Milánóban jártunk, Celtics meccset láttunk

Hogy a sors olykor milyen kegyetlen és kiszámíthatatlan tud lenni, arra sajnos minden bizonnyal sokunk tudna számos példával szolgálni, de olykor bizony néha egy angyal száll le közénk, és akár isteni szerencse, akár embertársaink ritka önzetlenségének formájában, ha jelképesen is, de  egy időre megfogja a kezünket. Velünk is ezt történt a mögöttünk hagyott hétvégén a Lombard fővárosban.  De ne szaladjunk ennyire előre!  Van annak talán már fél éve is, amikor először konkrétan  felmerült, hogy az NBA Europe Live sorozat (korábban: McDonald's Open) keretein belül a Boston Celtics látogat majd Milánóba. Ez már akkor is sokunkat felvillanyozott, hisz' ritka, hogy NBA alakulat hozzánk ilyen elérhető közelségben játsszon mérkőzést, nem mellesleg a Boston Celtics, múltja, hagyományai, eredményei okán is népes szurkolói és rajongói táborral bír kis hazánkban is.

Lázas szervezés indult, akár a rendkívül olcsónak számító, fapados légitársaságok jegyeinek lefoglalására (egy Budapest-Szeged retúr vonatjegy drágább, mint amennyibe végül nekünk a lila logós cég tarifája Milánóba oda-vissza „fájt”…), akár a szállás megszervezése, vagy akár a különböző akkreditációs kérelmeink mielőbbi benyújtására. A visszaszámlálás innentől elindult. Terveinkhez a későbbiekben profi segítséget is kaptunk egy utazásokat szervező cég képében, valamint portálunk egyik, szintén utazó szerkesztőjének olasz kapcsolata révén (innen és ezúttal is : Grazie mille, Mario! ), így az addigra már az ország több sarkából összeverbuválódó csapat bizakodva várhatta az indulást.

Időközben, a várakozást élénkítendő, nagyon kellemes gondjaink akadtak, mert mit hoz a véletlen, augusztus elején kiderült, egy Ac Milan – Fc. Internazionale derbit is rendeznek majd azon a hétvégén, így egyként fogalmazódott meg bennünk a gondolat és a szándék: ha már ott vagyunk, ezt sem szeretnénk kihagyni. Mario itt is a segítségünkre volt, ezért a jegyekkel itt sem volt gondunk. Enyhe képzavarral élve: „sínen voltunk” - gondolhattuk joggal, és már csak olyan apróbbnak tűnő akadályok nehezítették dolgunkat, hogy például miként érjünk át a kosármeccsnek helyszínt adó Mediolanum Forumból a milánói futball-szentélybe, a Stadio San Siroba, mivel a zsúfolt vasárnapi sportprogramban meglehetősen egymásra csúszott a két rangos esemény. Végül hatan - négyen honlapunk szerkesztői-írói közül (élén főszerkesztőnkkel),  egy lelkes Körmend-drukker a nyugati végekről, valamint a Szigetország (értsd: Csepel) egyik ma is aktív kosarasa (aki talán Kevin Garnett egyik legnagyobb honi rajongója is egyben) - vágtunk neki Milánó meghódításának, s indulhatott a nagy kaland!

Joggal kérdezheti a türelmetlen olvasó: hogy jön ide a bevezetőnkben említett isteni gondviselés? Türelem, már rá is térek. Kicsiny, de lelkes csapatunk péntek késő éjjel érkezett meg Milánó legnagyobb repterére, Malpensára, ahonnan szállása felé (legyen itt a reklám helye, megérdemlik) a Trenord vasút-társaság modern és kényelmes expresszével suhant be félórányi utazást követően Cadorna állomásra, Milánó belvárosába.

Péntek éjjel, nem sokkal 11 óra előtt azonban nem várt, ugyanakkor túlzás nélkül drámai fordulatot vett az addig tökéletes mederben csordogáló történet. Egyikünk (e sorok egyik szerzője) döbbenten vette észre, hogy - valószínűleg saját figyelmetlensége okán - tárcájának (benne minden iratával, hitelkártyáival és készpénzével) nyoma veszett! A pénz pótolható, a kártya letiltható, viszont személyi okmányok híján nemcsak a vasárnapi programokon való részvételem kérdőjeleződött meg, hanem ezzel a hazajutás útjába is hegynyi akadályok tornyosultak, mivel papírok nélkül senkit sem engednek fel semelyik légitársaság járatára. A mesésnek ígérkező hétvégére így máris óriási árnyék vetült, de annak ellenére, hogy a nem várt esemény mindenki hangulatán mély nyomokat hagyott, egyben villámgyorsan csapattá is kovácsolta a társaságot. Másnap, jobb híján, és azért, hogy ne járjak úgy, mint Steven Spielberg hősét alakító Tom Hanks a Terminál című  hollywoodi szuperprodukcióban, kénytelen voltam a milánói magyar konzulátus felé venni az irányt. Nem sok sikerrel. A konzulátus, szombat révén, zárva, a megadott telefon számokon, csak egy olasz gépi hang figyelmeztet, az általunk hívott fél pillanatnyilag nem elérhető...  Ez volt a mélypont.

Hál' istennek azonban nem sokáig, mivel a még mindig bizonytalan sorsú akkreditációinkat intéző egyik NBA szakírónk, Zoli telefonja fél óra múlva megcsörrent:  a Trenordtól hívták (az előző este átadott névjegykártyáján található számon), hogy találtak egy fekete tárcát... Innentől már tényleg (és ismét) egy mesés történet szereplői és megélői  lettünk, hisz' Cadorna állomásra érve kiderült, nemcsak a tárca a személyi iratokkal, nemcsak a hitelkártyák, de az összes készpénz hiánytalanul, fillérre meglett, hála a vasúttársaság egyik végtelenül becsületes dolgozójának, aki az elhagyott pénztárcát megtalálta. Ettől kezdve szinte minden összejött a hétvégén, szinte percekkel egy időben ezzel az addig még "billegő" akkreditációink is biztossá váltak két rendkívül értékes sajtóbelépő formájában, így már valóban semmi nem állhatott utunkba, és az akkor már verőfényes, napsütötte Milánó csak minket várt ezernyi programjával. A szombati nap programját alapvetően a Piazza Duomót (Dóm-tér) ezrekkel benépesítő NBA FanZone rendezvényei határozták meg, de  stábunk eljutott  Doc Rivers, a Boston Celtics mestere sajtótájékoztatójára, a Westin Hotelbe is, ahol nem kis meglepetésünkre három kérdést is fel tudtunk tenni az NBA nemcsak egyik legjobb, hanem minden bizonnyal legemberközelibb vezetőedzőjének, aki ezekre készségesen válaszolt - pedig már ott tátva maradt a szánk, mikor a coach laza "Hey, guys." köszöntéssel és vállveregetéssel üdvözölte kétfős stábunkat (ismeretlenül) a sajtótájékoztatóra érkezve. Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy szemtől szemben, gyakorlatilag "beszélgetni" volt alkalmunk Rivers-szel Darko Milicsicsről, a lepattanózás és Jarred Sullinger fontosságáról, valamint a még fennmaradó bostoni roster-helyek várható betöltéséről. Eközben a hatalmas téren reggeltől estig egymást követték az események, nem unatkozhatott az oda tévedő, volt ott minden, akár kipróbálhatta magát az ember a  számtalan, műanyag

borítású pálya egyikén, akár egykori és jelenlegi NBA sztárok életnagyságú fotói mellett pózolhatott, akár a center-pálya különböző programjait figyelhette, és itt  rögtön újra bizonyítást nyert egy örök igazság, ahol valami történik, ott és annak mi, magyarok valahogy mindig tevékeny részesei vagyunk. Így volt ez Milánóban is: kiderült, hogy a többezres publikum körében nagy sikert arató, kosárlabda-zsonglőr, freestyleres gárda több tagja is hazánkfia. Rajtuk kívül már ekkor (és itt), szombaton is megjelentek a másnapi ütközet bostoni és milánói csillagai, ráadásul a szervezők olyan extra NBA legendákról is gondoskodtak, mint a hétszeres (!!!) NBA aranygyűrűs Robert Horry, vagy az 1984-es olimpiai bajnok és Lakers sztár Sam Perkins, akik folyamatos jelenlétükkel emelték a hétvége fényét, és nem utolsósorban már szombaton is elkápráztattak minket Boston legszebb leányai, a Celtics Dancers:

 

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy szombat délután, kis túlzással már nem nagyon lehetett úgy Milánó belvárosában korzózni, hogy az ember ne akadt volna össze egy épp arra várost néző NBA sztárral. Az egyik "legemberközelibb" közülük az a Paul Pierce volt, aki  lelkes és érdeklődő turistaként (először inkognitóban, amíg a társaságunk tagjai ki nem szúrták...) az olasz nagyváros számos nevezetességére kíváncsi volt. Hol a Dóm bejárata előtt állt sorban, hol a Scalát fényképezte. Később már ő sem kerülhette el a feltűnést, de sok társával ellentétben Pierce élvezte azt, és a hétvége egyik legmulatságosabb jelenetét okozta azzal, amikor Ipadjét a magasba emelve a tömeget és a teret filmezve több tucat rajongója gyűrűjében, mint valami idegenvezető járta körbe a Piazza Duomót.

Kis szakaszunknak - Karesz barátunk legnagyobb örömére - kora este még a feltehetőleg vacsorázni igyekvő Kevin Garnették csoportjába is sikerült belebotlania. Bármennyire hihetetlenül is hangzik, de a belváros egyik sétálóutcájának végén található étterem teraszán ülve Keresztury Gábor, a Körmendről érkező barátunk egyszer csak azzal a kérdéssel bökte oldalba főszerkesztőnket, hogy "Te, ez nem a Garnett?" - és mire feleszmélhettünk volna, már azon kaptuk magunkat, hogy rohanunk a "kelta kontingens" felé, mely Kevin Garnett mellett Rajon Rondóból, Jason Terryből, Chris Wilcoxból és Jarred Sullingerből állt. Bár egy pacsi és egy üdvözlés belefért számunkra a sztárokkal, de sajnos a játékosokkal tartó biztonsági ember nem hagyta nekünk az utcai fotózkodást - bár "kezdő paparazzi" módjára sikerült megörökítenünk egy fotót a felejthetetlen momentumról. Szombati napunkat, köszönhetően újdonsült olasz ismerősünk, Mario meghívásának a közeli, festői Comóban koronáztuk meg, egy fenséges olasz vacsora és egymás társaságában. Az először arra tévedőt a Comói-tó még éjszakai fényeivel is el tudja varázsolni:

Vasárnap! Meccsnap! Nem is akármilyen mérkőzéseké, íme, a menü: a főétel- EA7 Emporio Armani Milano - Boston Celtics, a desszert - Ac Milan - Fc Internazionale ! Csoda, hogy lelkesek voltunk?

Mikor már valóban úgy éreztük, hogy életünk élményét éljük át, jöhetett a "lényeg", amit David Stern sajtótájékoztatója vezetett fel. Persze az sem elhanyagolható, hogy a vasárnapot is a Dóm-téren indítottuk, ahol folytatódtak az NBA Fan Zone programok, benne az NBA-Cares-hez tartozó dobóversenyekkel, melyben Robert Horry és Sam Perkins mellett a bostoni és a milánói játékosok is segédkeztek. Találkozhattunk Fab Melóval, Jarred Sulingerrel, Dionte Christmas-szal, Antonisz Focisszal, Jacopo Giachettivel, Nicolo Mellivel, Rok Stipcevic-csel, David Chiottival, és újra tiszteletét tette a helyszínen Doc Rivers mester is. Amellett, hogy láttuk az említett nagyságokat elvegyülni a hátrányos helyzetű fiatalok körében, számunkra ugyanennyire nagy pillanat volt, mikor a már említett "freestyle-európa válogatott", avagy a Da Move két magyar tagjával, Gáspár Botonddal és Kereszti Ádámmal, a Jamnastyx.hu (http://www.facebook.com/Jamnastyx) embereivel készíthettünk egy videós interjút - miután a srácok utolsó produkciójukon léptek fel a Piazza Duomo közönsége előtt.

Készülve az esti fő műsorszámokra, meglátogattuk a Milan - Inter városi derbi helyszínéül szolgáló San Sirót, ahol bár klasszikus stadiontúrára nem lehetett már lehetőségünk, de cserébe bepillantást nyerhettünk a helyi B-közép készülődésébe.

Mivel az este 6 órakor kezdődő derbit megelőzően az NBA-komisszár 17:00-tól tartott sajtókonferenciát, melyre sajtós belépőseink szintén hivatalosak voltak, ezért nagyon korán a Mediolanum Forum felé vettük az irányt, s amint lehetett, el is foglaltuk a helyünket (a legszerencsésebb kettős a sajtótájékoztató termében, a többiek a csarnokban - de őket se kell ám sajnálni, utóbbiak testközelből nézhették végig a két csapat több, mint egyórás bemelegítését). Stern úr nyitásként az NBA Europe Live Tour idei sorozatának legfőbb tapasztalatait vonta le, majd az amolyan protokoll-beszéd után várta a kérdéseket, melyekre - kellemes meglepetésünkre - teljes őszinteséggel és "kertelés nélkül" válaszolt. Portálunk főszerkesztője itt arról kérdezte a komisszárt, hogy tervezi-e az NBA, illetve van-e arra szándéka a ligának, hogy a jelenlegi egy-egy meccses fellépések helyett újra bevezesse a korábbi McDonald's tornákhoz hasonló többnapos, többcsapatos eseményeket az öreg kontinensen. (David Stern válaszát egy későbbi összeállításunkban olvashatják.)

A tájékoztató végeztével Gábor és Zoli is elfoglalták kijelölt helyüket a sajtópáholyban (a hazai palánk mögött), és társaikkal, ill. 10 ezer lelkes szurkolóval együtt megtekintették az Olimpia Milano - Boston Celtics mérkőzést, melyet 12 perces negyedekkel, teljes mértékben NBA-szabályok szerint játszottak le. (Érdekesség, hogy a találkozót itthon közvetítő Sport TV egyik NBA-szakértőjével, Hollai Olivérrel ült Mazúr Károly, az egyik lelkes Celtics-szurkoló utazó társunk.)

Magáról a mérkőzésről nem szeretnénk hosszan értekezni. Egyrészt Magyarországon is közvetítette a Sport TV, tehát mindenki láthatta, akit érdekelt, másrészt azóta eltelt majd' egy hét, s az ottani események ma már kevés hírértékkel bírnak, s végül, de nem utolsósorban - számunkra - a meccsnek nem is annyira a sportértéke volt fontos, hanem az élmény, amit nyújtott. (Az pedig óriási volt, egy életen át magunkban hordozzuk majd mindannyian.) De ha mindenképpen szakmázással kéne "összerondítanunk" egy élménybeszámolót, azt a megállapítást tennénk, hogy ez a Boston a tavalyihoz képest láthatóan jelentősen megerősödött (elsősorban a belső posztokon), és Ray Allen távozása nem lesz olyan érzékeny veszteség, mint azt elsőre gondolnánk, Terry, Lee és a szívműtéte után visszatérő Green valószínűleg pótolni tudja majd a kieső pontokat, sőt, új lendületet hoz a csapatnak (és a padnak). De ami a legfeltűnőbb volt, hogy Rajon Rondo mennyire kontrollálja saját és csapattársai játékát, s hogy milyen elképesztő mértékben hat ki nemcsak saját csapata, hanem az ellenfél játékára is. Nem szeretnénk jósolni, de ezzel a Celtics-szel komolyan számolni kell a hamarosan induló szezonban, és - ha a kulcsjátékosokat elkerülik a komolyabb sérülések - a rájátszásban is. Ami a Milánót illeti, kiderült, hogy az, ami az olasz bajnokságban kiváló, az Euroligában is egész jó, az egy ilyen szintű ellenféllel szemben bizony kevés, és hiába a szép megoldások, a tipikusan európai játékstílus, s a fantasztikus edző, az NBA élcsapatait nem érik utol (meg sem közelítik) sem fizikumban, sem sebességben.

A kosármeccs negyedik negyedének közepén kettészakadtunk, egy  különítményünk otthagyta az addigra már eldőlő meccset (majd 30-cal ellépett ekkorra a Celtics), hogy rohamléptekben a San Siro, vagy újabb és hivatalos nevén a Stadio Giueseppe Meazza felé vegye az irányt. Ez sem nézett ki egy egyszerű feladatnak, mivel kevesebb, mint fél óránk volt arra hogy a Mediolanum Forumtól az attól majd 20 km-re fekvő legendás stadionhoz érjünk. Ez a milánói közlekedési viszonyokat és a forgalmat ismerve, gyakorlatilag felért egy lehetetlen küldetéssel. De nem akkor, és nem nekünk. Az a Gondviselés, amely a tárca megtalálása óta kísért minket Milánóban, itt is segített, talján segítőnk, Mario (aki nem mellesleg hatalmas Milan tifoso), szerintem még önmaga számára is egészen hihetetlen részidőt futott, Forum - San Siro: 19 perc! Csinálja utána, aki tudja! Persze a milánói autópálya-körgyűrű sebességkorlátait, és az egyéb apró cseprő közlekedési kihágásokat most fedje jótékony homály, a cél az volt hogy 20.45-re el tudjuk foglalni kiváló helyeinket, és ez szinte másodpercre pontosan sikerült. Lehuppanva, ez a látvány fogadott minket:

