Mennyit bír Dwight Howard?

A korábban tárgyalt csapatok:
Atlantic: Sixers, Nets, Knicks, Raptors, Celtics
Central: Cavaliers, Bulls, Bucks, Pistons, Pacers
Southeast: Heat

 

Az Atlanta off-szezonjáról ezen a linken már olvashattatok - azóta még leigazolták Will Bynumot és Ryan Kellyt is, de a lényeg nem sokat változott.

Távozott ugyan Al Horford és Jeff Teague, de egyáltalán nem biztos, hogy a Hawks gyengébb lett Dwight Howarddal, Dennis Schröder előreléptetésével, illetve a pad feltöltésével, sőt... Sikerült velük kicsit gyorsítani a játékot (Schrödernek egy fokozata még van Teague-hez képest is), a pattanózásban és védekezésben előrelépni (Howard ezekben a szegmensekben még mindig jobb Horfordnál), és szerintem az sem ártalmas, hogy tisztult némileg a kép a hierarchia-sorrendben: az irányítóposzton sincs akkora feszültség, és összességében is Schröder és Paul Millsap csapatának tűnik ez a Hawks erőteljesen.

Mire lesz elég a mély, de kérdőjeles roster?

Nagyon mélynek tűnik elsőre a keret, de rengeteg kérdéssel. Kettes és hármas poszton jól passzoló, jól védekező, jól triplázó emberek kellenek, és ennyit tud a Kyle Korver, Kent Bazemore, Taurean Prince, DeAndre Bembry, Thabo Sefolosha ötös bőven. Velük kapcsolatban leginkább az a kérdés, hogy Korver bokája rendben van-e teljesen, mert tavaly többek közt emiatt is volt pocsék éve (egész egyszerűen nem tudta annyira üresre játszani magát, mint korábban), Bazemore mennyire nyugszik meg a 4 évre kapott nagy pénzétől, Sefolosha is teljesen kiheverte-e már a New York-i lábtörését, illetve hogy a két rookie mennyire áll készen az NBA-re (direkt úgy húzták őket, hogy kisebb bennük a fejlődési potenciál, de nagyjából azonnal bevethetőek, de mégis csak elsőévesek), de alapvetően ez az ötösfogat nagyon sok lehetőséget rejt magában, Mike Budenholzer variálhat majd kedve szerint, ha valami nem megy.

Irányítóban is ott vannak bennük a lehetőség, hiszen Schröder mögött Jarrett Jack, Malcolm Delaney és Bynum vannak. Itt Jack ACL-szakadás utáni felépülése a kérdés, az, hogy Delaney hogyan tud Európából átállni (az Euroligában egészen pazar éve volt), illetve hogy Bynum kap-e egyáltalán szerződést (némi meglepetés számomra, hogy a korábbi detroiti játéka után nem kell senkinek, nála sokkal rosszabb mentalitású és gyengébb játékosok is vannak a ligában), de ennél jobban nem lehetett volna megoldani Teague távozását úgy, hogy érte cserébe nem jött egyes. A magasembereknél a két kezdő mögött megvannak a spacinget segítő négyesek (Kris Humphries, Mike Muscala, Mike Scott), illetve a megbízható center is (Tiago Splitter), de persze itt sem betonbiztos minden - Scottról azt sem tudni, hogy a börtönben kezdi-e meg az idényt vagy sem, Muscala és Humphries a védekezésük miatt kérdőjelesek, Splitter pedig a februári csípőműtétje okán.

Lesz gond az irányítók néha shoot-first mentalitásából?

Az Atlanta eddig borzasztóan kiegyensúlyozott, sokpasszos, mindig üres emberig játszó támadójátékot hozott, aminek azért megvoltak a hátulütői is, főleg a PO-ban. Ez most azért szerintem némileg változni fog, mert előfordult Schröder, Jack és Delaney esetében is, hogy néha hajlamosak voltak túltolni a pontszerzést, a többieket kevésbé figyelembe véve.

Ebből annyi előny lehet, hogy ha megy a játék, akkor rájuk nagyon oda kell figyelni, így még több helye lehet a többieknek, még üresebb dobásokat vállalhatnak a kipasszok után (Schröder például szerintem alapvetően több figyelmet igényel a védőktől, mint Teague, mert gyorsabb, de a gyűrű közeli befejezéseinek ehhez szintén jó százalékban kell sikerülniük, illetve nyilván néha meg kell játszani a többieket is), de ha nem megy, akkor lehet belőle gond a csapaton belül. Ráadásul ha ők megakasztják rögtön a labdajáratást, akkor borulhat a Hawksnak az előző két idényben jó eredményeket hozó játéka alapjában véve is. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy mindhárom egyestől láttunk már bőven olyan meccset is, amikor vagy nagyon jól kiszolgálták a többieket, vagy tökéletesen éreztek, mikor mire vagy szükség, passzra vagy dobásra, és nyilván abban reménykedik az Atlanta, hogy ez lesz túlsúlyban.

Mennyit bír Howard és Splitter?

A másik sarkallatos pont a játékban a Howard-Horford csere lehetne, de ezt nem érzem akkora a gondnak, amikor DH12 bevethető állapotban van. Nyilván meg kell tanulnia ezt az új rendszert, a Houstonnál finoman szólva sem volt hasonló a labdaelosztás, mint itt, de Howard anno az Orlandónál, Stan Van Gundy irányítása alatt mást se játszott, csak inside-outot. Kérdés, mennyi figyelmet tud még lekötni, hiszen támadásban azért visszaesett az utóbbi években a sérülései után, de alapvetően neki sok gondja nincs az olyan játékkal, ami hasonlít a Hawks rendszeréhez, és amiben meg kell találnia az üres periméter-játékosokat. Védekezésben sokkal jobb lesz, mint volt Horford, kategóriákkal jobb pattanózó és még mindig sokkal jobb rim protector, mint a Bostonba távozó center, márpedig ezek hatalmas lyukak voltak Budenholzerék hátsó alakzatában, és ha a rájátszásban szeretnének előrelépni, ezeket a lyukakat be kellett tömködni.

Az már más téma, hogy mennyit lesz ténylegesen a pályán, és ezen múlik szerintem leginkább az Atlanta idénye. Még az 50% alatti büntetőzését sem érzem annyira kulcskérdésnek, mint azt, ténylegesen hány mérkőzésen lesz bevethető - ez mondjuk mindaddig igaz csak, amíg nem drummondozza el a PO-ot azzal, hogy nem lehet a pályán tartani a szoros meccsek végjátékában, nehogy hozzá kerüljön a labda, mert jön az azonnali fault. Tavalyelőtt a fél szezont kihagyta, igaz, utána a rájátszásban végig bevethető volt, az előző idényben pedig 71 találkozót kibírt az alapszakaszban, az szerintem több mint elég tőle. Olyan állapotban vannak viszont a térdei és a háta is, hogy nem nagyon lehet jósolni semmit, csak reménykedni vagy találgatni, hogy mennyit lesz parketten, de óriási a kontraszt a két forgatókönyv között.

Az se sokat segít, hogy mögötte Splitter nagyjából a szezon elejére épülhet fel februári csípőműtétjéből - ha egyikőjük sem bevethető, az a Hawks végzete, ha viszont legalább az egyik igen, akkor ez az Atlanta szerintem még potensebb csapat is, mint volt az előző évben.

A legjobb forgatókönyvnél Howard kibír 65 meccset, de amin nincs, azon Splitter igen, így ketten együtt megoldják az egészségi állapotok miatt legnagyobb kérdőjelnek felírható ötös pozíciót. Schröder él a lehetőséggel, és a hosszabbítás előtti utolsó évében bizonyítja, hogy nemcsak gyorsabb Teague-nél, hanem jobb is nála. Jack és Delaney közül legalább az egyik beválik, és a világos hierarchia miatt nincs feszültség sem abból, ki kezd és játszik többet, és ki a csere. A Prince-Bembry kettős közül legalább az egyik azonnal hoz egy jó átlagot a triplavonalon túlról és védekezésben (inkább esélyesebb Prince erre), Sefolosha és Korver teljesen egészségesek, így a svájci hátul, a triplagyár elöl lesz sokkal jobb, mint tavaly, Bazemore pedig a zsebét kitömve is játszik úgy, mint tavaly. Millsap hozza az előző idényben látottakat, plusz még fontosabb szerepe lesz támadásban.

A legrosszabb forgatókönyvnél Howardnak valamije, Splitternek pedig a csípője megy szét a szezon egy pontján, így nulla normális ötösposztos játékosa lesz a Hawksnak, csak smallballozni tudnak, de a védekezésük így még lyukasabb lesz, mint volt. Jack az ACL-szakadása után nem tudja hozni korábbi szintjét, Delaney pedig Európában ugyan nagy király volt, de az NBA sok neki. Mike Scottot lecsukják az ominózus kergetőzésért a rendőrökkel és drogbirtoklásért, Prince és Bembry sem tud hozzátenni semmit újoncként a csapat eredményességéhez, Sefolosha a lábtörése miatt még mindig lassú, Korver pedig a bokája miatt, Bazemore-nak már minden mindegy, megkapta a pénzét, Millsap pedig mindezek miatt inkább a távozásra készül már a nyáron.

Van bőven rizikó ebben a Hawksban, sok biztosan kijelenthető elem nincs a keretükben, de nálam ők erősen a keleti top mögötti társaság részei - egyáltalán nem tartom kizártnak egyébként, hogy ha jól sülnek el a dolgaik, és itt főleg Howardnak kell pályán maradnia, akkor ott lesznek megint kelet legelejében is, mint 2015-ben.

Tipp: Kelet 4-6.