Playoff 2012: A Döntő

A csonkaszezon végéhez érkeztünk, ugyanis szerdán hajnalban indul a 2011/2012-es szezon döntője - előzetesünkben a két fél, az Oklahoma City Thunder és a Miami csatáját vizsgáljuk meg kicsit részletesebben. A párharc mottója: Big3 vagy Big3 - avagy melyik együttes nagy hármasa lesz képes felülkerekedni a másikon? Ami nem lesz döntő tényező, de érdekes szemszög, hogy vajon a tudatos csapatépítés vagy az egy nyár alatt összepakolt keret lesz-e előbb eredményes?

Oklahoma City Thunder (2.) - Miami Heat (2.) (Első mérkőzés: 2012.06.13. 03:00)

Előzmények: Az Oklahomán látszik az évek óta tartó, folyamatos munka. Minden szezonban egy "kicsit" jobbak, tanulnak az előző években elkövetett hibákból és nem volt ez másként idén sem. Az első körben a Dallast nem egyszer szoros végjátékban verték, olyanokban, amelyeket korábban rendre elbuktak. A Lakers elleni második körben Russell Westbrook lépett szintet és sok eladott labda helyett kiválóan irányította társait és akkor lépett elő, amikor kellett. A Spurs elleni főcsoport-döntőben 2-0-áig problémás volt a helyzet, hiszen nem játszott rosszul a Thunder, mégsem tudták megverni a lendületben lévő Spurst. Utána azonban taktikát változtatott Scott Brooks és ezzel megfordította a párharc képét, már a Spurs rohant az Oklahoma után és még a jó meccseiken sem tudták behúzni a győzelmet, egy 20 meccses győzelmi sorozatot felmutató csapat ellen négyszer egymás után győzni pedig... nos, ez nem szorul bővebb magyarázatra. Ha azt mondjuk, hogy ez a rájátszás igen meggyőző a Thundert nézve még a külső szemlélő szemszemszögéből is, akkor igen finoman fogalmazunk. Nem mindig játszanak tökéletes kosárlabdát, de tudnak váltani és a kiélezett szituációkat kiválóan oldották meg eddig.

A Miami már sokkal kevésbé lenyűgöző, de ami szempontjukból a lényeg: ők is elérkeztek az utolsó lépcsőfokhoz, teljesen mindegy, milyen játékkal. Az első körben problémájuk nem volt még a Knicks ellen és a második körben is csak kicsit rezgett a léc, amikor a Pacers 2-1-es vezetéssel indult neki a negyedik találkozónak Indianában, utána nem volt pardon. Az előző körben már ott volt a kés a nyakukon, hiszen a Celtics 3-2-re ment ellenük és Bostonban ki is harcolhatták volna a továbbjutást Garnették, ám jött LeBron James és a God-mode, majd a hetedik meccs, amelyet már egyértelműen jobban bírtak a formába lendülő Bosh-sal. LeBron egyébként is megér egy misét, hiszen pályafutása legcsendesebb és egyben legletisztultabb játékát mutatja, nem mellesleg a legjobbat is. Teret enged az egyébként nagyon frusztráltnak tűnő és gyengébb formában játszó Dwyane Wade-nek is, de amikor már nincs kire várni, akkor megállíthatatlanul kezd el játszani (ez történt Indianában a negyedik meccsen és Bostonban a hatodikon). Mindenesetre van hova javulniuk, mert nagy valószínűséggel ő egyedül nagyon nem lesz elég Duranték ellen, kell a másik két sztár jó vagy még annál is jobb teljesítménye.

Alapszakasz: Kétszer játszottak egymás ellen és mindkétszer a hazai csapat diadalmaskodott. Március 25-én Oklahomában nyert a Thunder 103-87-re egy egészen sima találkozón.Visszavágásként alig másfél héttel később a Heat az American Airlines Arenában tudott ellenfele fölé kerekedni 98-93 arányban egy sokkal-sokkal szorosabb meccsen. Érdekesség, hogy az Oklahomában rendezett összecsapáson a kiegészítőszemélyzet is kifejezetten ponterős volt, jól segítették Durant, Westbrook és Harden munkáját, míg Miamiben teljesen eltűntek, csak az előbb említett három játékos nyújtott értékelhetőt támadásban. A második meccs eléggé PO hangulatúra sikeredett: előbb Kendrick Perkins ütötte le Wade-t egy büntetővonalnál eladott dobócselt követően, majd Westbrook rántotta le nagyon csúnyán Jamest egy zsákolási kísérletnél, később pedig Durant is odaütött egyet LeBron fejére, olyan nagy baráti feelingre nem igazán lehet számítani majd.


Irányítók: Russell Westbrook vs. Mario Chalmers. Nagy valószínűséggel ez a páros csak akkor fog találkozni, amikor a Miami támad, hiszen Chalmers szinte esélytelen Westbrook fogására, de még csak a lassítására is. Sok múlik RW-n, mert az ő jó/nem annyira rossz dobáskiválasztása az egyik feltétele annak, hogy a Thunder legyen a párharc esélyese és be is tudják húzni a bajnoki címet. A Lakers ellen a temérdek eladott labdáját tudta igencsak leszorítani, míg a Spurs ellen képes volt kiadni a kezéből a labdát a megfelelő időben, így sikerült az Oklahomának többször is felülmúlnia még csapatjátékban is az ebben sokkal jobbnak tartott San Antoniót. Chalmers alapvetően Sefoloshán fog "pihenni", de Wade állapotától függően több-kevesebb alkalommal kénytelen lesz felvenni a párharcot Westbrookkal is. Így látatlanban ez túl soknak tűnik neki, de nem annyira rossz védő ő, hogy már emiatt temetni kelljen a Miamit. Támadásban nagyon kellenének a triplái, mert a kiegészítő személyzet is kénytelen lesz valamit produkálni a floridaiaktól és erre a jelenlegi formák alapján leginkább tőle lehet számítani (Haslem mellett).

Dobóhátvédek: Thabo Sefolosha vs. Dwyane Wade. Ők sem sokat fogják egymást látni valószínűleg, csak ha Wade-nek a pályán ad pihenőt Erik Spoelstra vagy ha LeBron nem lesz a parketten. Sefolosha ugyanis minden bizonnyal James őrzője lesz termete és gyorsasága miatt, míg Wade-nek Westbrook őrzése lehet az első számú feladata. Egyénileg nagyon sokat kell javulnia a Heat ikonjának, neki nagyon nem megy (egy Pacers elleni találkozót leszámítva) és veszekedéseivel, frusztrált viselkedésével inkább hívta fel magára az idei PO-ban a figyelmet, mint a jó játékkal. Márpedig az Oklahoma ellen James (és esetleg Bosh) nagyon-nagyon kevés lesz, Wade-nek elő kellene venni azt a formát, amit megszoktunk tőle a döntőkben. A túloldalon a svájci védőspecialistán szinte semmilyen nyomás nincs. Valószínűleg edzője és ő is tudja, hogy LeBront maximum limitálni lehet, megfogni nem, támadóoldalon pedig minden pont ajándék tőle. Amennyiben neki megy a sarokból a tripla, akkor szinte lehetetlenség, hogy adott meccset elveszítse csapata. Nagyon sokan a liga legjobb periméter védőjének tartják, most bizonyíthat a legfontosabb pillanatban, a legjobb játékos ellen.

Kiscsatárok: Kevin Durant vs. Shane Battier. Kezdhet a Miami James-Bosh-Turiaf/Anthony frontcourttal is, valószínűleg Battiernek akkor is nagy szerepe lesz ezen a poszton (vagyis inkább Durant ellen). Őt nagyjából az ilyen sorozatokért hozták, hogy ne Jamesnek kelljen az ellenfél legjobb pontszerzőjét fogni, de mégis eléggé meg legyen azért gyötörve. Hogy megfogni nem tudja, az itt is szinte biztos, ahogyan Westbrooknál is szinte esélytelen, hogy bárki felvegye vele lábon a versenyt, de Battier a PO második felében nagyon jó védőmunkát mutatott be, megkeseríthető Durant életét. Hogy elöl mit tud kezdeni, az nagy talány, 1-2-szer elsül a keze, de van, amikor az óceánba sem tud betalálni, pedig az ő tripláira is nagy szüksége lenne a Heatnek, számolni ezzel azonban nem számolhatnak, ahhoz kiegyensúlyozatlanul is dobott az ex-houstoni, másrészt meg inkább azt kell mondani, hogy nagyon gyengén. Durantnek nem lesz leányálom ez a sorozat, hiszen amikor Battiert leveszik róla, akkor valószínűleg megkapja LeBront a meccsek végén, úgyhogy a döntőben igazi kihívással néz majd farkasszemet. Érzésem szerint nem itt nyeri meg a párharcot a Thunder, bár Durant clutch-dobásai ezt ellensúlyozhatják majd a végjátékokban, de kifejezetten nehéz dolga lesz a pontkirálynak.

Erőcsatárok: Serge Ibaka vs. LeBron James. Az a két ember kerül szembe egymással majd, akik miatt egyetlen ziccert sem lehet nyugodtan feltenni ebben a ligában, ha ők is a pályán vannak. James a liga legjobb játékosa, így Ibaka is maximum szenvedhet vele, ha feltolják Jamest négyesbe (amennyiben eredeti posztján, az SF-en játszik majd, akkor nyilvánvalóan Sefolosha őrzi majd). Sokkal érdekesebb viszont, hogy King James tartja-e brutális formáját, amit mostanában hoz (és amely az egyébként nem gyenge alapformáját is messze felülmúlja) és győzelemre vezeti-e csapatát vagy az a tendencia folytatódik, hogy a döntőkben teljesen eltűnik. Mindenki emlékszik a tavalyi, Dallas elleni sorozatra, minden idők egyik legnagyobb leolvadásának lehettünk szemtanúi a negyedik negyedekben és az ilyen dolgok véletlenül nem történnek. Az is igaz viszont, hogy minden sorozat megszakad egyszer, ennyire összeszedettnek még nem tűnt LeBron és idén a fogadóirodák és a szakértők többsége szerint ők indulnak esélytelenebbként a döntőnek, ami jókora terhet levehet a válláról, jelen pillanatban ugyanis kevesebben várják el tőle, hogy bajnok legyen idén, mint akik azt mondják, hogy ha most kikapnak, az papírforma. A túloldalon Ibaka szerepe small-ball centerként lesz érdekes, amikor valószínűleg Chris Bosh-t fogja fogni, az egy rettenetesen érdekes párharc lehet az egyikük támadópotenciálja, míg a másikuk védekezésbeli harcossága miatt. Egyértelműen egyiket sem lehet előre kihozni győztesnek, Bosh ugyanis önmagát is meg tudja verni néha, de szépen kihúzhatja a palánk alól Ibakát, akkor pedig ott lehet a hely Jamesnek és Wade-nek a betörésekre.

Centerek: Kendrick Perkins vs. Chris Bosh. Ez a páros is fiktív, hiszen amit Battiernél kiemeltünk, az itt is igaz, kezdhet a Heat James-Bosh-Turiaf hármassal is SF-PF-C posztokon, illetve amint Harden a pályára kerül és a Thunder átmegy small-ballba, valószínűleg Ibaka marad centerben és Perkins ül le. Bosh legutóbb mutatott formája nagyon biztató volt a Heat-drukkerek szemszögéből, fontos lesz, hogy megbízhatóan értékesítse a középtávoliakat (ha a triplákat olyan hatékonysággal nem is, mint a Boston elleni hetedik meccsen), ezzel kihúzva az őt őrző magasembert a festékből, ezzel helyet csinálva a többieknek. Perkins ezzel szemben a palánk alatt sokkal jobban érzi magát és az Ibaka-Perkins páros nagy előnye lehet majd a pattanózás, amellyel szemben Bosh elég vékony tényező.

Kispadok: Sokkal kiegyensúlyozottabb ebből a szempontból a Thunder. Náluk ül egy (szuper)sztár is a padon, James Harden, aki nem csak egyszerűen egy hatékony pontszerző, de elég komoly szerkezeti váltásra is lehetőséget ad csapatának. Hardennek védekezésben is fontos feladata van, ő képes arra, hogy Sefolosha helyett is megfogja Wade-t, ezzel gyakorlatilag Westbrook mindig azon védekezhet, aki a legkevésbé veszélyes a Miamiból, sokkal több energiája marad így a támadásokra. Harden mellett is kiegyensúlyozottabb az Oklahoma padja, a feladatát mindenki tudja pontosan és nagyjából el is végzik minden meccsen, ez is kulcsa az ő sikereiknek. A Heatnél ez jóval érdekesebben alakul. Potenciálra nem rosszabbak, mint az Oklahoma cseréi, Miller és Haslem is a liga felsőkategóriás cseréiből kerülnének ki alapvetően, de utóbbinak is csak 1-2 jobb meccse volt, az is még a Pacers ellen, Miller pedig teljesen homály eddig a PO-ban. Jobb napokon kiszaladhat tőlük 1-1 jó teljesítmény, ami mondjuk ha idegenben történik, máris elég lehet a pályaelőny elvételére, de ugyanilyen jó esély van arra is, hogy nullát tudnak hozzátenni egy otthoni találkozó végkimeneteléhez. Nagyon nagyon össze kellene kapniuk magukat. Joel Anthony újra komolyabb szerepet kaphat a Perkins elleni birkózásban.


Edzők, konklúzió: Ebben az összevetésben is az Oklahoma áll jobban. Scott Brooks ugyan zseniális húzásokat nem csinált, ám a Spurs ellen belátta hibáit, változtatott, még ha ehhez nem is biztos, hogy kellett volna ennyi idő, és ez meg is hozta az eredményt, az egész párharc képe megváltozott, egy történelmi sorozatban lévő ellenfélnek parancsoltak állj-t egyik meccsről a másikra. Erik Spoelstránál már közel sem ennyire fényes a helyzet, gyakorlatilag LeBron Jamesnek elmormolhat egy-egy imát reggel, délben és este, hogy egyáltalán még versenyben vannak, neki meg még van állása. A védekezést megszervezte a tréner, de meccsek közben szinte semmilyen ráhatása nincs a játék képére és ez egy döntő előtt megint nem jó előjel. Brooksot az előző kör előtt csak egy nagyon vékony fokkal tartottam jobbnak mostani "ellenfelénél", de annyi biztos, hogy az előny ilyen szempontból nincs a Miaminél. Végeredményben Spoelstra kezében van a legnagyobb fegyver, hiszen nincsenek előre gyártott párosok, a small-ballal mindkét csapat képes egészen előnytelen matchupokat a másikra erőltetni és James ebben a Jolly Joker lehetne, viszont a Miami trénerénél kérdéses, hogy ki tudja-e ezt használni, valószínűleg a válasz az, hogy nem.

Tipp: 4-3 az Oklahoma City Thundernek. Bármi lehet, tényleg bármi. A 4-0-át akármelyik oldalra kizárnám, annyi nincs egyik csapat javára sem, a 4-1-et pedig azért, mert a lebonyolítási rendszer alapján nem valószínű, hogy a Miami kétszer nyerne Oklahomában/mindhármat behúzná Miamiben vagy éppen az Oklahoma kétszer tudna nyerni Floridában. 4-2 és 4-3 viszont bármelyik oldalra mehet. Az egyik oldalon a liga legjobb játékosa, akit úgy tűnik, hogy megint nem lehet megállítani, a másik oldalon meg az a modell, amit minden egyes franchise követni akar a következő években, évtizedekben és akik ugyan még alig-alig jártak döntőben, de a sikeréhségük pont emiatt hatalmas (nem kevésbé persze a túloldalé, ahol a csúcsra még soha fel nem érő korszakos egyéniségek pattogtatnak). Ha hetedik meccs lesz, a hazai pálya nagyon sokat számíthat, a Thunder csarnoka az egyik legjobb atmoszférájú a ligában és ha a hatodik meccsig el tudnak menni, akkor ugyanez segítheti őket. A hazai pálya előnye és Wade gyenge formája miatt nálam a Thunder a bajnok, de döntő ide vagy oda, James miatt ez messze nem lock tipp.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus