A gárda ereje az állandóság és a növekvő összeszokottság mellett abban van, hogy láthatóan évről évre fejlődnek, sőt tavaly egy lépcsőfokot át is ugrottak a playoffban - ahol egyértelműen kiderült, hogy ez a keret megérett a nagyobb feladatokra.

Kérdőjelek persze itt is vannak bőven, de ezek a rájátszásban lesznek hangsúlyosak, az alapszakaszban minimum top3 lesz nyugaton a Thunder. Nagyon erős és jó összetételű a kezdőötösük, minden poszton odavaló cseréik vannak, és a kispadon Scott Brooks megfelelő garancia arra, hogy ebből a remek alapanyagból príma szabású produkció jöjjön létre.

A hírek szerint Kendrick Perkins végképp feledte térdsérülését, és minden felesleges dekától megszabadulva félelmetes palánk alatti védőpárost alkot majd a spanyollá lett Serge Ibakával. Utóbbi komoly sikerélménnyel gazdagabban tért vissza Oklahomába, hiszen Európa-bajnok lett, és a Real Madridban valamelyest játékban is maradt. Egyébként is jellemző a Thunder játékosaira, hogy igyekeztek minél többet mozogni, Durant, Harden és Nate Robinson szinte minden fontosabb lockout-meccsen részt vett.

Komolyabb elemzést nem igényel az off-szezonjuk, hiszen változatlan a csapat összetétele a 2011-ben playoffban brillírozó alakulathoz képest. Egy különbséggel: játékosaik egy évvel tapasztaltabbak, mint tavaly ilyenkor – és nem egy évvel öregebbek. A 2011-12-es évad az övék lehet, az alapszakaszban biztosan. Ha Russell Westbrook végre fejben is felnő a feladathoz, a playoffban is érvényesíteni tudják a nyugati papírformát – előbbire meg fogjuk kapni a választ még az alapszakaszban.

Kezdőötös:  Westbrook – Sefolosha – Durant – Ibaka - Perkins

Cseresor: Maynor/Robinson – Harden/Cook/Ivey – Hayward – Collison – Aldrich/Mohammed

Tipp: 1-3. hely bármelyike a Nyugati Főcsoportban

Denver Nuggets

Érkezett: Jordan Hamilton (draft), Kenneth Faried (draft), Rudy Fernandez (Mavericks), Corey Brewer (Mavericks)

Távozott: Kenyon Martin (FA), JR Smith (FA), Wilson Chandler  (FA)

A Denvert a lockout egyik legnagyobb veszteseként emlegették még néhány hete, hiszen mindhárom távozójuk Kínába igazoló szabadügynök volt. Mostanra azonban árnyalódott az összkép. Bár a három kosaras jó eséllyel nem tér vissza a Nuggetsba (sem idén, sem később), George Karl vezetőedzőnek így is a bőség zavarával kell megküzdenie.

Alapvető fontosságú volt, hogy a brazil Nene Hilario-t egy olyan méltányos szerződéssel kínálta meg a csapat, hogy az erőcsatár-center nem sokat gondolkodott, és elfogadta az új kontraktust. Így megmaradt az a palánk alatti biztos pont, ami köré fel lehet építeni a csapatot. Koufos é Mozgov révén két nagytestű európai center található a keretben, valószínűleg sűrűn használják majd őket Nene párjaként, aki így a mázsás terhektől megszabadulva saját súlycsoportjában küzdhet meg ellenfeleivel – abban pedig nem féltjük az őserdei harcost (nem lehet véletlen, hogy mindig a brazil Sepultura ugrik be róla). A csapatban maradt a blokk-király ’Birdman’ Andersen, és ha beütne egy sérülés a szekcióban, ott van az újonc Kenneth Faried, aki méretben és mentalitásban is Udonis Haslem-re emlékeztet (nem mellesleg az NCAA előző szezonjának legjobb lepattanózója volt!). Karl mester nem a védekezés felkent apostola, de meglepően jót húzott vele a drafton, Faried fel fogja szántani a pályát a meccseken és az edzéseken is.

Kiscsatár poszton az olasz triplagép, Gallinari mellett a cserének tökéletes Al Harrington és a védekezőspecialista Brewer kapott helyet, mindegyikük matchup-rémálom az ellenfelek számára. Hiányosságuk a várhatóan kevés gyors lábmunka – itt azonban komoly támogatást kapnak a backcourttől, Afflalo és Lawson gyors, intelligens és erőszakos kisember, és Andre Miller neve garantálja, hogy bőven kapják majd a labdákat üresben. A hátvédtriót az az újonc Jordan Hamilton egészíti ki, akit sokan az idei draft legalulértékeltebb játékosának tartanak – a 26. helyen elhozott támadójátékos kapcsán újra meg kell dicsérni a menedzsmentet (érdekesség, hogy a Cavs által elvitt Tristan Thompson és a Spurs választottja, Corey Joseph mellett ő a 3. első körös ugyanabból a csapatból  - Texas Longhorns - ugyanabban az évben, ami az első ilyen eset az NBA történetében!).

Végignézve a kereten és a potenciálon, azt kell mondjuk, egészen elképesztően jól jött ki a Carmelo Anthony-sagából a Nuggets, és talán George Karl is megkönnyebbült kissé, hogy nem kell néznie tovább JR Smith elborulásait és aggódnia Kenyon Martin térdei miatt. A keretben túlsúlyban vannak a tehetséges fiatalok, és az öregek is (talán Harrington kivételével) jó mentalitásúak – ez és a sűrű alapszakasz kifejezetten feküdni fog a nagyon mély, és valamelyest már összeszokott kerettel rendelkező Denvernek.

Kezdőötös: Miller – Afflalo – Gallinari – Nene - Mozgov

Cseresor: Lawson – Fernandez/J. Hamilton – C. Brewer – Harrington/Faried – Andersen/Koufos.

Tipp: 6-9. hely bármelyike a Nyugati Főcsoportban

Portland Trail Blazers

Érkezett: Nolan Smith (draft), Jamal Crawford (Hawks), Craig Smith (Clippers), Kurt Thomas (Bulls).

Távozott: Brandon Roy (visszavonult), Patrick Mills (FA).

Az előszezon legfontosabb híre velük kapcsolatban, hogy a gárda sztárja, Brandon Roy kénytelen volt visszavonulni. Ha azonban a dolgok mögé nézünk, kiderül, hogy ha nem is a visszavonulással, de Roy limitált játékával már számoltak a Blazersben. Sőt egy nagyobb és több kisebb korrekcióval továbbra is rájátszásesélyes maradt Oregon állam büszkesége.

Roy helyén már tavaly is a kissé alacsony, de extra csuklóval megáldott Matthews játszott (kiválóan), most pedig megszerezték azt a Jamal Crawfordot, aki kezdőként és csereként is megbízhatóan dob 15-20 pontot, és védekezni is tud. Mellettük Felton kezd majd irányítóként, akinek elég zaklatott éve volt, passzolni viszont nem felejtett el. Ezt a hármast egészíti ki négyessé az újonc off-guard Nolan Smith, aki előélete, mentalitása és tudása alapján garantáltan közönségkedvence lesz a liga talán legfanatikusabb szurkolótáborának.

A kiscsatár Batum EB-döntőig vezette a francia válogatottat, és a Nancy színeiben az Euroligában is bizonyította, hogy óriási formában van. Az Aldridge-Camby duó (utóbbi épp sérült) bizonyítottan jól működik a palánkok alatt, a kezdőötös tehát alapvetően rendben van. A cserék egy részét fentebb már dicsértük, a csatár- és centerposztokon pedig a Gerald Wallace vezette négyes megfelelőnek tűnik. Talán még egy nagytestű center (de kellene egy egészséges Oden…) elférne keretben, ami azonban így is ’playoff-ready’.

Ami igazán kérdés a Portland kapcsán: a sérülések. Most is vannak maródiak, és az utóbbi években annyi szerencsétlenség érte a keret játékosait, hogy kénytelenek vagyunk komoly faktorként figyelembe venni. Ha (ne legyen így) beütne a sérülés a kulcsembereknél, előfordulhat, hogy a Blazers (a menedzsmentre amúgy nem jellemző módon) feladja az idei playoffot, és inkább a jó draftpozíció felé mozdul el. Mivel a Blazers alapvetően nem nemzetközi, hanem a helyi szurkolókra építő klub (Oregon egyetlen major csapata), sokat nem vesztenének ezzel a lépéssel: a Rose Garden tavaly a második leglátogatottabb aréna volt az NBA-ben.

Kezdőötös: Felton – Matthews – Batum – Aldridge – Camby.

Cseresor: N.Smith – Crawford/E. Williams – G. Wallace/Babbitt – C. Smith – Kurt Thomas/Barron.

Tipp: 7-10. hely valamelyike a Nyugati Főcsoportban

Utah Jazz

Érkezett: Enes Kanter (draft), Alec Burks (draft), Josh Howard (Wizards), Jamaal Tinsley (FA).

Távozott: Andrej Kirilienko (FA), Francisco Elson (FA), Kyrilo Fesenko (FA), Ronny Price, Mehmet Okur (Nets).

A Jazznél következetesen végigviszik azt, amit tavaly Jerry Sloan nyugdíjazásánál elkezdtek: átalakítják és fiatalítják a csapatot. Az irány jó, azonban úgy tűnik, egy-két esetben mintha túllőnének a célon, és talán más is meghúzódik a háttérben.

A csapatot érintő legnagyobb változás, hogy a franchise egyik arcát, Andrej Kirilenkót nem nagyon tartóztatták, és meg sem próbálták a szabadügynök-piacról visszahozni. Tény, hogy AK-47 az utóbbi időben már nem volt akkora húzóember, mint korábban, az azonban beszédes, hogy ő sem nagyon akart visszajönni. Kissé érthetetlen, hogy Mehmet Okurt elpasszolták a Netshez, hiszen bevallottan honfitársában, Enes Kanterben látja a jövő nagy centerét Tyrone Corbin – márpedig ki lehetne jobb mentora, mint az első török játékos, aki befutott az NBA-ben? Élünk a gyanúperrel, hogy Corbin a fiatalítás jelszavával szép csendben megszabadul minden olyan játékostól, aki komolyabb szerepet játszott elődje, Sloan csapatában. Mással nemigen lehet magyarázni azt, hogy az itt töltött 5 év alatt másodikkörös muszáj-draftoltból kiváló kiscsatár-erőcsatár átmenetté fejlődött (fejlesztett), még mindig csak 26 éves Paul Millsapet nem tartóztatná a mester. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, nem egy idősebb játékost igazolt.

Suttognak Al Jefferson (Millsappel párban történő) cseréléséről is, egyelőre azonban a Jefferson-Millsap duó még itt van, így a hosszabb bevezető után nézzük, mire számíthatunk a Jazz jelenlegi keretétől.

A drafton a 12. helyen elhozott Alec Burks volt a 2011-es draft egyetlen, klasszikus értelemben vett dobóhátvédje. Mivel ez a poszt nagyjából 10 éve, éppen a Corbin edzői stábjában helyet kapó Jeff Hornacek kiöregedése óta állandó probléma a Jazznél, valahol érthető, hogy a többi poszton jó játékosokkal rendelkező csapatnál őt választották. Hogy az előszezonban miért nem kapott sok időt, nem tudjuk, az viszont biztos, hogy a kiváló mentalitású dobóhátvéd lesz a jövő embere ezen a poszton. A backcourtben egyébként jól áll az alakulat, hiszen Devin Harris jó irányító, mellettük a cseresorban olyan veteránok állnak készenlétben, mint az évek óta itt játszó Watson és Miles, a rutinos védő Raja Bell és a karrierjét a D-League-ben újraépítő Jamaal Tinsley, aki az előző évtized egyik legjobban passzoló irányítója volt.

Kiscsatárban az edzői stáb a másodéves Gordon Hayward mellett tette le a voksát, aki egy tipikus Jazz-karakter (fehérbőrű, szerény és gyilkos csuklója van) – kérdés, hogyan fogja bírni azt a terhelést, amit a kezdőpozíció jelent, hiszen tavaly a szerényebb képességű cserékkel szemben villogott. Ha gondjai lennének, akkor egy újabb nagy visszatérő, a Dallasból még All-Starig is eljutó Josh Howard bármikor beugorhat.

Kérdőjelek után nagy kérdőjelek: a felső posztokon a másodéves Favors és az újonc Kanter kap majd bizalmat. Kíváncsian várom, meddig tart ez a bizalom, ugyanis nem vagyok meggyőződve róla, hogy itt és most kellene őket bedobni a mélyvízbe. A leégés esélye elég nagy, talán szerencsésebb lenne fokozatosan beépíteni (különösen Kantert) a csapatba, mert ilyen fiatal játékosoknál a nagy akarás könnyen sok kudarcélménybe csaphat át. Arról nem is beszélve, hogy a Jefferson-Millsap kettős joggal érezheti úgy: különösebb érdemek nélkül kerültek eléjük egyesek a sorban. Ez nem csak mentalitásbeli problémákat eredményezhet, hanem a csapat hangulatára is komolyan kihathat.

Összességében a Jazz kevés eséllyel pályázik a playoff-ra (talán nem is ez a céljuk), ugyanakkor a liga egyik legkeményebb csoportjában minden csapatnak okoznak majd kellemetlen perceket.

Kezdőötös: Harris - Miles – Hayward – Favors - Kanter

Cseresor: Watson/Tinsley – Burks/Bell – J. Howard - Millsap – Jefferson

Tipp: 10-15. hely valamelyike a Nyugati Főcsoportban

Minnesota Timberwolves

Érkezett: Ricky Rubio (Barcelona), Derrick Williams (draft), Jose Barea (Mavs), Malcolm Lee (draft), Bonzi Wells (FA).

Távozott: Sebastian Telfair (Suns), Lazar Hayward (Thunder).

A csoport leggyengébb csapata jelentős átalakításokon esett át tavaly óta. David Kahn GM talán első értelmes döntését hozta meg a nyáron, amikor elküldte Kurt Rambist a kispadról, és helyére a veterán Rick Adelmant szerződtette. Adelman szeret bő kerettel dolgozni, ez meg is látszik a játékosmozgásokon.

Érdekes, hogy Ricky Rubio azonnal átjött a tengerentúlra, amint megmozdult a kispad – nem lesznek nyelvi gondjai mentorával, a bajnoki gyűrűből minnesotai szerződésével profitáló Jose (JJ) Bareával. Rubio-val kapcsolatban már pár éve is felmerült, hogy kevés lesz az NBA-hez, amit nem javított 2010-11-es produkciójával sem a Barcelonában. Barea jövetelével megvan a vészmegoldás, ha valóra válnának a félelmek. Hátvédpárja, a másodéves Wesley Johnson érdekes szezon elé néz: tavaly nem nagyon volt vetélytársa, most azonban Ellington, a Kínából visszatérő Bonzi Wells és az újonc Malcolm Lee is pályázik a posztjára.

Az igazán érdekes dolgok viszont a magasabb posztokon lesznek. A Beasley-Love kiscsatár-erőcsatár páros a Wolves motorja, azonban a drafton a 2. helyen nem lehetett benthagyni Derrick Wiiliamst, aki éppen ezen a két poszton bevethető… Adelman mester saját bevallása szerint sűrűn fogja rotálni a triót, azonban a kezdőpároson (egyelőre) nem változtat. Mindenesetre a felső három poszton óriási a tülekedés a percekért, az effajta versenyhelyzetet azonban Adelman remekül tudta kezelni a múltban. Kíváncsian várjuk, hogy Milicic folytatja-e előző szezonban megismert, elsőkörös draftolthoz méltó játékát, Pekovic leküzdi-e állandó faultproblémáit és kiharcolja-e a kezdőpozíciót, Randolph pedig az atletizáláson túl végre megtanul-e kosarazni, ezzel együtt alternatívát jelenteni a délszláv centerpáros mellett.

Érdemes lesz nézni a Timberwolves meccseit: hogyan fejlődik a csapat, hogyan tisztul le, kik lesznek a jövő csapatának erősségei - és kik hullanak ki a rostán. Egy biztos: lesznek meglepetések, és váratlan események. Ha nem is rakétázik előre a csapat a táblázaton, jóval szorosabb mérkőzéseket fog játszani, és az idei tapasztalatok birtokában jövő nyáron már posztra tudnak draftolni.

Kezdőötös: Rubio – W. Johnson – Beasley – Love - Milicic

Cseresor: Barea/Ridnour – Ellington/Lee/Wells – Webster/D. Williams – Randolph/Tolliver – Pekovic/Miller.

Tipp: 10-15. hely valamelyike a Nyugati Főcsoportban