NBA Playoff 2016: A második kör előzetese (4/4)

Toronto Raptors (2.) – Miami Heat (3.)
(Első mérkőzés: 2016. május 4., szerda, 02:00)

Mi történt eddig? A Raptors az alapszakaszt nagyobb zökkenők nélkül vette, így a franchise-rekorddal és a második kiemeléssel azt lehetett hinni, az első kanyarból most aztán továbbmennek. Rögtön az első meccset elbukták az Indiana Pacers ellen, majd a harmadik összecsapáson hiába vették vissza a pályaelőnyt, az ötödik találkozón három negyed után több mint 10 pontos hátrányban voltak. Innen sikerült megnyerniük azt a meccset, majd a hetediket szintén hazai környezetben, így ha nem is a legmeggyőzőbben, de történetük során először nyertek 4 győzelemig tartó párharcot.

A Miaminek az alapszakaszban megint meg kellett bírkóznia Chris Bosh egész szezonos, All-Star hétvégén történő kiválásával, de végül a keleti négyesholtverseny első helyén végeztek, és harmadikok lettek a főcsoportban. A Charlotte Hornets ellen két gálaelőadást láthattunk tőlük, mielőtt ellenfelük magas szerkezetére egyszerűen nem tudtak lépni, három mérkőzést buktak zsinórban pocsék támadójátékkal. A hatodik mérkőzésen aztán Dwyane Wade clutch játékával vették vissza a pályaelőnyt, hogy a hetediken újra jobbik arcukat mutassák, így jutottak tovább ők is hét találkozón.

Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Toronto. Az első meccset november 8-án, Floridában még a Heat nyerte 96-76-ra, aztán viszont Miamiben 108-94-re nyert a Raptors december 18-án, majd január 22-én 101-81-re hazai környezetben is diadalmaskodott a kanadai gárda. Legutoljára március 12-én találkoztak a csapatok, akkor Kanadában 112-104-re a Toronto nyert hosszabbítás után - ez a találkozó inkább mérvadó, mint az első három, mivel azokon még bevethető volt Chris Bosh, Joe Johnson viszont például nem, más volt még nagyon a Heat.

A Raptors támadásban az alapszakaszban ötödik volt a ligában (110.0 dobott pont 100 támadásonként), míg a Heat a kilencedik legjobb védekező csapatot alkotta (104.4 kapott pont 100 támadásonként), de...

... a kanadaiak két legfőbb fegyvere, Kyle Lowry és DeMar DeRozan egészen pocsék játékot hoztak az első körben. Ezt részben rá lehet fogni George Hillre és Paul George-ra, valamint a Pacers csapatvédekezésére, de az is biztos, hogy büntetőket a PO-ban olyan mennyiségben nem ítélnek a játékvezetők, mint tették ezt az alapszakaszban, DeRozan pedig egy kicsit fizikálisabb védőtől azonnal meg is fekszik - a nagyobb baj szerintem az a Raptors szempontjából, hogy Lowry is megtette ugyanezt. Kettejüknek nagyon fel kell kötni a gatyát, mert a PO-mérce valószínűleg nem fog változni a bíróknál, a Heat pedig az alapszakaszban is az ötödik legkevesebb egypontos kísérletet engedélyezte az ellenfeleknek (21.5 FTA). A Miami inkább duplákat dobatott az ellenféllel, a hetedik legtöbbet (63.1 2PTA), viszont a hatodik legjobban védekeztek ez ellen (47.4%) - mivel a Toronto alapvetően kevés kettessel próbálkozik, és azt is csak közepes hatásfokkal teszik, nem ez lesz várhatóan a kanadaiak nyerő pontja.

A triplavonalon már annál nagyobb lehet a párharc, mivel a Raptors a közepes mennyiségű hármasát az ötödik legjobb százalékkal értékesítette (37%), a Miami viszont hiába csak közepes ennek levédésében (34.7%), a harmadik legkevesebb hármast engedélyezték, szorosan őrzik általában az embereiket, hogy minél kevesebbszer vállalkozzanak - itt Lowry első szándékú hármasai mellett a kezdőből DeMarre Carroll, a padról pedig a Norman Powell - Terrence Ross - Patrick Patterson trió dobóhelyzetei, illetve az ő pontosságuk lehet a párharc kimenetele szempontjából sorsdöntő. Az eladott labdákkal nagyon vigyáz a Raptors, ez a Heat leggyengébb pontja egyébként is védekezésben, a pattanózás viszont már érdekesebb kérdés lehet - itt Jonas Valanciunas kap egy szép feladatot a nyakába Hassan Whiteside személyében. Az ő vezetésével a floridaiak a hatodik legjobban védőpattanózó csapat voltak az alapszakaszban (77.8% DRB%), a center pedig megnyerte a blokklistát. Lowry és Derozan mellett Valanciunasnak kellene a harmadik pontzsáknak lenni alapvetően - az kérdés, hogy a floridaiak ellen mennyire tud visszatalálni a Pacers elleni első két meccsen látott formájához, amennyiben faultgondokba tudják keverni Whiteside-ot. 

A túloldalon a Heat csak a 14. támadójátékkal rendelkezett (106.1 dobott pont 100 támadásonként), míg a Toronto 11. volt a védekezést nézve (105.2 kapott pont 100 támadásonként).

A Miami irgalmatlan kétarcú csapat, és nem igazán tudni, mitől indulnak be vagy éppen esnek teljesen össze. A Raptorsban nagyon jó védők vannak - Lowry egyáltalán nem rossz, Bismack Biyombo centerben kifejezetten erős, Carroll még a sérülése után is a jobbak közé tartozik, Cory Joseph az egyik legjobb védő egyes poszton, Powell pedig újonc létére is borzasztóan jó munkát végzett Paul George-on a párharc egyes szakaszaiban, de a Charlotte elleni első két mérkőzésen látott Heatre szerintem nincs válaszuk. Egy gyakorlatilag teljesen Paul George köré épülő csapatot sem tudtak mindig kordában tartani, ez pedig nem jó előjel Goran Dragic kettő-kettői, Dwyane Wade vagy éppen az egész kiegyensúlyozottan teljesítő Luol Deng előtt - a Hornets jobban védekező csapatként is csődött mondott ellenük háromszor. Idegenben vannak komoly gondjaik, mert Wade hatodik meccsen látott clutch-játékait leszámítva a 85-ből sem nagyon jöttek ki saját pályájuktól távol, ez pályahátrányban nem jelent túl sok jót.

A periméter ezúttal talán kevesebb szerpet fog kapni: a Heat a negyedik legrosszabb százalékkal triplázik (33.6%) és a harmadik legkevesebb hármast dobja be meccsenként (6.1), míg a Toronto a második legrosszabbul védekezik a kinti dobások ellen (37.3%). A Miaminél Joe Johnson, Luol Deng és Josh Richardson lehetnek leginkább főszerepben, de azért is érdekes a Raptors ilyen gyenge statisztikája, mert alapvetően megvannak az embereik mindenkire (Powell, Carroll és Joseph). Valakinek a gyengesége egészen biztosan nem lesz kihasználva, a triplavonalon belül viszont mindkét együttes jó, és ez lehet a kulcsa az egész sorozatnak - a Heat a 8. legjobb duplászázalékkal (50.8%) a negyedik legtöbb kettest szerezte (32.3), míg a Raptors az ötödik legjobban védekezett (47.3%) a harmadik legkevesebb kapott dupláért (27.7). A Miami tehát minél közelebb szeretné vinni a játékot a gyűrűhöz, a Toronto pedig pont azt szeretné, ha ez így történne - hogy ki fog örülni, az egyelőre azért még kérdéses. A pattanózás itt is a védekezőcsapat javára billen, az eladott labdák pedig nem tűnnek párharcot eldöntő pontnak.

Edzők. Nem ez lesz a sorozat legerősebb pontja, az azért már most borítékolható, egyik vezetőedző sem volt a helyzet magaslatán az első körben. Dwane Casey ad hoc támadási rendszere rögtön vissza is ütött a rájátszásban, ahol DeRozanék a keményebb védekezés ellen egyszerűen becsődöltek. Megtalálta a médiát, ami szerintem az ő helyzetében teljesen fölösleges volt, de annyit legalább a számlájára lehetett írni, hogy próbált változtatni a kezdőcsapat felforgatásával. Erik Spoelstra három meccsig megmozdulni nem tudott arra a húzásra, hogy Frank Kaminsky beállításával magas szerkezetre váltott a Charlotte - sikeresnek szánt önéletrajzok nem ezzel a mondattal kezdődnek, ennyi biztos. Annyiból lehet érdekes ez, hogy bár egész jó taktikai variációs lehetőségei vannak mindkét mesternek, akár egy jó húzás is eldöntheti a sorozatot - egy valamibe kell beletalálni, a másik edző nem biztos, hogy időben fog tudni rá reagálni.

Konklúzió. Érdekes ütközetre számíthatunk, mert kicsit más lesz a felállás, mint az első körben. A Heat nem védekezik annyira jól, mint a Pacers, viszont jóval több opciójuk van támadásban, a Toronto pedig már majdnem egy Paul George-tól is ki tudott kapni - ráadásul a Miami sokkal tapasztaltabb gárda, mint a kanadai, ez pedig itt rengeteget számíthat, elég csak Wade hatodik meccsen látott játékára gondolni, ő szoros találkozókat most is egészen nyugodtan eldönthet a Heat javára. A pályaelőny azonban a Raptorsnál van, DeRozan és Lowry pedig várhatóan azért kisebb nyomás alatt lesznek, mint voltak George Hill és Paul George, valamint az Indy egész védekezése ellen - az ő javulásuk kulcsa ez lehet. Hogy mennyire nyugodtak meg attól, hogy sikerült bejutni a második körbe, mennyire tudják összeszedni az alapszakaszban látott játékukat, illetve mennyit számít majd a valamivel enyhébb védekezés, azon áll vagy bukik szerintem a párharc - még egyszer nem fog beleférni, hogy a két kezdő hátvéd ennyire gyenge legyen vagy ennél csak minimálisan jobb. 

Tipp. 4-2 a Miami Heatnek. Derozannek szerintem nem George volt a gondja, hanem úgy alapvetően a PO-kosárlabda, ebbe már többször is belebukott. Tőle a 30 pontos meccsek is kevesek, ha ilyen gyenge százalékkal dolgozik, így a Heat egyet valahogy elhoz idegenből is, otthon pedig behúzzák mindhárom meccsüket.