Meglepő, de nem (mindig) mulatságos - az 1-2. hónap (2.)

Northwest divízió

Portland TrailBlazers (23-7, 2.)

Ha nem is úgy, ahogyan tavaly, de most is sikeresen kezdték az idényt, Russell Westbrook és Kevin Durant sérülését, és az OKC gyenge idénykezdetét pedig ki is használták - 30 mérkőzés után 9.5 meccsnyi előnyük van riválisukkal szemben, jó esélyük van a divízió megnyerésére. Ettől függetlenül olyan rettenetesen nagy meglepetést senki nem okozott, hiszen a kezdőötös továbbra is jól működik együtt, a húzóemberek maradtak, az pedig várható volt, hogy a padról Chris Kaman több pontot fog hozni kis túlzással egyedül, mint amennyit az előző idény cseréi hoztak összesen.

Nicolas Batum(-): Talán az egyetlen olyan ember, akitől mást várhattunk - ráadásul tőle többet. Pontátlaga sokat esett (13.0 -> 8.6) úgy, hogy hatékonysága nagyon jóból kritikán aluli lett (58.9 -> 46.2% TS), így hiába sokoldalú továbbra is, összességében csalódás a teljesítménye. Tőle támadásban több kell, ha a Blazers a PO-ban köröket akar menni, hiába tartja a szintet Damian Lillard és LaMarcus Aldridge is.

Oklahoma City Thunder (13-16, 10.)

Azok után, hogy Durant mellett Wesbtrook is oldalvonal mellé szorult, várható volt a Thunder teljesítménye: szoros vereségek sorát szenvedték el két sztárjuk és további 3-5 játékosuk hiányában, hiába hozott viszonylag jó számokat Reggie Jackson. Mérlegük jócskán a várt alatt van, de a sérülésekkel ez abszolút magyarázható.

Russell Westbrook(+): Számomra eddig kellemes meglepetés az, amit nyújt, egyértelműen ő volt eddig idén a vezér még azon meccsek többségén is, amelyeken Kevin Durant is ott volt. Bár a triplákat idén gyengébben vállalja, mint korábban bármikor, összességébenjavult hatékonysága (28.2 pont, 56.5% TS), és egy félidők alatt képes volt mérkőzéseket megnyerni, lezárni. Jóval kevesebb butasága van - talán egy végjátékot vesztettek emiatt eddig -, és bár továbbra is kíváncsi vagyok rá, mire lesz képes igazi téthelyzetben, a rájátszásban, eddig jócskán felülmúlja azt, amivel én általában számolok tőle.

Denver Nuggets (12-17, 12.)

Róluk korábban már megemlékeztem egyszer: hatalmas csalódást nyújtanak nekem összességében. Lawson 15.8 pontja és 10.4 gólpassza jól mutat, utóbbi főleg a 3.1 eladott labdával együtt, de a ponttermését rögtön lehúzza 50.7 TS%-a. A többiek is vagy gyenge statisztikákat hoznak össze, vagy nincs mögöttük lényegi tartalom - Kenneth Faried az ékes példa rá, akinek a játékából lassan az az energia is kiveszik, amiről őt ismerni.

Brian Shaw(-): Éppen ezért Shaw nálam a bűnbak. Nagyjából annyira kevéssé látni az ő munkáját a kereten, mint tavaly Jason Kiddét a Brooklynon: ha éppen úgy alakult a sorsolás, akkor 10-ből 8-at nyertek, egyébként 6 meccses vereségsorozatok jöttek, és semmilyen szinten nem volt eddig képes összerakni a védekezést, főleg a palánk alatt. Nemcsak a játékosoknak, hanem neki is nagyot kellene fejlődnie, mert identitás nélküli játékot játszanak. Vagy nem passzol a játékosok erősségéhez a kitalált taktika, vagy nincs olyan kapcsolata a kosarasokkal, hogy higgyenek benne és abban, hogy működik a rendszere. Bármi is legyen a dolog mögött nagyon kevés, amit eddig a coloradóiak mutatnak.

Utah Jazz (9-20, 14.)

Nincs nagyon váratlan abban, ahogy a Jazz összességében szerepel. A sok fiatal hullámzó teljesítményt nyújt, a két vezér(?) még nem igazán képes az élre állni - bár Derrick Favors és főleg Gordon Hayward pontszerzés terén jó szezont futnak, nagyon hatékonyak (előbbi 15.6 pontot, utóbbi 19 pontot szerez 58.5 TS%-kal) -, így néha nagy győzelmek jönnek, utána pedig kifejezetten gyenge periódusok, hosszú vereségszériák.

Trey Burke(-): Tavaly is gyenge volt hatékonyság terén, de azt vártam tőle, hogy sokat fog javulni erre a szezonra. Nemhogy nem tette ezt meg, de még pocsékabb támadásban: 11.2 pontját 45.1 TS%-kal hozza, borzalmas mutatók ezek. Nagyon össze kell kapnia magát, mert hiába tehetséges játékos, legelőször irányítót fog szerezni a Jazz, ha nem változtat ezeken a statokon - már ha Dante Exum olyan lassan fejlődik, ahogy várható, ha gyorsabban, akkor házon belül váltják le.

Rudy Gobert(+): Az előző idényben marginális statisztikákat hozott, és bár most nagyjából annyival jobb, amennyivel többet játszik, már hasznos tagja tud lenni a rotációnak - 18.5 perc alatt 6.2 pattanót és 1.8 blokkot átlagol, ezek kifejezetten jó mutatók. Azt nem tudni, lehet-e rá bízni még ennél is többet, de a másodéves center fizikálisan még nagyon sokat fejlődhet, és simán kezdő lehet Favors mellett (legkésőbb jövőre), amennyiben 25-30 percre vetítve is tudja hozni ugyanezt a produkciót.

Minnesota Timberwolves (5-22, 15.)

A Timberwolves idényében sincs túl sok meglepetés, hiszen a viszonylag jó kezdés után a legtöbb kezdő szintű emberük lesérült vagy elcserélték. Jelenleg Andrew Wiggins és Thad Young a vezéreik - utóbbi egy jó rotáció játékos, előbbi meg csak lesz franchise-player, még nem az. Ennek megfelelően nyugat leggyengébb csapata ők.

Shabazz Muhammad(+): Őszintén szólva soha nem volt szimpatikus számomra attól kezdve, hogy kiderült, idősebb volt, mint a bevallott kora, így a körülötte lévő hype a draft idejére azonnal le is ült szépen. Tavaly semmilyen szinten nem tudta magát megmutatni a Wolvesban, idén azonban kihasználta a sérüléseket, és bemutatta, hogy egy igazi scorer... lehet belőle majd akár hosszútávon is. 21.0 perc alatt átlagol 13.4 pontot 55.9%-os TS-sel. A nem kifejezetten jó szezonkezdés után az utóbbi 10 meccsen már 11 pont alá nem ment és hatszor volt legalább 20 pontja.

Zach LaVine(+): Nagyjából annyit vártam tőle, mint Dante Exumtól a Jazzben: semmit. A UCLA padjáról érkezett úgy, hogy mindenki tudta, nagyon project játékos, borzasztóan sok munka lesz még vele. Annyira nem is megbízható, mint Muhammad, de 1-2 20 pontos találkozón már megvillantotta tehetségét, és bár ezeket nagyban köszönheti ő is a sérüléseknek, ez bőven több így is, mint amire számítani lehetett nála első évében.

 

Pacific divízió

Golden State Warriors (23-4, 1.)

Azt gondolhattuk, hogy a Warriors jó lesz, de azt nem, hogy ennyire. Nagyon eltaláltak mindent az őszi felkészülés során, Steph Curry pedig MVP-számokat és teljesítményt hoz. Klay Thompson eddig nem ült le új szerződése ellenére sem, és az egész csapat kihozta magából a maximumot.

Steve Kerr(+): Nem volt egyszerű dolga, hiszen egy olyan edző után kellett megkezdenie tréneri karrierjét, akit a játékosok imádtak. Az is igaz, hogy egy nagyon jó keretet vehetett át, de maximálisan megtalálta a hangot a kulcsemberekkel és a kiegészítőkkel is, nagyon jó hangulatot teremtett az együttesen belül, és nem próbálta megrendszabályozni azt, amit nem is kell - mindössze az eladott számák leszorítását tűzte ki új célul, ami néha sikerült, néha nem. Egyáltalán nem voltam róla meggyőződve, hogy jó döntés a kinevezése, de eddig úgy tűnik, az.

Draymond Green(+): Egy ilyen csupaszív, energikus és sokoldalú játékos mindig közkedvelt a szurkolók körében is, és idén a sokkal nagyobb szerepet is ugyanolyan szinten képes elvinni, mint ezt korábban tette. A triplákat is bedobálja már - igaz, nem olyan rettenetsen jó százalékkal (33.9%), de rá lehet bízni, és amennyivel többet játszik, annyival hoz is többet mindenből. A liga egyik legjobb cseréjének tartottam, ebből idén egy teljesen legit kezdő lett.

Marreese Speights(+): Soha nem kedveltem, mert egy igazi fekete lyuknak tartottam, akihez ha odakerült a labda, abból már biztos dobás lett, ráadásul nem is túl jó százalékkal. Idén sem a passzolás az első dolog, ami eszébe jut az embernek róla, de soha életében nem volt ilyen hatékony (17.2 perc alatt 11.9 pont 57.4%-os TS-sel), így pedig az egyébként is hasító csapat egyik fontos láncszeme lett. Két mérkőzést is szinte csak neki köszönhetően nyertek meg az oaklandiek, meglepően sokat tesz hozzá az egészhez is, nemcsak a saját statjaihoz.

Los Angeles Clippers (19-10, 6.)

Nem rejtegetett túl sok szenzációt eddigi szezonjuk, hiszen továbbra is a Chris Paul - Blake Griffin kettősre építenek, hármasuk még mindig nincs, DeAndre Jordan a palánk alatt, JJ Redick és Jamal Crawford pedig kintről segítik őket, de nagyon előrelépni semmiben nem tudtak. Helyezésük nem annyira problémás, hiszen a Warriors mögött egy rakáson van több gárda is, de játékuk nem túl biztató egyelőre.

Blake Griffin(-): Azt várhattuk, hogy MVP-esélyes lesz, de egyelőre a közelében nincs ennek a produkciónak, tavalyi teljesítményén nemhogy javítani tudott volna, de egyértelműen gyengült - karrierje leggyengébb TS mutatóját hozza eddig (54.6%) és pattanózásban sem voltak még ilyen alacsony számai (7.7).

Phoenix Suns (16-14, 8.)

Nyolcadik helyen ugyan ott vannak nyugaton, de nagyban köszönhető ez a Thundernél pusztító sérüléshullámnak. Az egész csapat játéka kevésbé gördülékeny, mint volt az előző szezonban, és többen is elégedetlenségüknek adtak hangot - a háromhátvédes rendszer nem vagy csak nagyon kevés esetben működik, és Isaiah Thomasék inkább zavarják egymást, mint segítik.

Eric Bledsoe, Goran Dragic(-): Mindketten sokat estek vissza az előző idényhez képest. A szlovén játékos legalább továbbra is hatékony (58 TS%), viszont ponttermelése (16.3) és gólpasszainak száma (4.1) is jócskán csökkent. Bledsoe-nál a boxscore statisztikákkal nincs baj (15.8 pont, 5.8 gólpassz, 5.2 pattanó), viszont már csak 54.8%-os TS-sel dolgozik. Mindkettejüknek javulni kellene, mert alapvetően még mindig rajtuk múlik a legtöbb.

Alex Len(+): A sérülékeny center eddig kifejezetten jó dolgokat mutat támadásban. Nincsenek egetrengető mutatói (18.8 perc, 5.8 pont, 5.0 pattanó), de az erre az idényre kifulladó Miles Plumlee helyét lassan így is átveheti majd, egyértelműen több van benne, mint a tavaly kitűnő idényt futó, de kifejezetten komoly erősséggel nem rendelkező társában, és szerencsére már mutat is abból, miért vitték el tavaly az 5. helyen.

Sacramento Kings (12-16, 11.)

Jól alakult jó ideig a Kings szezonja, Michael Malone szépen összeszedte a társaságot, és működött a háromfejű sárkány is, aztán DeMarcus Cousins agyhártya-gyulladása és Malone mester menesztése teljesen betette náluk a kaput.

DeMarcus Cousins, Rudy Gay, Darren Collison(+): Ez a trió együtt jóval többet hoz, mint azzal én számoltam az idény előtt. Collison élete egyik legjobb szezonját futja úgy is, hogy összességében nem túl hatékony pontszerző (54.1 TS%), mégis kifejezetten komoly hatása van a játékra, nagyon jól mozgatja a csapatot. Gay nagyon hosszú idő óta először volt ténylegesen hatékony a szezon korai szakaszában, ráadásul egy felülteljesítő csapatban. Cousins pedig igazi vezér lett, aki pontszerzésben (23.9 pont, 58.8 TS%) és pattanózásban (12.3) is brutális számokat produkált, ráadásul úgy, hogy védekezésben is nagyon odatette magát - kiválásával megborult a teljes Sacramento, fontosságáról ez mindent el is mond.

Vivek Ranadive(-): Az újkori James Dolan az utóbbi pár hónap munkája alapján, tipikusan az a tulajdonos, aki azt hiszi, hogy ért is a kosárlabdához azért, mert sok pénze van. Nik Stauskas kiválasztása után Malone mester menesztése, majd a 4-az-5 elleni védekezés erőltetése: mind olyan intézkedések, amik azt mutatják, hiába tartotta a városban a csapatot, elég komoly gátja (lesz) ő annak, hogy a Kings bármikor átlépjen saját árnyékán, értelmes, ténylegesen bajnokesélyes gárda épülhessen.

Los Angeles Lakers (9-19, 13.)

Az aranysárga-lilák szerintem jobbak annál, amit várni lehetett, pedig így is elég gyenge idényt futnak. Kobe Bryant pocsék hatékonysággal dobálja a 20-30 pontjait, ezt lehetett várni, mint ahogy azt is, hogy a többiek teljesen epizódszereplők.

Nick Young(+): Talán az egyetlen ember, aki főszerepbe tud kerülni Kobe mellett idén. 15.6 pontot tesz a közösbe, méghozzá egészen jó százalékkal is (56.9 TS%), plusz az egyetlen ember, aki nyilatkozataival is állandó mosolyt tud csalni az emberek arcára. Valószínűleg nem tudja felmérni, mit jelent Bryantnek beszólni, illetve meg is van az új szerződése, neki már "bármit" lehet, de a pályán is olyan teljesítményt produkál, hogy egyelőre klasszikusnak számító beszólásai és meccsei jó egyensúlyt alkotnak.

 

Southwest divízió

Memphis Grizzlies (21-7, 3.)

Sokáig a Warriorsszel fej-fej mellett haladtak, aztán zsinórban három vereséggel leszakadtak az oaklandiekről, ettől függetlenül összességében nagyon pozitív eddig szezonjuk. Védekezésben hozzák az általuk megszokott szintet, de főleg a kinti dobásokban tudtak előrelépni, támadójátékuk jobb, mint azt a Grizzliestől megszokhattuk az elmúlt szezonokban.

Dave Joerger(+): Nagyon szépen kitalálta azt a rendszert, hogy Mike Conley mellett két, eredetileg dobóhátvédként ismert játékos, Courtney Lee és Tony Allen játszik - így oldotta meg azt, hogy nem igazán van kezdő szintű hármasa a csapatnak. Lee majdnem 50, Conley pedig több mint 40%-kal dob a triplavonalon túlról, ez a trió pedig szinte bárkit képes megfojtani a periméteren.

Marc Gasol(+): Az eddig is nagyon jó, a liga elitjében kezelt center idén támadásban is feljebb lépett egy szintet, hiszen 19.9 pontot átlagolt 57.3 TS%-kal. Bedobálja a középtávoliakat és nagyon képzett, ezt eddig is tudta mindenki, de főleg az idény legelején sorra hozta a mérkőzéseket a Memphis számára, igazi vezér volt nemcsak hátul, hanem elöl is, nem véletlen, hogy 15-20 meccsig az egyik, ha nem a legtöbbet emlegetett név volt az MVP címért folytatott küzdelemben.

Vince Carter(-): Ha van negatív meglepetés náluk, akkor az egyértelműen ő. Az utóbbi időben kezdi összeszedni magát, de az idény elején pocsék produkciót hozott sorra, egész egyszerűen használhatatlan volt támadásban, márpedig őt direkt ezért hozták Mike Miller "helyére". Karrierje messze leggyengébb évét hozza, még az előző szezonokhoz képest is: 6.9 pontját 48%-os TS-sel szerzi.

Houston Rockets (20-7, 4.)

Összességében sokkal jobb idényt futnak, mint azt vártam, főleg ha azt is nézzük, hogy nagyon sok sérüléssel bajlódtak, kulcsembereik (Patrick Beverley, Dwight Howard) dőltek ki meccsekre. A pademberektől a lehető legtöbbet kapták ez idő alatt, illetve Trevor Ariza érkezésével nagyon összeállt az egész védekezésük, szerintem nagyban ennek köszönhető eddig sikerük...

James Harden(+): ...Harden mellett. A dobóhátvéd egészen elképesztő idényt fut eddig a triplákat (33.2%) és az összhatékonyságot (57.9% TS) leszámítva, hiszen 27.0 pontja mellé 7.1 gólpasszt és 6.2 pattanót tesz a közösbe, és a Howard nélküli csapat vezére tudott lenni. Védekezésben talán még ennél is nagyobbat lépett előre, ami főleg a TeamUSA-nél mutatott dolgai után nagy pozitívum. Steph Curry jobb hatékonysággal dolgozik, illetve jobb AST/TO mutatóval, a csapata mérlege is jobb, de mivel a Rockets ott van közvetlenül a 2-3-4. helyek környékén, így nálam egy hajszállal, de Harden az MVP egyelőre.

Donatas Motiejunas(+): Alig volt valaki, aki nem mondott már le róla, az idény elején sem mutatott semmit, aztán Howard kiválása után megtáltosodott: 12 meccsen egyszer hozott 10 pont alatt, háromszor viszont 20 fölött, és többször nyerőember is volt a végjátékokban. Szinte biztos volt, hogy előbb-utóbb megválnak tőle, és Daryl Morey-t ismerve ez még most sem kizárt, de nagyon jól használta ki a lehetőségét, hogy megmutassa, mit tud.

Dallas Mavericks (20-10, 5.)

Talán a vártnál valamivel jobban szenved a Dallas az alapszakasszal, a támadójátékuk sem olyan ellenállhatatlan, mint volt az idény elején, a védekezésükkel pedig komoly gondok vannak egyelőre, de összességében nagyjából azt hozzák, amire lehetett számítani. Rick Carlisle-nak lesz munkája bőven a rotáció kialakításával és azzal, hogy hátul összetegye a csapatot, de van még idejük a rájátszásig, a potenciál pedig főleg Rajon Rondo megszerzése után elég komoly a keretben.

Monta Ellis(+): Hatékonysága semmit nem változott tavaly óta (53.2% TS), mégis óriási pozitívumként tekinthetnek rá a Mavs-drukkerek, Damian Lillard mellett ugyanis talán a legnagyobb clutch játékos lett idén az egész ligát tekintve. Nem egy, nem két végjátékot döntött már el ebben az alapszakaszban, a szoros meccsek utolsó perceiben pedig brutális pontossággal céloz a triplavonalon belülről és kívülről is. Dirk Nowitzki helyét átvéve idén már ő a Dallas vezére.

San Antonio Spurs (18-11, 7.)

A Spurs azért jóval rosszabbul áll, mint azzal számoltam eredetileg, de Tony Parker és Kawhi Leonard is kihagyott már több meccset is sérülés miatt, Gregg Popovich pedig szinte ellenféltől függetlenül pihenteti Tim Duncant és Manu Ginobilit. Utóbbi kettőn kezdenek mutatkozni az öregedés jelei - nagyjából 6-7 év után először jön be a jóslata annak, aki ezt várja -, a csapat többi része azonban szinte teljes mértékben hozza azt, ami várható tőlük.

Aron Baynes(+): Jól mutatja az előző megállapítást, hogy egy peremembert lehet itt kiemelni. Baynes jó úton haladt afelé, hogy legkésőbb az idény végén otthagyja az NBA-t, most azonban szépen kihasználta, hogy 20 perc fölött is kapott lehetőséget, volt egy 8 meccses periódus, mikor 6-szor is 10 pont fölé került, konstans, megbízható produkciót tett a parkettre, ráadásul kulcsszituációkban is pályára küldték - Anthony Davis például róla dobott meccsnyerő kosarat. Látszik, hogy több feladatot próbálnak rábízni, eddig egész szépen állja is a sarat.

New Orleans Pelicans (14-14, 9.)

Azt hozzák egy az egyben, amit év elején jósolhattunk nekik. A Holiday-Gordon-Evans hármas nem igazán működik együtt, Gordon már le is sérült, Evans pocsék mutatóval hozza a pontjait (16.3 pont, 47.7 TS%) - bár Gordon sérülése óta valamivel jobb -, Davis tovább fejlődött, a szezon elején legit MVP-esélyes volt, de csapata mutatója miatt valószínűleg nem lesz az az idény végén, Asik jól illik mellé, félelmetes védőpárost alkotnak, a padon pedig Ryan Andersonon kívül nincs NBA-szintű játékos - ez Dante Cunningham leigazolásával változott, de az alacsony posztokon semmilyen cseréjük nincs gyakorlatilag Austin Riverst (7.4 pont, 50.4 TS%) leszámítva. A Thunder miatt egyelőre nem úszott el a PO-juk, de ha van a ligában olyan csapat, amely a kezdeti forgatókönyvet követi minden szinten, akkor ők azok.