Sokat beszélnek, írnak, cikkeznek manapság az olasz futball, a Calcio válságáról, de egy ilyen derbire belépve ezt egyáltalán nem érzékeli az ember. Lenyűgöző a körítés, és minden túlzó jelző nélkül  nélkül is olyan fenomenális lelkesedéssel és fanatizmussal követik az olaszok (legalábbis ilyenkor) a rangadót, hogy a Derby della Madonninara eljutó szurkoló akár még azt a kérdést is felteheti: mi az a Barca-Real? Jó, persze, a játék már nem a fénykort idézi,  futball-sztárokból sincs olyan őrült túlkínálat a két gigász háza táján, mint ahogy azt akár csak 4-5 éve megszoktuk, mégsem az az érzése az embernek ilyenkor, hogy egy hanyatló birodalom (ez lenne a Serie A) végnapjait megtekintendő nyert volna bebocsájtást a futball egyik szentélyébe. Hogy mi lett e meccs eredménye? 1-0-ra nyert az Inter, de ez, hiába Mario bánata, a nagyszerűen sikerült hétvége fényében simán belefért. Azért szegény útikalauzunkat, "ingyen taxisunkat", vendéglátónkat, barátunkat sajnáltuk egy kicsit, mikor első elkeseredésében megfogadta előttünk, hogy egy jó ideig biztosan nem megy ki több milánói derbire, annyira nem jó ómen a jelenléte az utóbbi pár meccs fényében. Biztosak lehetünk benne, hogy be is tartja elszánt fogadalmát, kora tavaszig biztosan...

És akkor pár szó arról, hogy miért is érte meg az ottmaradóknak kihagyni a San Siro-élményt... Bár két vérbeli Celtics-szurkolónak már azért is, mert láthatták a gárda szerződésért játszó kontingensét küzdeni a pályán a Milano fiataljaival, de a nyomósabb indok a meccs utáni sajtótájékoztató volt, melyre hivatalos volt a két sajtóbelépősünk. Doc Rivers újra értékelt, a bostoni szakvezetőtől megkérdeztük, hogy a 19-cel megnyert lepattanó harcban azt látta-e vissza, amiről beszélt nekünk egy nappal korábban, s az igencsak emberközeli mestertől nagyon jó volt látni, hogy emlékezett ránk, illetve kimerítően válaszolt a kérdésre. Következett Sergio Scariolo, aki most a Milanót trenírozza, de nyaranta olyan ászoknak osztogat szakmai tanácsokat, mint Pau és Marc Gasol vagy éppen Juan Carlos Navarro, Ricky Rubio, Serge Ibaka, Rudy Fernandez és Jose Manuel Calderon - lévén, hogy a spanyol válogatott szövetségi kapitánya már hosszú évek óta, s járt már tanítványaival az olimpiai döntőben is, valamint többször is elhódította az Európa-bajnoki trófeát a hispánokkal. Nem voltunk szemérmesek, őt is meginterjúvoltuk, tőle azt kérdeztük, hogy mégis mire tudja használni csapatával ezt a mérkőzést így a olasz bajnokság rajta után és az Euroliga idény indulása előtt közvetlenül. Később érkezett Malik Hairston és Alessandro Gentile is a terembe, majd a Rajon Rondo - Jason Terry páros képviselte a Bostont. Rondótól is volt lehetőségünk kérdezni, vele kapcsolatban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire tudta megtalálni a közös hangot a Celtics rengeteg új magasemberével. Ha kíváncsiak vagytok a válaszokra, mindenképp nézzétek majd meg a hamarosan felkerülő videó-összeállításunkat a hétvégéről, ugyanis annak szinte minden lényeges pillanatát meg tudtuk örökíteni!

alt

Milánó ismét és újfent, ragyogó, napsütötte arcát mutatta felénk, minden pompájával, fényűzésével és gazdagságával, szavakkal nehezen leírható kulisszát nyújtva egy fantasztikus hétvégéhez, különösen az NBA és az Euroliga hivatalos rendezvényéhez, amely rendezvények mindkét szervezet számára a 2012/2013-as szezont indító egyik legjelentősebb eseménye volt, és amelyen hivatalosan, a magyar sport- és szaksajtót csak a "kezdő-öt-pont-hu"  képviselte  büszkén és egyedüliként Milánóban.

Hamarosan a hétvégéről készült videó-összeállításunk is megtekinthető lesz, itt a kezdo5.hu-n!

A Sport TV-nek, illetve Szaniszló Csabának külön köszönettel tartozik maroknyi csapatunk, hiszen nélkülük nem készíthettünk volna ilyen jellegű anyagokat és még csak be sem jutottunk volna számtalan helyre ezen a csodálatos hétvégén!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus