NBA Playoff 2018: Az első kör előzetese (3/8)

Portland Trail Blazers (3.) – New Orleans Pelicans (6.)
(Első mérkőzés: 2018. április 15. vasárnap, 04:30)

Mi történt eddig? A Portlandnél nem akadt komolyabb játékosmozgás, tavaly februárban megszerezték Jusuf Nurkicot, amivel megtalálták a palánk alatti alapemberüket a Lillard-McCollum hátvédpár mellé – idén rájuk építették a csapat játékát. Nyáron egyedül Allen Crabbe távozott Brooklynba, a drafton pedig Zach Collinst és Caleb Swanigant húzták, ezzel megerősítve a magasemberszekciót. A Trail Blazers január közepéig valamivel az 50 százalékos mérleg felett billegett, itt indultak el felfelé, de igazán az All-Star szünet után robbantottak, összeraktak egy 13 győzelemből álló sorozatot, és április elején biztos harmadiknak látszottak. Ekkor beütött Lillard kisebb sérülése, emiatt (is) zsinórban négy meccset vesztettek, a zárónapon viszont megverték a Jazzt, ami végül elégnek bizonyult a nyugati dobogóhoz.

A Pelicansnél is tavaly februárban hoztak össze komoly igazolást, hiszen DeMarcus Cousins személyében egy klasszis magasembert szereztek. Júliusban hosszabbítottak Jrue Holiday-jel, és leigazolták Rajon Rondót is, így egy meglehetősen érdekes felállással (két magasember, két irányító típusú hátvéd) próbálkoztak, ami a kezdeti döccenők után el is kezdett működni. Január végén azonban, amikor éppen egy győzelmi sorozatot kezdtek el építeni, Cousins Achilles-szakadást szenvedett, vagyis menet közben kellett újragondolni a csapat játékát. Ebben nagy segítségnek bizonyult, hogy sikerült megszerezni a Bullsból kiebrudalt Nikola Miroticot, aki kinti dobásaival nagyot lendített a Pelicansen, a szezon vége felé pedig 15-16 pattanós meccsei is akadtak – utóbbiban a többéves kihagyás után visszatérő Emeka Okaforra is támaszkodhattak. A New Orleans gyakorlatilag mindent elbírt az idei szezonban, hiszen Cousins sérülése mellett tulajdonosuk, Tom Benson is elhunyt márciusban.

Az alapszakaszban négyszer találkozott egymással a két gárda, 2-2-re végeztek, a Portland és a New Orleans is egy-egy alkalommal győzni tudott idegenben, de ezekből a meccsekből sok következtetést nem lehet levonni, mivel az első hármon még Cousins is játszott, az utolsó találkozójukon pedig hiába nyert idegenben 107-103-ra a Portland és dobott 41 pontot Lillard, éppen a Pelicans periméter-védekezésének vezére, Rajon Rondo nem játszhatott csuklósérülés miatt.

 

Kifejezetten érdekes párharc lehet ez (érdekesség az érdekességben: Lillard és Davis is a 2012-es drafton került be a ligába, a Portland irányítója pedig egyöntetű szavazással lett 2013-ban az Év Újonca Davist megelőzve), mert amennyire hasonlít a két csapat játéka, éppen annyira különbözik is, egy-egy mérkőzésen a húzóemberek napi formája dönthet támadásban, illetve hogy a túloldalon lévő „stopperek” éppen mennyire védekeznek jól, vagy kapnak el egy váratlan dobóformát. Mindkét csapat győzelmi esélyei alapvetően a hátvédpároson és a domináns magasemberen múlnak, de a súlypontok máshol vannak.

Anthony Davis valószínűleg kérdés nélkül kerül be az Év Ötösébe, egymás után második évben tudott 75 meccsen játszani, egészen elképesztő képességekkel megáldott, "once in a lifetime" típusú kosaras, ugyanakkor kicsit még mindig "pehelysúlyú". Ezért is volt jó páros Cousinsszal, Boogie most nagyon hiányozni fog Nurkic ellen, aki nem annyira jó kezű, nem annyira mobilis, de a playoffban aranyat érő keménységgel rendelkező magasember, aki egyrészt szívest-örömest tapossa ki bárki belét, másrészt egy nagyon okos játékos, parádésan helyezkedik, betömi a réseket és folyamatosan irányítja a védekezést – nagyrészt neki köszönhető, hogy a Portland hátramenetben már ligaelit közelinek számít. Az ő párharcuk valódi csemege lesz, mert bár stílusok csapnak össze, mindkét magasember képes olyan erényeket csillogtatni, amiket nem biztos, hogy várnánk tőlük.

A hátvédekre áttérve szintén kiszámíthatatlan, hogy éppen melyik páros kerül felülre, ez akár percről percre változhat a párharcban. A Portlandnél Lillard az Év második-harmadik ötösébe várható, (ismét) remek szezont fut, de azt azért láttuk, hogy McCollumot idén a vártnál többször sikerült mellőle leépíteni támadásban, márpedig ilyenkor a padról Shabazz Napier vagy fel tudja pörgetni a támadójátékot, vagy nem, ez erősen ellenfél-függő – más, használható játékszervező nem igazán van a padon, mivel Evan Turner már inkább a kezdőkkel van fent többet. A Pelicansnél az utóbbi időben szépen elkezdett működni a Holiday-Rondo páros, az egykori bostoni játékmester ráérzett a támadásokra, védekezésben is odateszi magát, így Holiday lubickol a második számú szervező és védő szerepében, ráadásul egy korábbi All-Starról beszélünk, aki kíméletlenül behajigálja az üres helyzeteket, hátul keményen dolgozik, és testi adottságai miatt is kellemetlen ellenfél McCollumnak. A periméter nagy kérdése, hogy Lillardék mennyire tudják kontrollálni a saját támadójátékukat, mert egyrészt hajlamosak sok labdát elveszteni, ez pedig a lerohanásokat nagyon érző New Orleans ellen győzelmekbe kerülhet, másrészt a ligában messze az utolsók (!) a gólpasszokat tekintve, egyetlen csapatként nem érik el a 21-es átlagot (19.5). Itt is kulcskérdés lehet Nurkic, aki minőségi elzárásokat ad, megkönnyítve a labdás ember életét – ha őt például faultgondok miatt ki kell ültetni, ezt nehezen tudják majd pótolni a Portlandnél.

Lássuk az itt-ott már említett kisegítő személyzetet. A Pelicansnél egyértelműen Mirotic-ban bízhatnak, aki parádés formába lendült, támadásban kíméletlenül pontosan dob, ráadásul ő az a típusú játékos, aki gond nélkül megcsinálja magának a helyzetet periméteren, ellentétben például a túloldalon Al-Farouq Aminuval, aki évről évre javul döntéshozatalban, egy-egy elleni játékban, de nem biztos, hogy ez még playoff-szint. Aminu viszont sokkal jobban pattanózik (nagy szerepe van abban, hogy ebben a szegmensben Top3 a Portland!), és a Blazersnél van egy Mirotic-hasonmás is, ha éppen arra lenne szükség, az újonc Zach Collins többször bizonyította már idén, hogy fejben igencsak erős. Itt át is térhetünk arra, hogy a megbízhatóság az, amivel komoly gondjai lehetnek a New Orleansnek. E’Twaun Moore, Darius Miller, Jordan Crawford és Cheick Diallo (illetve akik ebből a felsorolásból kimaradtak) is inkább olyan típusú játékosok, akiknek kiesik egy extra meccs, utána pedig kettő értékelhetetlen produkció, nem igazán tudnak folyamatosan hozni egy megbízható átlagot. A bravúr és a váratlan jó teljesítmény is fontos a playoffban, de egy nagyon tudatosan játszó ellenfél ellen lehet, hogy nem lesz elég, márpedig a Portland ilyen. Az oregoniaknál Napier, Evan Turner, Collins és Ed Davis játéka is "tervezhető", ha beüt valami váratlan (faultgondok, sérülés), készen állnak a beugrásra, és az esetek döntő többségében meg is csinálják, amire szüksége van a csapatnak. X-faktornak érzem egyébként Evan Turner játékát, mert egy olyan sokoldalú kosaras, aki hátul kettestől négyesig bárkire rá lehet tenni és támadásban is decens második-harmadik számú szervezőként léphet fel, efféle Iguodala-szerű "glue guy" nincs a túloldalon, sőt NBA-átlagot megütő kiscsatár sem.

A playoffban fontos szempont, hogy melyik csapat hogyan reagál a szoros helyzetekre: a Pelicans kilenc hosszabbításos meccsből hetet megnyert, Cousins nélkül háromból hármat, a túloldalon összesen háromszor túlóráztak, kétszer nyertek Lillardék. A Portland irányítója egyébként legendásan nagy clutch dobásokra képes, ezt mindenképp érdemes észben tartani. A clutch játékokra szükség is lesz mindkét oldalon, mert egyik csapat sem a triplazáporos mérkőzéseiről híres, meccsenként 10 körüli hármast dobnak be 36% körüli pontossággal (mindkét adat középmezőnyre jó a ligában), így várhatóan szoros, egylabdás meccsekben nem lesz hiány. 

Összességében a Portlandnél egész szezonban érződött, hogy a mag évek óta együtt játszik, és mostanra egyre több kisebb puzzle került a helyére, míg a Pelicansnél menet közben kellett improvizálni, és vannak még lyukak a játékukban – bárkitől kikaphatnak, de bárkit el is tudnak kapni. Úgy gondolom, hogyha a párharcot nem zavarja meg semmi váratlan esemény (sérülés, eltiltás), akkor a Portland esélyesebb egy négy győzelemig tartó párharcban – ha viszont a Pelicans ki tudja kényszeríteni, hogy megboruljon a Blazers rendszere, akkor képes lehet meglepetésre.

Tipp: 4-2 a Trail Blazers javára. A portlandiek egy lépéssel előrébb járnak az összeszokottságban, de a túloldalon is megvannak az extrára képes játékosok – ez két győzelmet eredményezhet, sőt benne lehet egy hetedik meccs kiharcolása is, de összességében nem igazán látni, hogy a New Orleans hogyan nyerhetne négyszer, ráadásul Lillard személyében egy playoffban, kulcshelyzetekben többszörösen bizonyított vezérrel kell megküzdeniük.