Mitől és mennyire jó ez a Cleveland?

 

Az NBA-t követők hajlamosak úgy tekinteni az előttünk álló nagydöntőre, hogy az a Warriors jutalomjátéka lesz – még a Sport TV-n is elhangzott, hogy kolosszális LeBron James kell ahhoz, hogy legyen esélye a Cavsnek. Bár tény, hogy a keleti rájátszás színvonala ezúttal sem verdeste az egeket, ez azért ebben a formában nem fedi a valóságot.

Az első és egyik legfontosabb: LeBron megtanulta a post-upot

Ahogy folyt a szezon és különösen a rájátszás, egyre szembeötlőbb volt, hogy James mennyire máshonnan és máshogy szerzi a kosarait, mint akár csak tavaly a Heatben. Főleg Love kidőlése és még inkább Irving sérülése óta gyakorlatilag csak a post-up lehetőségét keresi, leszegett fejű betörés helyett azt kutatja, hogy kit és hol tolhat be a gyűrű alá vagy verhet meg lábbal lefordulás után – ez szám szerint azt jelenti, hogy a 2011-es playoffhoz képest kétszer annyi (7,4) ilyen helyzetet teremt magának meccsenként. Az idei rájátszásban ráadásul különösen hatékonyan is műveli ezt, hiszen olyanokat előz meg a vonatkozó listán, mint LaMarcus Aldridge, Pau Gasol vagy éppen Zach Randolph. A gyűrű alatti befejezései jóval pontosabbak lettek, több horoggal, félfordulatból eleresztett közelivel operál, ezért még nehezebb levédeni – szinte tökéletes négyest játszik.

Ugyan papíron Green, Barnes, Iguodala és Thompson is jó védő a Warriorsnál, de fizikálisan csak Green megoldás rá ezekben a helyzetekben, Barnest is simán benyomja – ha viszont Green védi LeBront, ki marad az esetleges két magassal? Mindenesetre ezzel a faktorral még úgy is jó a Cleveland, hogy James dobószázaléka visszaesett – ha még megtalálná a playoffban 17,6%-kal betévedő tripláját is… A rengeteg post-uppal és az erre „utazó” játékstílussal jár, hogy LeBron pontatlanabb, meccsenként 25 (!) rádobást átlagol, ugyanakkor (nehezen hisszük el), de támadóhatékonyságban a Cleveland az első (!) a rájátszást tekintve – igaz, a második éppen a Golden State.

Brusztolós csapat

Sok kritika érheti David Blattet, több történetet is hallottunk már arról, hogy a tréner tanácstalan vagy legalábbis más véleményen van a támadójátékot illetően, mint LeBron – a védekezést viszont remekül megszervezte. Ezen a téren a playoffban csak a Chicago és a Washington muzsikált jobban az ohióiaknál és a GSW is meg fog szenvedni velük, hiszen rendkívül fizikálisak Smith-ék, ami biztos, hogy nem fog ízleni Steve Kerr csapatának.

Az elsődleges kérdés Tristan Thompson, aki félelmetesen tépi a lepattanókat akár James, akár Mozgov párjaként, Draymond Greennek kőkeményen fel lesz adva a lecke – itt visszakanyarodhatunk a fenti bekezdésre, hogy ha ő Thompsont próbálja kizárni és semlegesíteni, ki védi Jamest? Ha két magassal játszik a Warriors, nem tudja saját játékát hozni. Ezen felül „csipkelődős” periméterrel rendelkezik a Cavs, Shumpert védekezését jól ismerhetjük, ő mind Curry (akire jobb opció egy nagyobb védő), mint Klay Thompson ellen jó választásnak tűnik. Mellette ott van a playoffban sötét hírnevet szerző Dellavedova, aki biztos, hogy szívni fogja a Splash Brothers vérét, valamint ott van az ilyen szempontból kissé alulértékelt JR Smith – ha éppen Irving lába nem 100%-os és nem tudja tartani a lépést az ellenfél irányítójával. A fizikális külső sor lehet az igazi esély a GSW-vel szemben, ráadásul James is foghat szinte bárkit elit szinten kívül-belül, plusz ott van Thompson – extraként elő lehet húzni small-ballban Shawn Mariont is. Ha már az előbb felhoztam a lepattanózást: a Cavs ebben is első a rájátszást tekintve.

Smith a tökéletes kettes

Érdekes látni azt, hogy mennyire megtalálta a helyét és játékát JR Smith ennél a gárdánál – azonban a történet nem véletlen. Amíg a Knicksnél a dobásai nagy részét egy-egyekből és nehéz kettő-kettők után eresztette el, itt minden harmadik lehetősége egy félig-meddig üres tripla, az esetek 30%-ában ilyet vállalhat el. Ez azt is megmutatja, hogy ő a liga egyik legjobb spot-up shootere (45,6%-kal dob catch and shoot helyzetekből, brutális), de szükség esetén izolációból is eredményes, igaz, ezt jóval kevesebbet műveli, mint korábbi csapatánál. Az is szembetűnő, hogy a kettő-kettők után mennyivel több helye van – akár James, akár Thompson zár neki, mindegyikükre figyelni kell, így jóval több ideje van beleállni a dobásba a játék végén.

Amit vele kapcsolatban hajlamosak vagyunk elfelejteni, az a védekezése. Mivel dobásai jelentős részét a triplavonalon való sasszézás után szerzi, több ereje van hátul is, ezt pedig nem rest kihasználni – folyamatosan ellenfele arcában van, kellően agresszív és lábon is elég gyors ahhoz, hogy bármelyik hátvédet lelassítsa. A Shumpert-Smith duó ugyan nem Conley-Allen páros hátul, de valami hasonló benne van…

A döntő-faktor

Ugyan például Irving, Smith, Shumpert vagy Mozgov sem járt ilyen magasságokban, aranyat érhet James rutinja, tapasztalata és hangja – ahogy már többször is láthattuk, hogy mennyire irányítja és vezeti társait. Ilyen helyzetben felértékelődik James Jones, Mike Miller, Shawn Marion, eközben a GSW-nél a nagydöntőben még újoncnak számít a Splash Brothers és a teljes csapat – egyetlen igazi hangadó vezér sincs köztük. Ugyan Steve Kerr játékosként átélhetett ilyen pillanatokat, edzőként ő is elsőéves, ez pedig ekkora tét mellett faktor lehet: nem lepődnék meg, ha a Cavs az első meccsen elvenné a pályaelőnyt.

A Cavs a legkomplettebb GSW-rivális eddig

Ugyan a Warriors egyetlen apró döccenővel játszotta végig ezt a rájátszást, ilyen összetett ellenféllel még nem találkozott a nyugati bajnok. A New Orleans más kategória volt, a Memphis kőkemény védekezées két mérkőzés erejéig meg is fogta Curry-éket (majd megsérült Tony Allen és elszállt a remény), de a támadójátékuk halott volt – a Houstonnál ugyan a pontok többnyire jöttek, de hatalmas lyuk tátongott irányító poszton hátul. A Cleveland úgy lehet agresszív a periméteren, hogy közben a festéket is jól védi, ráadásul nem muszáj 80 ponton tartania ellenfelét, hogy legyen esélye – bőven megvan a támadópotenciál is a gárdában.

Természetesen millió más tényező is befolyásolhatja majd a döntőt, a Warriors így is jobb csapatnak tűnik, náluk van a pályaelőny és az egyhetes pihenő is beláthatatlan következményeket okozhat – kezdődjön már…