NBA Playoff 2017: A döntő előzetese

Golden State Warriors (nyugat 1.) - Cleveland Cavaliers (kelet 2.)
(Első mérkőzés: 2017.06.02., péntek, 03:00)

Mi történt eddig? A Warriors három söprésen van túl eddig a rájátszásban, sorrendben a Portland TrailBlazerst, a Utah Jazzt és a San Antonio Spurst intézték el 4-0-s eredményekkel. Azt is ki lehet emelni, hogy mindhárom ellenfelüknél voltak kulcssérülések (Jusuf Nurkic, George Hill, Tony Parker, Kawhi Leonard), náluk pedig a sztárok közül egyelőre mindenki egészséges tudott maradni, de összességében ettől függetlenül sem merült fel kérdés a továbbjutásuk felöl egyik körben sem (a Spurs-széria egy félidőig tartott mindössze).

A Cavs se izzadt meg sokkal jobban, hiszen az első két körben ők is söpörtek, az Indiana Pacers és a Toronto Raptors is nyert mérkőzés nélkül adta meg magát nekik. A keleti konferencia döntőjében aztán a harmadik találkozót el is szórakozták, össze is jött minden a Boston Celticsnek (Marcus Smart triplái), így őket "csak" 4-1-gyel ejtették ki. Egy nagy fordításuk nekik is volt, még az Indiana elleni harmadik összecsapáson, de összességében nézve ugyanaz elmondható, ami a Warriorsról: kérdés nem fért hozzá a PO során, hogy eljutnak idáig.

Az alapszakaszban 1-1-re végeztek egymással a felek. Karácsonykor, december 25-én Kyrie Irving (újabb) emlékezetes meccsnyerő duplájával győzött 109-108-ra a Cleveland hazai pályán, aztán nagyjából három héttel később, január 16-án, Oaklandben a Golden State visszavágott, egy félidő alatt lemosta a pályáról a bajnokot, és 126-91-re győzött.

A két együttes zsinórban a harmadik döntőjét játssza egymás ellen, és bár ki lehet indulni a korábbi évekből, vannak azért jelentős különbségek is.

A Cleveland támadójátéka például valószínűleg soha korábban nem volt ennyire jó és hatékony. LeBron Jamesről a rájátszás korábbi részeiben többször is leírtuk már, milyen szinten játszik, de nagyon fontos tényező, hogy az első két gyenge köre (scoringban mindenképpen) után Kyrie Irving is brutális számokat produkált az előző kanyarban a Boston ellen (25.8 pont, 50% tripla, 76.3% TS), Kevin Love-ról pedig nagyon kevés szó esik, pedig a Celtics ellen ő is nagyon kitett magáért (22.6 pont, 53.5% tripla, 68.8% TS, 124 pont) - utóbbinál egyébként talán jó jel is, hogy nem beszélnek róla, hiszen tavaly ilyenkor mindenki az elcserélését tervezgette, most ez szóba sem kerül.

A bajnok elképesztő hatékonysággal játszotta a James betöréseire, kiosztásaira és az abból adódó üres helyzetekre alapuló játékát - Deron Williams és Kyle Korver "szégyellhetik magukat" az előző körért, de az első két kanyarban csak Irving nem triplázott 40% fölött az egész csapatból, illetve Tristan Thompson nem is vállalt hármast, ez mutatja, mennyire jól felépített a keretük arra, amit akarnak. LeBron mellett Love-ot is szépen játszották meg a festék tetején, és mivel Irving is bekapcsolta az "állat" üzemmódot, így gyakorlatilag foghatatlan volt a Cavs. Irvingre egyébként kulcsszerep hárul majd most is, mert ami a tavalyi döntőből valószínűleg az ideire is átültethető, az az, hogy az ő kiemelkedő játéka nélkül a Clevelandnek kevés esélye marad a végső sikerre.

Továbbra is a James köré épülő kosárlabda lesz a mérvadó a Cavsnél, de az igazi teszt most jön Tyronn Lue-ék számára, mert a Golden State a liga második legjobban védekező csapata (volt az alapszakaszban) még úgy is, hogy a védőpattanózásuk pocsék. Egészen kiválóan tudnak rotálni, az elváltásaik és a helyezkedésük ligaelit, Kevin Durant is jól segít be gyenge oldalról, Draymond Green pedig a liga egyik, ha nem a legjobbja ebben, úgyhogy első szándékból talán rajtuk a legnehezebb fogást találni. Persze az is elmondható, hogy a Warriors is nagy feladat előtt áll, ilyen formában lévő LeBronnal legutóbb a tavalyi döntő végén találkoztak (akkor őt és Irvinget nem sikerült feltartóztatni), de ha valamelyik együttes megmutatta már azért, hogy képes lassítani Jamest, és közben a tripladobókat is szorosan fogni (annyira legalábbis szorosan, hogy ne dobjanak teljesen üres hármasokat), akkor az a Warriors.

Irvinget a látványos játéka miatt szerintem nagyon sokan túlértékelik, de egy valamit nem lehet tőle elvenni: a liga egyik, ha nem a legjobb clutch játékosa jelenleg. A James-féle betörés-kiosztást meg lehet némileg borítani olyan szintű védekezéssel, amit a Golden State tud, de Irvingre nincs igazán embere az oaklandieknek - Klay Thompson próbálkozott a megállításával többször is, és még csak azt sem lehet mondani, hogy rosszul védekezett volna az irányítón (például a karácsonyi meccs végén), de amikor Irving "zónában van", akkor Thompson kevés a megállítására (nem biztos, hogy van olyan, aki egy ihletett formában játszó Irvinget meg tud állítani, bár Beverley vagy Tony Allen biztos kiműtené közben azért a veséjét, de Thompson nem ez a fajta bulldog védő, az pedig kevés volt többször is, hogy ott volt Irving előtt lábon).

Természetesen a Cavs legjobb játékosa továbbra is LeBron James, a viszonylagos megfékezése is csak annyit jelenthet talán, hogy nem fog 37-38 pont, 15 gólpassz és 12-13 pattanó környékén átlagolni, csak ennél kevesebbet, de hiába van most még több opciója Jamesnek a triplavonalon, megint Irving játékát érzem a kulcsnak a végső siker szempontjából. A másik kulcs, amit a Warriors ellen ki kell emelni, az természetsen Tristan Thompson (és Love) támadópattanózása, hiszen ez az igazi Achilles-pont a Golden State védekezésében, és ez tavaly is borzasztóan komoly gondokat okozott az oaklandieknél.
 

A túloldalon kicsit több kérdést érzek annak ellenére is, hogy a Warriors az alapszakaszban a legjobb támadójátékot mutatta be, a Cleveland védekezése pedig valahol a középfos közepesen gyenge és az elfogadható szint között mozgott sokáig.

Én értem, hogy mit szeretett volna mondani Lue, amikor azt nyilatkozta, hogy nehezebb felkészülni az Isaiah Thomas nélküli Boston játékából, mint a Golden State-éből (hiszen lövésük nem volt arról, hogy egy role playerekkel teli csapat mit fog játszani a kristálytisztán első opciója nélkül), de bármi, amit Avery Bradley, Marcus Smart, Jae Crowder és Al Horford négyese összesen tud, az jelentősen kevesebb, mint amit a jelenlegi Steph Curry - Kevin Durant duó csinál elöl (ha fel lehet rájuk készülni, ha nem). Lue többször is elmondta év közben, hogy titkolóznak, meg azért védekeznek gyengén az alapszakaszban, hogy ne fedjék fel a lapjaikat. Most itt az idő, hogy előhúzzák akkor a tavalyi 5-7. meccses szintet újra, mert abból az első két körben moziszerűen láttunk csak (párperces előzeteseket...), a sérült Thomasszal, majd nélküle felálló Celtics elleni teljesítmény pedig nem kifejezetten mérvadó a Warriorsszal párhuzamba állítva.

Duranttel és Curryvel kapcsolatban sok kérdés nincs. Előbbinél ki lehet emelni, hogy bár első döntőjét egész simán elbukta LeBron ellen még 2012-ben, a Thunder színeiben, de egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt (30.6 pont, 54.8% mezőny, 39.4% tripla, 6.0 pattanó). Curry pedig idén teljesen egészséges, ő ezúttal bizonyíthat, hogy tud annál jóval többet is, mint az első két fellépésénél - először nem is volt gond az átlagaival (26.0 pont, 6.3 gólpassz, 5.2 pattanó), de egy leszedált Cavs ellen, hiszen akkor Irving megsérült az első meccsen, Love pedig az egész döntőben nem tudott játszani, tavaly viszont gyenge volt (22.0 pont, csak 40.3% mezőnyből, több TO (4.3), mint gólpassz (3.7)), és főleg Irvinggel szemben volt óriási a kontraszt. Azt nem mondom, hogy jogosan éri a Fenyő Miklós-féle kritika (choke-király hívják a háta mögött...), de idén jobb formában és egészségi állapotban is van, Duranttel együtt pedig könnyebb a helyzete is - elég jó esély van arra, hogy nagyobbat alakít, mint az elmúlt két évben. A "helyi Irving", a csapat X-faktora azonban nem ők lesznek, hanem Klay Thompson.

A dobóhátvéd valamikor április elején vesztette el a fonalat, nagyjából akkor, amikor Durant visszatért. Addig voltak 20 pontos meccsei sorozatban, a Minnesotának még 41-et szórt április 4-én, aztán viszont mintha kihúzták volna a dugót nála, és a PO-ban összesen két darab 20 pont fölött mérkőzése volt - a rájátszásban 12 meccsen 14.4 pontot átlagol 36.4%-os triplával és 48.5%-os TS-sel, ez még akkor is vállalhatatlan, ha legalább a hármasokat elfogadható arányban értékesítette. Ha a Warriors bajnok akar lenni, nem fér bele Thompsontól, hogy eljátssza a tavalyi Harrison Barnest - jobb azért nála még így is, de nem sokkal... Hogy az ő visszaesése annak köszönhető-e, hogy KD visszatérése óta a Golden State egyértelműen a kiscsatárra és Curryre építi a játékát, vagy inkább csak egy gyenge 1.5-2 hónapja volt egyénileg, azt nem tudni, de össze kell kapnia magát viszonylag sürgősen - 30-40 pontos mérkőzések nem is kellenek tőle, de az üres triplákat be kellene vágnia, és jelenleg ez se megy olyan szinten neki, mint kellene, ez pedig már problémát is jelenthet.

Több érdekes dolgot ki lehet még emelni a fináléval kapcsolatban. Egyrészt azt, hogy ez lesz a két csapat sorozatban lejátszott harmadik döntője, de jelen állás szerint ugyanaz a két edző még nem irányította a két gárdát egymással szemben - először Steve Kerr és David Blatt, aztán Kerr és Tyronn Lue, most pedig Mike Brown és Lue vezetik majd a csapataikat. Kerr visszatérése halvány remény van, de a tegnapi interjújából nagy úgy tűnt, hogy ha nem tud leülni a kispadra az első meccsre, a sorozat közben már nem is fog, akkor pedig Brown egy újabb érdekes szálat hozhat a történetbe.

Mint ismert, ő dolgozott együtt LeBronnal és Irvinggel is - előbbivel 2005-től 2010-ig, utóbbival a 2013/14-es idényben -, és sokan úgy gondolták, hogy James a gyengébb kiegészítő személyzete mellett Brown miatt sem tudott felérni a csúcsra, mert a tréner csak egy vigyorgó bohóc. Ha azt is hozzáveszem, hogy Brownt 2014-ben úgy menesztette Dan Gilbert, hogy még idén is kapja a pénzét az ohióiaktól, akkor csak úgy lenne pikánsabb egy Mike Brown vezette csapata LeBron elleni győzelme, ha ezt még azzal is megtoldanák, hogy ezúttal a Warriors fordít 1-3-ról...

Brown döntőbeli szereplése amellett, hogy kissé vicces, kissé pikáns, döntő faktor is lehet. Egyrészt most kiderül, hogy mennyire volt James rabja abban a hat évben, amit együtt töltöttek, és egy másik közegben esetleg tud-e olyanokat lépni, amivel sikerre vezethet egy együttest - ebben a fináléban jó esély van arra, hogy egy taktikával nem lehet végigvinni az egészet, Lue is fog lépni, változtatni, és akkor Brownnak is kötelező lesz ez. Másrészt azt Brown és Kerr is lenyilatkozták, hogy előbbi használja többet a Curry-Durant elzárás-leválás figurát, ami konkrétan a Warriors legnagyobb fegyvere és sikerének legfőbb kulcsa lehet - ez az, amit a Cavs a tavalyi döntőben nem sokat láthatott, és ez az, amire Lue-nak majd valamit muszáj lesz kidolgoznia, mert a liga 5 legjobb scoreréből 2-t, illetve a játékkapcsolatukat kell majd megállítani.

Alapvetően persze a Golden State-nél továbbra is a sokpasszos, sokmozgásos, sokszor Green passzkészségére (is) építő csapatjáték fog dominálni, de Brown jó eséllyel a nehezebb helyzetekben ehhez a Curry-Durant pick-and-rollhoz fog folyamodni, és ez konkrétan eredményesebb is lehet, mikor pontokra van szükség, de sürgősen.

Azt is meg kell említeni, hogy mindenki óriási döntőt vár, de könnyen elképzelhető, hogy borzasztóan egyoldalú meccseket látunk majd. Tavaly az első négy mérkőzés alapján minden idők egyik legunalmasabb fináléját vívták a csapatok, összesen egy félidőnyi igazán szoros kosárlabdával, egyébként egyik kiütés nagyobb volt, mint a másik. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy idén az utolsó három mérkőzés forgatókönyvéből kevesebbet látunk, egész egyszerűen azért, mert mindkét csapat brutális támadójátékra képes, egy-egy gyengébb periódus, és el is mehet a mérkőzés. Mindkét gárda fordított ebben a PO-ban több mint 20 pontos hátrányból, de most nem a Pacers vagy a Parker és Leonard nélküli Spurs lesz az ellenfél...

Összességében nézve szerintem a söprésen kívül gyakorlatilag minden forgatókönyv reális, mert nagyon kis dolgok is óriási fordulatot hozhatnak - tavaly 3-1-ig tükörsima volt a párharc, jött Green eszetlen megmozdulása, eltiltása, a Cavs fejben és játékban is összekapta magát, hozta az ötödik meccset, utána a hazai pályát kellett megvédeniük, a hetedik mérkőzésen pedig már nem rajtuk volt a nyomás, hanem az otthon játszó akkori címvédőn. Idén ugyanígy elképzelhető, hogy egy-egy kisebb momentum bedönti a finálét egyik vagy másik oldalra. A Warriors All-Star talent szempontjából valamivel jobban áll, és az alapszakasz-számok alapján sokkal inkább two-way csapat, mint a Cavs, ez alapjáraton egyértelművé tenné a helyzetet, a Clevelandet azonban sokkal nyugodtabbnak érzem.

Egyrészt azért, mert LeBronról a tavalyi győzelem miatt lekerült mindenfajta teher, a játéka pedig ettől csak még magasabb szintre került. Másrészt azért, mert náluk van legalább két, bizonyítottan clutch játékos James és Irving személyében, míg a túloldalon olyanok vannak, akiknek most kellene bebizonyítani, hogy ezen szinten is képesek extrára (a nem rossz, a jó, illetve Irving és LeBron tavalyi utolsó három meccse között van "némi" különbség). Harmadrészt azért, mert a Golden State a favorit a legtöbb szakértő és fogadóiroda szemében, hiába a Cavs a címvédő. Negyedrészt pedig azért, mert Duranten és Durant miatt az egész Warriorson van egy plusz nyomás az átigazolása miatt - ha nem nyernek, lényegében semmit nem ért a szerződtetése (illetve érhet, csak a további szezonokban).

Ez a plusz nyomás Durantből hozhat ki jobb teljesítményt, Curry most van a legjobb állapotban és formában a finálékban, Thompson pedig nem fog világ életében ilyen gyengén játszani, úgyhogy benne van az is, hogy a pályaelőnyből kezdő Warriors "átgázol" a Cavsen egy 4-1-gyel például, ahogy egyébként tavaly is kinézett 4 meccs után. Az előző idényben lezajlott eseményeket, LeBron idei PO-ban, illetve Irving előző körben mutatott formáját nézve azonban úgy érzem, meglepetés lesz (a papírforma 5 vagy 6 meccses Golden State sikert ígérne), és James tovább írja azt a bizonyos örökségét.

Tipp. 4-2 a Cleveland Cavaliers javára.