New Kidds On The Block: szezonzáró értékelés és díjazás

Túl vagyunk az alapszakaszon, újabb adag friss hús mutatkozott be a ligában. Bár közel sem volt markáns az idei elsőévesek teljesítménye - ahogy azt Tóth kolléga is kifejtette már -, azért az Év Újonca címért való versenyfutást nem nevezném szokványosnak.

A szezon magasan legjobb debütánsa, Joel Embiid ugyanis 2014-es draftee, csakúgy mint a díjra szintén esélyes csapattársa, Dario Saric. A harmadik játékos, aki szóba kerülhet, az a Malcolm Brogdon, aki csak a második körben kelt el - ez nem túl hízelgő az “igazi” 2016-os újoncosztálynak, igaz, mentségükre fel kell hozni, hogy az 1/1-es Bill Ben Simmons kiülte az egész idényt.

Na de lássuk, ki hol végzett ebben a furcsa versenyben!  

 

10. Taurean Prince - Atlanta Hawks

Ide eredetileg az ex-paksi Rodney McGrudert szántam, mivel 25.2 percet átlagolt a rájátszásért nagyot hajtó, de onnan végül lemaradó Heatben, és talán meglepőnek tűnhet, de elsősorban védekezése miatt kedvelte meg Spoelstra edző - mondjuk a számaitól nem is dobunk hátast (6.4 pont, 41.3% mezőnyből, 33.2% tripla, 3.3 lepattanó, 1.6 gólpassz). Végül azonban csaltam kicsit, és azt a Taurean Prince-t raktam a tizedik helyre, aki az alapszakasz során lassan verekedte be magát a rotációba (59 meccs, 16.6 perc, 5.7 pont, 2.7 lepattanó, 40% mezőnyből, 32.4% tripla), a rájátszásban azonban vérprofi veteránként teljesített, nem rajta ment el a Wizards elleni párharc. A hat derbiből ötön 10+ pontot termelt kiváló mezőnyözéssel (55.8%), és bár a triplák nem sültek neki (4/14, 28.6%), a pattanózásból is kivette a részét (5.3). Klasszikus 3-and-D játékos lehet belőle, és bár adja magát a DeMarre Carroll-lal való összehasonlítás, Prince leütésből sem teljesen veszélytelen, illetve 0%-nál több esélye van (jelenleg 1.3%-ra tartják a vegasi fogadóirodák) megfogni LeBron Jamest, igaz, ezt már csak jövőre láthatjuk.

9. Jaylen Brown - Boston Celtics

Mint azt már korábban taglaltam, magas pickként playoff-csapatba kerülni általában nem hálás feladat egy újoncnak, ez pedig igaz volt Brownra is - bár négyes poszton nem nevezném masszívnak a Keltákat, az 1/3-as szerintem echte kiscsatár, ott pedig Jae Crowder személyében komoly konkurenciája van. Számai nagyjából megegyeznek Prince mutatóival (6.6 pont, 2.8 patti, 45.4% mezőny, 34.1% trojka), és bár Brown 78 meccsen játszott az atlantai 59-ével szemben, a rájátszásra teljesen lejegelte Stevens edző, összesen játszott 30 percet a Bulls elleni sorozatban. Ennek ellenére bőven van fantázia a fiatal játékosban, kérdés, második szezonjában mennyi játékidőt kap, hogy fejlődhessen, és ne egy következő Jeff Green legyen belőle.

8. Tyler Ulis - Phoenix Suns

A Suns kisembere csak azt követően kezdte el bontogatni szárnyait, miután a csapat tank üzemmódba kapcsolt, ezért nem tudtam feljebb helyezni a listán - akadtak szép meccsei, bár a képet árnyalja, hogy tét nélküli összecsapásokról beszélünk. Azért az idény utolsó 15 derbijén bemutatott 6 darab 10+ gólpasszos performansz megsüvegelendő - a másik szupertörpnek, Isaiah Thomasnak összesen nincs ennyi az idény során, pedig “némileg” többet játszott. A pontszerzés sem áll távol Ulis-tól, ebben is hasonlít bostoni “sorstársára”: március eleje óta, mióta stabil 20+ perces játékos lett, 21 meccsen 15 pontos átlagot tud felmutatni, igaz, ezen a 21 mérkőzésen kerek 300 rádobása volt (130 találat, 43.3%), nem neveznénk tehát “gun shy”-nak. Legjobb teljesítményét a Rockets ellen hozta, 15/22-es mezőnyözéssel termelt 34 pontot - ilyen, amikor Tyler dobása Ülis (bocs).

7. Jamal Murray - Denver Nuggets

Számomra kellemes meglepetés volt a Denver idei játéka, és nem csak a hamar sztárrá érő Nikola Jokic miatt, hanem a role player-ek teljesítménye okán is - viszonylag jól illeszkedtek a puzzle-darabkák, főleg Jusuf Nurkic távozása és Emmanuel Mudiay jegelése után. Murray-nek ebben a kirakósban a padscorer szerepe jutott, és többé-kevésbé el is látta ezt a feladatot (21.5 perc alatt 9.9 pont, 40.4% mezőny, 33.4% tripla), még ha nem is túl hatékonyan. Nemrég kiderült, hogy egész újoncévét sérülten játszotta végig, ezt tudva azért tiszteletet parancsoló, hogy csapata mind a 82 alapszakaszmeccsén pályára lépett (rajta kívül ezt csak Buddy Hield mondhatja el magáról), és ezen találkozók csaknem felén, 37 összecsapáson el is jutott legalább 10 pontig. A kezdő SG pozihoz Gary Harrist kellene kipöccintenie, ez még 1-2 évig biztosan nem történik meg, de hatodik emberként simán lehet számolni vele.

6. Yogi Ferrell - Dallas Mavericks

Murray-hez hasonló scorer szerepkörben láthattuk Ferrellt Dallasban, bár Yogi legtöbbször kezdett. Számaik hasonlóak (10 pont, 40.6% mezőny, 38.6% tripla), ami miatt a Mavs hátvédje került előrébb, az a draftpozíciójuk (Murray 7. választott volt, Ferrellt nem draftolták), valamint a csapatban betöltött szerep - bár Ferrell a Netsnél kezdte az idényt, ott csak 15 percre számoltak vele meccsenként, míg a Mavsnél ez 29 percre hízott - egyértelműen nagyobb teher hárult rá, mint denveri kollégájára. Deron Williams távozása után lett övé a karmesteri pálca, és Seth Curry-vel párban mutattak szép dolgokat - két relatíve ismeretlen játékosból hozott ki elég sokat Carlisle edző, ahogy azt már megszokhattuk tőle.

5. Marquese Chriss - Phoenix Suns

Bár ő volt a két Suns-draftee erőcsatár közül a későbbi választott (1/8), mégis sokkal produktívabb idényt futott, mint a négy hellyel előbb húzott Dragan Bender - a horvát persze le is sérült idejekorán, ez sem segített ügyén. Ahogy az lenni szokott, lassú szülés volt Chriss esete is, az első hónapokban elvétve kapott 20 perc fölötti időt a bizonyításra. Amikortól azonban világossá vált, hogy a Suns idén sem fog nagyot alkotni, előtérbe került a fiatalok fejlesztése, ennek eredménye, hogy Ulis mellett a fiatal magasember is befért listánkra. 9.2 pontos átlaggal zárta a szezont (hatszor a 20-as határt is elérte), pattanóban viszont egyáltalán nem erős egyelőre (4.2) - igaz, még ezzel is ötödik lett az újoncok pattiversenyében. Korábban többször is utaltam a Stoudemire-párhuzamra, ez egyelőre jó összehasonlításnak tűnik - az alapok ott vannak, hogy egy raw scorer legyen a srác, jó rugókkal, de gyér lepattanózással, védekezéssel. Lesz munka vele bőven, de a potenciál tagadhatatlan.

4. Willy Hernangomez - New York Knicks

A spanyol testvérpár magasabbik tagja egész pofás idényt futott, pedig a Knicks idén sem szűnt meg Knicksnek lenni (Oakley-ügy, Rose igazolatlan távozása, Jackson-Melo dráma tollba mondott cikkel, Noah rossz szerződése, vereségek). Az újoncoknál szokásos lassú kezdés után január közepén egy 17 pont, 11 pattis meccsen villant, ezt pedig további 11 dupla-dupla követte az idény során. Igazán az All-Star gálát követően fedezte fel őt Hornacek edző, innentől már 20+ perces játékos lett, ennek eredményeképp pattanók terén csak Embiid előzi (7.8 vs. 7.0) az elsőévesek közül, de 8.2-es pontátlaga (53% mezőnyből) sem számít rossznak az évfolyamban (10. hely). Rajta és Porzingisen kívül nem sok értéke van a Knicksnek, akikkel hosszú távra számolhatnak, remélhetőleg jövőre teljesebb képet kaphatunk arról, hogy az NBA-ben hogyan muzsikál együtt ez a páros (Sevillában már megtörtént korábban). 

3. Buddy Hield - Sacramento Kings

Az egyetlen komolyabb újonc, aki csere “áldozata” lett, bár az idézőjel talán nem is annyira szükséges, tekintve, hogy a Ranadive - Divac páros karmai közé került a jó Buddy - az indiai tulaj gyorsan le is vett a fiatal játékos válláról minden felelősséget, mivel csak Stephen Curry-hez hasonlította. Bár sokan (köztük én is) azt várták, hogy a Kingsben igazi téglagyárosként hajigál majd Hield, kellemes csalódás volt a játéka - a Pelicansben mutatott 39.2%-os mezőnymutatóját, valamint 36.9%-os triplázását két kategóriával fentebb tornázta, 48, illetve 42.8%-ra, miközben pontátlaga 8.6-ról 15.1-re emelkedett. Persze komolyabb szerep is hárult rá a Cousins után vezér nélkül maradt Kingsben, ezt mutatja 20 percről 29 percre növekvő játékideje is - ha vezér nem is lett, az egyik legstabilabb pont a csapatban mindenképp. 23 éves elmúlt már, de azért az nyilván nem állja meg a helyét, hogy nincs upside-ja - a mostani NBA-ben bőven elfér akkor is, ha egy fikarcnyit nem lép előre skillben, hála triplázásának. De reméljük, előre lép, ő azon kevés okok egyike, aki miatt talán egyszer újra nézhető lesz a Kings.

2. Dario Saric - Philadelphia 76ers

Nem beszéltünk össze Tóth úrral a cikkek megírásakor, de a lista tetején ugyanaz a véleményem, mint neki - mivel Saric a második helyre jó, és Brogdon még nem volt, ebből sejthető, hogy Embiid-et sajnos ki kellett hagynom. Az NBA-ben a munka része az is, hogy pályára lépjünk a meccsek zömén, ne csak néhányon, így sajnos versenyen kívül tudom csak elhelyezni az év messze legjobb újoncát. Saric így ezüstérmes lett, az egykor Szolnokon embertelen meccsnyerő saroktriplát hintő horvát jó szezont ment (12.8 pont, 6.3 pattanó) a stabilnak nem nevezhető Philly-ben - volt ugye a centerek közti hercehurca, majd a szezon elején a nyakára hozott Ilyasova lopta a perceit, de őt végül továbbpostázták, illetve irányítóban sem voltak stabilak, hol Rodriguez, hol McConnell vezényelt, de említhetnénk Robert Covingtont is, akit a saját szurkolói huhogtak, annyira nem ment neki a dobás a szezon egy szakaszában - nem volt egyszerű a helyzet, na. Ennek ellenére látszik a fény az alagút végén a Sixersnél, hiszen Embiid amikor játszott, franchise center módjára tette azt, Covington a végére összeszedte magát, Richaun Holmes simán jó lesz cserecenternek, Saric pedig jó lehet négyesbe. Ha Okaforért sikerülne valami értéket találniuk, az príma lenne, meg egy vajkezű SG is elférne a keretben, de ez már egy másik (valószínűleg a jövő évi újoncértékelő) cikk témája lesz. Saric-nál maradva a 10 dupla-dupla, a 14 20+ pontos meccs, illetve a versenyszellem az, ami miatt optimisták lehetünk.

1. Malcolm Brogdon - Milwaukee Bucks

Amennyiben President Brogdon nyeri a díjat, az több okból is érdekes lesz: egyrészt egyszer sem volt a Hónap Újonca, másrészt ilyen alacsony pontátlaggal (10.2) soha senki nem vitte haza a trófeát, annak 1952-es bevezetése óta. Az már csak hab a tortára ugye, hogy egy második körös draftoltról beszélünk, aki semmi flashy-t nem csinál, leginkább a védekezésével tűnik ki. Nálam ezzel is simán ő a befutó, ha a korát (24 múlt) nem is, de a tapasztalati szintjét meghazudtoló, érett játékost ismerhettünk meg személyében.

Nincs tehát Joel Embiid, nincs Brandon Ingram, és nincs Kris Dunn sem, a top 10-ből csak négy játékos képviselteti magát listánkon, de az egész első körből is csak öten. Underwhelming, ahogy mondani szokás odaát - jövőre produktívabb újoncokat kívánok!