NBA-történelem: akik nem kaptak második esélyt

Antonio Anderson
 
Anderson a Memphis Egyetemen Derrick Rose hátvédtársaként jutott el az NCAA döntőjébe 2008-ban – Chris Douglas-Roberts és Joey Dorsey személyében két másik, leendő NBA-játékos oldalán. 24 évesen, 2009-ben fejezte be tanulmányait, így nem meglepő, hogy 2010 februárjában a Thunder színeiben kapott egy meccsnyi lehetőséget, majd a Rio Grande Valley Vipersszel szerzett D-Liga elsőséget leszámítva sok vizet nem zavart a profi kosárlabdában. Azt viszont elmondhatja magáról, hogy a memphisi legenda, Anfernee Hardaway után ő volt a második, aki tripla-duplázni tudott a helyi egyetem csapatában.
 
LaMark Baker
 
A mindössze 185 centire nőtt irányító 1992-ben végzett az Ohio State-en – az ő története azért különleges, mert nagyjából a magyar bajnokság szintjéről küzdötte fel magát egy NBA-meccsig. 1996-97-ben az osztrák Wels, 1997-98-ban pedig az olasz másodosztályú Livorno gárdáiban pattogtatott, majd 1999-ben, majdnem 30 évesen mondhatta el magáról, hogy pályára lépett a Toronto Raptorsban.
 
George Brown
 
A 40-es, 50-es években jó néhány olyan epizódszereplő volt, mint Brown, de csak ő mondhatta el magáról, hogy a születésnapján játszotta élete egyetlen NBA-meccsét: 1957. október 30-án a Minneapolis Lakerst egy ponttal segítette ki.
 
George Carter
 
Carter neve az NBA statisztikáiban igencsak kevés helyet foglal el: 1967-ben a Pistons draftolta, azonban egy meccs után elment az ABA-be – és soha nem tért vissza. A „kalózligában” 7 évet töltött el nyolc csapatban, 18 pontos átlaga sejteti, hogy az NBA-ben is lett volna helye – így azonban dicsőséglistáján csak egy 1971-es ABA All-Star részvétel szerénykedik. Igaz, azt kevesen mondhatják el magukról, hogy három NBA/ABA gólkirállyal (Rick Barry, Julius Erving, George Gervin) is játszottak együtt.
 
JamesOn Curry
 
A 193 centis hátvéd igazi Jordan-hasonmásként indult, hiszen az óriási egyetemi kosárélettel (Duke, UNC, Wake Forest, Davidson Egyetem) rendelkező, Jordan szűkebb pátriájaként ismert Észak-Karolinában új középiskolás csúcsot állított fel: 3307 pontot dobott, utolsó szezonjában 40 (!) pont felett átlagolt. Itt azonban vége is lett az összehasonlításoknak: a középiskola végeztével drogügyekbe keveredett, füvet árult, és az UNC (Jordan egykori csapata) vissza is mondta az ösztöndíját. Curry becsületére legyen mondva, innen is visszajött, azonban múltját soha nem tudta eltörölni, így csak egy D-Ligás karrierre futotta. 2010-ben a Clippers színeiben azért belekóstolhatott az NBA-be – írd és mondd, 3.9 másodperc erejéig.

Rich Eichhorst
 
Az 1933-as évjáratú Eichhorst 28 évesen játszott egyetlen alapszakasz-meccset az NBA-ben, a St. Louis Hawks alkalmazta. Ő azonban előtte és utána is inkább a bíráskodással kereste a kenyerét – főként az amerikai futballban! Az American Football League-ben évekig volt játékvezető, majd az NFL-AFL egyesülés után egy évet a „nagy” NFL-ben is eltöltött. 1970-től már csak a kosárlabdára koncentrált, egyetemi játékvezetőként vált ismertté.
 
Dave Gunther
 
Iowa állam büszkesége 1962-ben a San Francisco Warriorsnál kapott egy meccses lehetőséget a profik között, de már ekkor is az edzősködés felé kacsintgatott. 1970-ben, alig 33 évesen lett egyetemi tréner, és lépett olyan edzők örökébe a North Dakota Egyetemen, mint Bill Fitch (NBA-bajnok 1980-ban) és Jimmy Rodgers (többszörös bajnok segédedző a Boston Celticsnél és a Chicago Bullsnál). Korábban is egész jó kosárlabda volt arrafelé (itt végzett például Phil Jackson), de Gunther 17 éves regnálása alatt elismert programmá vált – négy alkalommal jutott be a gárda a legjobb nyolc közé (Elite Eight).
 
Yvon Joseph
 
Joseph az első haiti születésű játékosként léphetett pályára az NCAA-ben, a Georgia Technél olyan későbbi kiváló NBA-kosarasok csapattársaként, mint Mark Price vagy John Salley. A 211 centis, korábbi remek röplabda-játékost sajnos elég későn fedezték fel, 28 évesen fejezte be egyetemi pályafutását 1985-ben. A New Jersey Nets a második körben elvitte, de csak a szezon első meccseinek egyikén kapott lehetőséget, és be is fejezte rövidke karrierjét. Cége fejlődő országokban forgalmaz víztisztító készülékeket, illetve a pár évvel ezelőtti haiti földrengés áldozatainak is komolyabb anyagi segítséget nyújtott.
 
Tommy Kearns
 
Az alig 180 centis játékmester azzal vált híressé, hogy 1957-ben részese volt a North Carolina Tar Heels első bajnoki címének – illetve azzal, hogy Frank McGuire vezetőedző a döntőben őt küldte oda a feldobáshoz. Ez csak azért érdekes, mert a túloldalon Wilt Chamberlain állt oda… McGuire az egyetemi csapat legendája, 40-es mezét vissza is vonultatta a gárda, fizikai paraméterei azonban kevesek voltak a profiligához. Kearns 2000-ben a Finding Forrester című Sean Connery-filmben bukkant fel, ahol egy kosárlabda-edzőt alakított.
 
Brandin Knight
 
Nem összetévesztendő Brandon Knighttal, aki jó pár évet lehúzott már az NBA-ben – Brandinnek csak egy meccs jutott a Houston Rocketsban 2005-ben. A még mindig csak 34 éves Knight 2007 óta a Pittsburgh Egyetem kosárlabda-programjánál dolgozik, 2008 óta segédedzőként, és érdekesség, hogy 183 centis magasságával nem a legalacsonyabb kosaras a családban. Bátyja, Brevin Knight ugyanis mindössze 178 centis – ő kicsit nagyobb karriert is futott be, 12 évig volt NBA-játékos 9 csapatban, 2004-05-ben Steve Nash mögött a második legtöbb gólpasszt adta a ligában.
 
Oliver Lafayette
 
A 31 éves hátvéd zűrös egyetemi évei miatt 23 évesen került ki a draftra – nem is húzták ki 2007-ben. Négy évig próbálkozott bekerülni a ligába, annyit elért, hogy 2010 áprilisában a későbbi nagydöntős Celticsben szerzett 7 pontot. Ő is érezhette, hogy ez volt a maximum, átjött a nagy vízen, és végre megkezdődött az érdemi karrierje. Az elmúlt években megfordult fél Európában (Partizan, Ashdod, Asseco Prokom, Anadolu Efes, Zalgiris, Valencia, Olimpiakosz), jövőre az EA Milano-ban láthatjuk. A Kaunasszal litván bajnok, a Valenciával EuroCup győztes, 2014 őszén pedig horvát színekben még egy világbajnokságon is részt vehetett.
 
Gani Lawal
 
A nigériai-amerikai erőcsatár-center kísértetiesen hasonló utat járt be, mint Lafayette (a következő szezonban csapattársak is lesznek Milánóban), annyi különbséggel, hogy ő nem kergette sokáig az NBA-s álmokat. 2010-ben a Suns vitte el a második körben, szerződést is kapott, de csak egy meccsen léphetett pályára keresztszalag szakadása miatt. A lockout után a Suns kirakta a keretéből, ő pedig megnézte magának a világot: játszott Kínában, Lengyelországban, Franciaországban. 2012-13-ban Lóránt Péter csapattársa volt a Virtus Románál, majd az EA Milano-Trabzonspor-Panathinaikosz útvonalon tért vissza ismét Milánóba.
 
Chris Owens
 
A 204 centis erőcsatár LeBron James és Steph Curry szülőhelyén, Akronban látta meg a napvilágot, ennyiben azonban ki is merül a hasonlóság fenti urakkal. A Grizzliesben, 2002-ben kapott 1 meccses lehetőséget, azóta végigturnézta Európát. Szokványos történet, de Owensé azért különleges kicsit, mert nagyapja a sztársprinter Jesse Owens testvére volt.
 
Andy Panko
 
Az ACB-t követőknek sokat mond a kiscsatár-erőcsatár neve, többek között Lóránt Péterrel is játszott együtt a Lagun Aróban. Az 1977-es születésű amerikai nem futott be nagy karriert az egyetemen, de 24 évesen egyetlen meccsre be tudta megát verekedni az Atlanta Hawksba. Olaszországban kezdte európai karrierjét, de vagy nem voltak neves csapatai, vagy ő nem volt bennük a húzóember. 2008-ban a spanyol második liga MVP-jeként villantott először, majd 2012-ben az ACB MVP-je lett – 35 évesen. 2012-ben, öt év után elhagyta a Lagun Arót, de a Panánál tett görög kitérője nem sült el jól, alig fél év után visszatért Spanyolországba – egészen idén nyárig az ACB-ben pattogtatott. Jelenleg Puerto Ricóban játszik.
 
Jack McCloskey
 
A II. világháborús veterán őrmesternek 28 évesen, 1953-ban jött el a lehetőség, hogy az NBA-ben kosarazzon – stílszerűen a Philadelphia Warriors csapatában. McCloskey azonban már ekkor is az edzői pálya felé orientálódott, 1956 és 1972 között a Pennsylvania Egyetem, illetve a Wake Forest edzője volt. 1972-ben került vissza az NBA körforgásába – nem túl dicsőséges 2 évet húzott le a Trail Blazers vezetőedzőjeként, annyira azonban felhívta magára figyelmet, hogy Jerry West maga mellé vegye a Lakershez segédedzőnek. Miután West GM lett, McCloskey pályázott a vezetőedzői posztra is, de nem kapta meg – el is hagyta a Lakerst.
 
A mai napig jó egészségnek örvendő McCloskey edzőként maximum közepes volt, GM-ként viszont legenda lett - 1979-ben ugyanis az évtizedek óta gyenge eredményeket szállító Detroit Pistons GM-jének nevezték ki. A kétszeres bajnok detroiti Bad Boys-ról, illetve a vezetőedző Chuck Daly-ről valószínűleg mindenki hallott már, azt viszont kevesen tudják, hogy a Bad Boys-t gyakorlatilag az elsőtől az utolsó emberig McCloskey rakta össze. 1979 és 1992 között 30 cserét ütött nyélbe, ezért is ragadt rá a Trader Jack becenév. A bajnokcsapat pillérei közül Laimbeert, Mahornt, Vinnie Johnsont és Mark Aguirre-t hozta Detroitba, illetve ő draftolta Isiah Thomast, Joe Dumarst, Dennis Rodmant és John Salley-t is. Érdekesség, hogy rajtuk kívül még két további All-Start (Kelly Tripucka, Ricky Pierce) is behúzott a játékosbörzéken – ennek is köszönhetően az NBA történetének egyik legjobb GM-je.