Playoff 2012: Az első kör előzetese (3/8.)

A Chicago gyakorlatilag csak minden második meccsén számíthatott a tavalyi MVP-re, Derrick Rose-ra, ami az ő esetükben jelenthet jót is, rosszat is. Egyrészt nélküle is jól működött a gépezet, CJ Watson és John Lucas remek performanszokkal szálltak be helyettesként, a többi rotációember pedig szépen elosztotta azokat a terheket, amik a vezér kiesésével csoportosultak át. Ugyan a végén csak pár mérkőzésen múlt, hogy az idén már esélyesként és nem csak meglepetésként kezelt Thibodeau-legénység megnyerje az alapszakaszt, de igazából nem volt kérdéses, hogy a chicagóiak megtartsák az 1-es rajtszámot Keleten. A szisztéma remek, a csapategység kiváló, de ott a sok kérdőjel Rose állapotával kapcsolatban - vajon mennyi volt az elővigyázatosság és mennyi a valódi, tényleg pihentetésre szoruló sérülés az ő esetében, illetve hogyan lehet őt zökkenőmentesen visszaépíteni a gépezetbe.

A Philadelphia álomszerűen kezdte az idényt, gyakorlatilag töretlen fejlődést láthattunk a Collins-tanítványoknál hosszú heteken keresztül, ráadásul bevehetetlennek tűnt a Sixers csarnoka, amikor valami nagyon megváltozott. Ugyan volt egy komolyabb zavaró tényező, ez pedig a minden várakozást felülmúló Spencer Hawes kidőlése volt, ám itt még azonnal nem jött a hanyatlás, az inkább összeköthető volt azzal a váltással, amit a kezdőként nagyon hullámzóan teljesítő Meeks és a csereként előbb remekül, majd egyre haloványabban teljesítő Turner helycseréjével eszközölt ki a tapasztalt Collins mester. Onnantól kezdve jött egy robbanásszerű javulás Turnernél, Meeks viszont eltűnt a rotációban, pár hét múlva már Turner is jelentősen visszavett, a gárda pedig sorra szenvedte el az érthetetlen vereségeket, sőt sokszor lélektelen játékkal vádolták a korábban mentálisan nagyon egyben lévő Philadelphiát. A visszaváltás megtörtént, a kulcsembereket pihentette is a Sixers a rájátszás előtt, ráadásul minden bizonnyal el is akarta kerülni az alapszakasz végén ez a csapat, hogy a számára sokkal rosszabb match-upot jelentő Miamival kelljen kezdeni, ott sokkal inkább papírforma lett volna a sima első körös bukta, mint ahogy az tavaly is megtörtént. 

Az alapszakaszban 2 - 1-re hozta ezt a párharcot a Bulls, ráadásul Philadelphiában is nyertek két meccsből egyet, ám igazából nem vennénk jó kiindulási alapnak az akkor látottakat.

Irányítók: Derrick Rose vs. Jrue Holiday. A kérdőjelek párharca ez, hiszen Rose esetében nem tudni, hogy a sok (kényszer)pihenő extra motiváltságot vált-e ki belőle és többletenergiát ad számára a többiekkel szemben vagy pedig az apróbb sérülések sorozata folytatódik, és további találkozókat kell-e kihagynia a regnáló MVP-nek. Amennyiben az utóbbi történne meg, úgy CJ Watson sem jelentene bukást ezen a poszton Holiday-el szemben, hiszen a Sixers még mindig igen fiatal egyese borzasztóan hullámzó és annyira nagy extrára nem képes. Amennyiben Rose végig egészséges és formába is tud lendülni 1-2 meccs alatt, akkor itt elsöprő fölénye lehet a Chicagónak. 

Dobóhátvédek: Richard Hamilton vs. Jodie Meeks. Meeks visszakerült az alapszakasz végén a kezdő kettes posztjára, mivel Collins edző is úgy látta, hogy a csapat eredményessége szempontjából talán jó lehet a (vissza)váltás. Ugyan túl sok meccset nem játszott így a Sixers az utóbbi időben, de ez mindenképpen azt mutatta, hogy újra képes nyerni a Philadelphia, így valószínűleg Meeks kezd majd a Bulls ellen is. Egy-egy jó produkció kicsúszhat tőle és beverhet fontos hármasokat, de ez a párharc is erősen az első kiemelt felé lejt, a szintén sok sérüléssel bajlódó Hamiltonra azt mondták év elején, hogy ő hiányzott ahhoz, hogy a Bullst igazi bajnokesélyesként lehessen aposztrofálni, a "maszkosember" pedig azon a kevés derbin, amin pályán lehetett, bizonyította is ezt a tézist. A hírek szerint rendben van, így tőle relatíve sok pontot, megbízható dobóteljesítményt és jó védekezést várhatunk a nyolcadik rangsorolt ellen. 

Kiscsatárok: Luol Deng vs. Andre Iguodala. All-star mindenesek egymás ellen, mégis mennyire másféle játékosokról van szó. Az angol válogatott ásza elsősorban egy vérbeli pontszerzőből lett "ezermester", aki Rose hiányzásakor képes volt visszaváltozni eredeti szerepkörébe, mindezek mellett remek védő és a magassága is több, mint ideális ezen a poszton, Iguodala pedig egy alapvetően defenzív ászból lett relatíve elfogadható dobó és egész pályafutása során küzd azzal, hogy végre igazi vezérré váljon. Csemege lesz a párharcuk, bár az idény utolsó találkozóit (állítólagos?) kisebb sérüléssel kiülő Iguodalát akár mással szemben is láthatjuk védekezni, hiszen a liga egyik legjobb periméter védőjeként Rose-zal szemben is egész jó fegyver lehet, de ebben az esetben kelleni fog Evan Turner is a pályára, hogy maradjon ember a mindig veszélyes Dengre.

Erőcsatárok: Carlos Boozer vs. Elton Brand. Az egykori chicagói 1/1-es késői utódját védheti, ami már önmagában is ad egy kis pikantériát a párharcnak, de talán itt lelhetünk két olyan kérdőjelet, melyek kiegyenesedésével párharc dőlhet el(!). Nos nem felejtettük el, hogy a 8. játszik az elsővel, de az erősen javuló Philadelphia az idény eleji formájával és azzal, hogy esetleg jön Boozernél a szokásos playoffbeli fejbéli visszaesés, hatalmasat léphet előre a papírforma-borítás felé. Mindkét erőcsatár picit többet hozott az alapszakaszban, mint amit vártak tőlük, erősen kiebrudáltnak számítottak ők az idény startja előtt, most itt a lehetőség arra, hogy bizonyítsanak éles helyzetben is. 

Centerek: Joakim Noah vs. Spencer Hawes. Ugyan meglehet, hogy a Sixers Nikola Vucsevicset kezdeti centeren, hiszen ez a felállás Hawes visszatérése óta egész jól működött, ám az érdemi percekben Hawes lesz fent Noah ellen. A philadelphiaiak vékonydongájú centere kellemes meglepetés, de sérülékeny és sokkal kevésbé fizikális, mint a francia válogatott Noah - nagyjából egymás ellentettjei ők ketten, ami az egyikben megvan, az a másikban nem igazán és fordítva. Ebből aztán érdekes kis párharc alakulhat, de azért szögezzük le, hogy a jóval több munkát elvégző Noah felé mutat ez a párosítás is, főleg mentalitásban és keménységben, ez a két tényező pedig nélkülözhetetlen ezen a poszton.

Kispadok: Nagyon fogós kérdés, hogy melyik kispadot nyilvánítsuk erősebbnek, hiszen a Bulls megbízható melósaival szemben (Watson, Lucas, Brewer, Korver, Gibson, Asik) ott áll egy Young, Turner, Williams, Hawes négyesfogat, ami ha az utóbbi centert is valóban magában foglalja, akkor a pontok nagyon nagy része mindenképp a kispadról fog érkezni a Sixersnél, de még Hawes nélkül is rendszeresen sokat termel a Lou Williams vezette második sor. Itt is a keménység dönthet a Bulls javára, de kétség kívül több a pont a Philadelphia cseréiben, rengeteget számíthat, hogy miként alakul a kispadok csatája!  

Konklúzió: Más-más okból, de van egy pár "ha" a két oldalon. Nagyon szélsőséges esetben elképzelhető, hogy a Philadelphiának bejön az a "taktikája", amivel a Bulls ellen játszanak a Heat helyett Iguodaláék, de amennyiben egy egészséges Rose-zal áll fel a Bulls, itt egyszerűen nem lehetnek további kérdések, akkor sem, ha a Sixers sokat javul az utóbbi időszakhoz képest. Lehetnek szoros, jó meccsek, de az, hogy kettőnél többször verje meg a nyolcadik kiemelt az elsőt, az ebben az esetben elképzelhetetlen, inkább valószínű egy 4 - 1-es chicagói továbbjutás.

Tipp:  4 - 1 a Bulls javára