NBA Playoff 2018: Az első kör előzetese (8/8)

A Cleveland Cavaliers és az Indiana Pacers párharcának mottója: "jön-e PO-LeBron?", avagy az  "új" Cavs képes-e elöl és hátul egyszerre jó játékra, vagy az Indiana az alapszakasz után a rájátszásban is meglepi a Clevelandet?

Cleveland Cavaliers (4.) – Indiana Pacers (5.)
(Első mérkőzés: 2018. április 17., vasárnap, 21:30)

Mi történt eddig? A Cavs a nyáron elég komoly átalakuláson ment keresztül, hiszen Kyrie Irvinget el kellett cserélnie, az érkezők közül Isaiah Thomas jó ideig nem tudott pályára lépni, Jae Crowder pedig csalódást keltett. Dwyane Wade egy idő után a padscorer szerepében egészen jól muzsikált, de neki és Derrick Rose-nak is inkább már csak a neve volt nagy, a játéka nem. A gárda védekezésben még gyengébb volt, mint tavaly, LeBron James sem nagyon törte össze magát hátul, így Koby Altman úgy döntött, hogy szétrobbantja ezt a keretet, mert LeBron jövőjétől függetlenül nincs értelme egyben tartani. Fiatalabb és/vagy jobb védő játékosokat szerzett George Hill, Rodney Hood, Jordan Clarkson és Larry Nance Jr. személyében, a Cleveland pedig időnként egészen biztató játékot produkált a deadline után. Tyronn Lue több hetet kihagyott pánikbetegségre utaló tünetei miatt, az ohióiak pedig végül a keleti negyedik helyre futottak be a finoman szólva is eseménydús alapszakasz után (50-32).

Az Indiana nyara sem volt éppen piskóta, és egy ideig úgy tűnt, hogy a két klub akár egymással is üzletelhet, Paul George azonban végül az Oklahoma City Thunderhez került Domantas Sabonisért és Victor Oladipóért cserébe. Ez a tranzakció kapott hideget-meleget akkoriban (többek között a részemről is), de a nyár egyik legnagyobb húzásának tűnik jelen pillanatban, miután a litvánt teljesen máshogy használták, mint az OKC-nél, Oladipo pedig szinte biztosan megnyeri a Legtöbbet Fejlődött Játékos díjat, a szűken vett ligaelitbe lépett be idei produkciójával. Az átalakult Pacers nemhogy középszerű játékot hozott volna, de kifejezetten kellemes pozitív csalódás volt, amiben a korábban tőle nem látott stílust erőltető Nate McMillan vezetőedzőnek is nagy szerepe volt. Az 5-7-es kezdés után egyetlen egyszer, december végén volt egy komolyabb hullámvölgy az eredmények tekintetében, egyébként egészen simán hozták a PO-ot a keleti ötödik pozícióban egy kiváló második félévvel (48-34, ebből 27-14 a második félszezon).


Az alapszakaszban 3-1-re a Pacers nyerte az egymás elleni párharcot. Az első találkozót még november 1-jén vívták egymással a felek, akkor 124-107 lett a végeredmény az Indiana javára idegenben, december 8-án pedig hazai pályán győztek Oladipóék 106-102-re. Az újévben január 12-én csaptak össze először, akkor 97-95-re nyert az indianapolisi gárda saját közönsége előtt, január 26-án pedig 115-108-ra győzött a Cavs Clevelandben.


Itt érdemes a pálya mindkét oldalát egyszerre vizsgálni, mert főleg a clevelandieknél nem beszélhetünk kialakult kezdőről, és többféle ötöst is a pályára küldhetnek homlokegyenest más erényekkel és hátrányokkal. A Cavaliers az alapszakaszban az 5. legjobb támadójátékot hozta (112.9 dobott pont 100 támadásonként), míg a Pacers 13. volt védekezésben (108.1 kapott pont 100 támadásonként) - a pálya túloldalán fordítva van a helyzet, ott az Indiana a jobb a 11. támadójátékával (109.5 dobott pont 100 támadásonként), a Cleveland ugyanis a liga második leggyengébb védekezését nyújtotta (111.9 kapott pont 100 támadásonként). Azt is ki kell emelni viszont emelni, hogy a Cavs pocsék statisztikájában nagy szerepet játszott a deadline előtti csapat mutatója, és azt is, hogy a négy egymás elleni találkozó is mind az új Cleveland összeállása előtt volt, nem nagyon lehet azokból a mérkőzésekből messzemenő következtetéseket levonni.

Az Indiana a kisebb zsákbamacska, mivel náluk kialakult a rotáció, és nem is nagyon valószínű, hogy változni fog a helyzet. Oladipo és Darren Collison kettő-kettőiből indulnak a játékok, amikhez Bojan Bogdanovic és az éppen nem labdás hátvéd a spacinget generálja, Turner pedig kifelé és befelé is le tud válni a pickből - ez lesz várhatóan most is a felállás. A padról Lance Stephenson hozza a kreativitást, Cory Joseph a periméteren, Trevor Booker a palánk alatti kulimunkát, Sabonis pedig egy új opció a palánk alatt, ha Turner vagy a szintén kezdő Thad Young pihen. Nem bonyolítja ezt túl az Indiana, de mivel elég gyorsan és pontosan játszanak elöl (kevés eladott labdával és kevés, de jó százalékban elengedett triplával), nem is kell, és most sem biztos, hogy szükség lesz rá - ezt tudja a csapat, az ellenfél pedig minimum hullámzó védekezéssel bír.

A Cavs gondja ugyanis az, hogy vagy a támadójátékot áldozza be, vagy a védekezést, de javulás kellene többektől is ahhoz, hogy a pálya mindkét oldalán egyszerre tudjon dominálni a két évvel ezelőtti bajnok. A keret egyik része (Jose Calderon, Kyle Korver) átjáróház hátul, és ide lehetett venni a pocsék alapszakaszt futó JR Smith-t is, a magasemberek közül pedig sem Kevin Love-ot nem ezért szeretjük, sem Jeff Green nem erről híres. A hátul aktívabb emberek közül egyedül Hill az igazi two-way, illetve ha összeszedte magát a sérülése után, akkor Hood lehet az, de Clarkson is inkább csak aktív, mint jó védő, Nance pedig a támadójátéka miatt nincs annyit a pályán, mert elöl csak az atletikusságából tud megélni, illetve ha a többiek megjátsszák, egyébként nem.

Borzasztóan érdekes kérdés lesz, hogy mit választ a Cleveland, mert nincsenek kőbe vésett ötösei így a PO kezdete előtt, és nem véletlenül beszélt arról Tyronn Lue, hogy lehet, hogy bizony 10 főt fognak forgatni - van több olyan játékosuk, aki képes hozzátenni a játék bizonyos szegmenseiben, de általában olyan embereik vannak, akik egy valamiben hozzátesznek, egy más fontos dologban pedig többet ártanak, mint használnak.

Love helye biztos a kezdőben, de hogy kit raknak mellé, az rögtön kérdőjeles, hiszen az Indiana pick-and-roll játékát valahogy meg kellene állítani, ezt pedig várhatóan nem Love fogja megtenni. Lue azt mondta, hogy Green lesz a kezdő a PO kezdetén, mert több elváltással játszhatnak miatta (meg mert több kreatív játékszervező van így a kezdőben), de Green nem jó védő - Nance-szel a pályán sokkal jobb produkciót nyújtott a gárda. Az is megoldás lenne, ha újra normál szerkezetben játszanának Love mellett Tristan Thompsonnal párban - Thompson sem futott nagy alapszakaszt, de ha valaki jó lehet egy elzárás-leválás elleni játékban, és még a festéket is tudja őrizni a betörések, illetve a megpasszolt Turnerrel/Sabonisszal szemben, akkor az ő, ebben a keretben nagyon más nem (a Kendrick Perkins-fanatikusoktól elnézést...).

A palánk alatti védekezés mellett viszont fontos lesz a periméter is, Oladipo és Collison őrzése, ami szintén nem teljesen világos, hogy hogyan fog megtörténni. LeBron nagyon lepihente a védekezést az alapszakaszban, vele együtt a pályán még a csere után sem voltak jó mutatói a Cavsnek hátul, de tőle várható egy komolyabb előrelépés, ha szükség van rá - 15. szezonját futotta, várható volt, hogy nem tud egy teljes idényt végigpörögni a pálya mindkét oldalán. Az is biztosnak tűnik azonban, hogy éppen a 15. szezon (és a faultgondok elkerülése) miatt nem ő fogja majd folyamatosan Oladipót, és akkor adódik a kérdés, hogy ki.

Hill a múltban megoldott hasonló feladatokat, Hood pedig fizikálisan képes lenne erre, de mindketten sérülésből jönnek vissza, és ha nem teljesen 100%-osak, akkor Oladipo ellen vajmi kevés eséllyel indulnak - ha pedig Oladipo szétbontja ezt a sokszor széteső védekezést, onnantól Collison is lubickolhat második szándékból. Clarkson alapvetően sem elég jó erre a feladatra, Cedi Osmanhoz talán túl gyors a két hátvéd, Calderont és Korvert pedig akkor veri meg az idei (várhatóan) MIP (Legtöbbet Fejlődött Játékos), amikor akarja. Smith, amennyiben összekapja magát, még mindig egy lehetőség, de maximum találgatni lehet azzal kapcsolatban, mit látunk majd JR-tól: a két évvel ezelőtti PO-ot vagy az idei alapszakaszt, amikor saját bevallása szerint is sokszor magát cseréltette volna le, annyira gyenge volt.

Ha Lue-ék inkább a védekezés stabilitására helyezik a hangsúlyt, akkor Hillt, Hoodot és Nance-t az eddigieknél többet láthatjuk majd, és Thompson is visszakerülhet esetleg a kezdőbe, ha tényleg Green lesz alapból a kezdő négyes - így Jamesnek több energiája maradhat a támadásokra, ráadásul jó védekezésből a fiatalabb keret atletikusságot használva gyorsabban is indulhat a Cavs, nem feltétlenül kell felállt védelem ellen támadnia. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, hogy mi lesz a spacinggel, ha nem tudnak rohanni, mert a korábbi években akkor volt igazán jó a Cavs, amikor LeBron mellett olyanok voltak, akik a James által kreált üres helyzeteket jó százalékkal dobálták be. Erre Love továbbra is tökéletesen alkalmas, ő ráadásul egy taktikai fegyver is, hiszen Turnert és Sabonist kihúzhatja a palánk alól, amivel több hely marad majd a festékben a betörő emberek számára. Ez egyébként is kulcspont lehet majd a párharcban, a Pacers ugyanis az ötödik leggyengébben védőpattanózó együttes volt az alapszakaszban (76.3% DRB%), a Cavs pedig a negyedik leggyengébb támadópattanózó (20.1% ORB%). Ha itt valamelyik irányba elbillen a mérleg nyelve, és mindkét csapat elég gyenge ahhoz, hogy ez megtörténjen, az nagyban befolyásolhatja a párharcot.

Love mellett azonban Korver és Calderon a legjobbak kintről, akiket a védekezésük miatt kérdéses, hogy meddig lehet majd a pályán tartani (egyik hátvéden és nagyon Bogdanovicon sem lehet őket bújtatni, mint ahogy Stephenson is meg tudja büntetni az ő védekezésüket). Hoodnak és Hillnek sincs rossz keze attól függetlenül, hogy 35% környékén voltak Clevelandben az alapszakaszban, Smith még a gyenge teljesítménye ellenére is 37.5%-ot hozott (igaz, neki a védekezése is kérdőjeles minden este, és a dobásmutatója is 1/12 és 6/9 között mozog egyfolytában), Clarkson pedig kifejezetten jó volt eddig új munkaadójánál (40.7%) - Clarksont leszámítva viszont ezek nem azok a számok, amiket a korábbi években megszokhattunk James legjobb társaitól, így a spacing gyengülhet, ha a védekezés javul.

A párharc persze továbbra is azon a LeBron Jamesen áll vagy bukik, aki 21 meccs óta nem veszített mérkőzést az első körben. Jamesre nincs embere a Pacersnek (Oladipo egy számmal kisebb, Stephenson szintén, és utóbbi több kárt csinált eddig a LeBron elleni "praktikáival", mint amennyi hasznot húzott azokból csapata a korábbi években), úgyhogy csak egy valahogy tudja megállítani az Indiana: csapatvédekezéssel, állandó odaváltásokkal. Ezzel fel kell vállalnia azt Nate McMillanéknek, hogy a többiek tisztábban maradnak, de az idei Cleveland ellen ezt fel is lehet vállalni: Korverék ugyan megbüntetik, ha üresen hagyják őket, de őket ugyanúgy meg lehet büntetni támadásban, a másik lehetőség pedig az, hogy támadásban kevésbé jókezű játékosokat rak fel a Cavs. Ez utóbbi esetben viszont vállalható rizikónak tűnik az, ha azt mondják Oladipóék, hogy "ha Hill, Hood vagy Nance tripláival kapunk ki, azzal ki lehet bekülni, de LeBront megpróbáljuk a lehető leginkább lassítani, passzokra kényszeríteni, verjenek meg a többiek". Jamesnek megvan a tudása ahhoz, hogy így is mindig megtalálja a lehető legjobb opciót, plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy ha tényleg több emberrel fogatják majd, akkor edzéskörülmények között dobhatnak a többiek. Ettől függetlenül ez tűnik a legjobb megoldásnak a Pacers szempontjából, ráadásul az Indiana a második legjobb labdalopó volt az egész mezőnyben (14.2% TOV%) - ezen a periméteren nem egyszerű sem passzsávot, sem Jamesen kívül bárki másnak majd rést találni, ha esetleg szeretné valaki második szándékból támadni a gyűrűt.


Összességében nézve a Cavst sokkal nehezebb hova tenni, mint az Indianát. Sokféle variációt használhat majd Lue, aztán kiderül, hogy ebből mennyit és mikor használ ténylegesen, de mindegyikben lesz előny és hátrány is, így aztán komoly csiki-csuki indulhat edzői fronton is - McMillan szépen összerakta az alapszakaszra a játékot, elég komoly meglepetés volt, hogy a korábbi portlandi csapataihoz képest mit játszatott az Indianával, de majd most kiderül, hogy ha Lue (vagy Drew vagy James...) lép valamit, arra mi lesz a válasza, mert olyan ötösei most nincsenek a Cavsnek, amely ellen feltartott kezekkel kellene pályára menni, hogy "nincs mit tenni". Aki miatt a Cleveland még mindig esélyesebbnek tűnik, az a hazai pálya mellett természetesen LeBron - az előbb leírt dolgok mellett az is borítékolható, hogy ha szoros lesz egy-egy találkozó végjátéka, akkor azért át fogja venni Oladipo őrzését is az utolsó percekre, és ennyi ideig valószínűleg még mindig elit D-t láthatunk majd tőle, márpedig olyan őrzés mellett az Indiana sztárjának vért kell majd izzadnia.

Nem nagyon hiszem, hogy idén is söpréssel indítana a Cavs az első körben, de esélyesebb - az nem lenne sokkoló, ha Lue nem találná meg időben a megfelelő rotációt, de azért nagyon komoly meglepetés lenne, ha a Pacers kiejtené a Clevelandet az első kanyarban.


Tipp: 4-1 a Cleveland Cavaliersnek.

Érdekesség: 1998-ban 3-1-re nyerte a Pacers a két gárda PO-párharcát, de tavaly is találkoztak a felek, akkor 4-0 volt az első körös ütközet végeredménye, igaz, azóta mindkét franchise gyökeresen átalakult, főleg az Indiana, amelynek a legfőbb játékosai már nem ugyanazok Turnert leszámítva.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus