NBA Playoff 2015: Az első kör előzetese (3/8)

Chicago Bulls (3.) – Milwaukee Bucks (6.)
(Első mérkőzés: 2015. április 19., vasárnap, 01:00)

Mi történt eddig? A Chicago látszólag kiváló nyarat tudott le Pau Gasol és Nikola Mirotic leigazolásával, Doug McDermott is a csapatba illő láncszemnek tűnt, nem is volt probléma az idény első felében, hiszen 25-10-zel is állt a gárda. Ahogy azonban összeállt papíron legnagyobb riválisuk, a Cleveland Cavaliers, ők úgy estek szét. Sérülések nehezítették szezonjukat szinte végig, és nagyban ennek is köszönhetően játékban szinte semmi nem lépett előre a gárda az idény folyamán. A következő 33 meccset 50% alatt hozták le (15-18, összességében 40-28), így hiába szedték össze magukat az utolsó 14 meccsre (10-4), csak a harmadik helyen zártak 50-32-vel - igaz, egy hajszállal még így is megelőzték a végén a Toronto Raptorst.

A Bucksnál jóval egyszerűbben ketté lehet osztani az évet. A nyáron Jason Kidd érkezett a kispadra Larry Drew helyett, a draftról kihalászták Jabari Parkert, egy csere keretein belül pedig Jared Dudley is csatlakozott. Nagyon jól kezdtek, majd egy kissé gyengébb periódus után is beálltak 50 százalék környékére. Közvetlenül a deadline előtt, illetve az All-Star gála utáni első meccsel bezárólag nyertek 10 meccsből 9-et, ezzel álltak már 31-23-mal is, biztosnak tűnt a PO - még úgy is, hogy Parker ACL-szakadás miatt kiesett egész idényre, Larry Sanders pedig visszavonult. A deadline-nál azonban lecserélték az új szerződésért nagyon is jól játszó Brandon Knightot Michael Carter-Williamsre, irányítójuk elvesztésétől pedig teljesen szétestek. A következő 17 meccsből mindössze 3-at nyertek meg (34-36), és a végén még a PO is kérdéses volt, ezt és a hatodik helyet azonban behúzták 41-41-gyel.

Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Chicago. Még a szezon legelején, november 5-én csaptak össze először a felek, akkor Milwaukee-ban 95-86-ra nyert a Bulls. Január 10-én, Chicagóban majdnem ugyanez az eredmény született a hazaiak javára (95-87), majd február 23-án 87-71-re győzött a Bulls, úgy tűnt, támadásban semmilyen ellenszere nincs a Bucksnak ellenük. Április 1-jén azonban megtréfálták ellenfelüket, Milwaukee-ban nyertek 95-91-re.

A periméteren egy-egy óriási kérdőjel van mindkét csapatnál, a két irányító, Derrick Rose és Michael Carter-Williams ugyanis finoman szólva sem játszik jól összességében, kiegyensúlyozottan pedig pláne nem. Rose az idény során mesehőst játszott - "hol volt, hol nem volt" -, volt még egy meniscus-műtétje, amiből nemrég tért vissza. A dobóformája pocsék, viszont az utóbbi meccseken sokkal jobban mozgatta a csapatot, mint korábban, az ő gyorsaságából ha első szándékból nem is születtek pontok, a leosztásaiból, illetve a védelem rá irányuló figyelméből igen. MCW ugyanez csak térdsérülések nélkül - ő épp a dobását kezdte megtalálni, mielőtt az utolsó, Boston elleni, tét nélküli meccsen megint hozott volna egy gyengébb produkciót. Kettejük formáján nagyon sok múlik mindkét oldalon - ez a Milwaukee-nál világosan látszik a deadline előtti és utáni formát nézve -, mert bár egyik csapat sem egyemberes támadásban, mindketten nagyon sok labdát használnak el.

Mellettük is érdekes párharcok alakulhatnak ki, hiszen ott van az idei évre nagyon sokat fejlődő, 3&D prototípussá előlépő Khris Middleton - és idősebbik változata, Jared Dudley is -, a másik oldalon pedig a másodvonalas sztárrá váló Jimmy Butler - ha Butler meg tudja dolgozni Carter-Williamst védekezésben, akkor nagyban ölheti ezzel a Bucks támadásait. Dudley chicagói "hasonmása" Mike Dunleavy, akinek néha elsül a keze, máskor nem vagy labdát sem kap. A padról is nagyjából hasonló minőség érkezik a két oldalon, hiszen Aaron Brooks felel az energiáért, a betörésekért, Tony Snell a védekezésért, Kirk Hinrich pedig a tapasztalatot hozza - igaz, idén inkább kárára van az együttesnek, mint hasznára. A túloldalon OJ Mayo és Jerryd Bayless is inkább támadóoldalon alkotnak, de a Milwaukee csapatvédekezése annyira jó, hogy az ő gyengébb hátul mutatott teljesítményeiket is elbírja, támadásban pedig mindketten képesek egymaguk is helyzetet teremteni.

Nagyon érdekes összevetések lesznek a külső embereknél. A Chicago a második leggyengébb labdaszerző az egész ligában (11.3% TOV) - a túloldal viszont a második legtöbb labdát adja el (15.5% TOV), érdekes lesz megnézni, hogy ki jön ki jobban ebből az elég éles kontrasztból. Visszafelé is igaz, hogy az eladott labdáknak óriási szerepük lesz, ugyanis a Milwaukee szerzi a legtöbbet az egész ligában (15.9% TOV), gyakran akadozó támadójátékuk legnagyobb előnye lehet, ha ezekből a helyzetekből könnyű kosarakat tudnak szerezni.

A Bulls ellen ugyanis vért kell izzadniuk minden egyes pontért: a Chicago ellen dobnak a harmadik leggyengébben az ellenfelek kintről (33.3% tripla), az ellenfeleik effektív mezőnyszázaléka a második leggyengébb (47.3% eFG), és emellett a második legkevesebbszer állhatnak a büntetővonalra ellenük (.182 FT/FGA). A történet tehát "egyszerű": középtávolról kell megverni a Bullst, mert sem kintről, sem összességében nem lehet ellenük hatékonyan dobni (idén sem), büntetőből pedig nem sok pontra lehet számítani. A Bucks gondja az, hogy Middletont és Dudley-t leszámítva nem hatékony egyik periméteremberük sem középtávolról.

A palánk alatt a Chicago papíron sokkal jobban néz ki, de egyrészt a sérülések miatt ezt egyértelműen nem lehet kijelenteni, másrészt tele van ún. matchup-nightmare-rel a két csapat. A palánk közvetlen közelében valószínűleg Zaza Pachulia és John Henson (esetleg még Miles Plumlee, bár ő sokat nem játszott idáig) fognak leginkább bírkózni a Joakim Noah - Pau Gasol - Taj Gibson hármassal. A Bullsból Gibson és Noah sem teljesen egészséges, de ez Gasolt leszámítva egy igazi harc lesz a két palánk közelében. A spanyolra nem nagyon van embere a Bucksnak Giannis Antetokounmpón kívül - komoly esély mutatkozik arra, hogy a görög hármasban kezd, ott ugyanis ő okozhat komoly fejtörést a Bullsnak, védekezésben viszont "felmehet" Gasolra.

Antetokounmpo mellett négyes poszton van az a két játékos, akik a párharc X-faktorai lesznek Rose és Carter-Williams mellett: Nikola Mirotic és Ersan Iljasova. Mindkét kosaras az idény végére lendült formába, mindketten akkor kaptak igazán lehetőséget. Egyikőjük sem tud hatékonyan védekezni, így Iljasova nem megoldás Gasolra, viszont foghatja Dunleavy-t, amíg Antetokounmpo a spanyol All-Start próbálja megállítani támadásban. Miroticcsal óvatosan kell bánni: a montenegrói származású csatár nagyon könnyen keverheti védőjét faultgondba, márciusban 7.3 kiharcolt büntetője volt meccsenként, mivel hiába dobott gyengén kintről a szezon folyamán, az összes védője kihúzódik rá. Amíg azonban Antetokounmpo megoldás lehet rá és Gasolra is, addig a Bullsnál komoly fejtörést okozhat a török - és a görög is. Noah-nak nagyon nem fekszik az, hogy nem a gyűrű alatt, hanem attól sokkal távolabb kell védekeznie, Gibson szintén nem a legjobb védő Iljasovára, Mirotic pedig nem tudja lefogni - a Bucks esetleges győzelmének kulcsa lehet az ő jó játéka.

A Bulls nagyon sok faultot harcol ki a festékben - Gasol, Butler és Mirotic is -, összességében a harmadik legtöbbször állhatnak oda a vonalra arányaiban (.238 FT/FGA), és van egy nagy előnyük. Támadájátékuk összességében nem jó, a dobásokkal vannak gondjaik, viszont sok támadópattanót szereznek (27.0% ORB, 5.), a Bucks pedig pont a védőpattanókban nagyon gyenge, hátulról csak a hatodikok (73.3% DRB). Döntő lehet, ha a jó védekezések után nem szedik le a pattanókat a Milwaukee játékosai - pont ezzel múlták felül ellenfelüket legutóbb, jobban akarták a sikert, és 48-40-re meg is nyerték a lepattanóharcot. Ha ezt tudják állandósítani, vagy legalább pariban tudnak lenni a Bullsszal, akkor lesz igazán szenvedős sorozat ez a Chicago számára.

Edzők. Mindkét trénert nagyon szeretik játékosai - más kérdés, hogy Tom Thibodeau a saját vezetőségével képtelen kijönni, de ez a PO alatt valószínűleg nem lesz (akkora) faktor. Mindkét mester egyértelműen védekezéspárti, Jason Kidd ezt ebben az idényben tudatosította mindenkiben - amennyire outsidernek tűnt tavaly a Nets kispadján, idei munkájáért legalább annyi dicséret illeti. Thibodeau-nak jobbak a variációs lehetőségei és az állománya is, az idei produktumok alapján azonban az edzőknél nincs nagy különbség a két gárdánál - ha egyáltalán van.

Konklúzió. Összességében mindkét csapat nagyon messze van az ideális formától. A Bucks hiába szedte össze magát az év végére valamennyire, a sorsolása nem volt túl kemény, ennek is köszönhetik valamelyest a jobb eredményeket, míg a Bullsnál két meghatározó játékos mindig sérült, és mindig váltakozik ezen játékosok kiléte, egész évben nem tudtak előre lépni emiatt szinte semmit. A Chicago ettől függetlenül összességében papíron sokkal erősebb csapat és előrébb járnak csapatépítésben is. Óriási meglepetés lenne egy 7 meccses párharc - a Milwaukee részéről pozitív, a Bulls részéről pedig negatív -, de a 6 mérkőzés is már a Bucksot dicsérné.

Tipp. Chicago Bulls 4-1.

A párharc érdekessége: 1974-ben a Kareem Abdul-Jabbar-féle együttes a nyugati döntőben kisöpörte a Bullst - utána 4-3 arányban maradtak alul a Boston Celticsszel szemben a nagydöntőben. 1985-ben az első körben csaptak össze a felek, 3-1-gyel ekkor is a wisconsini alakulat ment tovább, de 1990-ben már nem volt ellenszerük Michael Jordanékre, 3-1-re győzött a Chicago, azóta pedig nem találkoztak egymással.

Mindig pikáns, ha két divíziórivális csap össze a rájátszásban - ráadásul amerikai léptékkel mérve gyakorlatilag szomszédvárak -, a Bulls pedig szerencsésnek mondhatja magát, mert Milwaukee-ban mindig otthon érzik magukat. Nem egyszer több Chicago-drukker van a helyszínen, mint hazai szimpatizáns, ez is az ő malmukra hajthatja a vizet.