NBA Playoff 2015: Az első kör előzetese (6/8)

Houston Rockets (2.) – Dallas Mavericks (7.)
(Első mérkőzés: 2015. április 19., vasárnap, 03:30)

Mi történt eddig? A nyáron a Rockets elcserélte Ömer Asikot és Jeremy Lint, nem írt alá hozzájuk végül Chris Bosh, és elvesztették Chandler Parsonst is - a tűzoltás viszont jól sikerült. Trevor Arizát igazolták Parsons helyére, a padra érkezett Kostas Papanikolaou és Jason Terry többek között. Nevekre nem volt ez egy olyan rettenetesen erős brigád, ráadásul Terrence Jones sérülten kezdte az évet, James Hardent és Arizát leszámítva pedig mindenkinek volt valami kisebb-nagyobb nyűgje. Minden hátráltató tényező - Dwight Howard térdével egész idényben gond volt, a fél szezont kihagyta - ellenére azonban a feljavuló Donatas Motiejunas és Harden vezetésével kiegyensúlyozottan hozták a meccseket, 9-1-gyel kezdtek, 19-5-tel is álltak, és a Warriorshöz hasonlóan nem volt kétmeccsesnél hosszabb vereségsorozatuk. Decemberben megszerezték Corey Brewert és Josh Smith-t is. Végül a Spurs utolsó napi vereségével megnyerték a Southwest divíziót 56-26-tal.

A Dallasnál a nyáron a már említett Parsons volt a legnagyobb érkező, és úgy tűnt, hogy minden idők egyik legjobban támadó csapata lehetnek több 20 pont körül átlagoló játékossal is. Így is indult a szezon, de december közepén többek között Jae Crowderért és Jameer Nelsonért megszerezték Rajon Rondót. Egy ideig úgy tűnt, semmi gond nincs, álltak 26-10-zel is január elején, de egy februári sorozatot leszámítva, amikor 9-3-at csináltak, nem tudnak kiegyensúlyozott játékot mutatni, ez pedig nyugaton egyenlő volt azzal, hogy nemhogy az elejével nem tudták tartani a lépést, de kezdtek bebetonozódni a hetedik hely környékére. Végül ezt a pozíciót tartották meg 50-32-vel, ami azért nem sokkal rosszabb mutató, mint például a Rocketsé, azonban igazán jó játékot huzamosabb ideig jó ideje nem láthattunk a Maverickstől.

Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Houston. Még a szezon elején, november 22-én 95-92-re nyertek hazai parketten, majd január 28-án, szintén otthon győztek 99-94-re. Február 20-án már a Mavericks volt a jobb 111-100-ra Dallasban, viszont április másodikán idegenben tudott nyerni a Rockets 108-101-re.

A periméteren hatalmas munkája lesz a dallasi játékosoknak, James Hardent ugyanis valahogy limitálniuk kellene - megállítani teljesen biztos nem fogják. Elvileg egy játékos még meccseket is ritkán nyer egyedül, sorozatokat pedig pláne, de Harden szinte az egész alapszakaszban egyedül, illetve támadásban leginkább Motiejunasszal együtt vitte csapatát. Mellette azért szerintem nagyon komoly problémát fog jelenteni az, hogy Patrick Beverley kiesett, mert sem Pablo Prigioni, sem Terry nem ugyanaz a szint - utóbbi képes bedobni a triplát, előbbi pedig idegesítően védekezni, de 2015-ben egyiknek sem lenne szabad kezdőnek lennie egy nagy álmokat dédelgető együttesnél. Arizának hullámzóan ment támadásban egész évben, viszont védekezésben, főleg clutch szituációkban, szoros meccsek végén bizonyított, Brewer pedig egy nagyon hasznos ember a padról, akinek alkalomadtán kicsúsznak 20-30 pontos meccsek is, védekezésben pedig szintén segítség lesz Hardennek.

A túloldalon Parsons és Devin Harris is csak éppen felépülőben van, játékuk kérdéses például az első meccsen, pedig nagy szükség lenne rájuk. Utóbbi szerepét JJ Barea át tudja valamennyire venni, előbbi távollétében pedig a védekezésben és pattanózásban hasznos Al-Farouq Aminut vagy a veterán Richard Jeffersont lehet bevetni - utóbbi azért Ariza vagy Brewer ellen már nem sok eséllyel indul harcba, Aminu viszont kellemetlen perceket okozhat a Houstonnak, a Dallas egyik legjobb védője. A hiányzók mellett nagyobb kérdés, hogy mi lesz Rondo és Monta Ellis párosával, ami egyelőre nagyon néha működik, de többször nem. Rondo a teljes Mavs-támadójátékot megborította azzal, hogy kis túlzással nem kell rajta védekezni, Ellisnek pedig az sem tett jót még ráadásban, hogy kevesebbet van a kezében a labda. Rondo miatt nem is folyik annyira a játékszer, a védőktől több figyelem is hárul rá, nagyon nem ízlik az egymás melletti játék a dobóhátvédnek.

Az egyes posztot leszámítva bármennyire is jobbnak, vagy legalábbis egységesebbnek tűnik a Houston, egy dolgon már a kisembereknél is elúszhatnak, ez pedig az eladott labdák száma. Az egyébként minden másban Top7-es támadójátékuk egyetlen, de ordító hibája ez, ebben a liga harmadik legrosszabbjai (15.0% TOV), míg a Dallas a negyedik legtöbbet lopja (14.7% TOV). Egyébként nagyon nem mutat jól a helyzet a Mavs szempontjából, ugyanis a Rockets a hetedik legjobb effektív mezőnyszázalékkal bír (51.2% eFG) és a hatodik legtöbb olcsó pontot szerzik arányaiban (.223 FT/FGA), a Dallas viszont a liga utolsó harmadába tartozik az ellenfél effektív mezőnyszálékát nézve (50.3% eFG). A Houston dobja rá és be is a legtöbb hármast - igaz, százalékban csak közepesek, 14-ek (34.8%) -, viszont a Mavericks ellen dobják a legtöbb triplát és a negyedik legjobb százalékkal (36.4%), ez egyértelműen nem a dallasiak mellett szól.

A magasembereknél valemennyire előnyben LENNE a Houston. Howard éppen meggyógyult, és a legutolsó meccsei nagyon biztatóak voltak már a drukkerek számára, ahogy Terrence Jonesé is - előbbi a fél, utóbbi több mint a fél szezont kihagyta, de most elvileg mindketten egészségesek, és nagyon jó párost alkotnak elöl és hátul is. Igaz ez Dirk Nowitzki és Tyson Chandler kettősére is, viszont a német ikon nem fut túl jó idényt önmagához képest. A padról a Mavs Amare Stoudemire-t vagy Charlie Villanuevát tudja beküldeni, és Aminu is használható négyesben, de óriási probléma, hogy nincs igazi cserecentere a Dallasnak, vagy Chandler van a pályán, vagy senki olyan, akinek ehhez a poszthoz ténylegesen köze lenne. A Houstonnál Clint Capela és Joey Dorsey azért a PO-ban nem biztos, hogy túl sok szerepet fognak kapni, Josh Smith azonban a dobást leszámítva hasznos lehet védekezésben és pattanózásban is - náluk Motiejunas kiesése nagy gond, vele egy potenciális 2-3. opciót vesztettek el, aki a pad vezére lehetett volna támadásban.

Azért csak "lenne" előnyben itt a Houston, mert nem lehet kihagyni az elemzésből a "hack-a-bárki" taktikát, amit a Rockets ellen előszeretettel alkalmaznak az ellenfelek, ha hátrányban vannak, nem is eredménytelenül. Capela 4/23 az egész szezonban a vonalról, Dorsey is megállt 28.9%-nál, Smith 52.1%-os, nagy barátja, Howard pedig 52.8%-os büntetőből. Félelmetesen gyenge számok ezek, és gyakorlatilag a 60.6%-os Jonest leszámítva a magasemberek közül bárkit lehet hackelni, mert hosszútávon megéri - Jones is éppen határeset. Egy szerencséje van a Houstonnak: a túloldalon Rondo ugyanez a szint 45.2%-os mutatójával, viszont amíg őt le lehet cserélni, addig a Rockets nem állhat fel magasemberek nélkül a végjátékokra.

A palánk alatt ettől függetlenül azért a mérkőzések nagy részében a Houston lehet és valószínűleg lesz is fölényben, ha nincs Chandler a pályán, fizikálisan a Dallas nagyon nagy hátrányban van a festékben. A Rockets gyengén szedi a védőpattanókat (72.9% DRB, 28.), viszont a Mavs is rosszul szedi a támadópattanókat (23.6% ORB, 24.), fordítva viszont Howardék büntethetnek, ők a támadópalánk alatt nagyon hatékonyak (26.8% ORB, 7.), míg a Dallas hátul is pocsék ebben a tekintetben (72.2% DRB, 29.). Összességében nézve itt komoly fölényt alakíthatna ki a divíziógyőztes, de a hackeléssel kezdeniük kell valamit, mert vagy nagyon megverik a Maverickset, és akkor annak a taktikának nincs értelme, vagy hiába állnak némileg jobban, ezzel szoros és nagyon fontos meccseket bukhatnak el.

Edzők. Rick Carlisle-t a liga legjobbjai között tartják számon már évek óta, az év elején nagyon jól is muzsikáltak, egyelőre azonban mintha Rondóval nem találta volna meg teljesen a közös hangot - össze is vesztek egyszer meccs közben -, és rendesen akadozik a gépezet. Azt nyilván nem ő kérte, hogy egy centerrel kelljen játszania, úgyhogy nincs könnyű dolga. A másik oldalon Kevin McHale ellentmondásos személyiség, még a saját szurkolói is megosztottak, hogy akkor ő most jó vagy rossz edző. Az alapszakaszban ment a "tripla vagy ziccer" figura, de a PO-ban egészen biztosan több kell ennél, itt válik majd el igazán, hogy mire is képes az egykori bostoni legenda. Az év elején mindenesetre a "Harden és a haverok"-féle csapattal nagyon szép eredményeket hozott, ezt a dobóhátvéd mellett az ő számlájára is nyugodtan fel lehet írni.

Konklúzió. A Houston szerintem papíron is jobb csapat valamivel, és a játékuk is jobban működik jelenleg. Az egyes poszt gyengeségét még el lehet fedni, viszont a magasemberek büntetőzése mindent tönkre tehet. Ha a Dallas képes a nyomukban maradni, akkor a hackeléssel hozhatnak meccseket, és ezzel akár a szériát is. Játékban egyszer-egyszer már láttunk tőlük maradandót, mint amikor például egymás után verték a Clipperst és a Thundert március közepén, előbbit ráadásul 30 ponttal - ha egy ilyen teljesítmény idegenben jön ki belőlük, a szakadék szélére sodorhatják a Rocketset. Ettől függetlenül nálam valamivel esélyesebb a Houston, de a büntetőik miatt nem sokkal.

Tipp. Houston Rockets 4-3.

A párharc érdekessége: A Rocketsnek van miért visszavágnia, hiszen eddig kétszer találkoztak egymással a felek a PO-ban, mindkétszer az első körben, és mindkétszer a Mavericks ment tovább - előbb 1987/88-ban 3-1-gyel, majd 2004/05-ben 4-3-mal, igaz, mindkét alkalommal a Dallasnál volt a pályaelőny.

Az ütközet pikantériáját azonban nem ez, illetve nem is önmagában az a tény adja, hogy szomszédvárak harcáról van szó, egy államban lévő csapatok próbálják egymást legyőzni, hanem a Mark Cuban - Daryl Morey párharc. A Dallas tulajdonosa és a Houston GM-je látszólag szívből gyűlölik egymást, ott szólnak be a másiknak és a másik csapatára, ahol csak tudnak, ott tesznek be az ellenfélnek, ahol éppen lehetőség adódik rá, úgyhogy ennek megfelelően baráti párharcot nem igazán várhatunk.

Az egyik oldalon Jason Terry ütközik meg korábbi csapatával, a másikon viszont az a Chandler Parsons, akit nem igazán akart elengedni a Houston, de a Dallas olyan ajánlatot tett érte a nyáron, amit nem tudtak tartani, ez sem a baráti viszonyt erősíti - bár a kiscsatár volt csapattársaival a hírek szerint jóban van mindettől függetlenül.