New Kidds On The Block: a (draft)első mindig emlékezetes

Túl vagyunk a friss NBA szezon első (bő) hetén, és természetesen idén is nyomon követjük az újoncok szereplését.


10. Montrezl Harrell - Houston Rockets

Bár a Rockets három húszpontos zakóval indította az idényt, ez a legkevésbé sem újonc csatáruk dobáskiválasztásán múlt - 14/17-es mezőnymutatója figyelemre méltó (a GSW kosarát 17 ponttal terhelte), bár a teljesség kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy 3 méternél messzebbről nem vállalt dobást. A három bukó miatt azonban változtatni kényszerült rotációján McHale mester, ennek pedig egyelőre kárvallottja az újonc - a kezdeti 15-20 percek után a legutóbbi két találkozón összesen kapott 5 percnyi lehetőséget.

9. Nemanja Bjelica - Minnesota Timberwolves

Tavalyhoz hasonlóan idén is ígéretes elsőévesek pattogtatnak a Wolves színeiben, valószínűleg sűrűn fogunk velük ezeken a hasábokon találkozni. Bár Bjelica játékjoga még a 2010-es drafton kelt el, csak most tette át székhelyét az Államokba - 27 évével a rutinosabb vonalat képviselheti a Farkasoknál. Amolyan mindenes, alapvetően Stretch-4 szerepkört szán neki a jelek szerint Mitchell edző, Kevin Garnett személyében pedig nem akárkitől lesheti el a négyes poszt csínját-bínját. A tempót még szoknia kell (13 fault az első három derbin), de az már most látszik, hogy kintről is jól tüzel (3/7 triplázás), amire építenek is: mezőnykísérletei fele a vonalon kívülről érkezett. Pattanózásban is jónak tűnik, 8, illetve 9 lecsorgós meccse is volt - hasznos kiegészítő lehet a Wiggins - Towns mag mellé.

8. Jerian Grant - New York Knicks

Jose Calderon cseréjeként nem mozog rosszul egyelőre a fiatal irányító, és a spanyol hullámzó (vagy inkább gyenge) játékát látva akár a kezdően is találhatja magát még ebben a szezonban. Debütálásakor egyből 10 ponttal, 5 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel jelentkezett, és a szerdai, 0/5-ös mezőnnyel zárt Cavs elleni derbit megelőzően egészen stabil számokat hozott dobásban (14/26). Állítólag a Knicks másik újoncával, Kristaps Porzingisszel különösen jól megértik egymást a pályán, ez fontos lehet a franchise jövőjét nézve.

7. D’Angelo Russell - Los Angeles Lakers

Bár a szoros meccsek végjátékaiban egyelőre Lou Williams kapja a játékperceket az 1/2-es helyett, ez nyilván nem lesz mindig így - mármint nem mindig tudja majd szorossá tenni a végét az L.A. :) Egyelőre várakozások alatt szerepel az irányító, 8.5 pontját 34.1%-kal hozza, bár még így is precizebb a csapat legendájánál, Bryantnél (32.3%). Eladott labdája ellenben nem sok van, az 1.5-ös átlag még belefér - igaz, nem is gólpasszaitól hangos a sajtó egyelőre (2.8/meccs). Kérdés, meddig tart a türelem Byron Scott irányába, aki néha elfelejti, hogy a fiatalokat kéne fejleszteni elsősorban a gárdánál, egy esetleges edzőváltásból sokat profitálhat az ifjonc.

6. Willie Cauley-Stein - Sacramento Kings

Bár első NBA meccsén csak kevesebb mint 8 percet kapott, második nekifutásra már fél órát tölthetett a parketten a védekezéséről ismert magasember - meg is hálálta a bizalmat, 17 pontot, 9 lepattanót és 3 blokkot jegyzett a Lakers ellen, tette mindezt 7/8-as mezőnyözéssel. Azóta még kétszer járt dupla-dupla közelben (8 pont, 9 pattanó, majd 9 pont, 7 patti), biztató rajtot vett profi pályafutása - könnyen lehet, hogy megtalálta a csapat Cousins párját (utódját?), miután az eddigi próbálkozások (Thomas Robinson 5. helyen való választása például) kudarcba fulladtak.

5. T.J. McConnell - Philadelphia 76ers

A Sixers idei újoncfelhozatala ismét nem szűk, kis túlzással naponta tűnhetnek fel új arcok a Testvéri Szeretet városában. Ezekből az arcokból - Sam Hinkie legnagyobb igyekezete ellenére is - néhány tud azért kosarazni, ilyennek tűnik például T.J. McConnell is - harmadik és negyedik profi összecsapásán egyaránt 12-12 gólpasszt osztott ki társainak, miközben a felének még a nevét sem tudja. Az 1-2-3 poszt nem stabil Phillyben (bár kettesben Nik Stauskas mutatott életjeleket), várhatóan egy-egy monster meccsel be-belóg néhány Sixer majd év közben is a listára.

4. Emannuel Mudiay - Denver Nuggets

A 19 éves kongói játékos nagy fogás lehet a coloradoi alakulatnak, a jelek szerint ígéretes fiatal mag lehet itt is - Mudiay mellett az európai magasember-szekció (Jokic, Nurkic, Lauvergne) jónak tűnik, Gary Harris-ből kell még majd produkciót kisajtolniuk, és rendben is lesznek. Első négy meccséből háromszor is kétszámjegyű ponttermést hozott (első mérkőzésén pedig kétszámjegyű TO termést is), az ilyenkor megszokott gyatra hatékonysággal - sikerült neki az a bravúr, hogy a triplákat kétszer olyan jól dobta (8/17, 47.1%), mint a duplákat (9/38, 23.7%). 26 gólpasszára ráadásul 25 eladott labda is jut, ezért kérdőjelesnek tűnhet 4. helye - ha nem javít a dobószázalékán és az elszórt labdák számán, könnyen beelőzhetik.

3. Kristaps Porzingis - New York Knicks

Az előszezonos újonclistáról még lemaradt a lett, a “rendes” létrán azonban egyből a dobogóig kúszott, sokoldalú játékának köszönhetően. Öt meccsből négyszer dobott kétszámjegyűt, a Spurs ellen Tim Duncan dicséretét is kivívta 13 pontos, 14 pattanós dupla-duplájával. Egyelőre még korai új Nowitzkiről beszélni (39.6%-os mezőny, ez 220 centivel nem túl acélos), sem kintről (3/15, 20%), sem bentről nem hatékony, de talán nem is egy új Shawn Bradley-vel állunk szemben - igaz, az 5 derbi alatt csak 6 sapkát jegyzett, de 9 labdaszerzése aktív kezekről árulkodik. A dobása idővel rendben lesz majd, a büntetőzésén látszik, hogy nem egy DeAndre szint: 15/18-as mutatóval dolgozik eddig. Egyelőre a benti vérontáshoz vékony, talán a pick-and-pop lenne ideális számára, hogy megtalálja dobóhelyzeteit - más kérdés, hogy a Knicks ilyet nemigen játszik.

2. Jahlil Okafor - Philadelphia 76ers

Szezon előtt olvastam pár cikket arról, hogy Okafor old school post-up játéka hogyan fog illeni a mai modern NBA-be - megoszlottak a vélemények, és 4 meccsből még nyilván nem vonnánk le tanulságot. Hogy a kissé kaotikus Philly-rendszer-e az oka, vagy más, nem tudom, de nekem eddig tetszik, amit látok. A Sixers alapvetően gyorsan játszik, követi a modern trendeket: triplák, betörések, büntetők. A játékosállomány miatt ez nem hoz magával győzelmeket, de ha hunyorítunk, és épp a piros mezükben vannak, felfedezhetjük a sziluettekben a Houston Rocketset. Viszont ha nem opció a rohanás, hanem felállt védelem ellen kell sakkozni, akkor jön jól egy “ódon” pozis center - amolyan Al Jefferson-módi, aki felméri a terepet, aztán ha jónak látja, munkához lát. A Cavs elleni derbit volt alkalmam megtekinteni; emlékeim szerint az első negyedben volt vagy 4-5 egymást követő akció, ahol egyértelműen Okafornak ürítették a negyed pályát, aki aztán Tristan Thompsont vgy Mozgovot iskolázgatta - egy harmadik profi összecsapását játszó újonc az előző évi döntős magasemberei ellen. A közönség is lázba jött, először úgy nagyjából három év után - emlékezetes momentumok, na. A számok tükrében 20.3 pont, 54.8%-os mezőnypontosság, 5.5 pattanó - ez utóbbi még kicsit Brook Lopezes, de ne legyünk telhetetlenek. :)

 

1. Karl-Anthony Towns - Minnesota Timberwolves

Timberwolves játékos a lista élén, hmhm, már láttam valahol... Ja persze, a tavalyi New Kidds-ben, ahol jó fél szezonon át nem tudták Andrew Wigginst letaszítani az első helyről, és végül simán húzta be a RoY-t. Idén ismerős dallammal nyitunk, ez bizony megint a Minny zenéje - bár Okafor is erősen nyitott, az 1/1-es rátett még egy lapáttal. A Lakers ellen egy laza 14-12-vel kezdett egy - Saunders mester elvesztése miatt - szomorú hangulatú derbin. Az 1/2-es Russell elleni meccset az 1/7-es Mudiay elleni követte, itt 28 pontja mellé 14 pattanóval és 4 blokkal jelentkezett be a center, igen izmos performansz volt ez. A Portland ellen is jó volt 11 pontra, 5 lecsorgóra és 4 sapkára, a Heat ellen azonban nem jött ki neki a lépés: 6 pontját és 4 pattiját csak 3 újabb kiosztott blokkja kozmetikázta. Szoros a verseny egyelőre, az első ötben húzott magasemberek dominálják a listát - a kisemberekről, és főleg a bedobóktól több kell a továbbiakban. Apropó bedobók....

 

Futottak még

Stanley Johnson - Detroit Pistons

Bizalomgerjesztő előszezon után kissé visszasüllyedt a realitásba a Pistons kiscsatára, ráadásul a posztján kezdő Marcus Morris élete formájában indította az új idényt. 6.3 pontos, 4 pattanós átlaga még oké, 27.3%-os mezőnymutatója már kevésbé - gyerünk Stanley, én Év Újonca-favoritnak tippeltelek!  

Justise Winslow - Miami Heat

A másik magasan húzott kiscsatár, aki eddig nem váltja meg a világot, de nem is borzalmas azért. Szinte azonos számokat hoz Johnsonnal (5.3 pont, 4.5 pattanó), bár jóval pontosabban (42.9%) - volt pár szép megmozdulása, de ennél azért jóval több kell, hogy a jó öreg Luol Denget megelőzze a házi rangsorban.

Myles Turner - Indiana Pacers

Eddig stabil játékot hoz a padról a Pacers újonca, minden derbijén dobott legalább 6 pontot, mindig volt 4 pattanója, valamint blokkolt dobása is. Van esélye a nagyobb szerep kiharcolására, hiszen olyan nem éppen “household” nevek vannak előtte, mint Ian Mahinmi vagy éppen a mindig álmos benyomást keltő Jordan Hill - radar alatt becsusszanhat a RoY versenybe, de a Radar Alatt-ot nem én írom.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus