Örök középszerűség Wisconsinban?

A csapatok nyarát bemutató sorozatunkban tegnap az egyik olyan keleti együttes került terítékre, amelynek nyári mozgásait nehezen lehetett érteni (Atlanta Hawks), most pedig a másik olyan gárdát elemezzük kicsit, akik se hátra nem tettek egy lépést, hogy később nagyobbat tudjanak előre ugrani, se nem fejlesztették csapatukat úgy, hogy bármilyen komolyabb célra megfeleljenek. Következzen a Milwaukee Bucks!

A Bucksnál nyáron edzőváltás történt. A Scott Skilest év közben leváltó ideiglenes tréner, Jim Boylan nem maradt vezetőedző, helyére az Atlanta Hawkstól Larry Drew érkezett.

Szinte a teljes játékoskeret lecserélődött.

Monta Ellis és Beno Udrih ingyen, JJ Redick pedig szinte ingyen távozott - előbbi kettő szabadügynökként (Mavericks, Knicks), utóbbi egy snt cserében. Irányítóposzton is váltani akartak, hiszen megkínálták Drew korábbi játékosát, Jeff Teague-t, de a Hawks tartotta a korlátozott szabadügynöknek kínált ajánlatot. Brandon Jenningsnek így sem volt maradása, többek között Brandon Knightért cserébe a Detroit Pistonshoz küldték.

Hármas posztról Mike Dunleavy a Chicago Bullshoz igazolt, míg némi meglepetésre Luc Richard Mbah a Moutét a Sacramento Kingshez cserélték két későbbi második körösért. Helyükre Caron Butler érkezett nagyjából a semmiért cserébe a Sunstól. A palánk alatt az egyébként sem játszó Drew Goodent amnesztiával küldték el július közepén, az év közben érkező Samuel Dalembert Ellishez hasonlóan Dallasba írt alá, a nagyon kevés lehetőséget kapó Joel Pryzbilla pedig jelenleg is szabadügynök.

Knight és Butler mellett új fiú a perimétersorban a Knighttal egy csomagban érkező másodéves kettes, Khris Middleton, a Dallasból hozott OJ Mayo - aki így gyakorlatilag helyet cserélt Ellisszel -, a San Antonio Spurstől igazolt triplaspecialista, Gary Neal, a szintén a külső dobásából élő egyik visszatérő, Carlos Delfino, illetve a csapat másik régi-új kosarasa, az snt-csere keretein belül Minnesotából megszerzett játékmester, Luke Ridnour is.

Hármas poszton használják majd elvileg az univerzális görög szupertehetséget, Giannis Antetokounmpót is, akit idén draftolt a gárda, ahogyan az irányító Nate Wolterst is. A magasemberrotációt a Hawkstól igazolt Zaza Pachuliával, illetve az Európából, szinte a teljes homályból áthozott Miroszlav Raduljicával erősítették meg, bár utóbbi szinte biztosan nem kap lehetőséget, csak és kizárólag komoly sérüléshullám esetén.

A felsorolásból jól látszik: igen, nem tévedés, egyetlen olyan játékos sincs egyes, kettes és hármas poszton, aki tavaly is ebben a gárdában játszott volna. Összeszokottságról itt tehát semmi értelme nincs beszélni, a palánk alatti négy emberen (Ersan Ilyasova, Larry Sanders, John Henson, Ekpe Udoh) kívül mindenki új, mégha ketten játszottak is már korábban a Bucksnál. Az egész csapatra, de főleg a periméteren játszókra jellemző, hogy vagy olyan játékosaik vannak, akik bebizonyították már, hogy komoly korlátokkal rendelkeznek - pár kérdőjeles kivételtől eltekintve mindenki role-player.

Knightnak nagyon össze kell szednie például magát, biztató kezdet után ugyanis tavaly minden idők egyik leginkább Benny Hillért kiáltó szezonját produkálta, gyakorlatilag semmi nem jött össze neki, és ez nemcsak heti, két heti egy vicces jelenetben csúcsosodott ki, hanem abban is, hogy stagnált, egy fikarcnyit nem sikerült fejlődnie a játék egyetlen elemében sem. Ridnour nála sokkal stabilabb, bizonyítottan kiegyensúlyozott egyes, de komoly problémái vannak, főleg védekezésben.

Mayónak ebben a három évben villantania kell abból valamit, amit beleláttak draftolásakor, különben végleg lemondhat róla mindenki az NBA-ben. Tavaly a Mavericksnél nagyon jó rajtot vett, hatékonyan dobott, a játék sok elemében hasznosan segítette csapatát, de ez leginkább arra az időszakra datálódott, amikor a Mavs gyenge volt. Amint visszatért Nowitzki, a Dallas pedig elindult felfelé, Mayo abszolút háttérbe szorult, az önbizalma is elment, a játéka pedig főleg a kiélezett meccsek végén volt pocsék, nagyon sokszor egy-egy eladott labdával el is bukta a Dallasnak a végjátékot.

Mögötte két játékos bevethető leginkább, Neal és az inkább kiscsatár, de adott esetben itt is játszatható Delfino. Mindketten kitűnő tripladobók, de nem nagyon értenek semmi máshoz. Neal eléggé alacsony kettes, az argentin pedig kicsit lassú már ehhez a poszthoz, úgyhogy lehetnek gondjai a Bucksnak, mikor Mayo nincs a pályán.

Kiscsatárban Delfino előtt valószínűleg kezdeni fog Butler. Lejáró szerződésű, így akár még meg is próbálhatják felsrófolni az árát, majd a cserehatáridő lejárta előtt, februárban elboltolni, de mivel Drew-ék valószínűleg a PO-ot célozzák meg alapvetően, így a játéktudása miatt is a kezdőben a helye - már amennyiben egészséges, ez pedig elég régen történt már meg vele. Antetokounmpo a legfényesebb gyémántja a csapatnak, így neki lehetőséget kellene biztosítani - kérdés, hogy Delfino elé rakják-e a rotációban. Az argentin jobb lába még a Thunder elleni PO-párharc ötödik meccsén tört el, és mivel október elején állapotában visszaesés mutatkozott, így egy ideig biztosan nem lesz bevethető, addig ez a probléma megoldva.

Négyes és ötös poszton van a legkevesebb változás - szinte biztos, hogy Ilyasova és a frissen hosszabbított Larry Sanders kezd majd egymás mellett. Mögöttük Henson lassan a harmadik számú magasember szerepkörébe ér - az egészen kiválóan pattanózó fiatal kosaras Sandersszel párban igazi légvédelmet húzhat a Bucks festéke köré. Udoh-nak is valószínűleg meglesznek a lehetőségei, de Pachulia lesz minden bizonnyal a második számú center Sanders mögött. Raduljica leigazolása az off-szezon talán legérthetetlenebb húzása liga szinten is, főleg az előtte lévő nevek minőségét nézve.

A kérdés ugyanaz, ami a Hawksnál volt tegnap: mit szeretnének ezzel a kerettel?

Nem olyan félelmetesen gyenge ez a névsor, mint amennyire a nyár alapján számítani lehetett, de az a csapat, amelyiknek Knight a kezdő irányítója, az még keleten is neccesen kerülhet be a rájátszásba, a többi poszttól függetlenül - Ridnour pedig inkább padról hasznos már csak. Butler egészségi állapota kulcskérdés lesz, mivel rajta kívül legit kezdő kiscsatár nincs a keretben.

Az is probléma, hogy nincs vezérük. Mayo tavaly csak annyit bizonyított, hogy egy gyenge keret élére tud állni, viszont ha már fellépnek mellé, játékának hatékonysága nagyban csökken, a végjátékokat pedig egészen biztosan nem lehet (még) rábízni az alapján, amit láttunk tőle. Butlerről ódákat zengett Drew, de ő fénykorában sem volt első számú ember, itt is inkább második-harmadik opcióként lehetne hasznos.

A Mayo-Butler-Ilyasova-Sanders négyes a kezdőben, illetve a padról Ridnour, Neal és Delfino, Henson, Pachulia, valamint Udoh egészen jó névsort alkotnak, keleten ennél a padnál valószínűleg nincs vagy alig van 8 jobb. Az viszont szinte kizárt, hogy ilyen állománnyal a szoksásos első körös búcsún túl valami nagyobb eredményt elérhessenek, ahhoz ebben a keretben nincs elég tehetség. Marad tehát újra a középszerűség - az, amibe a Bucks drukkerei (legalábbis az amerikaiak) már nagyon-nagyon kezdenek belefáradni.

Az sem segít a helyzeten, hogy ez megint nem elég gyenge állomány ahhoz, hogy tankolni lehessen vele. A felsorolt 10-11 fős rotációnak köze nincs a liga alján elhelyezkedő csapatokéhoz, úgyhogy se előre, se hátra nem történt meg a lépés, egy helyben toporog továbbra is a Milwaukee.

A jövő építését ott is elbaltázta a GM, John Hammond, hogy teljesen irreális szerződéseket osztott ki olyan kiegészítőknek, akikhez hasonló játékosokat bármelyik évben találni veterán minimumért is. Pachulia (5), Delfino (3.25), Neal (3.25) és Raduljica (1.5) összesen 13 millió dollárt visznek el szezononként a következő két évben úgy, hogy a két magasemberre semmi szüksége nem volt a Milwaukee-nak, a két egy dimenziós kinti tüzér pedig komoly hibákkal van felvértezve. Ez egyrészt anyagiakban is csökkenti a csapat jövő nyári lehetőségeit, másrészt a komolyabb játékosok sem igazolnak oda, ahol van egy 13 milliós holtteher, ez a jelenlegi pénzügyi szabályok mellett egyenlő az öngyilkossággal.

Hammond nyíltan azt a filozófiát vallja, hogy úgy is lehet újjáépíteni, hogy minél jobbat akar alkotni rövidtávon is, nem csak hosszútávon, és nem kell feltétlenül megjárni a liga alját ahhoz, hogy valaki komoly csapatot építsen. Hiába mutatta meg azonban azt a Houston Rockets, hogy ennek is lehet létjogosultsága, a két együttes alapvetően más beállítottságú vezető kezében van.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy Daryl Morey gyakorlatilag megállás nélkül cserélt az utóbbi években, és olyan cserealapokat sikerült összeszednie, amelyek által minőségben és mennyiségben is ki tudta elégíteni a Thunder kívánalmait, amikor James Harden piacra került (tele voltak tehetséges fiatalokkal és draftjogokkal). Hammond borzasztóan konzervatív ehhez, ennek megfelelően a Bucks sem draftpickekben, sem tehetségekben nem dúskál jelenleg.

Márpedig ezek nélkül marad az egy helyben toporgás és a csodavárás, hogy Antetokounmpóból az a játékos lesz, akiben most reménykednek, hogy Sanders képes lesz támadóoldalon is fejlődni, és hogy Hensonnal együtt hárman olyan alapot tudnak nyújtani, amely mellé a későbbiekben, mindhármuk fejlődése esetén sikerül majd valaki nagyhalat igazolni.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus