Philadelphia 76 L's

Amikor két évvel ezelőtt, 2012 tavaszán a Philadelphia 76ers Derrick Rose sérülését kihasználva 4-2-vel búcsúztatta a keleti playoff első körében a Chicago Bullst, majd 7 meccses maratonra késztette az akkor még élcsapatnak számító Bostont, nem sokan gondolhattuk, hogy a hattyúdalát látjuk annak a fiatal gárdának. 

 

A Jrue Holiday, Evan Turner, Andre Iguodala, Thaddeus Young négyesfogat mellett olyan használható NBA-veteránok voltak a keretben, mint Elton Brand vagy Lou Williams, és bár senki nem várt a társaságtól nagydöntőt, volt bennük potenciál.

2014-re az említett játékosok (Young kivételével, de ne legyenek kétségeink, ő sem része a hosszú távú tervnek) mind ki lettek postázva, jobbára draftcetlikért vagy lejáró szerződésű használt cuccokért (Danny Granger). 

A keret lebutítása miatt mára eljutottunk odáig, hogy a “tankolás” kifejezésről egyből a Sixers ugrik be, ha nagyjából figyelemmel kísérjük a liga fejleményeit. Sam Hinkie GM szerint ahhoz, hogy jók legyenek, először rossznak kell lenniük, elvégre is a Kevin Durantet 2007-ben draftoló Sonics is végigbukdácsolt pár szezont, mire megütötték a főnyereményt. 

Bár Durant, Westbrook, Harden és Ibaka előtt bizony azért becsúszak Mouhamed Sene-k és Robert Swiftek is, de már hosszú évek óta a stabil élcsapatok közt emlegetjük a másik Sam, Presti által vezetett Zombie Sonics Thundert, sikereik alapja pedig a sikeres draft volt.

A draft, amely immáron két éve a legizgalmasabb nap a Testvéri Szeretet Városának kosárrajongói számára, mivel jó mérkőzéseket nemigen láthatnak mostanság, már ha egyáltalán kimennek. Idén kifejezetten családbarát volt a 76ers arénája, a gyerekek fülére nem kellett Dr. Dre-féle fülhallgatót tenni, és (Közép-)Európában félidőben már kinyitották volna az üresen tátongó bérletes szektorokat, hogy legalább a tévében az látszódjon, hogy vannak drukkerek. A D-Ligában viszont ebből a szempontból is ott lennének a legjobbak közt, az is valami...

Tavaly tehát Jrue Holiday elpasszolásával visszavonhatatlanul kezdetét vette a Tank hadművelet:  az irányítóért cserébe a remek adottságokkal rendelkező, de képzettségét tekintve erősen “prospect” Nerlens Noel érkezett, aki ráadásul sérülése miatt ki is ülte újoncévét, nehogy esetleges energikus megmozdulásaival többletgyőzelmekhez segítse a Hetvenhatosokat (és ugyanígy tesz a mostani magas pick, Joel Embiid is). Saját cetlijükkel Michael Carter-Williams érkezett Holiday megüresedő helyére.

Noel és a saját választás tehát kipipálva, jöhetnek az igazi nagyhalak: James Anderson, Tim Ohlbrecht, Solomon Alabi, Gani Lawal, Elliot Williams és Lorenzo Brown mind-mind olyan igazolások, akiket ha a Heat húz be, LeBron a mai napig ott játszana... 

A viccet félretéve, természetesen a cél a minél kevesebb győzelem, és az ezzel járó magasabb draftpick.

Erre fel a szezon első meccsén MCW gyógyszerét elfelejtette beadni a csapatorvos, legyőzték a címvédő Miamit. Majd jött még két győzelem. Mielőtt a Bulls 72-10-es rekordja felderengett volna, gyorsan lehűtötték a kedélyeket, a következő 23 meccsükből 19-et buktak. Rövidesen egy négyes győzelmi széria jött (nem is akárhol, nyugaton!), majd kezdetét vette a Vereségszéria.

26 vesztes derbi után a Pistons úgy döntött, megadja az alamizsnagyőzelmet Brett Brown fiainak, akik így egy huszáros 16-57-tel álltak (és még így is 2 meccs “hátrányuk” volt az ekkoriban 14-59-cel brillírozó Milwaukee ellenében!), finisébe érkezett tehát a Hadművelet. 

Végül a Bucks nem nyert még 16-ot sem, a Philly viszont “szégyenszemre” két W-vel zárta az alapszakaszt (ahogy kezdték, úgy is fejezték be, vagyis gyakorlatilag dominálták a Heatet!), 19-63-ra kozmetikázva mérleget.

 


Centerben Spencer Hawes próbálkozott zömében, ő egy normális csapatban akár cserének is elmehetne, vagyis itt abszolút kulcsember volt - egészen a trade deadline-ig, amikor is feltették az első clevelandi gépre. Aki utána maradt (Henry Sims, Daniel Orton, Dewayne Dedmon), mind D-Liga szint.

Négyesben az őskövület Thad Young gyárthatta statjait (18 pont, 6 pattanó, 2 labdaszerzés) egy jobb csapatba történő csere reményében - imái mindmáig nem találtak meghallgatásra. Cseréje Lavoy Allen volt, aki tud kettőt pattintani a labdával, így kiadták az útját Indianába. Young mögött csupa D-Ligás anyag maradt tartalékba (Brandon Davies, Jarvis Varnado).

Kiscsatárban Evan Turner Younghoz hasonló stat paddinget folytatott (17 pont, 6 lepattanó), így felrakták Allen indianapolisi gépére, hogy aztán az öltözőben összeverekedjen Lance Stephensonnal, ezzel is bomlasztva a későbbi, bajnokesélyes Sixersre veszélyesnek tűnő Pacerst. A taktikai húzás bejött, Stephenson már a Bobc Hornets játékosa. 

Turner távozásával nem igazán maradt húzónév hármas poszton, leginkább csak D-Liga szintű spílerek (Hollis Thompson, James Nunnally).

Kettes poszton különleges helyzetben volt a gárda, hiszen már a kezdőben legtöbbször helyet kapó James Anderson éppenhogy csak átlépi a liga alsó küszöbét játéktudást nézve. Ha cserélni kellett, jóformán csak D-Liga materialhoz nyúlhatott Brown edző (Tony Wroten, valamint a már említett E. Williams és L. Brown). 

Játékmesterüket tekintve egyelőre úgy fest, nem lőttek mellé, Carter-Williams ugyanis igazolta, hogy nem csak a kezdők szerencséje volt a Heat elleni nyitómeccs, az Év Újonca díjat is besöpörte (16.2 pont, 6.3 gólpassz, 6.2 lepattanó). 

Hogy mindez a vakok közt a félszemű effektus volt-e, vagy tényleg franchise playert talált-e Hinkie, majd az idő megválaszolja - már ha el nem cserélik MCW-t valami pickre, mert akadtak olyan híresztelések, ami szerint nem mozdíthatatlan. Csereirányítóban szinte bizonyosan nem leltek aranyra, hiszen mind Darius Morris, mind Casper Ware - nem találják ki - D-Liga szintű spíler.

Szép év lesz az idei (is). 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus