Playoff 2012: Az első kör előzetese (1/8.)
Végre itt a rájátszás - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Pacers és a Magic párharcának mottója: Egy korszak vége, egy korszak kezdete?
Indiana Pacers (3.) - Orlando Magic (6.) (1. meccs: 2012. április 29. 01:00)
Mi történt eddig: Az Orlando szezonja Dwight Howard kidőléséig olyan volt, mint az elmúlt pár évben általában: jó közepes. Kiegészítők, megváltónak hozott veteránok jöttek-mentek, ám a csapat nem tudott kitörni a középszerből. A Howard körüli szappanopera már előrevetítette, hogy Stan Van Gundy feje nem sokáig marad a helyén, és sokan vélik úgy: ez lesz a mester utolsó szezonja és rájátszása a Magic kispadján. Howard nincs, így könnyen előfordulhat, hogy nem jó szájízzel fejezi be munkásságát.
Az Indiana ellenkező utat jár be, hiszen az elmúlt években a playoff határán lebegtek, de csak tavaly sikerült becsusszaniuk a legjobb nyolc közé. Noha rögtön ki is estek, a csapatvezetés elégedett volt az átmenetileg kinevezett Frank Vogel vezetőedzővel, és úgy döntöttek: érdemes megerősíteni a garnitúrát. Érkezett a szabadügynökpiacról David West, a Spurstől George Hill, és szezon közben Leandro Barbosa. Velük egy más szintre lépett a csapat játéka – a szezon végére pedig már a fontos meccseken is jó teljesítményt nyújtott az alakulat. Ha nem is bajnokesélyesek, de ott vannak a közvetlen élmezőnyben. Kérdés, hogy a kevés playoff-rutin mennyire fog számítani.
Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Magic, de minden meccsen ott volt Dwight Howard, az eredmények tehát kevéssé mérvadóak.
Irányítók: Darren Collison-Jameer Nelson. Két nagyon hasonló tudású irányítóról van szó. Collison 3. idényét tapossa, és noha a csapat most a legsikeresebb, ő most hozza pályafutása leggyengébb statisztikájú évét. Ez azonban ne tévesszen meg minket: 30 perc felett játszik, és kiválóan ellátja a feladatát, gyors lábú védő és sokkal kevesebb labdát adott el idén, mint korábbi éveiben – egy stabilan teljesítő játékmesterről van szó, aki ugyan nem dob jól, de nem is vállal sokat. Nelson már érdekesebb történet, hiszen az idén 30 éves irányító nagyon hasonló számokat hoz, amelyek egyébként igen közeliek a karrierátlagához. Nála komoly faktor lehet a sérülés, az utóbbi években rendre bajlódott valami nyavalyával. Howard kidőlése miatt jóval többet kell vállalnia, amire fejben alkalmas, kérdés, hogy mindezt testileg bírja-e. 
Dobóhátvédek: Paul George-Jason Richardson. George-t sokan az idei playoff egyik nagy berobbanójának vélik. A fiatal Tracy McGrady-re hajazóan sokoldalú hátvéd május 2-án lesz 22 éves, és mindössze másodéves, azonban idén élni tudott azzal, hogy stabil kezdő lett. Fizikálisan senki nem okozhat neki gondot, jól védekezik, és igazi faltól-falig játékos, hiszen posztja ellenére 5.6 lepattanót szedett idén – igazi energiabomba lehet mindkét oldalon. Jason Richardson Nelsonhoz hasonlóan a rutinos vonulatot képviseli, 31 éves. Az egykori zsákolóbajnok még mindig képes varázsolni, de inkább tripláira és középtávoli dobásaira hagyatkozik. Jellemzően streak-shooter, tehát vagy nagyon jól dob, vagy nagyon rosszul. Playoff-tapasztalata elég kevés van, ezen a poszton a Pacersnek és George-nak lehet keresnivalója vele szemben.
Kiscsatárok: Danny Granger-Hedo Türkoglu. A stlíusok harca lesz kettejük párharca, hiszen Türkoglu nagyon sokoldalú és a playoffban rendre feltámad. Noha jóval idősebb ellenfelénél, óriási rutinnal rendelkezik, amivel ha nem is nyerheti meg ezt a csatát, de okozhat nagyon kellemetlen perceket az első komolyabb playoff-menetelésére készülő Grangernek. Ami a Pacers All-Starja mellett szól, hogy a csapat javulásával ő is visszatérni látszik korábbi formájához, és idén már meccseket döntött el – fejben tehát rendben lévőnek tűnik. Granger meglehetősen hangulatember, ami most javára válhat, hiszen az alapszakasz remekül sikerült csapata számára.
Erőcsatárok: David West-Ryan Anderson. Ryan Anderson idén robbant be igazán a ligába, hiszen átvéve Rashard Lewis elárvult helyét, ipari mennyiségű hárompontost szórt be a Howard ténykedése miatt megnyíló szabad területekről. Nagyon nagy kérdés lesz, hogy a playoff-rutinnal nem rendelkező Anderson játéka mennyire esik vissza Howard távollétében (erre nem kaptunk egyértelmű választ az elmúlt hetekben) – hozzátéve, hogy egy rutinos harcos áll majd vele szemben, aki ráadásul nem túl jó opció a számára. David West feledte tavalyi térdszalagszakadását, és idén ismét nagyon megbízhatóan teljesít. Még mindig mozgékony, jól védekezik a gyűrűtől távol is, nem mellesleg középtávolról és a palánk alól is kiválóan teljesít. Csemegének ígérkezik ez a párosítás. 
Centerek: Roy Hibbert-Glen Davis. Howard helyén az egykori bostoni Glen Davis meglepően jól játszott, pontszerzésben pótolni tudta Supermant, sőt talán sokoldalúbbá is tette a Magic támadójátékát, hiszen a gyűrűtől kicsit messzebb is képes alkotni, és testi erejének köszönhetően a palánkközeli 1-1-eket is jól oldja meg. Hibbert nagy kérdőjel, hiába került be az All-Starra idén, nem nyújtott konzisztensen jó teljesítményt, holott testi adottságaival nagyon kevesen tudják felvenni a versenyt, és nincs rossz keze sem. Vele a gond alapvetően fejben van, ami ebben a csatában is gondot okozhat neki, mert kifejezetten nem kedveli az alacsonyabb, sűrűbb és gyorsabb játékosok elleni párharcokat, hajlamos feladni a fizikális küzdelmet és eltűnni a mezőnyben. Ezen sürgősen változtatnia kell – ne feledjük, nyáron Qualifying Offer szerepel a szerződésében, így sokat nyomhat a latban a jövő évi fizetésénél és egy következő, nagy szerződésnél az idei playoff-teljesítménye.
Kispadok. Nem árulunk el nagy titkot: a Pacers kispadja jóval erősebb. Hátvédposztokon a rutinos George Hill és Leandro Barbosa félelmetes energiát képes adni a padról, a palánk alatt pedig a csak Psycho-T-nek becézett Tyler Hansbrough és Lou Amundson is összetöri magát minden labdáért amellett, hogy pontokat is képesek bepötyögni – Dahntay Jones pedig elsőrangú védő. A túloldalon JJ Redick csuklója döntő lehet, rajta kívül csak részfeladatokra alkalmas játékosokat találunk, mint Duhon és Ish Smith irányítóban valamint Orton centerben. Nagyon sok múlik majd a kissé balhés Quentin Richardsonon, akinek rutinja és kiváló keze van a triplákhoz.
Konklúzió: Hiába a nagyobb tapasztalat az Orlando oldalán, annyira vékony a kispadjuk, ami a nagyon mély Pacers-szel szemben egy hétmeccses párharcban kevés. Azt gondolom, a Pacers rutintalansága és a Magicben kétségkívül meglévő óriási rutin miatt nem lesz sima párharc, de két meccsnél többet nem lesz képes fogni a Magic. Ugyanakkor legjobb játékosuk nélkül az is nagy szó, hogy a hatodik helynél lejjebb nem csúsztak. A Pacers játékosainak keresve sem lehetett volna jobb ellenfelet találni papíron, hogy playoff-rutint és sikerélményt szerezzenek.
Tipp: 4-1 (valami váratlan esemény esetén 4-2) az Indiana Pacers javára.