NBA Playoff 2014: A második kör előzetese (3/4)

San Antonio Spurs (1.) - Portland TrailBlazers (5.) (Első mérkőzés: 2014. május 7., 03:30)

Mi történt eddig? A Spurs nagyon simán ment végig az alapszakaszon, megerőltetés nélkül, úgy, hogy egyik játékos sem játszott mérkőzésenként 30 percnél többet. A PO első körében aztán gyorsan leizzadtak rögtön a legelején. Az első meccsen a Dallas utolsó 6 percben elkövetett támadásbeli leolvadása kellett ahhoz, hogy ne veszítsék el a pályaelőnyt, ezt azonban már nem úszták meg a második találkozón. A harmadik meccsen Vince Carter döfte a szívükbe a tőrt buzzer-kosarával. A negyedik meccsen aztán egyenlítettek, hozták az ötödiket is, de kikaptak a hatodikon - semmi fordulat nem volt a játékban, szinte teljesen kiegyenlített párharcot vívtak a Mavericksszel. Ez csak az utolsó mérkőzésre változott, amelyet simán hoztak, így kerültek a második kanyarba.

A Blazers kiválóan kezdte az idényt, aztán szezon közepén, az All-Star gála után, LaMarcus Aldridge sérülésével egy időben nagyon megtorpantak. LMA visszatért, az utolsó egy hónapot nagyon megnyomták, így végül simán bent voltak a PO-ban. A Rockets-cel egy egészen kiváló sorozatot játszottak, többször álltak fel vesztett helyzetből adott találkozón és gyűrték le ellenfelüket. Az első két meccset elhozták idegenből, a harmadikat elvesztették Troy Daniels emlékezetes triplájának köszönhetően, a negyedik mérkőzést azonban megint nyerték - a négyből három összecsapás volt hosszabbításos. Az ötödik találkozón viszonylag simán kaptak ki Houstonban, a hatodikon azonban Damian Lillard olyan meccset és sorozatot is eldöntő hármast értékesített, amelyre még nagyon sokáig fogunk emlékezni

Az alapszakaszban 2-2-re végzett egymással a két fél. A Portland nyerte az első két meccset - először otthon, november 2-án (115-105), majd január 17-én, San Antonióban is diadalmaskodni tudtak (100-109). Egy hónappal később, február 19-én már a Spurs volt a jobb a Moda Centerben is (109-111), megint egy hónap elteltével, március 12-én pedig San Antonióban is ők tudtak nyerni (103-90)

A magasembereknél és a periméteren is teljesen különböző filozófiát vall a két együttes. Az első körben Joel Freeland alig és átlagban Thomas Robinson is csak kevesebb mint 10 percre került a pályára, tehát gyakorlatilag végig LaMarcus Aldridge és Robin Lopez voltak fent négyes és ötös poszton - már amikor nem small-ballozott a Blazers, de olyan nagyok sokat nem használták ezt a fegyvert. A túloldalon Matt Bonner szinte teljesen kiszorult a rotációból, amelyet Tim Duncan mellett Tiago Splitter és Boris Diaw alkotott, jóval egészségesebben elosztva a perceket, mint a túloldalon.

Aldridge-nak felüdülés lehetne ez a párharc, hiszen Dwight Howard vagy Ömer Asik helyett azért védekezésben valamivel gyengébb ellenfeleket kap majd. A Spurs azonban sokkal szervezettebb csapatvédekezéssel rendelkezik, mint a Houston - bár nem ez az igazi erősségük, mégis más dimenzióban mozognak az ilyen szempontból nagyon gyenge Houstonhoz képest -, és Dirk Nowitzki játékát is sikeresen rombolták. A német nincs is kirobbanó formában, nem csak a San Antonio-i magasembereknek volt köszönhető gyengébb produktuma, de Boris Diaw kifejezetten jól dolgozott rajta - valószínűleg most is komoly perceket kap majd Aldridge-en.

Ugyanezt a feltételes módú örömöt lehetne Robin Lopez esetében is írni, hiszen Howarddal fizikalitásban nagyon nehéz felvenni a versenyt, nagyon jó PO-ja is volt egyénileg a texasi középjátékosnak, a Spurs csapatjátéka ellen azonban Lopeznek valószínűleg sokkal több "egyéb" dolga lesz. Az első körben azért volt gond a híres labdajáratással a SAS-nál, néha kifejezetten egyénieskedő volt Parkerék játéka, de ha megemberelik magukat a Dallas elleni hét meccses sorozat után, azért ők egy teljesen másfajta játékra képesek csapatszinten, mint a kitűnő egyéni fegyverekkel rendelkező Rockets, ebben az esetben pedig a festékvédekezést összetartó Lopeznek hátulról komoly feladatai lesznek, irányítania kell a többieket, javítani azok hibáit.

A periméteren egy egészen kiváló párharc lesz egyes poszton - Tony Parker jól, a Spursből talán a legkiegyensúlyozottabban, Damian Lillard pedig egészen kiválóan játszott, utóbbi sorozatot lezáró dobása már most a liga történetének aranyhasábjaira kívánkozik. Amíg Manu Ginobili nincs a pályán, addig valószínűleg sokszor fog találkozni a pályán Parker Wesley Matthews-zal, akinek meg kell próbálnia a franciát lassítani, az argentint pedig kivenni a játékból, rajta nagyon sok múlhat a párharc végeredménye tekintetében. A San Antonio szerintem nagyobb gondban van ilyen tekintetben, Lillardön meg lehet próbálni talán Danny Greent, de Kawhi Leonard azért irányítókat nem fog meg, Patty Mills és Parker pedig szinte esélytelenek a Portland új sztárjának megfogására - a Spurs csapatvédekezése lehetne kulcs, de az szerintem annyira nem jó, hogy egy "red hot" Lillardöt megállítson. Az nagyon komoly intő jel lehet, ahogy Devin Harris játszott ellenük az első körben, Lillard pedig hasonló stílusú, csak jobb játékos Harrisnél.

A swingman posztokon Green és Matthews, valamint Leonard és Nicolas Batum párharca is finom lesz, bármelyikük lehet X-faktora a sorozatnak. Green a kicsit halványabb alapszakasz, illetve a rossz Mavs elleni kezdés után nagyon beindult, az utolsó négy meccsen volt egy 14 mezőnykísérletes sorozata, amikor nem hibázott dobást, és 55%-kal dobja a triplát eddig az idei rájátszásban. Matthews egyelőre ebben messze elmarad tőle (30%), pedig ebben a párharcban nagy szükség lesz az ő külső dobásaira is - a Blazers abban bízhat, hogy a Rockets elleni hat meccs második felére ébredt fel igazán, ezt folytathatja majd most. Batum és Leonard a két mindenes kiscsatár, akik adott esetben nagyon sokat segíthetnek más játékosok (Aldridge, Ginobili) megfékezésében. Nem igazán hiszem, hogy egymás elleni párharcra lesznek kényszerítve, ebben egyik sem múlná felül sokkal a másikat, de elöl-hátul komoly feladataik lesznek ettől függetlenül.

A cseresorban itt is erős hátrányban van a Blazers. Mo Williams 8.2 pontja meccsenként sokat számított a Rockets ellen, de sem ő, sem Dorrell Wright nem tudott hatékony lenni (37.8% és 35.3% mezőnyből), és ezúttal három ember szerintem kevés lesz a Spurs ellen, egy olyan megerőltető első kör után, mint volt a Rockets elleni - Williamst legalább a pályára lehetett küldeni, nagyon kevéy ilyen embere volt a Portlandnek. A túloldalon Mills nagyjából hasonló mutatókat hozott időarányosan, mint Mo-Will, Ginobili, és az első körben néha indokolatlanul sokat jegelt Belinelli azonban teljesen más kategóriák, mint Wright.

Edzők. Azt nehéz lenne mondani, hogy nincs különbség a két tréner között, hiszen Gregg Popovich minden idők egyik legjobb vezetőedzője, ettől függetlenül hat meccsig nem úgy tűnt, hogy nagyon váltani tud a Mavs ellen. Terry Stotts az első körben kihasználta, amit ki lehetett - amikor kellett, Hack-a-Howardot hívott, a cseréket nem használta túl sokat -, most azonban egy más típusú kosárlabdával fog találkozni, egy sokkal-sokkal tapasztaltabb csapat és edző ellen. Nem gondolom, hogy mérvadó lesz Stotts megítélésében, ha kiesnek, a Spurs összességében jobb gárdának tűnik náluk, ha viszont továbbjutnak, az sokat dobhat a portlandi mester megítélésén - amely így sem rossz.

Konklúzió. Nagyon komoly ellentétek csapnak össze, hiszen a nagyon sok nagy csatát megélt, 9-10 emberes rotációval játszó Spurs csap össze a másodéves irányító által húzott, a kezdőkön kívül talán 1-2 bevethető emberrel rendelkező Blazersszel. Amíg a Portland kezdői bírják, bajban lehet az első kiemelt, mert még ha Aldridge-ot Nowitzki mintájára meg is tudják valamennyire fogni, Lillarddel az első kör alapján lesznek problémáik.

A Blazers valószínűleg olyan önbizalmat kapott a Houston elleni továbbjutással, ami legalább a párharc elején hatalmas lendületet kölcsönöz majd nekik. Pont annyit pihentek, hogy ne essenek ki a játékból, mégis tudjanak egy kicsit szusszanni, és ha az első két meccsből egyet elhoznak idegenből, onnantól kezdve a Spursnek borzasztóan nehéz dolga lesz, hogy visszajöjjön a párharcba. Mivel jóval több használható emberük van, így egy hosszabb párharc a San Antoniónak kedvez szerintem - más kérdés, hogy a későbbiekre nézve végzetes lehet, ha ezt a kört is elhúzzák 6-7 meccsig, márpedig erre kifejezetten jó esély van.

Tipp. Szerintem az első két meccsből egyet elhoz a Portland, viszont olyan szinten öt emberes csapat - voltak legalábbis eddig -, hogy nem tudják tartani háromszor is a hazai pályát a ligaelső ellen. Visszaveszi a pályaelőnyét vagy a negyedik, vagy a hatodik meccsen a Spurs, és a Dallas elleni párharchoz hasonlóan 4-3-mal továbbmegy.

A párharc érdekessége/történelem: Háromszor már összecsapott egymással a két gárda. 1990-ben a Portland ment tovább a második körben - abban az idényben és két évvel később is döntőig meneteltek Clyde Drexlerék. 1993-ban a Spurs 3-1-gyel ütötte el a kétszeres finalista alakulatot a továbbjutástól az első körben. 1999-ben a nyugati döntőben csapott össze a két együttes, és a Spurs söpréssel küldte haza mostani ellenfelét - majd nyert bajnoki címet.