Playoff 2012: A Nyugati Főcsoport-döntő

Elérkeztünk ide is, amerikai idő szerint vasárnap este elkezdődnek a főcsoportdöntők - első előzetesünkben a nyugati párosítást, a San Antonio Spurs és az Oklahoma City Thunder csatáját vizsgáljuk. A párharc mottója: rutin és csapat kontra fiatalság és nagy hármas - avagy a Spurs tudja-e folytatni a Thunder ellen is azt a zseniális csapatjátékot, amit az All-Star szünet óta mutat és vajon mi re lesz elég a háromfejű sárkány ellenük?

San Antonio Spurs (1.) - Oklahoma City Thunder (2.) (Első mérkőzés: 2012.05.28. 02:30)

Előzmények: A Spurs a Clippers ellen is továbbfolytatta elképesztő menetelését, hiszen kisöpörték Chris Paulékat is, ezzel az utolsó 31 meccsükön 29-2 mérleget tudhatnak magukénak, ráadásul 1999 óta az első csapat, amely egymást követő szériákban tud söpréssel továbbjutni. Egészen fantasztikus sorozat ez főleg annak tükrében, hogy meg sem kellett szakadniuk, Popovich végig tudta "pihentetni" sztárjait és majdnem mindig mindenki lehetőséget kapott. Lehet, hogy idősek, de ennek köszönhetően valószínűleg az egyik, ha nem a legfrissebb csapat a bennmaradók közül ők. Múlt vasárnap játszottak utoljára, de ez az előző körben sem zavarta őket (akkor nyolc napot hagytak ki az utolsó Jazz elleni és az első Clippers elleni összecsapás között), igaz, most jóval nagyobb ellenállás várható a túloldalról, hiszen a Thunder jobb csapat is, mint Griffinék és sokkal jobb egészségi állapotban is vannak.


Az Oklahoma is csak egyetlen egyet botlott, ők 4-1-gyel abszolválták a második kört a másik Los Angeles-i gárda, a Lakers ellen. Érdekesség, hogy az ötből mindössze két meccsen tudtak simán nyerni, a másik három találkozó nagyon szoros, fordulatos végjátékot hozott. Még érdekesebb, hogy a (bírók hathatós segítségével) pont azt a meccset vesztették el, amin végig jobbnak mutatkoztak, azt a kettőt viszont megfordították, amelyen hátránnyal, méghozzá nem is apróval mentek be a végjátékba. Ha azt is hozzávesszük, hogy az első körben is volt két ilyen meccsük a Dallas ellen, akkor elmondható, hogy Duranték új erényeket csillogtatnak tavalyhoz képest, látszik rajtuk az egy év rutin plusz és már nem csak a simább meccseiket tudják behúzni, de azokat is, amelyeken nem ők látszanak az esélyesnek.


Alapszakasz: Háromszor találkoztak az alapszakasz során és kétszer Duncanék diadalmaskodtak, egyszer pedig az Oklahoma City. Az első összecsapáson Oklhaomában nyertek a hazaiak 108-96 arányban január 8-án, majd végtelenül simán nyert Texasban a Spurs február 4-én, ami akkor azért még nem hasonlított a mostani kerethez, hiszen sem S. Jackson, sem Diaw nem volt még csapattag, R. Jefferson viszont igen. A harmadik meccsre március 16-án került sor Oklahomában és a forgatókönyv hasonlóan alakult, itt is csak kapaszkodott a Thunder a második félidőben, úgyhogy mindkétszer viszonylag könnyedén tudott győzni a San Antonio.

Irányítók: Tony Parker vs. Russell Westbrook. Érdekesség, hogy a két irányító lett az év második csapatának két hátvédje. Kettő körrel ezelőtt, azaz a rájátszás kezdete előtt azt is mondtam volna, hogy ez az a párosítás, amin megnyeri a Spurs a párharcot, most azért jóval árnyaltabb ennél a helyzet. Parker formája nem lett rosszabb azóta sem, úgyhogy tőle igen magas szintet várhatunk, a Spurs játékának motorja. Kicsit több szót érdemel azon Westbrook, aki rettenetesen összekapta magát a Lakers elleni sorozatra. Ami régebben hibája volt, az most nagyon nem látszott nála, szinte labdaeladás nélkül hozta le az egész sorozatot és többször nyerőemberré tudott előlépni, ráadásul akkor és csak akkor, amikor kellett. A Duranttel való egyensúly megtartása kulcs lesz csapata számára, mert amennyiben gyengébb lesz a formája, mint volt egy körrel korábban vagy esetleg túlgörcsöli, túlvállalja magát, akkor szinte esélytelen a Thunder, viszont a Lakers ellen mutatott játékával ő lehet a mérleg nyelve a Thunder felé.

Dobóhátvédek: Danny Green vs. Thabo Sefolosha. Valószínűleg nem egymást fogják majd, hiszen Sefoloshát teljesen fölösleges Greenen pihentetni. Kérdés, hogy a svájci lábon elég gyors-e Parker megfogásához (minden bizonnyal nem), így pedig hiába lesz kezdő, nagy valószínűséggel sok szerepe nem lesz. Greentől ugyanaz kell, mint eddig, a tökéletes fogaskerék a gépezetben, néha 1-2 tripla, hátul pedig a piszkos meló elvégzése.

Kiscsatárok: Kawhi Leonard vs. Kevin Durant. Leonardnak sok szerencsét kívánunk, újoncként megkapta az egyik legnagyobb feladatot, amit megkaphat (LeBron James lesz a másik a döntőben, ha eljut oda a két csapat). Duranten kis túlzással több embert fog rotálni Popovich mester, mint amennyit Mike D'Antoni fénykorában a Phoenix Sunsnál használt egy egész meccsen. Szóba jöhet majd Stephen Jackson és időnként Green is, de szinte teljesen biztos, hogy Durantet egy-egyben nem fogják megfogni, maximum csapatvédekezéssel. Éppen ezért a háromszoros pontkirálynak minden estén maximumot kell nyújtani, nem csak azért, mert nincs elég pontot dobni képes ember a keretben, hanem mert kifejezetten rossz matchup bármelyik védője számára. Durant off-night esetén borítékolhatjuk a Spurs sikert, az is kérdés, mennyire bírja el ezt a nyomást, hogy most a 25-30 pontok kevesek lesznek.

Erőcsatárok: Boris Diaw vs. Serge Ibaka. Két tökéletesen ellentétes játékos kerül szembe négyes poszton. Diaw-nak egyébként sem volt sok problémája a beilleszkedéssel, de lassan úgy játszik, mintha évek óta a Spurs keretének a tagja lenne. Fontos lehet, hogy középtávolról eredményes legyen, hogy Ibakát kihúzza a palánk alól, ezzel némi levegőt felszabadítson a festékben akár támadópattanók céljából, akár csak azért, hogy ne kelljen félni a gyenge oldalról érkező blokkoktól. Ez utóbbi lesz ugyanis a túloldal nagy feladata, a festékben Kendrick Perkinsszel rendet kell teremtenie Ibakának, mert ha ott is ficánkolni fog a Spurs (akár 2-2-k, akár Duncan post-move-jai után), akkor nincs miről beszélgetni. Diaw ugyan messze nem a legjobb játékos, akit fognia kellett a már spanyol állampolgár erőcsatárnak, de mivel kifejezetten jó keze van a franciának, így könnyű dolga semmiképp nem lesz, nem a tipikus amerikai erőcsatárt kell majd fognia és leizmoznia.

Centerek: Tim Duncan vs. Kendrick Perkins. Duncannek nem lesz egyszerű dolga ebben a párharcban, ugyanis Perkins mellett még fél szemmel Ibakát is figyelnie kell majd a gyenge oldalról. Ettől függetlenül a második fénykorát élő legenda valószínűleg több fejfájást fog okozni őrzőinek, mint fordítva. Perkinsnek szinte semmi más feladata nem lesz, csak Duncan semlegesítése a festékben. Nem könnyű feladat, de ha akar valamit a Thunder, akkor a festéket uralnia kell, mert ha a tökéletes csapatjátékot játszó Spurstől még a festékben is jönni fognak a pontok, gyakorlatilag teljesen esélytelenek Duranték, annyit a kettő (plusz egy) sztárjuk nem tud dobni, hogy túldobja a San Antoniot. Perkinsnek nem csak 1-1-ben kell nagyot alkotnia, de a pick-and-rollokra is erősen készülnie kell, Parker és Duncan játékának egyik alapját is ki kell tudnia szedni, ebbe viszont nagy segítség lehet számára majd Ibaka.

Kispadok: Ahogyan a Clippers elleni szériában, úgy itt is el lehet mondani, hogy a Spursnél az előny. Nem is csak a padon található játékosok minőségében mérhető ez, hanem abban is, hogy ha valami nem úgy megy majd, ahogy eltervezték, akkor nagyon simán tudnak egy teljesen másik szerkezetre váltani. Mindenki játékban van, mindenki egészséges, úgyhogy Popovich-nak csak válogatni kell. A túloldalon Harden szerepe óriási lesz. Mivel sokpontos meccsekre lehet számítani, ezért kulcs, hogy ő is jobbik arcát mutassa majd, mert túl sok scorer nincs a Thundernél, csatlakoznia kell a Westbrook-Durant kettőshöz mindenképpen, különben teljesen esélytelenek a kékek. Derek Fishert is azért vitték oda, hogy ezekben a szériákban döntő tudjon lenni a végén, de alapvetően ennyi, sokkal kisebb a merítési lehetősége Scott Brooksnak, szerkezeti változtatásra pedig szinte semmi lehetősége nem lesz a párharc során.

Edzők, konklúzió: Egyik trénerre sem lehet egy rossz szót sem szólni. Brooks nagyon szépen fejlődött együtt csapatával az évek során. Az előny viszont itt is a Spursnél, Popovich sokkal többet megélt, rutinos tréner, az ő tapasztalata aranyat érhet abban a kísérletben, hogyan kapcsolják ki legalább egy bizonyos mértékig Durantet.

Tipp: 4-2 a San Antonio Spursnek. Jó csapat az Oklahoma, nagyon jó csapat, de nincsen olyan szinten a védekezésük, hogy meg tudják állítani ezt a Spurs-féle csapatjátékot, akkor pedig egyetlen esélyük van csak: túldobni őket, majdnem ugyanennyire lehetetlen feladat. Van három egészen elképesztő kosarasuk, de amikor a túloldal 12 embert forgat és gyakorlatilag mindenki hibátlanul végzi a dolgát, akkor nehéz elképzelni, hogy a másik oldal három játékosa elég lesz. Ibaka és Perkins lehetnének egy esetleges Oklahoma siker igazi kulcsai, mert a festék teljes uralásával talán meg lehet állítani a Spurst, de úgy gondolom, ez nem fog sikerülni nekik, idén is elbuknak a nyugati döntőben.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus