NBA Erősorrend 2013/14

Hajnalban megkezdődik az NBA 2013/14-es idénye, úgyhogy itt az ideje egy erősorrendet felállítani a csapatok között. A kérdés nagyon sokszor felmerült, hogy végül is mit takar egy ilyen lista, idén mi is változtatunk - a tényleges erősorrendet próbáljuk meg belőni, tehát nem az alapszakasz-végeredményt, hanem - kicsit sarkítva - hogy milyen sorrendben van a csapatoknak esélye a bajnoki címre. Ennek megfelelően nem lesznek heti bejelentkezések, mert ilyen sűrűn nem változik a tényleges erősorrend, de havonta, két havonta megnézzük, a mutatott játék alapján hogyan változott elképzelésünk az 1-gyel korábbi állapotokhoz képest. Lássuk a szezon előtti listát!

 

30. Philadelphia Sixers

Evan Turnert, Spencer Hawest és Thaddeus Youngot leszámíva nincs jelenleg NBA-szintű játékosuk, és sokat mondó a csapat terveiről, hogy mindhármójuk elcserélésével kapcsolatban komoly pletykák röppentek már fel most is. Minden idők egyik, ha nem a legrosszabb csapata, a 10-72-es negatív rekord komoly veszélyben!

29. Phoenix Suns

Szépen lebutították, butítják folyamatosan az állományt, ennek köszönhetően most már csak a Bledsoe-Dragic hátvédpáros, illetve az erőcsatárok képviselnek igazán NBA-szintet, hármas posztról, de leginkább centerből, illetve a kispadról egyelőre túl sok mindenre nem számíthatnak.

28. Utah Jazz

A Hayward-Favors-Kanter hármas nagyon jól mutat, fiatalságuk mellett ők már minőséget is képviselnek, ám Trey Burke és Alec Burks még rettentően rutintalanok, kispad pedig szinte nem létezik Mormonföldön. A két magasemberrel okozhatnak kellemetlen perceket az ellenfeleknek, de alapvetően nekik sem a meccsek megnyerése lesz a céljuk, olyan kerettel nem is lehet, ahol Richard Jefferson és Andris Biedrins rotációembernek számítanak.

27. Orlando Magic

Az újonc Victor Oladipo még egy személyben nem jelentene túl sokat első évében - bár többen az év újoncának várják -, ám a Vucsevics, Harris fiatal, de nagyon jó előző idényt nyújtó kettős, valamint a Nelson, Afflalo, Maxiell veterán trió igazi, bizonyított minőséget képvisel, így papíron esélyük sincs "felvenni a versenyt" a tankcsatában a három előbb említett együttessel.

26. Toronto Raptors

A Lowry-DeRozan-Gay-Valanciunas kvartett is csak papíron mutat jól, az előszezon alapján játékban náluk is vannak gondok, de a liga egyik leggyengébb padjával rendelkeznek, hatalmas gondok lesznek, mikor a kezdők leülnek, illetve ha esetleg év közben távozik Gay vagy/és Lowry.

25. Charlotte Bobcats

Erősítettek Al Jeffersonnal, de hiába van a palánk alatt most már egy állandó veszélyforrásuk, a periméteren ilyen játékossal nem rendelkeznek - Henderson túl szürke játékos ehhez, Walker pedig nem elég hatékony a 17.7 pontos átlaga ellenére sem. Rendelkeznek jó, tehetséges fiatalokkal, de karakter nélkülinek érzem az együttest egyelőre, így nem szólnak még bele a PO-ért folytatott küzdelembe.

24. Boston Celtics

A Celtics mehet ennél még sokkal hátrébb is - bár Rondo visszatérésével arra is van esély, hogy jóval jobbak lesznek a vártnál. Jelenleg azonban csak a keret közepe van meg, kettes, hármas és négyes poszton állnak viszonylag jól, de sem NBA szintű centerük nincs, Rondo nélkül pedig irányítójuk sem - ez utóbbi az előszezon alapján óriási problémának tűnik.

23. Sacramento Kings

A Kings látszólag rendben van, de túl fiatalok, rutintalanok, és óriási harc megy majd egymás között a kezdő 1-es, 2-es és 4-es posztért is. Ha emellett sikerül Michael Malone-nak jó csapategységet kialakítani, lehet meglepetés belőlük, de nyugaton náluk azért van legalább 10 jobb csapat a keret erőssége szempontjából. Cousinstól kiugró évet várok, mivel teljesítményének még nem kell párosulnia csapatsikerekkel, így annyit erőltetheti magát, amennyit akarja.

22. Los Angeles Lakers

Mike D'Antoni kedvére való csapat ez, úgyhogy hiába sérült Kobe és várhatóan hiába lesz az egész évben Nash, pár hellyel év közben feljebb kúszhatnak. A run&gun taktikához kiváló játékosokat szereztek, akikkel komolyabb eredmény biztosan nem érhető el, de pont ez az, amit D'Antoni szeret - ha tavaly messze alulmúlták az elvárásokat, akkor idén könnyedén lehetnek keretükhöz képest felülteljesítők.

21. Atlanta Hawks

A Hawks irányítóban és a palánk alatt, magasemberekkel egészen jól áll, ám kettes és hármas poszton Kyle Korveren kívül csak a minimumot alig érő embereket tudnak felvonultatni, ezzel kétséges, hogy akár csak keleten is rájátszásba tudnak kerülni, olyan gyengék ezen a két poszton. Amennyiben év közben tudnak cserélni - bár túl sok cserealapjuk nincs -, akkor lehet ebből énekes halott, ha nem, akkor ilyen swingman-felhozatallal esélyük nincs komolyabb produkcióra.

20. Milwaukee Bucks

Brandon Knight most vagy soha éve következik - megadatott számára, hogy tavalyi, szó szerint vicces szezonját azonnal kitörölje az emberek emlékezetéből, a Bucks PO-ja ugyanis rajta áll vagy bukik. A mellette lévő Mayo-Butler-Ilyasova-Sanders négyes, és a padról bevethető Ridnour-Neal-Henson-Pachulia sor még akkor is minőséget jelent, ha esetleg Antetokounmpóból idén még nem lesz semmi.

19. New Orleans Pelicans

Az alsó posztok a Holiday-Gordon-Evans-Rivers négyessel meg vannak oldva - már amennyiben egészségesek tudnak maradni. Mellettük Aminu, Anthony Davis és Anderson már készen is állnának, hogy PO-ba repítsék a Pelikánokat, de ki lesz a center? Bármennyire is kiváló edző Monty Williams, és bármennyire is jónak, fegyelmezettnek és hatékonynak tűnő taktikát épített fel, amíg nincs egyetlen normális ötöse sem az együttesnek, addig vannak kétségeim, hogy ebből lehet-e PO, és inkább nem a válaszom.

18. Dallas Mavericks

A senki földje - nagyjából itt érzem a Dallast. Még támadásban csak-csak mutat valahogy a keret, hiszen Calderon jól alájátszhat Nowitzikinek és Ellisnek, utóbbi pedig egyértelműen 1-2. opció lehet a német mellett, védekezésben viszont komoly gondok lesznek. Vince Carter öregkorára megtanult hátrafelé is játszani, Marion megkopott gyorsasága ellenére is hasznos, de ha a festékben a nagyjából minden 10. meccsére felpörgő, Milwaukee-ban nem véletlenül mellőzött Samuel Dalembert a legfőbb légvédelem, ott komoly gondok vannak.

17. Detroit Pistons

Nevekre borzasztóan jó lett idén a Pistons, a Drummond-Monroe páros mellett már van egy Josh Smith is, irányítóban pedig Brandon Jennings és Chauncey Billups szabhat fazont a csapatnak, de nagyon sok a headcase kosaras, és szerintem a vezetőedző is gyenge láncszem. Mo Cheeksszel nem fogja tudni kihozni magából azt a gárda, amire egyébként hivatott lehet, még akkor sem, ha mindenki lead a saját személyes ambícióiból, és megpróbálnak csapatként együttműködni. Nem elég karizmatikus egyéniség Cheeks, könnyen játékosuralom lehet ebből akkor is, ha egyfelé húznak.

16. Cleveland Cavaliers

Komoly bust lehetőség van a Cavsben, de egyelőre úgy számolok, hogy Andrew Bynum bevethető lesz 1-2 hónapon belül - ebben az esetben kelet egyik legjobb külső-belső párosát alkothatják Irvinggel, a kiegészítőszemélyzet pedig idén minőségben és mennyiségben is megfelel annak a követelménynek, amelyet a rájátszásbajutás támaszt. Mike Brownra bajnokesélyes keretet nem bíznék, a fiatal Clevelandnek viszont sokat segíthet a védekezést erőltető mester. Ha Bynum idén is elhúzza visszatérését, több helyet is eshetnek nálam, nélküle egyelőre kevés a tudás.

15. Washington Wizards

Az utóbbi napokban történt cserével egy kiváló kezdőt tudnak kiállítani, ami szinte hiba nélküli: Wall-Beal-Wesbter(Ariza)-Nené-Gortat. Mindig hozzá kell tenni, hogy a sérülések persze közrejátszhatnak, de ez az ötös olyan cserékkel, mint Maynor, Ariza/Webster, Harrington vagy Booker keleten egészen biztosan PO-ba kell, hogy jusson. Amennyiben év közben nem így alakulna, abban Randy Wittmannek komoly szerepe lesz, ebben az esetben viszont a hiba egy edzőváltással korrigálható még időben.

14. Portland TrailBlazers

Nagyjából ugyanaz a kérdés merül fel bennem velük kapcsolatban, mint a New Orleansnál - ki lesz a centerük, és ha Robin Lopez, akkor ő elég lesz-e a rájátszásba kerülésre? A kezdőjük többi részét azonban jobbnak tartom, mint a Pelicansét, a Lillard-Matthews-Batum-Aldridge négyes egy éve együttjátszik, utóbbi három játékos pedig már három éve, nagyon összeszokott elegyet alkotnak. A pad idén jóval pofásabb, mint egy évvel ezelőtt, nagy küzdés lesz szerintem a PO-ért a Minny-vel.

13. Minnesota Timberwolves

A Minny-nél elvileg mindenki egészségesen kezdi a szezont - Budingert leszámítva -, ez lehet a legnagyobb erősségük. A Rubio-Martin-Love-Pekovics négyes még nyugaton is minőséget jelent - legalábbis támadásban. A pad is fel van töltve, így még azt is kibírják majd szerintem, hogy kezdő hármasuk igazából nincs. Rick Adelman feleségének állapota is fontos lehet, az szerintem idén sem fér bele, hogy a tréner hosszabb időt a csapattól távol legyen, akkora harc lesz a nyugati 8. pozícióért.

12. Denver Nuggets

Brian Shaw szerintem összességében jó hatással lesz a Nuggetsre, még ha ebből év elején nem is sok fog látszódni. Teljesen más stílust próbál meghonosítani, mint amit George Karl erőltetett az utóbbi években, ehhez pedig hozzá kell szokni, át kell venni ezt a keménykedős mentalitást. Nagy probléma, hogy év elején a fél roster sérült lesz, de amennyiben fogékonyak lesznek a játékosok Shaw "szájbaverős" kosárlabdájára, akkor sokkal komolyabb potenciál lehet bennük az utószezonban, mint volt az előző években.

11. New York Knicks

Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy gyenge keretük lenne, tele vannak jó játékosokkal, de nem látom, hogy ez hogyan alkot majd egy teljes egészet, hogy Andrea Bargnani hogyan és melyik poszton fog ebbe a rendszerbe illeszkedni úgy, hogy amit hoz támadásban, azt ne vigye el azonnal védekezésben, hogy az ő "olasz" mentalitása hogyan fog megférni a skizofrén Metta Ron World Artest Peace-szel, és hogy idén miért ne játszanák ugyanazt az 1-1-re épülő kosárlabdát, ami tavaly a vesztüket okozta. Az állomány egyénekre lebontva rendben van, de jelenleg úgy érzem, második körnél nincs több bennük a PO szintjén.

10. Los Angeles Clippers

Alapszakaszhuszárok lesznek, simán el tudom képzelni, hogy ha a ligát nem is, de nyugatot megnyerik majd, ettől függetlenül viszont szerintem hatalmas hiányosságokkal rendelkeznek. A periméterrotációjuk idén is brutális, de ezzel tavaly sem volt gond. A palánk alatt azonban Byron Mullens/Antawn Jamison a harmadik legjobb bevethető játékosuk, ez sok jót nem ígér, főleg ha láttuk tavaly Griffint és Jordant a végjátékokban. Ha kettejüket sikerül összeszednie fejben Doc Riversnek, az hatalmas teljesítmény és pár pozícióval akár feljebb is mehetnek emiatt év közben, de darabszámra még akkor is kevesen lesznek ahhoz, hogy egy vérremenő PO-párharcot nekik adjak, ilyenre pedig alapszaszgyőztesként is lehet számítani nyugaton, már a második körben is.

9. Oklahoma City Thunder

Kevin Durant és Russell Westbrook klasszisával érdemlik ki nálam ezt a helyet, de őszintén szólva szerintem úgy álltak meg, sőt, estek vissza a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest, ahogyan azt Sam Prestitől senki nem várta. Hardenből tavaly Kevin Martin, most pedig Jeremy Lamb lett, ez, legyen akármilyen tehetséges is az egykori UConn játékos, komoly visszaesés. Westbrook súlyos térdsérülésből tér vissza, de harcosságát ismerve ő vissza fogja nyerni a formáját. A padról érkező scorer hiánya mellett azonban Scott Brooks jelenléte sem segíti őket. Ha valami megszállja a trénert, és Serge Ibakára több felelősséget helyez támadásban, akkor lehet ebből nem várt fejlődés házon belül, és akkor természetesen ennél előkelőbb helyre is kerülnek majd, de Brooks előző éveit ismerve ez maximum csak a Thunder-szurkolók vágyálma egyelőre.

8. Brooklyn Nets

Egészen elképesztő játékosállomány, egy pár hónapja még aktív kosárlabdázó edzővel. Hogy a rájátszásra nem fognak kifulladni az ezentúl már brooklyni nyugdíjasklub tagjai, abban szinte biztos vagyok, ebben a keretben nem nagyon kell senkinek sem 20-25 percnél többet játszani, jó bemelegítés lehet az első 82 meccs számukra. Hogy Jason Kiddet érdemes volt-e egy ilyen, win-now mode-ba kapcsoló állomány élére odatenni, arról már vannak kétségeim, és inkább azt mondanám, hogy nem. Ebben a keretben a legnagyobb kérdőjel számomra egyértelműen ő. Ennél lejjebb nem merem tenni ezt a keretet, ennél feljebb viszont nem rakhatom őket, mikor pont a legfontosabb láncszem a legnagyobb ismeretlen.

7. Houston Rockets

Az előszezon borzasztóan meggyőzően sikerült a Rockets számára, talán ez a helyezés kicsit alacsony is nekik, de még mindig nem érzem úgy, hogy készen lennének, főleg a négyes posztjuk miatt. A Beverley-Harden-Parsons-Howard négyes nagyon jól játszott együtt a felkészülés során, és úgy tűnt, hogy Jeremy Lin is megtalálta helyét a cserék között, ám a Motiejunas-Terrence Jones duó szerintem kevés ahhoz, hogy igazán bajnokesélyesek legyenek. Az Asik-Howard palánk alatti duó egyelőre rendben van, de szerintem a rájátszásban erre nem lehet építeni, két gyenge büntetőző magast megbüntetnek az ellenfelek, így más megoldás után kell majd nézniük.

6. Golden State Warriors

Sikerült egy All-NBA perimétervédővel megerősíteni az állományt, úgyhogy idén nem nagyon lehet más az oaklandiek célja, mint nyugati döntő, esetleg még 1-2 lépcsőfok. Andrew Bogut egészséges, Igoudala mellett ez is nagy pozitívum az előző évhez képest, Steph Curry-nek viszont muszáj elkerülnie a sérüléseket, mert idén nincs legit helyettese. Még egy kérdőjel van: mennyit számított vajon Michael Malone, akit liga szerte kiváló szakembernek tartanak, és a motivátorként beváló Mark Jackson első számú szakmai segítője volt? A keret mindenesetre az irányítóposztot leszámítva mindenhol bővebb, mint egy éve, nyugati titkos esélyesei nálam.

5. Memphis Grizzlies

A Memphis a gyengeségeit papíron kijavította. A pad játékmestere ezentúl Nick Calathes lesz, aki ehhez kategóriával jobb ért, mint a tavalyi keretből bárki Conley mögött. A kinti dobásokat Mike Millerrel próbálják meg megoldani, a palánk alatt pedig Ed Davis látszólag sokat fejlődött, így a szokásos kezdőötös mögött egészen kíváló role playerek találhatóak. A grit and grind igazi pokrócstílusa elvileg marad, David Joerger vezetőedzővel pedig a támadások lehetnek sokkal pörgősebbek. Amennyiben a védekezésük marad ugyanazon a szinten, komoly esélyük van nyugat megnyerésére, ettől már tavaly sem voltak olyan rettenetesen messze.

4. Indiana Pacers

A csapat kezdője egyben maradt, a padra pedig olyan scorerek érkeztek, mint Scola, a sérüléséből felépülő Granger, vagy Copeland. Mivel a tavaly a keleti döntőben csak hét meccsen elbukó Pacers legnagyobb gondja az volt, hogy a cserék szinte teljesen impotensek voltak támadásban, most pedig ezt többszörösen is sikerült orvosolniuk, látszólag veszteség nélkül, így a bajnoki cím egyik fő esélyesei.

3. San Antonio Spurs

A döntős alig frissítette keretét, de ez egy olyan év után talán érhető, ahol egy lepattanón/hármason bukták el a bajnoki címet. A kulcskérdések egyrészt idén is a nagy hármas egészségi állapota, másrészt az, hogy Kawhi Leonardnak mennyit sikerült előrelépnie. Manu Ginobili erős lejtmenetbe kezdett a PO-ban, így a még mindig egészen kiváló Duncan, és a fénykorát élő Parker mellett  Leonard lehetne az új Big3 harmadik tagja. Nyugat címvédői, de nálam erősségben egymás hegyén-hátán vannak a Grizzlies-zel, a Warriorsszel és a Rockets-cel.

2. Chicago Bulls

A visszatérő Derrick Rose támadásban pont annyit dobhat csapatán, amennyi tavaly hiányzott ahhoz, hogy igazán komolyan lehesen venni őket. A sérülések óriási szerepet játszanak Chicagóban, hiszen a másfél év után újra játszó Rose mellett a csuklójában ínszalagszakadással játszó Deng, és a talpával folyamatosan bajlódó Noah egészségi állapota is kulcskérdés. A PO-ra hármuknak egészségesen kell érkezniük, különben a Bullsban megint nem lesz több, mint egy hősies első vagy második körös búcsú, alapvetően viszont a Tom Thibodeau által kitalált védekezés miatt ők azok, akiknek leginkább esélyük lehet szerintem a Heat ellen.

1. Miami Heat

Nem nagyon van kérdés, hogy alapvetően idén is a Heat a legesélyesebb a bajnoki címre. Maga a nagy hármas nem változott, a kiegészítők közül pedig Miller távozása lehet csak érzékeny veszteség - amennyiben Roger Mason Jr. és James Jones nem tudják pótolni. Michael Beasley visszatérése szerintem túl nagy hatással nem lesz az eredményességre, az igazi Jolly Joker Greg Oden. Ha az egykori 1/1-es 15-20 perces játékos tud lenni év végén és a PO-ban, be lehet zárni a boltot, mert egy olyan palánk alatti védővel, mint Oden, közel nulla gyenge pontja marad ennek a keretnek.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus