NBA Playoff 2017: Az első kör előzetese (7/8)

Boston Celtics (1.) - Chicago Bulls (8.)
(Első mérkőzés: 2017.04.17., hétfő, 00:30)

Mi történt eddig? A Boston a nyáron lemaradt Kevin Durantről, de Al Horfordról nem, ő volt a lényegi erősítés az előző idényhez képest. Nem indult túl jól az idényük, de 8-10 meccs után összeszedték magukat, és bár február és március közepe között megint volt egy gyengébb hónapjuk, összességében szépen végigmentek az éven. Kihasználták, hogy a Cleveland Cavaliers a szezon második felét végigszenvedte, így megnyerték keletet (53-29).

A Chicago a nyáron rendesen átalakult, Robin Lopez és Jerian Grant érkezett többek között Derrick Rose és Joakim Noah helyére, leigazolták Dwyane Wade-et és Rajon Rondót, de hiába kezdték jól az idényt, visszasüllyedtek 50% környékére, majd alá, egyre gyengébben dobtak, így meghalt a támadójátékuk. A deadline-nál Taj Gibson és Doug McDermott is távoztak, majd lesérült Wade, és ekkor úgy tűnt, nagyjából vége az idényüknek. Nikola Mirotic formajavulása, a kezdőbe visszakerülő Rondo jó játéka, és a feljavuló spacing miatt aztán a szezon végét meghúzták, és éppen becsúsztak a rájátszásba (41-41).

Az alapszakaszban 2-2-re végeztek egymás ellen, mindkét gárda hozta a hazai meccseit. Október 27-én 105-99-re nyert a Bulls, november 2-án 107-100-ra győzött a Celtics, február 16-án 104-103-ra megint a Chicago volt a jobb, március 12-én pedig 100-80 arányban győzött a Boston.

Érdekes csata lesz ez, miután mindkét gárda másban jó, a Chicago ráadásul a liga legkiszámíthatatlanabb gárdája, főleg támadásban. A Bulls az alapfelállásával talán az egész mezőny legrosszabbul felépített kezdőötösét tudta a pályára küldeni, ami a spacing szót hírből sem ismerte. Wade sérülése után azonban egyrészt Paul Zipsert rakták a kezdőbe, másrészt jött a már-már szokásos MM, a Márciusi Mirotic, aki az idény első felében vállalhatatlan százalékkal dolgozott, az elmúlt másfél hónapban viszont nem egy, nem két alkalommal jöttek tőle a 6/8 triplás mérkőzések.

Ennek az lett az eredménye, hogy Rondo kifejezetten jól használható lett, Jimmy Butler pedig még jobb teljesítményt nyújtott, mivel egész egyszerűen több helyük volt, a jó formában lévő Mirotic pedig végig büntette a besegítéseket. Hiába volt összességében ligautolsó a Bulls effektív mezőnyszázalékban (a harmadik legkevesebb triplát dobták, a duplákat pedig a legrosszabb százalékkal értékesítették), ez az idény végére abszolút nem volt igaz. Azt is hozzá kell tenni, hogy rettenetesen hullámzó volt még ekkor is a chicagói gárda teljesítménye, becsúsztak teljesen érthetetlen vereségek is, és a gárda egyértelmű vezérére, Butlerre Jae Crowder, Marcus Smart és Avery Bradley is opció lehet, rendesen megkeseríthetik a dolgát.

Három kérdés van a megfelelő spacing meglétén kívül. Az egyik az, hogy Wade-nek mi lesz a szerepe, mert ha visszakerül a kezdőbe Rondóval és Butlerrel együtt, az megint megölheti a támadójátékot - ebben az esetben Isaiah Thomast nincs kin bújtatnia a Celticsnek, viszont a csapatvédekezést jóval könnyebb megszervezni, ha a perimétert lényegében fel lehet adni. A másik kérdés Rondo csuklójának az állapota - ha nem tud játszani, akkor például Wade visszakerülhet a kezdőbe úgy is, hogy nem romlik a spacing, és Wade tavaly megmutatta, hogy egy gyengébb alapszakaszt hogyan tud megfejelni egy egészen kiváló rájátszással. A harmadik pedig az, hogy a támadópattanózással mekkora gondot tud okozni a Bulls a Celticsnek - ez a Boston legnagyobb gyengesége hátul (egyébként egészen jó védelmet hoznak), Robin Lopez vezetésével pedig ebben volt jó igazán a Chicago az egész szezonban.

A túloldalon a Bulls a hatodik legjobb védekezéssel bírt az alapszakaszban, de igazán kiemelkedőt csak a triplák levédésében és a kevés engedett büntetőben alkottak. Ettől függetlenül lehet gondja a Bostonnak bőven, az előző években ugyanis az volt az igazán nagy problémájuk a PO-ban, hogy Thomason kívül nem igazán volt olyan játékosuk, akire építhettek, Mr. Negyedik Negyedre pedig rendesen felkészültek az ellenfelek, a Cavs és a Hawks is. Ezen a problémán segíthet egyrészt Avery Bradley, aki idén sokat lépett előre kreativitásban is, nemcsak egy sima catch-and-shoot dobó már, illetve ennek a problémának az orvoslására jött Horford is - tőle több kellene pontszerzésben, mint az alapszakaszban (játékszervezésben pazar volt most is), de lehet még benne bőven tartalék.

A Chicagónak megvan az embere Butler személyében arra, hogy megpróbálják leradírozni Thomast, és onnantól kezdve a Celticsnek rettenetesen nehéz dolga lesz akkor is, ha a chicagói támadójáték éppen becsődöl, de ez egy borzasztóan fontos matchup lesz, és hiába a liga egyik legjobb védője a Bulls sztárja, Thomas olyan szintű támadójátékot mutatott be ebben az idényben, amit nagyon kevesen - döntő fontosságú lesz, hogy kettejük csatájából ki kerül ki győztesen. Másrészt azt is hozzá kell tenni, és ez nemcsak a védekezésre, hanem a támadásra is igaz, amit már az elején említetem: a Chicago produkciói megjósolhatatlanok, ahogy esik, úgy puffan nagyon sokszor, míg a Bostonnak voltak ugyan érdekes zakói gyengébb csapatok ellen, de jelentősen kiegyensúlyozottabb produkciót hoztak, ami egy potenciális 7 meccses sorozatban aranyat érhet.

Három érdekességet lehet még megemlíteni. Az egyik sajnos egy szomorú dolog: Thomas húga tegnap reggel hunyt el, ennek pedig szinte biztosan hatása lesz az irányító teljesítményére - nem biztos, hogy negatívan, több példa is volt arra, hogy ilyenkor még jobb produkciók szakadnak ki az emberből, de azt is el lehet képzelni, hogy lelkileg milyen szinten viselte meg ez az esemény a Celtics sztárját. Másrészt Butler személye ad egy kis pikantériát a szériának - a tavalyi draft előtt és idén, a deadline-nál is rengeteg pletyka volt arról, hogy a Celtics megszerzi, és bár ez nem történt meg, nyáron szinte biztosan újra téma lesz ez. Ő és Crowder is bizonyíthat a saját csapatának és az ellenfélnek is, hogy érdemes megtartani, elcserélni/érte cserélni. Harmadrészt pedig a Boston és a Chicago legutóbbi párharca legendásra sikeredett, ezt szeretnék most sokan újra átélni - 2009-ben összesen 8 hosszabbítást játszottak a hét találkozó alatt, végül pedig a Celtics jutott tovább.

Fontos lehet a két edző személye, mert a még mindig eléggé homogén, Thomas (és Horford) mögött többnyire jó role playerekből álló Bostonnal Brad Stevens kiváló munkát végez - most kiderül, hogy ez egy PO-párharc megnyerésére is elég lesz-e, vagy kijön, hogy továbbra sem biztos, hogy van elég opciójuk támadásban. A túloldalon Fred Hoiberg sokkal ellentmondásosabb, sőt, rengeteg kritikát kapott az elmúlt két évben, ráadásul nagyon sokszor kijött, hogy nem tisztelik a sztárok (ez az alapszakasz végére kicsit elcsendesedett a jobb eredmények miatt, de ettől még létező probléma lehet, csak most nem érdekel senkit, hogy vannak győzelmek). Hoibergnek most azért van lehetősége kevergetni a lapokat, bizonyíthat.

Tipp: 4-3 a Boston Celtics javára.