Playoff 2012: Az első kör előzetese (7/8.)

Végre itt a rájátszás - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Lakers és a Nuggets párharcának mottója: Megvehető-e kilóra a festék?

Los Angeles Lakers (3.) - Denver Nuggets (6.) (Első mérkőzés: április 29., 21:30)

Mi történt eddig: A Lakers nagygenerálon esett át, hiszen még májusban érkezett Mike Brown Phil Jackson helyére -mindez nem csak egy egyszerű edzőcserét, hanem stílusváltást jelentett: a triangle offense helyét egy konzervatívabb játékfelfogás váltotta fel. Bár Bryant orrtöréssel, majd a szezon végén sípcsontsérüléssel bajlódott, szerencsére ez volt az egyetlen komoly sérülés-tényező az idei játékukban, hiszen a center Bynum alig hagyott ki meccset. Apropó, Bynum: Mike Brown idén nagy súlyt rakott a vállaira, és a középjátékos állta is a sarat, pályafutása legjobb idényét azzal koronázta meg, hogy életében először az All-Star Gálán is felléphetett. Pau Gasol szépen beletanult a 3. opció szerepkörébe, az irányítóposzton pedig vérfrissítés történt: Derek Fishert elcserélték, helyette Ramon Sessions annak ellenére fényesen bevált, hogy sokat küzd a bal vállával. Összességében a Lakers nem zuhant amiatt, hogy a csapat játéka gyakorlatilag az egyik pillanatról a másikra gyökeresen átalakult, sőt a kiegészítő emberek (Steve Blake, és főként Matt Barnes) számára megkönnyebbülést jelentett a triangle nyugdíjazása. Az egyetlen gondjuk Metta World Peace eltiltása: a szintén remek formába lendülő kiscsatár saját magát írta ki ebből a playoff-körből James Hardenen bemutatott könyöklésével.

A Denver kiválóan kezdte a szezont, aztán Gallinari és Nene Hilario is megsérült, és kisebb hullámvölgybe kerültek. George Karlnak, a Nuggets vezetőedzőjének viszont lehetősége nyílt kipróbálni az újonc, Ben Wallace-ra hajazó (szó szerint is...) Kenneth Fariedot - a teszt olyan jól sikerült, hogy a cserehatáridő lejártakor elcserélték előle Nene-t - holott vele decemberben kötöttek hosszútávú kontraktust. A cserében érkezett a nem túl okosnak, de annál atletikusabbnak tartott Javale McGee a palánk alá, és a Denver a ráncfelvarráson átesett frontcourttel (időközben Gallinari is visszatérhetett) szépen zárta az alapszakaszt. Karl mester 2011 februárja óta gyakorlatilag lecserélte/elcserélte összes idősebb húzóemberét, és egy nagyon fiatal, ugyanakkor a rutinos játékosokat sem nélkülöző alakulatot rakott össze, amely nem csak gond nélkül maradt rájátszó csapat, hanem a jövő is igen fényesnek ígérkezik, hiszen a hátvédposztokon egészen remek mix-szel rendelkezik a Nuggets.

Irányítók: Ramon Sessions-Ty Lawson. Lawson első olyan idényét futotta (harmadéves mindössze), amikor végig megkapta a karmesteri pálcát - azt kell mondjuk, élt a lehetőséggel. Pontátlaga majdnem 5 pontot emelkedett (11.7-16.4), és ő lett a gárda legeredményesebb játékosa. Emellett passzátlaga (4.7-6.6) is nőtt, és ne feledjük: 49%-kal dob mezőnyből. Egykori mentorára, Chauncey Billupsra emlékeztetően stabil és higgadt játékot produkál: nagyszerűen mozgatja a csapatot, és jó keze miatt nagyon nehéz levédeni őt. Ramon Sessions március közepén érkezett, és Mike Brown munkájának köszönhetően gyakorlatilag napok alatt beilleszkedett előbb a csapatba, majd a kezdőbe is. Ő kintről nem annyira veszélyes, viszont nehezen verhető meg lábon, és kiválóan tör be, illetve osztogatja a labdát - mondhatni, a Lakers játékába tökéletesen illeszkedik. Kettejük párharca igazi csemege lesz, mert ha Sessions képes limitálni Lawson támadójátékát, azzal a Nuggets egyik méregfogát húzza ki - márpedig képes rá. Lawsonnak kemény dolga lesz, ugyanakkor mint említettük, korát meghazudtolóan érett - és playoff-tapasztalata is van, ellentétben Sessions-szel.

Dobóhátvédek: Kobe Bryant-Arron Afflalo. A 26 éves Afflalo már harmadik idényében volt végig kezdő, és ugyanazt a nagyon megbízható játékot produkálta, mint párja, Lawson - nem véletlen, hogy ő a gárda második legeredményesebb játékosa (15.2 pont). Megfelelően atletikus, kiváló keze van a triplákhoz és a büntetőkhöz is, és fejben is kifejezetten erős. Védekezésben igazi kis vérszívó - kemény ellenfele lesz Bryantnek, egy gondja lehet: Kobe-hoz képest egy kicsit alacsony. Bryantet nem kell különösebben bemutatni, annyit azonban érdemes tudni, hogy az elmúlt években, amikor a Lakers a Nuggets-szal találkozott, nem igazán volt rá jó matchup védekezésben. Most ráadásul pihent is az alapszakasz végén, így elméletileg bírnia kell a keményebb védekezést is. Bryant mellesleg az Oklahoma és Westbrook ellen megmutatta, hogy még mindig képes elit szinten védekezni - nála nagy kérdés, hogy alá tudja-e rendelni a csapat érdekeit a sajátjának. Ha igen, akkor Afflalo átlagai jelentősen esnek majd, ami komoly faktor az elsősorban a kinti dobásokra alapozó Nuggets játékában.

Kiscsatárok: Matt Barnes-Danilo Gallinari. Metta World Peace jelenlétében ez egy sima párosítás lenne a Lakers javára, így viszont inkább a Denver picit erősebb ezen a poszton - amely egyébként nagyon fontos a Denver játékában. George Karl rendszerében olyan kiscsatárok játszottak központi szerepet, mint Carmelo Anthony, illetve a korábbi draftelső Glenn Robinson a Bucksban - nincs ez másként most sem. Matt Barnes parádés évet fut, ám Gallinari ellen olyan problémái lehetnek, amit nem lehet pótolni: a centik. Gallinari 208 centi magas, képes átdobni Barnest, aki fizikálisan sem tudja felőrölni ellenfelét, mint MWP. Mindenesetre érdekes csata lesz, mert ami az egyik oldalon hátrány, a másikon előny: Barnes sokkal mozgékonyabb, mint World Peace és Gallinari, így számos üres dobóhelyzete lehet, amik idén nem okoznak neki gondot. A Lakers játékosa mellett szól, hogy neki komoly playoff-tapasztalatai vannak, ellenben az olasz tehetséggel.

Erőcsatárok: Pau Gasol-Kenneth Faried. Az újonc eddig kiválóan szerepelt, most viszont a liga talán legsokoldalúbb magasemberével találja magát szembe: Pau Gasol a palánk alatt, középtávolról és újabban a triplán kívülről is veszélyes, emellett első osztályú passzoló, blokkolásban sem egy elveszett ember. A keménység és az atlétika, ami gondot okozhat neki a Faried elleni párharcban, mert a lobogó hajú erőcsatár príma blokkoló és lepattanózó, emellett kíméletlenül teszi helyére a közeli dobáslehetőségeket. A rutin dönthet azonban Gasol javára, mert képes nagyon gyorsan padra ültetni 1-2 fault kiharcolásával az ifjoncot. Élvezetes stílustanulmány lesz az ő párosuk, kíváncsian figyeljük, hogy a nagyon magas fordulatszámon daráló Faried mennyire képes dominálni a festéket a remélhetőleg hamar playoff-mode-ba kapcsoló Gasollal szemben.

Centerek: Andrew Bynum-Kosta Koufos. Koufos helyére nyugodtan be lehet helyettesíteni Timofej Mozgov vagy Javale McGee nevét is - váltott műszakban fogják őrizni az óriásbébit. Bynumnak papíron mindegyik párosítás előny, mert Koufos és Mozgov birkózásban sokkal gyengébb nála, a vékonydongjájú McGee pedig hiába ultraatletikus, ha pillanatok alatt betolja a palánkok alá. Bynumtól azt várjuk, hogy dominálja a festéket mindkét oldalon, illetve javítson a lekettőzéses szituációkban a passzolásán. Ha utóbbi sikerül, akkor nem látjuk, hogy bárkinek esélye lenne megállítani abban, hogy egy 20 pontos, 10 lepattanós átlagot hozzon - alaphangon. A Denver centereinek nagyon nehéz dolguk lesz, mert hiába van három (a veterán Chris Andersennel együtt négy) minőséginek mondható nagyemberük, egyikük sem komplett játékos - márpedig Bynum ellen az kell.

Kispadok: Papíron a Denver sokkal jobban áll. Irányítóban ott a rutinos Andre Miller, a palánk alatt rengeteg nagyember mellett ott van a veterán Al Harrington, aki kifejezetten rossz matchup lehet a Lakers számára: se nem kiscsatár, se nem erőcsatár, viszont iszonyatos csuklója van - itt nagyon fog hiányozni Metta World Peace. Mellettük viszont vannak lyukak a padon: Wilson Chandler kiscsatárban, a spanyol Rudy Fernandez hátvédben komoly hiányzó. Corey Brewer talán rátehető Bryantre, de igazi védőspecialistája nincs a gárdának, ami nagy gond lehet, ha Afflalo rossz napot fog ki Bryanten. A Lakers padja nem túl mély, Barnes kezdőbe kerülésével az alacsony posztokon maradt Steve Blake - mellette Devin Ebanks kaphat sok lehetőséget, de nem lehetetlen, hogy a pontdobásban jeleskedő újoncot, Andrew Goudelockot előkapja a cliinderből Mike Brown. Üde színfolt lehet a márciusban érkező magasember, Jordan Hill, aki az alapszakasz vége felé nagyszerűen mozgott - noha nem futott be eddig nagy NBA-karriert, a fiatal center-csatár átmenet képzett játékos.

Konklúzió: A festékben egyrészt nem látunk olyan embert, aki képes lenne megállítani Andrew Bynumot, másrészt Kobe Bryant levédése is komoly feladat az inkább támadásban, mint védekezésben jeleskedő Denver számára. A hosszabb cserepad és a nehéztüzérek ideig-óráig tudják tartani a lépést a hatalmas rutinnal rendelkező Lakers-szel szemben, szinte biztos, hogy fognak legalább egy meccset. A kulcspillanatokban viszont nem találunk olyan játékost, akinek tapasztalata lenne 1-1 szoros meccs lezárásában (akár védő, akár támadóoldalon) - ráadásul a Denver ott a legkevésbé szervezett, ahol a leginkább kéne: a festék környékén. Remek játékosok alkotják, de ez az alakzat még nincs összeszokva, a Lakers nagyemberei viszont vannak annyira rutinosak, hogy ezeket a feltáruló lyukakat kíméletlenül kihasználják, amellett, hogy védőoldalon is jók a gyűrű közelében. Szintén nagy hátrány a Denvernek, hogy Harringtonon kívül nincs jó középtávoli dobójuk a magasemberek között.

Tipp: Maximum két meccset fog a Denver, a Lakers 4-1-es, 4-2-es összesítéssel megy tovább. Az alapszakasz alapján szoros meccsekre számítunk (3-1 a Lakers javára, de mindegyiken 10 pont alatt volt a különbség).


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus