NBA Playoff 2015: A második kör előzetese (3/4)

Vasárnap este elkezdődött a PO második köre - az Atlanta Hawks és a Washington Wizards párharcának mottója: felébred az Atlanta?

Atlanta Hawks (1.) – Washington Wizards (5.)
(Második mérkőzés: 2015. május 06., szerda, 02:00)

Mi történt eddig? Az Atlanta pazar alapszakaszt futott, hiszen féltávnál még a ligát is vezették, aztán az utolsó 20-30 meccsen talán túl sokat is pihentettek, kiestek kicsit a ritmusból. A Brooklyn elleni első körben ez meg is látszódott rajtuk, hiszen az első két találkozón sem voltak olyan meggyőzőek, mint az év korai szakaszában, a Nets pedig megnyerte első két hazai meccsét, így 2-2-vel álltak a csapatok négy ütközet után. Az ötödik és főleg a hatodik meccsen aztán a Hawks akarata érvényesült már, úgy tűnt, kezdenek is formába lendülni, és a Wizards elleni első meccset is jól kezdték, a fővárosiak azonban szépen lassan dolgozták le hátrányukat, a végjátékban pedig ők koncentráltak jobban.

A Washington az alapszakaszban hasonló utat járt be, mint a keleti első kiemelt, hiszen egy viszonylag jó kezdés után nagyon visszaestek, borzasztóan gyengén játszottak, és bár elkezdték gyűjtögetni a győzelmeket a végén, nem volt túlságosan biztató a helyzetük a PO előtt, főleg támadásban. A Raptors ellen kifejezetten nem ment nekik az elmúlt két évben, viszont Paul Pierce nagyon hatékony játékával azonnal elvették a pályaelőnyt az első meccsen, teljesen megfojtották a kanadaiak játékát a továbbiakban is, így söpörtek az első körben. A Hawks elleni első meccsen nem kezdtek jól, de nagyon komoly tartása van ennek a gárdának, a végén a csuklósérüléssel együtt játszó John Wall vezetésével megnyerték az első meccset, újra elvették a pályaelőnyt.

Az alapszakaszban 3-1-re nyert az Atlanta. Az első összecsapást még november 25-én nyerték 106-102-re a fővárosban, a nagy menetelésük elején. Január 11-én 120-89-re valósággal kiütötték a Wizardsot hazai pályán, és Atlantában nyertek 105-96-ra február 4-én is - ez közvetlenül azután volt, hogy megszakadt 19 meccses győzelmi sorozatuk. Az utolsó alapszakasz ütközetet a Wizards nyerte hazai pályán 108-99-re, április 12-én.

A periméteren hatalmas csata lesz, és szerintem itt (is) előnyben van valamivel a Washington. A Hawks csapatvédekezése továbbra is jó, de ebben a párharcban nagyon nagy szükségük lenne Thabo Sefoloshára a több nagyon jó egyéni játékossal is rendelkező Wizards ellen. Wall megállítását csak csapatszinten lehet megoldani, az irányító azonban a 2-2-k és az egyéb besegítések után is pazarul találja meg az üres embereket. Fordulatot jelenthet az ő első meccsen összeszedett csuklósérülése és Bradley Beal jobb bokájának ficama is - előbbi nem tűnt súlyosnak, utóbbival viszont komolyabb gondok lehetnek. Ha a dobóhátvéd nem tudja vállalni a játékot, akkor ez a momentum átalakíthatja az Atlanta védekezését és az egész párharc alakulását is.

A túloldalon Teague-nek nem mindig megy a dobás, és ez a PO-ban most már többször is vereséghez vezetett. Ha a külső sorból csak egy ember hozza magát a pontok terén, az kevés lesz valószínűleg a továbbiakban - ez az első meccsen Carroll volt leginkább -, mert a palánk alatti csatában túl nagy előnyre nem biztos, hogy szert tud tenni a Hawks, a padjuk pedig érezhetően sokkal gyengébb, mint az alapszakaszban - Schrödernek sem megy a játék, Scottnak és Bazemore-nak meg a kinti dobások. Itt is jobban áll a Wizards, hiszen a padról Sessions új lendületet tud hozni általában, Otto Porter pedig tőle soha nem látott formában kosarazik eddig a rájátszásban. Előny a Washingtonnak az is, hogy Paul Pierce hármas poszt mellett négyesben is feltűnik, az pedig öt meccs alatt kiderült, hogy őt bizony fogni kell mindenhol, mert képes nyerőemberré válni, ha nem veszik komolyan - Millsapnak nem feltétlenül fekszik, ha a periméteren kell védekeznie.

Alapvetően az alapszakaszban a Washington támadójátéka nagyon rossz volt, ám nemcsak a Toronto ellen, hanem az Atlanta elleni első meccsen is bizonyították, hogy nagyon jól időzítették formájukat. Nagyon kevés hármast dobtak az alapszakaszban, de Pierce, Beal és Porter is képesek beszórni kintről jelenleg. Az Atlantának egyébként nem az ellenfelek dobószázaléka volt a legnagyobb erőssége az alapszakaszban sem - ebben csak a középmezőnybe tartoztak (49.2% eFG, 13.) -, hanem az, hogy a harmadik legtöbb eladott labdába hajszolták ellenfeleiket (14.9% TOV) és a hatodik legkevesebb olcsó pontot engedélyezték (.185 FT/FGA). Ezekben pont gyenge is volt az alapszakaszban a Washington - hetedik legtöbb eladott labda (14% TOV) és hetedik legkevesebb bedobott büntető a mezőnykísérletek arányában (.192 FT/FGA) -, de ebből az első meccsen semmit nem láthattunk, hiszen 6 eladott labdával lehozta a Wizards a találkozót, és 19 bedobott büntetőjük sokkal több volt, mint a hazaiaké - Beal 8-at vállalt, az ő kiesése ilyen szempontból is vízválasztó lehet.

A magasembereknél eléggé más a két gárda felépítése, hiszen Nené, Gortat és Seraphin is leginkább a régi típusú magasembereket idézik, a palánknak közelebb szeretnek dolgozni, és csak Gooden, valamint a már említett Pierce játszanak stretch négyest - ők viszont eddig a PO-ban pazarul töltik be ezt a szerepet, hatékonyan és hasznosan játszanak. A túloldalon Horford és Millsap jól tudnak együtt dolgozni, de valami nem stimmel egyelőre, vagy egyikőjük vagy mindketten gyenge százalékkal dolgoznak támadásban, Scottnak és Anticnak pedig nem megy jelenleg, ahogy erről már meg is emlékeztünk - Antic jó százalékkal dob kintről, de keveset, Scott pedig teljesen eltűnt. Pedig mindkettejüktől nagyon kellenének a triplák, hogy például Horfordnak vagy a védelemmegbontást intéző Teague-Schröder kettősnek több helye legyen a palánk alatt - így egyelőre nincs, nyögvenyelős is a játék.

A palánk alatt is van keresnivalója a Washingtonnak papíron, és Beal kiesésétől függően kell is majd erre utazniuk. A Hawksnál nagyon fontos lenne a minél pontosabb támadójáték, mert ők voltak az alapszakasz leggyengébb támadópattanózói (21.4% ORB), míg a Wizards szedte a harmadik legjobb arányban a védőpattanókat (77.3% DRB) - nos, ahogy az eladott labdáknál és a büntetőknél, úgy itt sem érvényesült a papírforma az első meccsen, hiszen gyakorlatilag ugyanolyan arányban szedte a lecsorgókat a két csapat mindkét palánk alatt. Egyelőre a több meglepően jó és hasznos teljesítmény támadásban lehetővé teszi, hogy erre ne utazzon a Washington, de ha Beal nem lesz, ez lesz az a pont, ahova a lehető legnagyobb figyelmet kell majd szentelniük Gortatéknak, itt tarthatják meg a most megszerzett pályaelőnyt.

Edzők. Fölösleges táblaforgatás ide vagy oda, egyelőre úgy tűnik, hogy Randy Wittmannak vagy óriási mázlija van, vagy tényleg képes volt a PO-ra gatyába rázni a gárdát, és a Raptors ellen kifejezetten jól felkészült az ellenfélből - igaz, nem volt túl nehéz dolga. Mike Budenholzer lett az év edzője, de mintha kezdene kifogyni a tudomány, a korábbi játékuk most nem elég, az ellenfelek pedig lehetőségeikhez képest egészen jól felkészültek belőlük. Budenholzer azért Gregg Popovich tanítványa volt, leírni nem szabad, de elő kell vennie valamit a kalapból, mert nem állnak jól eredményben és mutatott teljesítményben sem igazán.

Konklúzió. Ha Beal egészséges, akkor az utóbbi két hétben mutatott forma alapján szerintem a fővárosiak esélyesebbek. Egészen félelmetes idegenbeli mérlegük van (8-1 az utolsó 9 idegenbeli PO-meccsen), tehát ha visszaveszi esetleg a pályaelőnyt a Hawks, akkor sem nyugodthatnak meg. Wall bombaformában mozgatja a csapatot, Beal mellett pedig Pierce és Gortat is képes támadásban nyerőemberré előlépni. A Hawks csak az egységben bízhat most, és abban, hogy a padot sikerül valamennyire felrázniuk, az ő mostani halovány teljesítményük nem érhet a végén továbbjutást már ebből a körből sem. Szerintem Beal maximum egy meccset hagy ki, így pedig a Washington az esélyesebb nálam a főcsoportdöntőre.

Tipp. Washington Wizards 2-4.

A párharc érdekessége. Négyszer találkoztak eddig a felek, de a legutolsó alkalom 36 esztendővel ezelőtt volt. 1965-ben és 1966-ban még a nyugati konferenciában mérkőztek meg St.Louis Hawks és Baltimore Bullets néven - előbb a Bullets ment tovább 3-1-gyel, '66-ban pedig a Hawks 3-0-lal, de egy körrel később, a főcsoportdöntőben mindkét csapat útját megállította a Los Angeles Lakers.

Több mint 10 évvel később, 1978-ban és 1979-ben is összecsapott a két csapat - ekkor már Atlanta Hawks és Washington Bullets néven a keleti főcsoportban -, és a Hawksnak nem volt túl nagy mázlija, hiszen a kor egyik legjobb együttesével kellett megmérkőznie. Előbb 2-0-ra nyert a Bullets az első körben, majd lett bajnok abban az évben, majd a következő szezonban már csak 4-3-ra múlták felül ellenfelüket, ebben az idényben pedig a fináléban a SuperSonics vissza is vágott nekik az előző évi vereségét.

Bár divízióriválisokról beszélünk, azért túl nagy rivalizálás nincs a két franchise között, egyik gárda sem volt annyira meghatározó az utóbbi években, hogy heves csaták alakultak ki akár a pályán, akár szóban.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus