Nem lesz több Válasz!

Tegnap több forrás is megerősítette, hogy a 90-es évek végének, és a 2000-es évek elejének egyik legmeghatározóbb alakja, Allen Iverson a héten hivatalosan is bejelenti majd visszavonulását. Ennek kapcsán emlékszünk most vissza a fizikai korlátait messze átlépő pontgyárosra, aki ámulatba ejtő játéka mellett megannyi botrány, és pályán kívüli esemény középpontjába is bekerült.

Kezdődött az egész a középiskolában, 1993. február 14-én, amikor a 17 éves, a kosár mellett amerikai fociban is jó eredményeket elérő Iverson egy verekedésbe keveredett egy bowling centerben. Két társaság szólalkozott össze - Iversonék körében csak feketék voltak, míg a másik csoportban csak fehérek. A vége az lett, hogy négy embert tartózottak le - Iversont és három társát -, őt pedig azzal vádolták, hogy eltört egy széket egy lány fején. 15 évet kapott, amelyet 10 évre felfüggesztettek, de négy hónapot így is egy javítóintézetben kellett töltenie. 1995-ben felmentették a vádak alól nem megfelelő bizonyítékok miatt, de így is nyomot hagyott egész életén a "börtönben" töltött idő. Az ügyről készült egy 30 for 30 rész is:

Átkerült egy másik iskolába is, de a Georgetownt így is meggyőzte, hogy adjanak neki egy esélyt, nem is kellett csalódniuk. AI első évében a Big East konferencia legjobb elsőévese lett, a konferencia legjobb védőjének választották, a csapatot pedig a Sweet Sixteenbe, a legjobb 16 közé vezette a March Madnessben - a Jerry Stackhouse és Rasheed Wallace fémjelezte North Carolinától kaptak ki. Egy évvel később szintén a Big East legjobb védője lett, és egy körrel tovább, az Elite 8-ig meneteltek, ahol a John Calipari vezette, Marcus Camby-t a soraiban tudó UMass Minutemen állta útjukat. Iverson All-American első csapatba került, és úgy döntött, hogy jelentkezik az NBA draftra - 22.9 pontos átlaga a Georgetown történetében a legmagasabb.

Mint ismeretes, a Philadelphia 76ers az 1996-os drafton nem is gondolkodott, az első választás jogával Iversont választotta - egy olyan drafton, amelyről talán méltatlanul kevés szó esik az 1984-es mellett, pedig ekkor került kiválasztásra A Válasz mellett Kobe Bryant, Steve Nash, Ray Allen, Peja Sztojakovics, Stephon Marbury, Marcus Camby, Derek Fisher, Shareef Abdul-Rahim, Antoine Walker, Jermaine O'Neal és Zydrunas Ilgauskas is. 183 centijével ő lett minden idők legalacsonyabb 1/1-ese.

Első szezonjában azonnal 23.5 pontos átlagot produkált, ezzel hatodik lett a pontlistán és természetesen megnyerte az Év Újonca díjat. Második évében kereken 22-ig jutott meccsenként - ez a nyolcadik helyre volt elég a scorerek között -, de csapatsikereket ebben a két évben még nem sikerült elérnie. Erre az 1998-99-es, lockoutos szezonig kellett várni. Ebben és a következő évben is ott voltak a rájátszásban, mindkétszer pályahátrányból mentek tovább az első körből, de mindkétszer megállította őket az Indiana Pacers a második kanyarban. 98-99 fontos idény volt számára, hiszen első pontkirályi címét nyerte (26.8) és beválasztották az NBA első csapatába - egy évvel később csak második lett a pontlistán (28.4) és "csak" a második All-NBA csapatba került be, viszont ekkor választották be először az All-Star gálára, a zsinórban 11 szereplés közül ez volt az első alkalom.

Pályafutásának legjobb idénye egyértelműen a 2000-01-es volt. Év közben már érte egy siker, hiszen minden idők egyik legjobb All-Star meccsének legértékesebb játékosává választották - leginkább az ő negyedik negyedben dobott 15 pontjának és Stephon Marbury-nek köszönhetően győzte le kelet nyugatot 21 pontos hátrányból fordítva.

Az alapszakasz végén pályafutása során másodjára lett pontkirály (31.1), ő lopta átlagban a legtöbb labdát (2.5), megint az első csapatba választották, és karrierje egyetlen alapszakasz-MVP címét nyerte. 0-1-ről fordítva revansot vettek az előző két évben őket megállító Indiana Pacersen, majd 7 meccsen verték a Toronto Raptorst és a Milwaukee Bucksot is, így bejutottak az NBA nagydöntőjébe. Egy csodálatos első meccset követően érvényesült a papírforma, 4-1 arányban kikaptak a címvédő Los Angeles Lakers ellen, ám ebben az évben csapatát szinte egyedül cipelve lett a liga arc Iverson - örökké emlékezetes pillanat lesz Tyronn Lue átlépése annak, aki élőben látta. A döntőig vezető útról - egészen a draftolásától kezdve - készült egy egy órás dokumentumfilm:

Soha nem sikerült már hasonló sikerek közelébe jutnia csapatával. A következő két év egyénileg még jól sikerült neki, hiszen mindkét évben ő lopta a legtöbb labdát a ligában, 2001-02-ben megvédte pontkirályi címét (31.4), és mindkét évben beválasztották a második All-NBA csapatba, de először a Boston Celtics az első, majd a Detroit Pistons a második körben állította meg őket. A 2002-es rájátszásban a kiesést követően történt meg Iverson híres nyilatkozata az edzésről:

2003-04 volt addigi profi karrierjének legrosszabb szezonja. Larry Brown távozott a Sixers kispadjáról, de a helyére érkezőkkel még a PO-ot sem sikerült elérniük. Iverson sokat volt sérült, mindössze 48 találkozón tudott pályára lépni, nem is csoda, hogy egyénileg sem sikerült elérnie semmit, ráadásul 2004 nyarán tagja volt annak a Team USA-nek, amelyik Athénben nemes egyszerűséggel leégett a bronzéremmel.

2004-05-ben még volt egy fellángolása a csapatnak, hiszen bejutottak a PO-ba. Iverson negyedik, utolsó pontkirályi trófeáját gyűjtötte be (30.7), második lett a steal-listán (2.4), az All-Star gálán megint ő lett az MVP, és újfent az All-NBA első csapatába választották. A rájátszás aztán nem nyúlt túl hosszúra számukra, hiszen az első körben a későbbi bajnok Detroit Pistons megállította őket.

Meredek lejtmenetbe indult ezt követően a Sixers. 2005-06-ban megint nem jött össze a PO, hiába átlagolt 33 pontot Iverson az alapszakaszban - ezzel csak második tudott lenni a meccsenként 35.4-ig elérő Kobe Bryant mögött - és került be az NBA harmadik csapatába.

Egy évvel később is gyengén kezdtek, a vezetők pedig döntöttek, 2006. december 19-én Denverbe cserélték Andre Millerért, Joe Smith-ért és két 2007-es, első körös draftjogért cserébe. Életében először lett második számú pontszerző egy csapatban - bár ez is csak egy évig volt igaz. Első Nuggetsnél töltött évében hetedik, utána pedig harmadik lett a pontlistán, 2007-2008-ban így megelőzte Carmelo Anthony-t a hazai rangsorban. Az együttműködés nem sikerült a két pontfelelős között - először a San Antonio Spurs 4-1 arányban küldte őket haza, egy év múlva pedig a Los Angeles Lakers söpörte őket ki az első körben.

Újabb csere következett a 2008-09-es szezon elején, amikor Chauncey Billupsért és Antonio McDyessért cserébe Detroitba költözött, itt pedig már semmi nem sikerült neki. Lejáró szerződése miatt vitte oda Joe Dumars, esze ágában sem volt megtartani hosszabb távon, de más NBA-csapat vezetőjét sem tudta arról meggyőzni, hogy az egykor még hatékony egyszemélyes pontgépezet - még a 90-es évek végén ragadt rá a "Me, myself and Iverson" becenév - a 2000-es évek végére megváltozó NBA-ben is hatásos tud lenni.

Ebben nem segített az a manőver sem, amit Memphisben mutatott be 2009 novemberében. A Grizzlies igazolta le kevés pénzért detroiti kiruccanását követően, de a padról szerették volna használni, mint a második ötös pontfelelőse. Iverson azonban úgy érezte, ő nem cserejátékos, ennek hangot is adott, és még november közepén közös megegyezéssel szerződést bontott a csapattal. Még december elején új csapata lett, a Philadelphia visszavitte utóbbi 20 évének legnagyobb alakját, de közelében nem volt már annak, amit egykor tudott. Több meccset is kihagyott - többek között az All-Star gálát is, amire a nézők beszavazták -, februárban pedig határozatlan időre lelépett az együttestől lánya egészségügyi gondjai miatt.

2010-ben Törökországban, a Besiktasnál kezdte az évet novemberben, de 10 meccs után vádlisérülés miatt Amerikába utazott, és két éves szerződése ellenére soha nem tért vissza Törökországba, azóta pedig nem játszott hivatalos meccsen. Súlyos anyagi problémákkal küszködik, ugyanis a hírek szerint egyáltalán nincs már pénze, pedig 150 millió dollár fölött keresett a ligában, és ebben az összegben szponzori szerződések egyáltalán nincsenek. Egyetlen mentsvára az a 30 millió dolláros alap, amit a Reebok csinált neki, de ehhez 55 éves koráig nem juthat hozzá, és jelenleg még csak 38 éves, ergo 2030-ig ki kell húznia valahogy.

Legyen azonban bármilyen dicstelen is az, ahogy pályafutása lezárult, és azok a dolgok, amik körbevették őt a pályán kívül, egy generáció egészen biztosan az ő játékán nőtt fel. Stílus és divatteremtő volt, milliók kedvence és idolja az Egyesült Államokon kívül is. 26.7 pontos karrierátlaga az örökranglista hatodik helyére jó, 29.7 pontos PO-átlagát viszont egyetlen ember volt képes felülmúlni eddig az NBA történetében - egy bizonyos Michael Jordan. Egy igazi unikummal leszünk, lettünk szegényebbek.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus