Menni vagy nem menni? - Egy eszkimó sorsa

Első vizsgálandó páciensünk az egyik legtehetségesebb franchise, mind játékos, mind edzői szempontból. Nekik biztosan nem jön jól sem a lockout, sem pedig a tulajdonosok által szorgalmazott hard cap, ugyanis kupaesélyes éveikből nagy valószínűséggel egy megy a kukába, az új fizetési sapka miatt pedig hiába hoztak össze egy nagyon jó csapatot és hiába hajlandó Jerry Reinsdorf akár a luxusadót is kifizetni, hosszú távon nem tarthatják így együtt az egészet, ez teljesen biztos. Elkeseredésre adhatna okot mindaz, amit az előbb leírtam, ám e franchise drukkereként úgy gondolom, a mostani kivásárlás az egyetlen esély, hogy legnagyobb hibáját javítsa a vezetőség. A csapat természetesen a Chicago Bulls, a veszélyeztetett egyed pedig nem más, mint Carlos Boozer.

Luol Deng túlfizetett? Minden bizonnyal. Joakim Noah is túl sokat fog keresni? Lehetséges, főleg az új fizetési rendszert tekintve. Ám amíg a francia center a liga egyik legenergikusabb középjátékosa, az angol kiscsatár pedig talán a legalulértékeltebb all-around embere, ráadásul mindketten csupaszív játékot képesek a parkettre tenni, addig az eszkimónál ez a kép már sántít, de leginkább az az igazság, hogy ilyen pozitívumokról nem igazán lehet beszámolni. Kivásárlása ettől függetlenül nem csak játékának minőségén és fizetésén múlik, hanem az adott piaci körülményeken is.

Pro:

1. Szerződése óriási most is és az lesz a következő érában is. 15 millió dollár környékén fog keresni minden évben, ami a 33%-os bércsökkentés után is 10 milliót jelent neki. Az új rendszerben a maximális fizetések is alacsonyabbak lesznek, méghozzá éppen 10-12 millió dollár közé várhatóak.  Ez azt jelenti, hogy a hard cap tervezett bevezetésének időpontjában (2013-2014-es szezon kezdete) négy játékosra 39 millió dollár menne el(Rose, Deng, Boozer, Noah). Félreértések elkerülése végett a 45 millió dolláros sapka nem valószínű, de az biztos, hogy valahol nagyon alacsonyan fogják meghúzni a határt, hiszen az volt eddig a probléma, hogy mindenki 60-65 milliót költött, még az is, akinek nem volt annyi bevétele, hogy ezt fedezze. Márpedig 39 millió dollár négy játékosra nagyon sok egy olyan rendszerben, amiben semmi esetre sem lépheted át a határt (ami tippem szerint 50-55 millió között lesz belőve).

2. Leigazolásának időpontjában az elérhető legjobb erőcsatár volt a piacon, hiszen Amare Stoudemire és Chris Bosh már elkelt, így egyértelmű volt a választás. Most azonban más a helyzet, hiszen új szabadügynökök kerültek ki, olyanok, akik adott esetben még jobban is illenek a csapatba. David West ugyan súlyos térdsérülésből fog visszatérni, Kris Humphries és Carl Landry pedig egy kategóriával már gyengébb, de nem szabad elfelejteni, hogy dobóhátvédben szintén erősíteniük kell, ráadásul egész éves lockout esetén a 2012-es szabadügynökök is a képbe kerülnek majd.

3. Statisztikái ugyan több mint megfelelőek, de az nem kérdéses, hogy fontos meccseken eddig még pályafutása során sosem tudott feljebb lépni, sőt. Idén az Indiana elleni párharcban Tyler Hansbrough legtöbbször lejátszotta a pályáról, nem rajta múlott, hogy a 4-1-es eredmény nem fordítva történt és a Miami elleni sorozatban az egyáltalán nem erőszakos stílusáról híres Bosh is fölé kerekedett. Ezzel szoros összefüggésben áll az is, hogy amíg a mikrofon mögül tökéletesen tudja, mit kell mondani, a pályán már közel sem mindig ez valósul meg. Nemcsak védekezése miatt ültette Tom Thibodeau a rájátszásban a meccsek végén, de hozzáállása is hagyott némi kívánnivalót maga után, márpedig 15 millióért a minimális elvárás, hogy ezzel ne legyen probléma.

4. Évente fix 15 meccsre sérült. Legalább.

Kontra:

1. A csapat többi tagja láthatóan tiszteli. Játéka ellenére jóban van Derrick Rose-zal, ami nagyon fontos, hiszen a Bulls egyetlen olyan játékosáról beszélünk, aki valószínűleg nem cserélhető és mindenki mást hozzá igazítanak.

2. Továbbra is az egyetlen olyan palánk alatti embere a Chicagónak, aki támadásban képes magának helyzetet teremteni. 20/10-es játékos és 20 pontra ebben a csapatban rajta kívül csak az előbb említett sztárirányító képes hosszabb távon, képességei alapján egyértelműen második számú opciónak kellene lenni, ráadásul jó lepattanózó, ami a Bulls felfogásába nagyon beleillik.

3. A vezetőség első nagy blamája lenne, illetve annak beismerése, hiszen tavaly nyáron került a csapat kötelékébe 5 évre összesen 75 millió dollárért. Egy ilyen szerződés kivásárlása egy óriási hiba elismerése lenne, amit nagyon ritkán szoktak megtenni a vezetők, egyértelműen a kudarc jelének tűnne, ami a csapat tavalyi évét és díjesőjét nézve kicsit ellentmondásos lenne.

A döntés: kivásárlás!

Alapvetően úgy gondolom, ilyen hamar nem szabad valaki felett ítéletet mondani. Egy éves, csapatnál töltött eddigi pályafutása felemás volt, ráadásul egy elég furcsa körülmények között összeszedett sérülés is hátráltatta szezon elején. Az igazság viszont az, hogy Boozer már nem fog megváltozni, ilyen volt Utah-ban is, úgyhogy tőle feltámadást, pálfordulást várni fölösleges. A lényeg a mozgástér ugrásszerű növekedése lenne rövid és hosszú távon is.

Egész szezonos lockout esetén, Boozer kivásárlásával a Bulls adott esetben a Rose-Deng-Gibson-Noah sort magáénak tudva 29 millió dolláron állhatna és gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőségekkel rendelkezne 2012-ben (is). Ez ugyan azt jelentené, hogy szinte semmit nem léptek előre a 2010-es nyárhoz képest, a franchise megítélése viszont azóta sokat változott. Egy éve még a város volt a legnagyobb pozitívum, ami a csapat mellett szólt, valamint tehetségesnek tekintették a fiatal magot, azóta azonban bizonyítottak a játékosok és az edzők is és az egyik legkedveltebb szabadügynök célpont lehet a gárda. Márpedig ha Boozer 10 millióját jobban is el lehet költeni (el lehet), akkor meg kell húzni ezt a lépést és újra meg kell próbálniuk megtalálni a megfelelő kiegészítőket, illetve azt a palánk alatti embert, aki nemcsak akkor hajt, amikor éppen van kedve játszani, hanem esetleg jóval olcsóbban egy olyan játékost, aki képességekben elmarad ugyan az elittől, de minden este a maximumot nyújtja.

Rövidtávon van benne kockázat, hiszen már most is bajnokesélyes a csapat és ez inkább hosszú távon hozná jó és kényelmes helyzetbe a franchise-t, de Boozer pótlására több lehetőség is adott, amennyiben a nagyobb szabadügynökök megint nem a Szeles Városba költöznének. Két név, kétfajta lehetőség: Andrea Bargnani és Elton Brand. Az olasz erőcsatár világ életében centert játszott Torontóban, első lehetősége lenne eredeti posztján bizonyítani és bár motiváltsága Boozerét is alulmúlja, támadásban nagyobb variációs lehetőséget nyújtana, ráadásul olcsóbban (nagyjából 7 millió dollárért). Szerződése ugyanakkor jár le, mint az eszkimóé, ilyen szempontból tehát egyik sem jobb a másiknál. Brand rövidtávon lehet tűzoltás, hiszen egy évre még több pénzbe is kerül a jelenlegi kezdő PF-nél, de szerződése 2013 nyarán lejár, így a hard cap bevezetése után nem terhelné a sapkát és Bargnanihoz hasonlóan jelenlegi csapata szinte fizetne azért, hogy valaki elvigye tőlük. Mindkettőnél van jobb és biztonságosabb lehetőség is, de végső esetben még ők is jobb megoldások, mint az, ha Boozerhez ragaszkodnak a vezetőségben.

Nagyon röviden és tömören: Nincsenek vele kapcsolatban nagyon negatív érzéseim, sok sikert neki a következő állomáshelyén, de nagyon remélem, hogy ha elindul a szezon már, nem lesz a Bulls csapatának tagja, mert sokkal jobb, ésszerűbb és olcsóbb megoldások is vannak helyette és amnesty rule nincs minden évben. Ezt az egy lehetőséget pedig ki kell használni, mert nem minden évben lehet következmények nélkül kijavítani egy ilyen hibát.

Forrás: nba.blog.nepsport.hu