Maurice Stokes - A Legenda

A 2004-es Hall of Fame ünnepségen ritka pillanatnak lehettünk tanúi: egy olyan játékos lett a kosárlabda halhatatlanja, aki mindössze 3 évet játsz(hat)ott a legjobbak között. Mégis, senki nem kérdőjelezte meg a döntést – Maurice Stokes-nak mindössze szűk 37 esztendő jutott az életből, ám ez is elég volt számára, hogy helyet követeljen magának a legnagyobbak között.

A Pennsylvania államból származó Stokes 1955-ben, 22 évesen került az NBA-be, amikor a Rochester Royals (ma Sacramento Kings) a draft második helyén választotta ki. Alacsony (201 cm) termete ellenére 16.3 lepattanót átlagolt újoncévében, és a pontokkal sem maradt adós (16.8) – nem véletlen, hogy az Év Újonca, All-Star és az Év második legjobb ötösének tagja lett. 16.3 lepattanója a liga legjobb átlaga volt.

Második évében 17.4 lepattanós átlagát csak az újonc Bill Russell tudta felülmúlni – emellett Stokes egy másik műfajban is jeleskedett: a harmadik legtöbb gólpasszt átlagolta. Ismét All-Star, az Év második legjobb ötösének tagja – nem rajta múlt, hogy a Rochester a liga leggyengébb csapata volt. A változás nem is váratott magára: a franchise Cincinnati-be költözött. Egy valami maradt állandó: Stokes. Ismét a liga második legjobb pattanózója és harmadik legjobb gólpasszadója volt (a szokásos All-Star és a második ötös is megvolt), és csapatát végre a playoffba kormányozta.

Ő azonban drága árat fizetett a sikerért. 1958. március 12-én a Cincinnati a Minneapolis Lakershez látogatott, és a Royalsnak mindenáron kellett a győzelem: ha győznek, utolérik a Detroit Pistonst, és így lehetőségük nyílik (az akkor még csak kétkörös) playoffba jutásra. Stokes igazi vezérhez méltóan vetette magát a küzdelembe, szokásához híven minden labdáért megküzdött a palánkok alatt – egy szerencsétlen pillanatban azonban a levegőben ütközött egyik ellenfelével, és a padlóra esve csúnyán beverte a fejét. Persze nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen "kis semmiség" hátráltassa, visszatért a parkettre, és győzelemre vezette csapatát.

Úgy tűnt, nincs komolyabb baja, azonban a Detroit Pistons elleni, két győzelemig tartó párharc első meccse után, a hazafelé tartó repülőn Stokes rosszul lett: "úgy érzem, meg fogok halni"- mondta egyik csapattársának.

Mint később kiderült, a magasság miatti légnyomás borzalmas károkat okozott Maurice Stokes sérült fejében: kómába esett, és szinte teljesen lebénult. 25 éves volt ekkor… A későbbi vizsgálatok alapján poszt-traumatikus sokkot kapott, az agyműködése gyakorlatilag teljesen szétesett - a motoros funkciók jelentős részét elvesztette.

A tragédia sokkolta a csapatot és a franchise jövőjét is alapvetően befolyásolta. A Royals/Kings vándorlása azóta is folyamatos (gondoljunk csak az elmúlt év ’költözünk-nem költözünk’ huzavonájára), de ami ennél sokkal fontosabb, egy kiemelkedő tehetséget és embert veszített el a kosárlabda. Maurice Stokes még 12 évig élt – óriási kitartásról téve tanúságot folyamatosan erősödött vissza, de fizikai állapota nem érte el egy hétköznapi emberét sem, a tolószéket már soha nem hagyhatta el. Meg kell emlékeznünk szintén Hall of Famer csapattársáról: Jack Twyman egészen Stokes 1970-ben bekövetkezett haláláig minden létező módon támogatta gyógykezelését – közte és Stokes között különleges barátság alakult ki.

Twyman 1958-tól kezdve minden évben kosárlabdameccset szervezett, amire hosszú ideig szinte minden NBA-sztár eljött, hogy ezzel segítse előteremteni a gyógykezelés költségeinek egy részét (nagyjából egy nyári All-Star Game-ként lehet elképzelni ezeket a találkozókat, melyeken a játékosok mellett edzők és sportvezetők is jelen voltak) . Ez volt a Maurice Stokes Game – egy idő után a sérülésveszély miatt (ironikus...) a profik már nem vehettek részt rajta, ekkortól golftornát rendeztek az emlékére. A megjelenés mindkét eseményen presztízsnek számított.

Amikor 1970. április 6-án szívrohamban elhunyt, saját kérésére egykori egyeteme, a Saint Francis campusában temették el (az intézmény sportcentruma ma az ő nevét viseli). 1973-ban szívszorító filmben (Maurie) örökítették meg kivételes tehetségét, személyiségét. Maurice Stokes egyike volt az első igazán sokoldalú játékosoknak, akik megjelentek a világ kosárlabdázásában: hátvédtől centerig szinte minden poszton kiemelkedőt tudott nyújtani. Csak szerencsétlen sérülése akadályozta meg abban, hogy ne minden idők legjobbjai között, igazi úttörőként emlegessük, aki megmutatta a jövő útját a kosárlabdában.

Már csak elképzelni tudjuk, mekkora tehetség lehetett, ha a Hall of Fame-be három NBA-szezonnal a háta mögött bekerülhetett… Érdemes megnézni az alábbi, 20 perces anyagot pályafutásáról, életéről - és utóéletéről.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus