Minnesota: Can white men jump?
Avagy hogyan értelmezzük újra 2012-ben azt a megállapítást, melyet Ron Shelton rendező a "Zsákolj, ha tudsz" (White men can't jump) című, pontosan 20 évvel ezelőtti filmjében pedzegetett Woody Harrelson és Wesley Snipes főszerep(e)l(tet)ésével? Egy biztos, a filmvásznak után az NBA csarnokaiban és a TV-k előtt kapjuk majd meg erre a választ, méghozzá a Minnesota Timberwolves segítségével, mely a jelenlegi legvalószínűbb felállás szerint - az NBA jelenlegi tendenciáitól gyökeresen eltérve - 9(!) fehér (ebből 4 európai) játékost használ majd a 11 fősre tervezett aktív rotációjában. Hogy miként sül majd el a mutatvány? Még nem tudjuk, de a legkevésbé sem azért kell féltenünk ezt a társaságot, mert gondjai lennének az atletizmussal és a zsákolásokkal...
Az 1-2-3-as posztokon a visszatéréssel próbálkozó Brandon Roy mellett a CSZKA Moszkvától érkező orosz fiatalember, Alexey Shved, a tavaly már remek (fél)újoncidényt produkáló spanyol irányító, Ricky Rubio, illetve a Houstonból megszerzett egykori röpi-király, Chase Budinger, valamint az emelkedéséről kevésbé híres, ugyanakkor remek kiegészítőembernek megismert Luke Ridnour és a szupertörpe, JJ Barea jelenti majd a lehetséges opciókat Rick Adelman mester számára.
Rubio ugyan komoly műtéten és rehabilitáción esett át az előző hónapokban, de minden jel arra mutat, hogy fel fog tudni épülni a térdszalag-szakadásból és képes lehet hasonlóan gyors és néhol légies játékra, mint az utóbbi esztendőkben európai-, nemzetközi-, illetve NBA-szinten.
A hátvédszekció egyértelműen leglégiesebb tagja az az Alexey Shved lehet, aki még le sem ütötte az NBA-ben a labdát, mégis minden szakértő úgy tekint rá, mint az egyik leginkább a ligában való helytálláshoz kellő játékstílust és adottságokat birtokló európai kosarasra. Esetében nem csak a látványos ugrásokra, hanem a robbanékonyságra és a mentális tényezőkre is érdemes kitérnünk. Nyilván minden játékosban benne van a bust lehetősége, de őt gyakorlatilag ember nem félti ettől a ligától és a beilleszkedéstől.
Ridnour már régi motoros az NBA-ben, ő ráadásul született amerikai. Róla hiába keresnénk zsákolós-összeállításokat, nem ezért szerették sosem és pláne nem ezért fogják őt kedvelni ennyi sérülés után, immáron mondhatni, veteránként. A remek passzkészséggel megáldott ex-Sonics-menő nem véletlenül volt kezdő szinte egész évben, de a jelenlegi keretben inkább mentor-szerepet kaphat, amikor mindenki egészséges lesz, s azért vélhetően valamennyit látjuk majd a pályán is.
JJ Barea nem azért utolsó a kisemberek sorában, mert ő lenne a rotáció legjelentéktelenebb tagja, pláne, hogy annak ellenére, hogy tőle sosem fogunk zsákolásokat látni, egy az egyben tarthatatlan, hiszen annyira gyors és olyan mértékben alacsonyan van a súlypontja. Az ellenfelek periméter-védelmének szétzilálásában és a triplák értékesítésében is kiváló lesz a Minnesota - erre a puerto ricói kisember is garanciát jelent.
SF-ben Chase Budinger lehet az egyik opció, bár ő eggyel lejjebb is használható, igazi periméter-játékosról van szó, aki nem mellesleg tavaly indult a zsákolóversenyen is - ki nem találnánk -, éppen egy 'White men can't jump' mini-show-ra felhúzott gyakorlatsorral... Az egykori arizonai tehetség egy másik, szintén remek rugókat igényelő sportágban is bizonyított, hiszen hazáját is képviselte válogatott röplabda mérkőzésen a nagyon látványos játékra képes Budinger.
Európában általában elsősorban a hátvéd posztokra akarnak amerikai, színes bőrű légiósokat igazolni a klubok, mégpedig azért, mert az úgynevezett slasher (védelem-megbontó, betörő) adottságokban verhetetlenek a tengerentúlról érkező kosarasok - de legalábbis előnyt jelentenek fehér társaikkal szemben az esetek legnagyobb százalékában. Brandon Roy hiába kapott bizalmat a Timberwolves vezetőségétől és fog zsebre tenni garantált 5 millió dollárt a hamarosan startoló idényben, az elkopott térdeivel szinte biztosan teljesen át kell majd alakítania a játékstílusát és nem a fantasztikus (egykori) emelkedésének, illetve robbanékonyságának köszönheti a jövőben - remélhetőleg - jelentős pontterméseit, hanem sokkal inkább a fineszes, intelligens megoldásoknak és a páratlan győzni akarásnak. Ugyan vélhetően látjuk még Roy-t zsákolni, de az ő jelenlétével együtt is azt mondhatjuk, hogy bizony ebben a Minnesotában egy olyan színes bőrű hátvéd sincs, aki nem csak az NBA-ben, de az európai klubkosárlabdában (sőt, a honosításoknak köszönhetően már a nemzeti csapatokban) is nélkülözhetetlennek számít manapság. Mégsem mondanánk, hogy féltjük őket emiatt...
Itt egy videó arról, hogy Roy ilyen térdekkel is mire volt képes nem sokkal tavalyi visszavonulása előtt:
Régi-új arc az NBA-ben a Shveddel együtt a CSZKA Moszkvából érkező Andrei Kirilenko, aki a keret egyik, ha nem a legatletikusabb játékosa. A sokak által póknak is becézett orosz bedobó vélhetően hármas poszton játszik majd a legtöbbet új klubjában, de a palánk alatt sem elveszett. A zsákolásoknál, támadó-lepattanóknál és a látványos dobásblokkolásoknál is remekül kamatoztatja ruganyosságát és ütemérzékét. Kisebb hullámvölgy után élete formájában kosarazta végig az utóbbi hónapokat, s annak ellenére sem kopott meg kicsit sem az atletikussága, hogy mára már jócskán az idősebbek közé lehet őt sorolni a ligában.
Összekötvén a külső és a belső posztokat a tavalyi második draftválasztottal, Derrick Williams-szel találkozhatunk, aki bizony a nem az említett európai/fehér vonalat képviseli - játékstílusban sem, a leglátványosabb zsákolások kétség kívül tőle várhatóak (ő is ott volt a zsákolóversenyen legutóbb) ebből a keretből - hacsak el nem cserélik az ifjoncot... Ennek a feltevésnek van bőven alapja, hiszen rengeteg ajánlatban és pletykában szerepelt már a neve, miután tavaly nagyon nehezen indult be, pedig korábban sokan az Év újoncának várták, s legjobb meccsein is csak ritkán volt igazán extra. Nála még az is kérdés, hogy át tud-e alakulni igazi kiscsatárrá, vagy pedig a rengeteg játékpercet elvivő Kevin Love back-upjaként szuperál legfőként.
Már egyértelműen a palánk alatt járunk, most jöhet is a fenti rotáció legnagyobb neve, a friss olimpiai, illetve 2010-es világbajnok, Kevin Love! A tavaly 31 pontos, 31 lepattanós dupla duplát is produkáló egykori UCLA-neveltet anno attól féltették leginkább a ligába jövet, hogy az atletikus képességei miatt esélye sem lesz felvenni a harcot a többiekkel ebben a ligában. Ugyan jó pár kilót ledobott és megtanult prímán hármast is dobni a liga történetének egyetlen(!) 20 pontos, 15 lepattanós és 40 százalék feletti triplázásra képes játékosa, de még így is azt mondhatjuk, hogy közel áll az európai stílushoz, amit ötvözni tud az amerikai iskolákban felszedett hihetetlen fizikalitással és agilitással, valamint nyilván a gének által is örökölt őserő is hasznára válik a palánkalatti csatákban...
Nikola Pekovics tavaly hatalmas fejlődést mutatott be, ami a hatékonyságot illeti, szállította a 20 pontos és/vagy 10 lepattanós performanszokat, testi erejét végre úgy tudta kamatoztatni, ahogy azt várták is tőle már a tengerentúlra érkezése óta. Amennyiben elkerüli a sérüléseket, ő is még meghatározóbb lehet, Love-val együtt a liga legjobb fehér palánk alatti párosa lehetnek a következő szezonban. A montenegrói nagyember Európában már felért a csúcsra, igaz nem elsősorban a palánkszaggató zsákolásaival hódít, hanem sokkal inkább az őserő általi dominanciával és állhatatossággal.
Greg Stiemsma tavaly egy 6(!) blokkos estével kezdte meg NBA-újoncidényét, majd végig a legjobb blokk/perc mutatóval rendelkezett a ligában, s bizony az All-Star után a Boston Celticsben is egyre több lehetőséget kapott. Itt vélhetően megint bőven jut neki játékperc, pláne, hogy az említett Pekovics sérülékeny, igaz a korábban már több külföldi ligában megforduló Steamer is sok apróbb nyavalyával küzdötte végig első szezonját. Ha zsákológép nem is lesz belőle, de a látványos dobásblokkolásai miatt mindenképp élmény lesz őt is nézni, hiszen szintén nincs híján az atletikusságnak.
Rick Adelman mester pedig érdekes életpályát tudhat magáénak, hiszen a valaha volt egyik, ha nem a legjobb európai kosárlabdázót, Drazen Petrovicot anno nem volt hajlandó beépíteni az akkori csapatába Portlandben (mentségére szóljon, hogy Terry Porter és Clyde Drexler akkor a liga egyik legjobb hátvédpárosaként ostromozott), most pedig az ő kérésére került ide több fehér, illetve európai játékos. Persze azt sem felejthetjük el, hogy a Peja Stojakovic, Vlade Divac, Hedo Turkoglu, Scott Pollard - féle Sacramento Kings vezetőedzőjeként egyszer már nagyon közel volt ő fiaival a csúcshoz...