New Kidds On The Block: márciusi ifjak

Utoljára február 28-án jelentkeztünk az újoncokkal - úgy alakult, hogy ugyanezen a napon volt Jahlil Okafor utolsó mérkőzése a szezonban

Okafor térdében elszakadt a meniscus, így őt már nem látjuk a továbbiakban a listán. Szinte az egész évadban a dobogó harmadik fokán tanyázott, stabilnak mondható játékkal, így ebben a részben azért még megemlékezünk róla. De lesz néhány újabb arc is az eddigiekhez képest, hiszen ahogy halad előre a szezon, bizonyos csapatok playoff-reményei elszállnak, a fiatalok pedig több lehetőséghez juthatnak ezáltal. Közeledünk a finishez, ha valaki el akarja kapni Townst az első helyért, most kell belehúznia!
 

10+1. (3) Jahlil Okafor - Philadelphia 76ers

Okafor első éve számokban: 53 mérkőzés, kereken 30 perces átlag, 17.5 pont, 7 lepattanó, 50.8% mezőnyből, 53.6 TS%, 17.4-es PER mutató. Tavaly a Duke egyetemen is közel ilyen mutatókat hozott (17.3, 8.5), támadójátékát tehát korrektül “helyezte át” a profiligába. Amiben mindenképpen nagyot kellene javulnia, az a védekezés - ha hátramenetben is olyan magabiztosan mozogna, mint teszi azt elöl, mindjárt nem lenne olyan rossz az a párosítás Nerlens Noellel. Sikeres rehabilitációt kívánunk!


10. (-) Josh Richardson - Miami Heat

Február utolsó hetét már a Heat rotációjában töltötte az újonc kettes, meg is említettem a “Futottak még”-ben - nos, azóta is kapaszkodik nehezen kicsikart helyébe. 25 perc körüli játékidővel számolhat Spoelstra mesternél, ezalatt 10.6 pontos átlagot, és hajtós, futós játékot hoz a konyhára - pár napja a Bulls ellen meg sem állt 22 pontig, ami természetesen karriercsúcsot jelent esetében.

9. (-) Mario Hezonja - Orlando Magic

Jobb későn, mint soha - gondolta Hezonja, majd elengedett egy 10 méteres triplát. Draftpozícióját (1/5) figyelembe véve talán már hamarabb is berobbanhatott volna, de Scott Skiles mesternél nem szokás csak úgy “berobbangatni”, elég 1-2 gyengébb meccs, és irány a kispad vége. Tobias Harris távozásával Fournier és Oladipo maradtak előtte 2-3-as poszton, és valami (CJ Watson kezdőbe nevezése például) azt sugallja, hogy Skiles is érzi, hogy ebből idén nem lesz rájátszás - elméletben tehát nincs akadálya, hogy 20+ percekre pályára kerüljön a továbbiakban a horvát. A fentebb említett Richardsonhoz hasonlóan ő is a Bullsnak dobta eddigi legjobbját (21 pont, 9/17 mezőnyből, 3/7 tripla), de meg lennék lepve, ha beérné ennyivel.

8. (8) Justise Winslow - Miami Heat

A korábbi állandó 10. helyezettünk most a 8. pozíciót nézte ki magának. Joe Johnson érkezése óta csak a padról érkezik, és pár perccel csökkent is a játékideje, de produkciójára ez nem volt nagy hatással - eddig sem szemkápráztató számairól ismertük, nem ezért szeretjük (0 pont, 13 lepattanó, valaki?). Kapaszkodik a keleti 4. helyezésbe a Heat, jó eséllyel Winslow lesz az egyik elsőéves, akit sokat fogunk a pályán látni a rájátszásban is.

7. (4) Myles Turner - Indiana Pacers

Egy ideje hullámvölgyben van a Pacers magasa, már ha a január közepétől február végéig tartó forró időszakát vesszük alapul. A legutóbbi jelentkezésünk óta lejátszott 7 derbin 8.7-es pontátlag mellett 5.6 pattanót kaparintott meg, ráadásul a blokkok sem akarnak mostanság jönni, egyértelmű a visszaesés a korábbiakhoz képest. A Pacers is versenyben van a playoffért, bár ez Turner esetében nem feltétlenül jelent jót - a hajrára megeshet, hogy inkább a tapasztaltabb Mahinmi/Jordan Hill duónak szavaz majd bizalmat Vogel mester.

6. (-) Emmanuel Mudiay - Denver Nuggets

A szezon korábbi szakaszaiban (általam is) többször szapult Mudiay összekapta magát márciusra: 21.6 pontot, 4.6 lepattanót, 6.4 gólpasszt, 2.2 triplát, és mindössze 2.4 eladott labdát átlagolt első 5 mérkőzésén a hónapban, mezőnyből pedig 45.8%-kal célzott. Gyakorlatilag minden téren javított tehát - nem meglepő módon karriercsúcsa is a közelmúltban érkezett, a Sunsnak 30-at hintett 13/20-as mezőnyözéssel. Érdekes lehet a fiatal mag Denverben, mert bár Garry Harris, Nikola Jokic vagy épp Mudiay nem éppen a legizgalmasabb játékosok közé tartoznak, szerintem mindegyikükben ott a potenciál, hogy a jövő Nuggetsének meghatározó tagjai legyenek - Jokic már most is a jobban passzoló magasok közé tartozik, Harris Gallinari kidőlésével jól bírja a nagyobb terhelést, Mudiay pedig még csak most lett 20 esztendős. Lesz dolga Mike Malone-nak, de van is miből építkezni.

5. (6) Nikola Jokic - Denver Nuggets

Három (egy patti híján négy) dupla-duplát is jegyzett már a hónapban a szerb, sokoldalú játéka mellett azonban azt is hozzá kell tenni, hogy bizony a dobószázalékkal és a személyi hibákkal sokszor meggyűlik a baja. Mindkét probléma fő forrása az, hogy a kevésbé atletikus centerek közé tartozik - támadásban az átlagosnál többször takarják be, védekezésben pedig a mozgékonyabb magasak kintről, az erősebbek (khm...Cousins...öhhm...) bentről büntetik. De ne legyünk szőrösszívűek, szerintem a vártnál jobban sikerül az újoncszezonja - ne feledjük, nemrég még Szolnokon láthattuk az Olaj ellen, most meg futószalagon hozza a jobbnál jobb meccseket az NBA-ben.

4. (2) Kristaps Porzingis - New York Knicks

Bár valószínűleg nem az e heti Kidds 4. helyétől fog riadót fújni a lett, mindenesetre nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy még Okafor kiesése ellenére se rakjam ezúttal dobogóra. A csapatnak nem megy, de ez a legtöbb magasan draftolt újonc esetében így van (Wolves, Lakers), így ezt nem rójuk fel neki. Az All-Star gála óta viszont egyértelműen megtorpant, Phil Jackson is elismerte, hogy itt bizony a Rookie Wall esete áll fenn - a pontok jönnek (16.1 márciusban), de a dobószázalék ismét visszaesett (33.3%), kétszámjegyű lepattanót pedig utoljára február elején kaparintott meg. Okafor kiesésével úgy tűnhetett, hogy ő maradt az egyetlen reális kihívója Townsnak, de két hátvéd őrült hajrába kezdett...

3. (7) Devin Booker - Phoenix Suns

Booker már túl van az “újonc-falon”, meg is kezdte a zárkózást az élmezőnyhöz - három 30+ pontos meccse jó kiindulópontnak bizonyult ehhez. A Miami ellen 34 egységgel vétette magát észre még hónap elején, majd 32-t vágott Porzingiséknek is, Mudiay-éket pedig 35 pontos karriercsúccsal szomorította - ezzel LeBron James után a második tizenéves lett, aki egymás utáni meccseken szórt legalább 30 pontot. Kevéssé ismert tény, hogy faterja, Melvin Booker is kosarazott: az NBA-ben ugyan csak 32 meccs jutott neki, de Európában lehúzott azért egy jó évtizedet, a Khimki Moszkvánál még Mozgov és Shved csapattársa is volt - 2008-ban vonult vissza a EA7 Milanóból! És - ki hinné - ő is géppuska-kezéről volt híres, nem esett tehát messze az alma a fájától. Már jó ideje sok támadás fut át az ifjabb Bookeren (illetve Alex Len-en), és a kiszolgálásról sem feledkezik azért el a nagy szottyolások közepette: tegnap éjjel 18 pontja mellé 11 zsugát osztott ki a társaknak. Rendesen belehúzott márciusban, 24.7 pontja mellé 5.3 gólpasszt tud felmutatni - a kezdeti magasember-dominancia után úgy fest, a “kicsik” hajráznak jobban, hiszen Mudiay is jól teljesít egy ideje, plusz ugye még csak most következik....

2. (5) D’Angelo Russell - Los Angeles Lakers

A Lakers hátvédje éppen ellentétes utat jár be Porzingishez képest, hiszen ő az All-Star szünet óta kapott erőre, rácáfolva a kétkedőkre. Szintén erős márciust tudhat maga mögött, hiszen a hónap első napját egyből egy 39 pontos (14/21 mezőnyből, 8/12 tripla), brutális karriercsúccsal köszöntötte - ez egyben a legtöbb pont is volt, amit idén elsőéves dobott. És hogy nem egyszeri fellángolásról van szó, azt az is bizonyítja, hogy legutóbbi 8 meccséből hétszer 20 egység fölött szórt az 1/2-es - még maga Byron Scott is addig merészkedett, hogy (persze módjával) dicsérje irányítója játékát!

1. (1) Karl-Anthony Towns - Minnesota Timberwolves

Sam Mitchellt Scott-hoz hasonlóan... hogy is mondjam, nem sorolom a liga legjobb edzői közé, kezdve például a “LaVine és Prince meccsről meccsre váltják majd egymást a kezdőben” húzásával. Tayshaun Prince? 2006-ban még elment volna, de akkor meg LaVine nem volt “NBA-ready” a maga 11 évével. Szerencsére hamar belátta, hogy a húzás teljesen értelmetlen, de akkor is... Szóval annak ellenére, hogy limitált képességű trénerről van szó, Towns újoncszezonjára egyetlen rossz szavunk nem lehet, Mitchell semmiben nem hátráltatta centerét - persze furcsának tűnhet, hogy ezt külön ki kell emelni, hiszen mégis csak az 1/1-esről van szó (és az 1/1-esek közül is különleges tehetségről), de úgy gondolom, volt ennél rosszabb forgatókönyv is esetükben. Véleményem szerint a többi újonchoz való hasonlítgatástól most eltérhetünk, egész évben olvashatták az olvasók, hogy áll a mezőny Towns-hoz képest. Helyette inkább álljon itt két statlap:

17.7 pont, 10.3 lepattanó, 1.8 blokk, 54.5% mezőny, 22.9 PER.
13.5 pont, 8.5 lepattanó, 1.8 blokk, 51.6% mezőny, 21.7 PER.

Az első Towns, a második Anthony Davis újoncszezonja számokban...


Futottak még:

Tyus Jones - Minnesota Timberwolves

Andre Miller professzor már Texasban oktat, megnyílt az út Jones előtt, hogy a szezon végén parkettet láthasson. Érdekes módon éppen a Spurs - és Miller - ellen hozta eddigi legjobb profi meccsét a fiatal egyes, 20 pontja mellé hat “helpert” osztott ki, bár az összképhez hozzátartozik, hogy a jó öreg ‘Dre is gálázott 13 pontos szezoncsúcsával...

Briante Weber - Memphis Grizzlies

Gyakorlatilag a Grizzlik keretének fele sérült, olyan húzóneveik vannak, mint a tripla-duplázó Matt Barnes, JaMychal Green, vagy a szezon előtt általam Kínába “jósolt” Lance Stephenson... És így is nyernek. Weber a minap játszotta első meccsét nemcsak a csapatban, de az egész ligában is - ennek fényében megsüvegelendő 10 pontos, 5 pattanós, 7 gólpasszos (+1-1 labdaszerzéses, blokkos) teljesítménye.

Kipottyant: Stanley Johnson - Detroit Pistons, Willie Cauley-Stein (szabadítsátok ki Sacramentoból Williet!) - Sacramento Kings

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus