NBA Playoff 2014: Az első kör előzetese (8/8)

Miami Heat (2.) - Charlotte Bobcats (7.) (Első mérkőzés: 2014. április 20., 21:30)

Mi történt eddig? A Heat kétszeres címvédőként kezdhette meg a felkészülést erre az évre, de ennek egyik fő letéteményesét, a tavalyi döntőben kezdőként játszó Mike Millert elengedték magas fizetése miatt. A helyére visszahozták a korábbi 1/2-es választottjukat, Michael Beasley-t, illetve leigazolták a legnagyobb hiányposztjukra a térdeivel évek óta küzdő Greg Odent. Igazán egyik húzás sem jött be, Oden sokáig nem tudott játszani, majd 10-15 perceket kapott és ugyan pár meccsre bekerült a kezdőbe is, nagy hatása nem volt a csapat játékára. A szezon végét kihagyta ismét, de a rájátszásra visszatér – kérdés, hogy komolyan számol-e vele Erik Spoelstra. Dwyane Wade is sok meccset hagyott ki és bár már ő is játékra kész, közel sem tűnt egészségesnek, márpedig az ő egészsége elengedhetetlen a floridaiak címvédéséhez.

A Charlotte a holtszezonban leigazolta Al Jeffersont, aki telitalálatnak bizonyult, egymaga megszilárdította a gárdát, és a palánk alatti játékukat, húsz pont és tíz lepattanó felett átlagolt, többször volt a hónap játékosa is keleten. Kemba Walker is szintet lépett, de Gerald Henderson is hasznosnak bizonyult. A másik nagy lépés Steve Clifford kinevezése volt, aki első vezetőedzőként eltöltött évében rájátszásba vezette a csapatát, a korábbi években körberöhögött franchise top védekező egységgé fejlődött, és a két éve még összesen hét győzelmet számláló csapat hetedikként végzett a konferenciában. Egy dolog azonban felülírhatja terveiket, a Bulls elleni hosszabbításban elért győzelem alkalmával (az utolsó napon) Jefferson a térdéhez kapott és el is kellett hagynia a parkettet – ha nem lesz 100%-os, a Charlotte a legnagyobb fegyverét veszíti el, ami egyben a Heat legnagyobb gyengéje is.

Az alapszakaszban söpört a Heat, legutóbb március harmadikán találkoztak, akkor a Bobcats jónak számító védelmét 124 ponttal terhelték meg – ez volt az a meccs, ahol LeBron James meg sem állt 61-ig. James egyébként is kedveli a Bobcatset, a négy találkozón 37,8 pontot átlagol 63%-kal mezőnyből, de a túloldalon Jefferson is 25,3 pontot ill, 15,3 lepattanót szerez átlagosan 57%-os mezőnymutatóval.

A frontcourtban eléggé képlékeny a Miami helyzete, több kezdő felállást is kipróbáltak a small-balltól a különböző kétmagasos szituációkig, talán a sokáig jegelt Udonis Haslem játékára van a legnagyobb esély LeBron James és Chris Bosh mellett. Haslem az utóbbi hetekben többször bizonyította, hogy védekezésben a jóval magasabb emberek ellen is tényező (pl Hibbert) és Big Al ellen is ő lehet a megoldás, mivel Chris Bosh nem tűnik reális opciónak. Azonban ha ez támadásban nem fog működni, akkor könnyen elképzelhető, hogy Battier fog kezdeni négyesben, hogy széthúzza a pályát. LeBron Jamesről már szóltunk, őt ma nem sok csapat tudja megállítani és bármennyire is jól védekezik a Bobcats, Jamesnek mindig megy ellenük – ráadásul most ki is ülte az utolsó két meccset, frissen érkezhet a sorozatra.

A Bobcats magasainál ismét nem lehet megkerülni Al Jeffersont, ő az egyetlen igazi reménye Clifford csapatának. Idén igazi franchise-playerként játszott és a Heat ellen is ment neki a játék, kérdés, hogy mi a helyzet a térdével. Valószínűleg sok büntetőt fog kiharcolni és lesz húsz rádobása minden meccsen, a Miami pedig több embert is ki fog rajta próbálni, ez fizikailag nagyon megerőltető mindenki számára. Ráadásul a címvédő a fontos meccseken igazi lockdown-védekezést tud bemutatni, ami a centerek számára a pozícióba kerülést is nehézzé teszi. Mellette valószínűleg Josh McRoberts és Michael Kidd-Gilchrist lesz a kezdő, tőlük sok pontot nem, de hasznos mezőnymunkát és kemény védekezést mindenképpen várhatunk. MKG kimondottan jó védő hírében áll, de James róla dobta a 61 pontját legutóbb – sőt, korábban Carmelo Anthony is őt kínálta meg 62-vel. Ők valószínűleg nem fogják végigjátszani a meccseket még akkor sem, ha minőségi cserék nem igazán ülnek a padon.

Ezzel át is térhetünk a frontcourt-rotációra, ahol a Miami mindenképpen jobban áll a centergondok ellenére is. Chris Andersen megbízható, lelkes és harcos játékot mutatott az egész szezonban, védekezésben eddig sem tűrt megalkuvást, de ebben a rendszerben elképesztően hatékonyan dolgozik az ellenfél palánkja alatt is. Ha Haslem kezd, akkor Battier révén egy taktikai fegyvere is van Spoelstrának, a triplavető szét tudja húzni a pályát és jobb napjain szétdobni az ellenfelet kintről – de a harcos és okos védekezést rosszabb napjain is stabilan hozza. Tripladobónak ott van még Rashard Lewis, de bevethető Beasley és Oden is, ha faultgondokba ütköznek a kezdők. Előfordulhatnak extra small-ball felállások is a címvédőnél, ahol három hátvéd lesz a pályán, így Spoelstrának gyakorlatilag végtelen számú opciója lehet.

Közel sem ilyen rózsás a helyzet a Charlotte-nál, ahol jó szívvel bevethető ember nem ül a padon, még Cody Zeller tűnik a legjobb opciónak. Az újonc magasember 15-20 percre megélhet a Heat ellen, de védekezésben egyelőre nem jelent sokat, támadásban viszont hasznos lehet, 36 percre vetítve nagyjából azt tudja hozni, mint a másik oldalon Chris Andersen. Variációs lehetőségnek Anthony Tollivert említhetjük, aki 40% felett triplázik idén, de a Miami könnyen vált small-ballra, ha arra van szükség, így ő nem valószínű, hogy előnyt jelent majd Cliffordnéknak. Chris Douglas-Roberts még bevethető kiscsatárként, de néhány extra kosáron kívül nem várhatunk sokat tőle. Biyombo lehet a harmadik opció centerposzton, de korábban még kezdőként is szerepet kapó játékos inkább csak vészmegoldás jelen pillanatban.

A hátvédposztokon nincs kérdés a Miaminál, Chalmers mellett Dwyane Wade fog kezdeni. Chalmers mindig a playoff-ban nyújtja a legjobbját, itt fizetődik ki leginkább az, hogy kiélezett pillanatokban is képes a legjobb döntést meghozni és a keze sem remeg meg. Védekezésben komoly feladat előtt áll majd, hiszen Kemba Walkert kell megfognia, de ha a csapat előveszi a sokszor alkalmazott aktív zónázást, ez a szerep csökkenhet. Wade egészsége a Miami számára a bajnoki címet is jelentheti (a sérülése pedig annak biztos elveszítését), ugyan az alapszakaszban nélküle is meneteltek, itt már szükség van a tudására és a rutinjára is. Pihenten érkezhet meg erre a sorozatra, és 36 percre vetítve semmit sem romlottak az átlagai a korábbi évekhez képest, sőt, pályafutása leghatékonyabb évét futja.

A Miami zónáját leginkább triplákból lehet megbüntetni, amiben a Charlotte guardjai nem kiemelkedőek. Kemba Walker bármikor képes egy nagy estére, de inkább betörésekből operál, a tempódobásával sokat szenvedett idén. Jefferson mögött ő a csapat második opciója támadásban, ha Big Al nem tud érvényesülni, neki kell a hátán vinnie a többieket – vagy ha neki nem megy, a center teljesen egyedül marad. Gerald Henderson sem a tripláiról, inkább az atletikusságáról híres, Wade ellen nem lesz könnyű dolga, de 14 pontot átlagolt idén, megkapta a labdáit, a két húzóemberre fókuszáló Heat-védekezés most is megadhatja neki az esélyt. Ha a már említett tripladobás tényező lesz (és nem mennek a betörések), akkor viszont könnyen kaphat kevesebb játékidőt, ugyanis a cserehátvédek inkább ebben jók.

Az alsó posztok rotációjában mindkét csapatnak megvannak a megfelelő emberei, akik változást tudnak hozni a meccsekbe. A Heatnél Ray Allent nem kell bemutatni, mindenidők egyik legjobb kinti dobója, ráadásul nagy rutinnal is rendelkezik, a playoff az ő igazi terepe. Norris Cole igazi energiabombaként hozhat új impulzust, ráadásul védekezésben nagyon hasznos lehet Walker ellen, valószínűleg fontos szerepe lesz a sorozatban. Toney Douglas az utóbbi hetekben bejátszotta magát a keretbe, Wade sérülésekor kezdőként kapott szerepet, szintén nagyon aktív és lelkes védő, aki támadásban sem bizonytalanodik el. Valószínűleg többször lesz három hátvéd a pályán, ha elszabadul a túloldalon például Gary Neal.

A Bobcats kisemberei közül ugyanis elsősorban őt érdemes kiemelni, ráadásul a Heatnek vannak is vele kapcsolatban kellemetlen emlékei, kegyetlenül megbüntette őket a tavalyi nagydöntőben még Spurs-játékosként. Ezúttal is ő lehet a Jolly Joker, a triplákkal átdobhatja a Heat-zónát, de közelebbről is veszélyes, a Buckstól szezon közben megszerzett egyes tíz pont felett átlagol idén. Mellette a szintén Milwaukee-ból érkező Ridnour kaphat szerepet, aki a rutint és a higgadtságot hozhatja 15-20 percekre, ha kicsit össze kell fogni a brigádot. Mögöttük viszont már nincs igazán ember, Pargo bevethető még, ha faultgondokba ütköznek a kezdők, az ő triplái is sokat érhetnek.

Edzők: Itt vitathatatlan Erik Spoelstra fölénye. A korábbi videós elemző mára elismert szakemberré nőtte ki magát, aki két döntőt is győztesen vívott meg és a kerete is jóval erősebb, gyakorlatilag minden poszton 3-4 emberből válogathat. Több nehéz helyzetet oldott meg az elmúlt két szezonban és pontosan tudja, mire hogyan kell reagálni és hogy mi kell az üdvösséghez. Clifford ellentétben első évét teljesíti vezetőedzőként, bár korábban több csapatnál is volt segítő – többet között a Howarddal nagydöntőt játszó Magicnél is. A tapasztalata mellett azonban a kerete is jóval szerényebb, ha valakinek nem megy, kevés lehetősége van változtatni, ráadásul az ütőkártyája nem teljesen egészséges. Ha simán kikapnak, akkor sincs gondja, már a rájátszásba való bejutás is nagy siker a franchise számára.

Konklúzió: A párharc toronymagas esélyese természetesen a Miami, de a Bobcatsnek megvannak a fegyverei, amikkel meccseket nyerhet és nehézzé teheti a párharcot a címvédő számára. Viszont az alapszakaszban úgy tűnt, hogy nem működik úgy a Charlotte a Heat ellen, mint más ellen, ráadásul ha az eredeti elképzelés kudarcot vall, nincs igazi alternatívájuk a tarsolyban. Nagy kérdés, hogy Jefferson vagy James tud jobban dominálni, illetve melyiküket tudja jobban lassítani a másik csapat védekezése.

Tipp: 4-1 a Heatnek. Ha komoly tervei vannak Spoelstra tanítványainak, nem okozhat gondot ez a feladat, de Charlotte-ban beleszaladhatnak egy vereségbe, főleg mert pihentetniük kell a sztárokat és az idősebb játékosokat a későbbi párharcokra.

Érdekességek/történelem: A két város csapata csak egyszer, még 2001-ben találkozott a rájátszásban, az akkor még három győzelemig tartó párharcot sima 3-0-val nyerte az akkor még Hornets néven futó Charlotte - persze annak a Charlotte-nak sem szakmai, sem jogi köze nem volt a maihoz. Bobcats név alatt csak 2010-ben jutottak be a playoffba, akkor sima 4-0-val estek ki az Orlando ellen – ahol Steve Clifford volt a segédedző. Cliffordhoz még egy érdekesség: egy lenézett, gyenge kerettel újonc évében 43-39-es szezont futott – ezek a paraméterek legutóbb egy bizonyos Erik Spoelstrával fordultak elő még 2008-2009-ben.