NBA-csapatok a 3x3 szabályai mellett I. - Atlanti csoport

12 másodperces támadóidő, magasabb faulthatár, 21 pontig vagy 21 percig játszott meccsek, pörgős játékmenet - ez a 3x3, a kosárlabda "utcai" szakága, amelyi idén mutatkozna (mutatkozott volna?) be az olimpián. Attól, hogy valaki ász a hagyományos 5-5-ben, közel sem jelenti azt, hogy az egypalánkos verziban is megállná a helyét - jóval keményebb itt a játék, a bírók engedékenyebbek, és nem lehet senkit dugdosni a pályán. 3x3-ban kiderül, kit milyen fából faragtak - bár sokszor birkózásra hasonlít egy-egy derbi, azzal, hogy ennyire rövid a támadóidő, valamint egy-illetve kétpontos kosarak vannak, pillanatok alatt le lehet dolgozni egy komolyabb hátrányt is. 

Mivel jelen állás szerint egy darabig még nem látunk se NBA, se 3x3 meccseket, vettük a bátorságot, és összegyúrtuk a kettőt - minden NBA-s csapat keretéből kiválasztottunk 3+1 játékost, akik szerintünk a legütősebb 3x3-as gárdát alkotnák. Nem beszéltünk össze, csak a koncepció volt adott - a jelenleg sérült játékosok is nevezhetőek, vagyis mindenki egészséges.

Elsőként az Atlanti csoporttal kezdünk, vágjunk is bele!

 

Boston Celtics

Lipóczki Balázs:

Kemba Walker - Jaylen Brown - Jayson Tatum; Marcus Smart

 

Hegedűs Róbert:

Marcus Smart – Jayson Tatum - Enes Kanter; Jaylen Brown

 

LB: A Celticsnél rögtön van egy eltérés, Robi kihagyta Kembát, én pedig a skillre szavaztam a méret helyett. Érdekes egyezés, hogy egyikünknél sem fért be a négyes keretbe Gordon Hayward, ez a Kelták fiatal wingjeinek fejlődését dicséri. Smart jelenleg is úgy játszik, mintha 3x3-as faulthatárok lennének, őt egyszerűen nem lehetett kihagyni. Kanter bár nem hangzik rosszul palánk alatti brusztolása miatt, én lehet, hogy a sebessége miatt mégis Theist tenném be, ha magas lineup-om lenne. De nem az van, négy labdaügyes játékos mellett tettem le a voksom, akik védekezésben szabadon variálhatóak - Kemba kivételével, de ő meg visszaadja támadásban, amit a másik oldalon elvesz. 

HR: Alapvetően kibékülnék a Kembás felállással is, de nekem kicsit palánk alatt vékonynak tűnt a keret Kanter nélkül (Theis sebességelőnye valós, de félpályán szerintem nem akkora faktor, mint 5 az 5 ellen), így valakit ki kellett hagynom. Smart védekezése a streetballra született, Tatum a pálya minden pontján azonnali pontveszély, Brown pedig a játék minden elemében hozzá tud szólni, ideális negyedik ember. Én személy szerint annyira nem bíznék abban, hogy Walker amennyit védekezésben visz, annyit támadásban hoz, az én ízlésemnek picit alacsony és 3-3-ban talán túl egysíkú lenne, de nem emiatt nem került be, hanem mert Kanter elképesztően jól érzi a támadópattanókat, a streeten pedig a felgyorsult játék miatt jóval több a rossz dobás és a szellős pálya miatt a könnyebb második esély. Emellett Kanter elzárás-leválást is jól játszik, így ha a kinti dobások és/vagy az egy-egyek nem működnek, ehhez bátran lehet nyúlni.

 

 

Brooklyn Nets

Lipóczki Balázs:

Kyire Irving - Kevin Durant - Joe Harris; Caris LeVert

 

Hegedűs Róbert:

Kyrie Irving – Caris LeVert - Kevin Durant; Spencer Dinwiddie

 

LB: A „mindenki egészséges” elvet követve az Irving – Durant páros nem lehetett kérdés a Netsnél, a világ két talán legjobb utcai kosarasa lenne a két ember – különösebb magyarázatra nem szorulnak. LeVert játékában is van egy jó adag „street”, így ő is tuti befutó volt. A negyedik helyen én a spacingre szavaztam – na nem mintha KD vagy Kyrie nem lenne gyilkos dobó, de ne feledjük, a 3x3-ban a távoli kétszer annyit ér, mint a „sima”, ebben a műfajban pedig Joe Harris nagy ász. Dinwiddie is nagyon jó, rezeg a léc, de kitartottam Harris mellett. Se Jarrett Allen, se DeAndre, ebből is látszik, mi a „meta” az utcai műfajban.

HR: Nem sok híja volt, hogy egyezzenek a keretek, az utolsó pillanatban került ki nálam Joe Harris – elképesztő csuklója van kintről, viszont csak akkor működik ez az alapjáték, ha Irvingék passzolnak. Ráadásul Harris alapvetően padról jönne, és ha ég a ház, és instant kell a pont, akkor inkább a gyorsabb és egy-egyben más szintet képviselő Dinwiddie-t tenném fel a pályára, aztán sok szerencsét kívánnék az ellenfélnek az Irving-Dinwiddie kétfejű gyűrűtámadó sárkány lefogásához a félüres Duranttel periméteren és üres festékkel - mert KD-vel mindenhová menni kell.

 

 

New York Knicks

Lipóczki Balázs:

Allonzo Trier - RJ Barrett - Julius Randle; Bobby Portis

 

Hegedűs Róbert:

Dennis Smith Jr. – RJ Barrett - Julius Randle; Kevin Knox

 

LB: A Knicks nehezebb dió volt, hiszen egy csomó közepes játékos alkotja a keretet, kevés átlagból kiemelkedő spíler mellett. Itt igazából csak Randle volt nálam sziklaszilárd pick, a többieket kicsit félve raktam be - Trier Smith helyett szerintem simán védhető, 6 pontot sem átlagolt idén DSJ. Az utolsó poziért nálam szóba sem került Knox, hanem inkább a Gibson – Portis verekedős párosból akartam választani, és bár hajlottam Gibson felé, a külső dobások miatt inkább Crazy Eyes mellett döntöttem. Ha már nem jó a csapat, legalább legyen sz*r ellenük játszani, ez utóbbi kitételnek pedig megfelel a Knicks 3x3-as alakulata.

HR: Tulajdonképpen a realitás az, amit a kolléga felrajzolt, hiszen a Knicksnek legalább 15 éve nem áll jól, hogy decens szórakoztató támadójátékot akarnak felépíteni (ne vegyük sorba az első-második opciókat 2004 óta, 2008 körül már mindenki sírna). Amikor utoljára sikeresek voltak, döntőket, főcsoportdöntőket játszottak, akkor azt olyan rosszfiúkkal érték el, mint Oakley, Mason (Isten nyugosztalja), Starks, később pedig Larry Johnson, Latrell Sprewell, vagy a kellően kemény Marcus Camby. Szóval ez is lehet a siker útja, pláne streetballban, de én úgy éreztem, hogy mégiscsak valami modernebb stílus kellene, Trier helyett Dennis Smith Jr. legalább némi kurázsit jelentene labdás emberként, ha más nem, legalább látványosan szórná el a labdákat és a dobásokat… Kevin Knoxot megmondom őszintén, én sem értem, miért választottam, talán túlságosan beégett, hogy Knicks=tankolás?

 

 

Philadelphia 76ers

Lipóczki Balázs:

Ben Simmons - Josh Richardson - Joel Embiid; Matisse Thybulle

 

Hegedűs Róbert:

Ben Simmons - Tobias Harris - Joel Embiid; Josh Richardson

 

LB: A Sixersnél is van eltérés, ettől (is) olyan jó ez a játék. Nálam igazából a Simmons – Embiid páros mellett Thybulle volt a fix harmadik pick, és a Richardson – Harris duóból végül Tóbiást hagytam ki szoros versenyben. Shake Milton is megfordult kósza gondolatként a fejemben, de azért előbbi úriemberek lényegesen jobb játékosok pályafutásuk ezen szakaszában. Nem igazán vagyok oda Harris játékáért, így inkább a „wingesebb” Richardsonnak szavaztam bizalmat, méretben így is brutális ez a Sixers – és hát támadni sem könnyű ellenük, az egyik legdurvább védekező négyes ez az egész ligát nézve.

HR: Matisz nagypapa (TM by L.B.) nálam is képben volt, de éppen azért nem húztam őt, amiért a kolléga igen: nekem ez már túlságosan egysíkú csapat lett volna – a Simmons-Harris-Embiid trió nekem elég lenne hátul. Támadásban az addig oké, hogy Embiid és Simmons bebrusztolja a lasztit a gyűrű közelében, Embiid ad némi spacinget is, Richardson kintről beveri, de ha szembejön egy Portisos Knicks, ott azért kellene még valaki, aki 6 méteren belül (és a darálón kívül) bárhonnan üzembiztosan bedobja. Képzeljük el a szituációt, hogy Embiidnek le kell ülnie (megsérül, elmegy a kedve a magasabb faulthatár miatt), és ott marad a 2 méteren túlról veszélytelen Simmons, az elsősorban kintről veszélyes Richardson – ott harmadik lábként Thybulle nekem nem tűnik életbiztosításnak.

 

 

Toronto Raptors

Lipóczki Balázs:

Kyle Lowry - Normann Powell - Pascal Siakam; Fred VanVleet

 

Hegedűs Róbert:

Kyle Lowry – Pascal Siakam - Serge Ibaka; Fred VanVleet

 

LB: A végére a Raptors maradt, ahol megint más négyessel képzeljük el a legjobb csapatot Hegével. Lowry és Siakam alap, VanVleet is nagyon élne az utcai változatban, a kérdés itt is a magasság vs. skill volt a végén. Én ismét az utóbbi felé hajlottam, míg Robi az előbbi felé – abszolút védhető Ibaka kiválasztása is, még kisemberekkel is futkoshat pár másodpercet kint, és itt nem is kell több, tekintve, hogy 12 másodperc a támadóidő. Viszont Powell olyan szép dolgokat mutatott az utolsó játékkal töltött hetekben, hogy nem tudtam kihagyni – Marc Gasol is felmerült, de hamar elvetettem az ötletet. 

HR: Az örökzöld skill vs. magasság most is a vita tárgya, ami azért is érdekes, mert a kollégának mindkettő megadatott, nekem (hozzá viszonyítva) egyik sem, így a való élethez hasonlóan kénytelen vagyok taktikában gondolkodni (és mivel sose voltam igazán magas, jobban érzem, mikor érték a magasság :D). Ezért is került be nálam Ibaka, aki (még) elég mozgékony, kintről se lehet otthagyni, pickandrollt is jól játssza, jól lepattanózik és blokkol. A kolléga által felvázolt ultis stílus (kontra-kontra-kontra) egyébként lehet, hogy hatékonyabb támadásban, de a Siakam melletti átlagmagasság már gondot okozhatna „hátramenetben” – csak úgy itt hagyom a végére a három számot centiméterben: 183, 183, 191. Közülük kettőt én is verek…