NBA Playoff 2014: Az első kör előzetese (7/8)

Houston Rockets (4.) – Portland TrailBlazers (5.) (Első mérkőzés: 2014. április 21., 03:30)

Mi történt eddig? A Rockets nyár legnagyobb halát fogta ki a szabadügynökpiac nevű tóból: Dwight Howard leigazolása azt is jelentette, hogy papíron szintet lépett a texasi együttes, és nyugat közvetlen élmezőnye mögött emlegették őket azonnal - ez végül az alapszakaszban be is igazolódott. Némi meglepetésre négyest nem hoztak sem a nyáron, sem év közben, ettől függetlenül magabiztosan, nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a szezont - volt egy 8-as győzelmi sorozatuk, emellett még három darab 5-ös, és zsinórban nem buktak többet három meccsnél, ez is összesen kétszer történt meg. 54-28-cal, simán kerültek be a rájátszásba. Egy komolyabb változtatásuk volt még: a deadline előtt Aaron Brooksért megszerezték Jordan Hamiltont.

Velük azonos mérleggel zárt a Blazers is, amely nyáron azért nagyobb átalakuláson ment át - ez nem is csoda, hiszen ők tavaly lemaradtak az utószezonról. Robin Lopezzel képzelték el a centerposztot, amely az idény során telitalálatnak bizonyult. A padot is feltöltötték: Mo Williams mellett Dorrell Wrightot és Thomas Robinsont is megszerezték - utóbbit éppen mostani ellenfelüktől. Mivel az angol center, Joel Freeland is szintet lépett tavalyhoz képest, így pazar idényt zárt a Portland. 13-2-vel és 22-4-gyel is álltak az alapszakasz első harmadában - bár ebben komoly szerepe volt könnyű sorsolásuknak is. Ezt követően ugyan visszavettek a tempóból, főleg márciusban játszottak a korábbiakhoz képest pocsékul, jól időzítették azonban formájukat, ugyanis az utolsó három hétben visszataláltak a helyes útra.

Az alapszakaszban négyszer csaptak össze, ebből 3-szor nyertek a texasiak. A szezon elején, november 5-én idegenben is nyerni tudott a Rockets (101-116), a másik három összecsapáson viszont a hazai gárda diadalmaskodott. December 12-én egyenlítette az egymás elleni párharcot a Portland (111-104), január 20-án (126-113) és március 9-én (118-113 h.u.) azonban újra James Hardenék bizonyultak jobbnak - igaz, utolsó alkalommal csak egy öt perces ráadást követően.

A magasembereknél a Rockets valamivel jobbnak tűnik papíron. Center poszton kifejezetten erősek Dwight Howarddal és Ömer Asikkal, és a hagyományos 4-5-ös felállást kedvelő Portland ellen a két játékost egymás mellett is bőséggel lehet játszatni. Howard a tavalyi, csalódást keltő szezon után most stabilizálta teljesítményét, és bár a houstoniak védekezése nem jó, ő és Asik is elit védők számítanak, így tudnak kozmezikázni az utolsó védelmi vonalban. A török középjátékosról sokáig nem lehetett tudni, marad-e egyáltalán, hiszen többször kért cserét is, sokáig sérült is volt. A deadline-t követően biztossá vált maradása, és ez jót tett játékának is. Mellettük Donatas Motiejunas és Terrence Jones vannak kifejezetten négyes posztra. A litvánnak nem volt jó idénye, bár az utolsó másfél hónapban voltak már jó meccsei is, Jones viszont élt a lehetőséggel, és az ő teljesítménye volt az oka, hogy Daryl Morey-nak nem kellett bármit feláldozni azért, hogy szerezzen egy erőcsatárt. Szerepet kaphat még az alapszakasz vége előtt nem sokkal igazolt Josh Powell is, aki mindkét magasposzton bevethető, általában energiáiból megélő Carl Landry hasonmás lehet majd a PO-ban.

A Portlandnél is van egy All-Star magasember: LaMarcus Aldridge, aki idén szintet tudott lépni, és már nem csak egy puhány, középtávoli tempókból jól megélő négyes, hanem nagyon sok fejlődött vezérként, és kapott is maga mellé egy olyan centert Robin Lopez személyében, aki zokszó nélkül végzi el a piszkosmunkát, akár helyette is. Lopez tavaly New Orleansban egy gyenge csapatban tudott viszonylag produktív lenni, ebben a szezonban azonban ezt egy nyugati PO-csapatban teszi, ez pedig jócskán felértékeli számait, teljesítményét. Nagy szerepe van abban, hogy a Portland védekezése a korábbiakhoz képest összeállt, és pattanózásban is nagyon sokat segít a többieknek kizárásaival. Mögöttük az alapszakasz legvégére felépülő Joel Freelandnek fontos szerepe lesz, mivel Meyers Leonard olyan szintre jutott, hogy a rájátszásban bevethetetlen, alig van egy-két jó mozzanata meccsenként, nemhogy összességében hasznos produkciója. Freeland főleg védekezésben jeleskedik, és egészen jó párost alkot az atletikus Thomas Robinsonnal, hiszen egyikőjük az egyéni képzettsége, míg a másik a fizikai adottságaiból él.

Magasember-rotáció. Az Aldridge-Howard párharc csemege lesz, szinte biztos ugyanis, hogy a Rockets centere fogja a Blazers erőcsatárát - Jones pedig a támadásban kevésbé használt, általában ott csak pattanózásra tartott Lopezen fog dolgozni. A Portland egyik vezére LMA, az ő kikapcsolása komoly gondokat okozhat az oregoniak oldalán. Ami Kevin McHale-nek plusz taktikai lehetőséget ad, az az Asik-Howard duó egyszerre pályára küldése, amivel legalább a festékvédekezés a helyére kerülne - erre nagy szükség lenne a támadóoldalon nagyon produktív Portland ellen. Támadásban Howard valószínűleg hozza magát, 15-17 pont, 11-13 pattanó környékén átlagolhat ebben a sorozatban is, Jones teljesítménye viszont érdekes lehet: ő most került először úgy a rájátszásba, hogy komoly szerepe van az együttesben, kérdés, hogyan reagálja majd ezt le.

A periméteren a Rockets jelenleg talán jobban áll, ám ez az állapot egy ember kiesésével azonnal változhat is. Patrick Beverley, James Harden és Chandler Parsons hármasa borzasztóan erős... támadásban. Beverley szépen megtalálta a szerepét elöl is a texasiak franchise játékosa és a liga ár-érték arányban legjobb kosarasa mellett - a Rockets alapvetően is egy kiemelkedően jó támadógépezet, és ez Hardennél és Parsonsnál indul. A gond védekezésben van, mivel Harden teljesen elvesztette a fonalat hátul, Parsons pedig idén nem fektetett annyi energiát a védekezésbe, mint amennyire aktív támadásban. Beverley mögött is egy támadógép, Jeremy Lin foglal helyet, akivel a még több dobott pont biztos, a Lin-Harden-Parsons trió viszont nem létező perimétervédekezést jelent, így ez a három játékos nem biztos, hogy olyan túl sokat lesz fenn egyszerre a parketten. Komoly szerep hárulhat pont emiatt Francisco Garciára, aki Beverley mögött messze a legjobb védője a Rocketsnek a kisembereket tekintve. Ő, illetve az atletikusságáról ismert, a deadline előtt Denverből elhozott Jordan Hamilton juthat játékidőhöz, így épül fel a Houston hatos rotációja PG-SG-SF posztokon.

A túloldalon is nagyon jól mutat a kezdő, hiszen Damian Lillard mellett Wesley Matthews tökéletes fit a kifejezetten jó védekezésével és triplázásával, Nic Batum pedig továbbra is egy igazi mindenes, aki ugyan nem tudott átlépni saját árnyékán, továbbra is sokkal többször tűnik el a meccseken, mint amennyit tehetsége alapján kellene neki, de Lillard és Aldridge mellett ideális harmadik opció támadásban, mivel így nincs is rákényszerítve, hogy neki kelljen húznia a csapatot - bár a párharc megnyerése alapvetően múlthatna rajta is ebben az összevetésben. Mögöttük nagy valószínűség szerint Mo Williams és Dorrell Wright fogják a legnagyobb szerepet kapni. Williams nyári leigazolása CJ McCollum draftolása mellett kissé érthetetlen volt, de mivel McCollum az idény nagy részét kihagyta, Mo-Will pedig a padról beszállva az év nagy részében hasznos volt, így végül Lopez mellett ez a húzás is bejött Neil Olshey GM-nek. Wrightnak csak március sikerült jól, egyébként nagyon sokszor eltűnt, észre sem lehetett szinte venni - ettől függetlenül biztosabb megoldás, mint Allen Crabbe. Earl Watson és McCollum is kaphat szerepet, de Mo Williams valószínűleg "megeszi" az egyes és kettes posztos cserepercek nagy részét.

A hátsó posztok rotációjában több kulcspárharc is lesz. Hardent valószínűleg megfogni nem sikerül, de Matthews nem túl hálás feladata lesz, hogy limitálja, amennyire csak lehet. Cserébe Beverley is szép napok, hetek előtt áll: Lillardöt kell megfognia. Véleményen szerint ez, illetve Beverley egészsége lesz az egyik nagy kérdése a sorozatnak. A Rockets védekezőspecialistájának térde nem sokkal a PO előtt ment szét, mégis nagyon hamar visszatért. Ő teljesen egészségesen képes levenni is Lillardöt a pályáról, ám amint ki kell szállnia sérülés miatt, megváltozhat a teljes párharc, mivel az összességében egyébként sem túl jó csapatvédekezés tovább romlana, a perimétervédekezés pedig abszolút megszűnne. A Batum-Parsons csata is csemege lehet, ugyanis alapvetően mindkét játékosban megvan a lehetőség, hogy X-faktora legyen a párharcnak. Aldridge-t Howard, Lillardöt pedig Beverley fogja majd, úgyhogy itt lenne az ideje, hogy a francia kiscsatár előlépjen, ezt a sorozatot akár ő is nyerhetné a Blazers számára. A padja erősebb szerintem a Houstonnak, de amennyit használja a Portland a cseréit, ez lehet, hogy kevésbé fog számítani.

Edzők. Két nagy kérdőjel ül a kispadon is. Kevin McHale kapott egy pazar állományt, amelynek támadójátékához rettenetesen sokat nem kellett hozzátennie, a védekezést pedig nem nagyon sikerült megszerveznie. Tavaly jól tartották magukat az Oklahoma City Thunder ellen - igaz, ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult Russell Westbrook kiesése is -, most azonban a tisztes helytállás nem elég, a továbbjutás az elvárt minden bizonnyal a houstoni vezetők, tulajdonosok részéről. Hasonló profilú csapat a Blazersé, amelynek szintén sok gondja volt hátul, a támadójáték viszont nagyon sokszor kihúzta őket a csávából. Terry Stotts első ilyen jellegű megmérettetése, egyelőre csak tippelni lehet, hogy a rájátszásban - ahol az általános taktikai elvárások helyett sokkal inkább előtérbe kerülnek a különböző matchupok és az edzői húzások - mire lesz képest az oregoniak mestere.

Konklúzió. Több mindenen múlhat ez az összevetés. Leginkább Beverley egészségét érzem döntőnek, mert ha ő esetleg kiesik, onnantól kezdve nálam a Blazers a párharc esélyese, olyannyira átjáróház lesz a Rockets védekezése. Az is nagy kérdés lesz, hogy ha nem történik sérülés, akkor Aldridge és Lillard mire lesz képes Howard és Beverley szorításában, mert ha őket sikerül kikapcsolni, akkor viszont a Portland esélyei minimálisra csökkennek. Ahogy azt korábban említettük, ekkor Batum kerülhet reflektorfénybe, de annyi éve várják már tőle a vezérséget, illetve a szintlépést, hogy talán már senki nem hiszi el, hogy erre akár csak egy PO-párharc erejéig is sor kerülhet.

Tipp. Alapvetően mélyebbnek és jobbnak is gondolom a Houstont. Mindkét csapat elöl jó, hátul nem, de a támadójátékban jobb a Rockets, és jobb is az állománya ehhez. Ha nem szedi össze magát védekezésben a Portland, akkor a Houston pályaelőnye sokat érhet. Amit szinte biztosnak veszek, hogy rengeteg pont lesz, annyira nem tud összezárni hátul egyik csapat sem, hogy jól támadó ellenfelét 90 pontok környékén tartsa. 4-2-vel a Rockets megy tovább.

A párharc érdekessége/történelme: Soha nem ment még tovább a TrailBlazers a PO-ban, ha a Rockets-cel találkoztak. Háromszor csapatak eddig össze a rájátszásban, mindannyiszor az első körben. Először még 1986/87-ben, amikor a Houston 3-1-gyel ment tovább. A második alkalomra a Rockets első bajnoki évéig, az 1994-es rájátszásig kellett várni: a Rockets újfent 3-1-gyel bizonyult jobbnak ellenfelénél. 2008/09-ben pedig a Yao Ming, Ron Artest és Aaron Brooks vezette texasiak harmadjára is továbbléptek Brandon Roy és Aldridge csapatán, 4-2-es összesítéssel élték túl az első kanyart.