Playoff 2012: a második kör előzetese (3/4.)
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink harmadik részében az Oklahoma City Thunder és a Los Angeles Lakers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: Keménység kontra tehetség - avagy a stílusok összecsapása.
Oklahoma City Thunder (2.) - Los Angeles Lakers (3.) (Első mérkőzés: 2012.05.15. 03:30)
Előzmények: A Thunder parádézott. Scott Brooks fiai magától értetődő könnyedséggel küldték nyaralni a tavalyi bajnok, de idén számos problémával küzdő Dallas Maverickset sima 4-0-val (akik így szinte lemásolták a 2006-os bajnok Miami Heat 2007-es évét...). A Dallas nem találta meg az ellenszerét az OKC nagy hármasának, sőt a védőklasszis Serge Ibaka támadóoldalon is hozzá tudott tenni a játékhoz - ez így együtt eredményezte a sima végeredményt. A Thunder egyetlen problémája, hogy a palánk alatti védekezés másik alapja, Kendrick Perkins nehezen gyógyuló csípősérülést szedett össze, ami kérdésessé teszi első mérkőzésen való részvételét - ám figyelembe véve a liga sztárjait sújtó sérüléshullámot, még így is nagyon jól állnak.
A Lakers hullámzott. Bryanték 2-0-ra, majd 3-1-re is vezettek, ám a denveriek gyorsasága és atletikussága majdnem megfordította a párharcot. A legjobbkor tért vissza az Oklahoma-szurkolók "kedvence", Metta World Peace (továbbiakban: MWP), aki a hetedik meccsen megadta a szükséges keménységet, egyúttal a kinti dobásai is sültek közel 3 hetes eltiltása után. Los Angelesben úgy kalkulálnak, hogy MWP visszatérésével nem csak a kezdőötös játéka stabilizálódik, hanem visszatérhetnek ahhoz a nyolcfős rotációhoz, amely az idény második felében már jól működött - a rendszer létjogosultságának első jele volt a csereirányító Steve Blake príma játéka a 7. meccsen. A Lakers azon ritka élcsapatok egyike, ahol nincsenek, és nem is voltak az idényben igazán komoly sérülések - ez Andrew Bynum szerencsétlen előéletét tekintve például igazi csoda.
Alapszakasz: 2-1-re nyert a Thunder. Az első két meccset hozták Duranték, a harmadikat pedig közvetlenül a playoff előtt játszották. Utóbbi MWP James Hardenen elkövetett könyököse miatt emlékezetes - no meg amiatt, hogy a Lakers kétszeri hosszabbításban, de legyőzte az OKC-t, némi lelki muníciót szerezve ezzel.
Irányítók: Russell Westbrook vs. Ramon Sessions. Rögtön egy kulcspárosítás, hiszen Westbrook a Thunder támadásinak motorja - és a Dallas ellen fejlődést is mutatott. Ez egyelőre kimerült abban, hogy sokkal okosabban támadta a festéket, a korábbiaktól eltérően nem ment fejjel előre, hanem sok esetben 4-5 méteres tempókkal operált. Az viszont nem derült ki, hogy megfelelő védekezésre hogyan reagál, mert a Dallas képtelen volt huzamosabb ideig megállítani. Sessionsnek óriási munkája lesz, most végképp megmutathatja, hogy ő a megfelelő ember a gyors irányítók levédésére a Lakersben. Mindez a Nuggets ellen nem igazán jött össze, bár felépítésben, játékban Westbrook sokkal inkább fekszik neki, mint a Denver alacsony súlypontú tűzgolyója, Ty Lawson. Az említett áprilisi alapszakasz-meccsen Kobe Bryant is elég sokat fogta Westbrookot, ami láthatóan annyira nem ízlett a játékmesternek, aki hiába osztott ki 10 gólpasszt, 3/22-vel tüzelt mezőnyből. Ennek ellenére valószínűleg inkább Sessions-szel kezd rajta a Los Angeles.
Dobóhátvédek: Thabo Sefolosha/James Harden vs. Kobe Bryant. Sefolosha klasszikus, kőkemény védekező hátvéd, aki támadásban a kinti dobásokra specializálódott. Most sem várnak tőle többet, azt viszont képes teljesíteni. Kobe Bryant személyében nem lesz egyszerű dolga, mert a Lakers első embere képes az ellenfél stílusához alakítani a játékát - nála azonban nagy kérdés, hogy akarja-e. Ha igen, akkor a legjobb hatodik embernek választott James Hardent sűrűn fogjuk látni, mert támadóoldalon sokkal inkább képes fárasztani Bryantet vagy Sessionst. Bryantnek nagyon kell figyelnie a kinti dobásaira, mert a betömörülő védekezést csak így lehet majd kijjebb csalogatni - ezzel voltak gondjai idén.
Kiscsatárok: Kevin Durant - Metta World Peace. Újabb csemege, hiszen Durant nem csak a liga legjobb pontszerzője volt idén, de sokak szemében inkább ő volt idén az MVP, nem LeBron James. Bár védekezésben azért még van hová fejlődnie, ha megfelelően használják, jól érvényesül hosszú karjaival - támadásban pedig szinte teljes a repertoárja: tripla, tempó, ziccer, betörés, passzok. A liga jelenleg talán legsokoldalúbb támadójátékosának extra kíséret jár, és MWP pont ott a legerősebb, ahol Durant megfogható: a fizikális játékban és az 50-50%-os szituációkban. Ezekből a playoffban lesz bőven, és ha tippelni kellene, hogy kettejük közül melyik fárad el hamarabb, akkor inkább a Thunder sztárjára tesszük a voksunkat. Az idei playoff egyik leginkább várt párharca az övék, ahol mindkettejüknek tudásuk legjavát kell adniuk - ezzel mi, nézők csak jól járhatunk.
Erőcsatárok: Serge Ibaka vs. Pau Gasol. A Durant-MWP jellemzéshez hasonló lesz ez is: Pau Gasol az NBA egyik legsokoldalúbb erőcsatára, ám a keménységért "a szomszédba kell mennie" - sokszor találják meg, hogy nem elég kemény és határozott védekezésben, támadásban pedig hajlamos kedvét veszteni, és ilyenkor többet árt, mint használ. A túloldalon Ibaka épp az ellenkezője: támadójátéka még eléggé kiforratlan (ám láthatóan fejlődik!), viszont egyéni védekezésben ligaelit, blokkolásban pedig idén teljesen más dimenziót képviselt, mint a liga. Ibaka igazi erőgép, és Gasolnak minden tudására szükség lesz, ha partiban akar lenni ellenfelével - ugyanakkor Gasol passzolási kézsége aranyat érhet, hiszen ha Ibaka lesz kénytelen követni a periméterre, egyik erősségét, a blokkolást talán gyengíteni lehet. A párharcuk külön érdekessége, hogy a nyáron minden bizonnyal mindketten a spanyol válogatott olimpiai bajnoki címéért küzdenek majd Londonban. Nagyon változatos, de nagyon sportszerű csatát várunk kettejük között.
Centerek: Kendrick Perkins vs. Andrew Bynum. Bár nem érkeznek jó hírek a Thunder klasszis védőjéről, feltesszük, hogy összedrótozzák a párharcra. Kettejüknek már van múltja, hiszen a 2010-es nagydöntőben már találkoztak, bár ott nem játszottak óriási szerepet. Mostanra változott a helyzet: Andrew Bynum jóval nagyobb teret kap támadásokban, a védekezésben pedig nagyon sokat javult két évvel ezelőtti önmagához képest. Perkins kiválóan "tartja meg" a Bynumhoz hasonló nagyembereket, ám nagy hiányossága a magassága - Bynumnak pedig nagyon finom keze van a félhorgokhoz, ahol Perkinsnek nem sok esélye van a szerelésre. Ugyanakkor Bynum nagyon sokat küzdött a Denver ellen a folyamatos lekettőzésekkel - ha a Thunder is a besegítésekre épít majd, Perkins tökéletes megoldás, hiszen le tudja lassítani ellenfelét. Nagy kérdés még Perkins támadójátéka: kifejezetten jól passzol, azonban Bynumnak a denveri McGee-vel ellentétben nem okoz majd gondot lábon levédeni. A Thundernek bőven kell használnia elzárások adására, mert ott viszont hasznos, és Westbrook nagyon sokat profitálhat ebből.
Kispadok: James Hardent nem kell bemutatni, ő a Thunder támadójátékának 3. pillére, és a padról beugrást tökélyre fejlesztette - nagyon nehéz megfogni. Rajta kívül Derek Fisher szerepe óriási kérdés: a Dallas ellen nem kapott sok feladatot a Lakers korábbi legendája, ám igazából nem is volt rá szükség, a bajnok annyira enerváltan játszott. A Lakers ellen már szükség lehet rá, mert eléggé kusza matchupok várhatóak. Mellettük az őskövület Nick Collison (és időnként Nazr Mohammed) küzd majd a palánkok alatt, és Daequan Cook tripláira is szükség lehet időnként (ő eléggé hullámzó volt idén). A Lakers oldalán, mint említettük, nyolcas rotáció várható: Blake az irányításban, Barnes a védekezésben igyekszik faktor lenni, míg Jordan Hill a palánk alatti verekedésben mutatott figyelmreméltó teljesítményt a Denver ellen. Van még néhány rutinos róka a padon (Troy Murphy, Josh McRoberts), ám ők egyáltalán nincsenek játékban, így sérülés, faultgondok esetén kérdés, hogy mennyit tudnak hozzátenni a játékhoz - rajtuk kívül fiatalok (Ebanks, Morris, Goudelock) alkotják a keretet, akik viszont nagyon rutintalanok.
Edzők, konklúzió: Mike Brownt megérintette a kirúgás szele a Denver ellen, ám most nem a Lakers az esélyes, így talán kisebb lesz rajta a nyomás, és hamarabb lesz képes reagálni az ellenfél húzásaira - a túloldalon Scott Brooksnak viszont nincs akkora variációs lehetősége, mint volt George Karlnak a Denver kispadján. Mindenkinek megvan a testhezálló feladata, ám ha a Lakers el tudja rontani a Thunder játékát, nem nagyon vannak alternatívák. Nagyon fontos lesz az első két meccs, ha a Lakers 1-1-el tud visszamenni LA-be, akkor megint kinéz egy 6-7 meccses széria a számukra - ám azt se feledjük, hogy a 3-4. mérkőzés back-to-back! Ez inkább a fiatalabb, gyorsabb játékot játszó Oklahomának kedvez.
Tipp: 4-3, Thunder - de csak előzetes, papíron létező erőviszonyok alapján. Teljesen eltérő súlypontok mentén felépített, egymásnak matchup-rémálmot jelentő csapatokról van szó, ezért minden változás, gyengeség/erősödés fontossága meghatványozódik.