Playoff 2013: Az első kör előzetese (6/8)

Végre itt a rájátszás – végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Spurs és a Lakers párharcának mottója: Altatás vagy áltatás?

San Antonio Spurs (2.) - Los Angeles Lakers (7.) (Első mérkőzés: 2013. április 21., 21:30)

Mi történt eddig? A Spurs nem adott ki magából száz százalékot az utóbbi hetekben. Nem lehet biztosan tudni, hogy mindez teljesen tudatos volt-e a sérülések miatt, vagy kicsit le is eresztett a gárda. A visszafogott befejezés ellenére nagyon jó alapszakaszon van túl a gárda, mert bár Tony Parker és Manu Ginobili is elég sok sérüléssel bajlódott, Tim Duncan nem csak, hogy végig egészséges maradt, de nagyszerű játékot is produkált, nagyobb hullámvölgyek nélkül. Mellette a másodéves Kawhi Leonard a tavalyi jó kezdésre rátett még egy lapáttal, és a center Splitter és a hátvéd Green is egyre jobban megtalálja a helyét. A kispad talán egy fokkal haloványabb a tavalyinál, de Popovich mester továbbra is extrán mély és képzett rotációval dolgozhat. Az egyetlen gyengébb pont talán az, hogy a palánkok alatt nincs nagy formában az amúgy is kevés csereember, és a Parker-Gino kettősnek is jobban kell magára vigyázni.

A Los Angeles Lakers papíron nagyszerűen erősített a nyáron, de az alapszakasz első napjaiban hatalmas pofonokat kapott a gárda: a játék nem olyan volt, mint ahogyan elképzelték, Dwight Howard nem épült fel teljesen hátsérüléséből, majd Steve Nash és Pau Gasol is sérüléssel bajlódott. Mellettük a magasember-rotációban fontos szerepet játszó Jordan Hill és az irányító Steve Blake is hamar kidőlt. A szezon elején gyors edzőváltásra került sor, és Mike D’Antoni szereplése sem bizonyult sikertörténetnek – bár tegyük hozzá, hogy a teljes kerettel szinte nem is tudott együtt dolgozni. Amikor visszajöttek a játékosok a sérülésekből, egyre jobb lett a gárda, és az All-Star szünet után hasonló mutatót hoztak össze, mint a Thunder vagy éppen mostani ellenfelük, a Spurs. Azonban a szűk rotációnak és a playoff eléréséért folytatott erőltetett menetnek Kobe Bryant lett az áldozata, aki Achilles-ín szakadást szenvedett az alapszakasz utolsó napjaiban.

Az alapszakaszban 2-1-re hozta a San Antonio a párharcot, azonban a novemberi és januári Spurs-győzelem is szoros volt (82-84 idegenben, 108-105 otthon). Április 14-én már a hiányzó Kobe Bryant nélkül győzött a Lakers, szintén nagy küzdelemben (91-86).

Frontcourt. A jelenlegi Lakers legnagyobb erőssége a Howard-Gasol duó, Kobe Bryant nélkül erre a csapatrészre kell helyezniük a hangsúlyt – és bármennyire furcsán hangzik, de a ligatörténet egyik legjobb támadójátékosának kiemelése az egyenletből jót tehet a Lakers játékának. Az alapszakasz utolsó meccsein Howard azt a fajta a centermunkát hozta, amit szezon eleje óta vártak tőle, Gasol pedig nagyon jól kamatoztathatja sokoldalúságát – a párosnak pedig nagyszerűen dolgozik alá a sérülésből villámgyorsan felépülő Metta World Peace, illetve a kisemberek és a cserék. A Spurs hasonló csapatrésze is ütős azonban, mert Tim Duncan elképesztően nagy szezont futott, mellette a brazil Splitter is kivirult (és belejött a büntetőzésbe, ami egyik gyengéjének számított), Kawhi Leonard pedig olyan mentális szinten játszott végig, mint egy veterán. Valószínűleg Tim Duncan és Dwight Howard fogja majd egymást - nagyszerű párharc lehet, hiszen Howard a fiatalos lendület és az erő megtestesítője, míg a Duncan a minden hájjal megkent rutinos róka, aki ráadásul kiválóan passzol, sőt még fizikálisan bírja a gyűrődést. A Gasol-Splitter páros is érdekes, mert egyikük sem a legendás védekezéséről híres, viszont mindkettejük sokoldalúan képzett magasember, aki a gyűrűtől távol sem jön zavarba. Leonard és World Peace is bedobja az open hármasokat és a végjátékokban is helyén van a szívük, kérdés, hogy mennyi lehetőség jut majd nekik – könnyen X-faktorra válhatnak, de ők elsősorban a védekezésben alkothatnak nagyot.

A magasember-rotáció mindkét oldalon képlékeny. A Lakersnél Antawn Jamison védekezésben nem sokat jelent, Earl Clarkot pedig valamiért "nem szereti" D’Antoni – ha szükség van rá, játszik, ha nincs rá szükség, Jamison elsőséget élvez. Pedig Clark kifejezetten jó opció a kicsit lassabb Spurs-kezdők ellen, mivel mozgékony, kintről is veszélyes, emellett védekezésben is odateszi magát. Aki még faktor lehet, az Jordan Hill, aki a szezon elején remekül játszott, majd úgy tűnt, hogy a teljes évre kidőlt. Most viszont nagyon igyekeznek összedrótozni, elképzelhető, hogy visszatér – az persze más kérdés, milyen formában. A Spurs oldalán is gondot jelenthet védekezésben, ha valamelyik kezdő esetleg faultgondokba ütközik, mert Boris Diaw hátműtétje miatt szinte esélytelen, hogy be tud öltözni erre a párharcra, DeJuan Blair pedig hiába lenne jó opció mindkét Lakers-nagyemberre, túlságosan hangulatember. Matt Bonner triplákkal operálhat, mellette az ausztrál Aron Baynes lehet még egy titkos fegyver: a center súlyban és magasságban is felveheti a versenyt Howarddal, ő viszont még nem épült be teljesen a csapatba, hiszen idén januárban érkezett a San Antonióhoz.

Backcourt. Itt nagy kérdőjel az egészség. Tony Parker kellemetlen és nehezen gyógyuló sérülést szedett össze márciusban, Manu Ginobili is sokat bajlódott különböző testrészeivel. Ameddig a francia kisember egészséges volt, MVP-közeli formában játszott – nagy kérdés, hogy lábsérülésével mennyit veszt a sebességéből, ami egyébként a Spurs támadójátékának sarokköve. Ha túl sokat, vagy túl lassan "jönnek vissza" a lábai, akkor az még komoly gondot is okozhat annak ellenére, hogy a periméteren a Lakers védekezése a liga egyik legrosszabbja. Párja, Danny Green szerepe megnövekedhet Parker gyengélkedésével és a túloldali ellensúly (Kobe Bryant) eltűnésével, hiszen egy nagyszerű kinti dobóról van szó, aki képes nagyon megszórni magát – ugyanakkor védekezni is tud, bár nem ez a legnagyobb erőssége. Ha Green elbírja a megnövekedett elvárások okozta terhet, akkor könnyen a mérleg nyelve lehet ebben a párharcban – különösen akkor, ha a palánkok alatt kiegyensúlyozott csata alakul ki. A másik oldalon Steve Nash hasonló helyzetben van, mint Parker: sérülésből jön vissza, ki tudja, milyen formában van – viszont Parkerrel ellentétben a Lakers nagyon nem az "ő csapata", a szezonban fokozatosan szorult perifériára a ligatörténet egyik legjobban passzoló játékmestere. Most kiderül, hogy Mike D’Antoni csak a Kobe Bryant okozta kényszerből vette ki a csapatjáték érdemi részéből, vagy Nash tényleg elfogyott. Hajlunk rá, hogy van még benne kakaó, pláne egy jó formában lévő magasember-páros mellett – egy biztos, nagyon fel kell pörögnie támadásban, mert védekezésben sajnos már mínusz egy embert jelent. Ha Nash nem lesz kezdő és D’Antoni inkább a Blake-Meeks kettőst favorizálja, az még jól is elsülhet, ugyanis ők legalább lábbal bírják a védekezést (bár a közepes védőjátékos szintjét még így sem érik el) – náluk a konzisztencia okoz gondot, elsősorban Meeksnél.

Az alsó posztok rotációjában egyértelműen a Spurs van fölényben. Nem alábecsülve a Lakers hátvédjeit, de Ginobili fél lábbal, fél karral is többet ér, mint bármelyikük. Hozzá jön még az idén kicsit halványabb, de még mindig nagyon jó Gary Neal (állandó triplaveszély), a gyorslábú ausztrál Mills és a francia fregoliember, De Colo – sőt még Cory Joseph is bedobható vészhelyzetben. Ezt a szekciót erősítette tovább Popovich Tracy McGrady-vel, aki a Leonard mögötti lyukat is hivathat betölteni: bár T-Mac túl van már pályafutása zenitjén, clutch szituációkban még úgy is rá lehet bízni dobásokat, hogy egy hete sem készül együtt a csapattal. Nála fontos megjegyezni, hogy nem klasszikus szabadügynökségből jött veterán, hiszen Kínában folyamatosan játékban volt. A Lakers oldalán rövid a névsor, hiszen Nash felépülése esetén is csak háromfős érdemi rotációt használhatnak: Nash, Blake és Meeks jöhet szóba. D’Antoni nem nagyon használta Darius Morrist, ő még talán kaphat szerepet, mert védekezésben tűrhető - mellette Duhon percekre szállhat be.

Edzők. Gregg Popovich és Mike D’Antoni egymás elleni múltja igen veretes: az elmúlt évtizedben a Spurs és a Suns párharcai igazi csemegének bizonyultak, mivel a stílusok (védekező felfogás és támadó felfogás) találkoztak egymással. Akkor rendre a Spurs ősz mestere került ki győztesen a csatákból, húzásaira D’Antoni nem nagyon tudott válaszolni – a múlt azonban nem lesz döntő faktor a mostani párosításnál. A Lakers mesterének keze alatt most a liga egyik legjobb formába lendült magasember-párosa van (ilyen duója a Sunsnál soha nem volt), és a festék dominálása kiemelten fontos a playoffban. A Spursnél is elmúltak már a régi szép idők, a Bruce Bowenre épülő csapatvédekezés helyett Popovich már évek óta Tony Parker sebességére és a gyors, olajozott támadójátékra helyezi a hangsúlyt, a védekezés egy kicsit másodlagossá vált.

Konklúzió. Az első két meccs nagyon fontos lesz. Ha a Lakers képes elhozni valamelyiket, akkor elhúzódó párharcra lehet számítani, és az sem lehetetlen, hogy a lila-sárgák annyira felpörögnek, hogy a Grizzlies 2011-es produkciójához hasonlóan kiverik a Spurst. A San Antoniónak arra kell figyelnie, hogy Tony Parker hamar felvegye a ritmust, igyekezzenek sokat rotálni és fárasztani a kicsit szűkebb kerettel dolgozó ellenfelet. Ha képesek felpörögni arra a szintre, ahol Parker sérülése előtt voltak, a Lakers képtelen lesz őket megállítani, túldobni. Benne van a meglepetés a levegőben, de ahhoz nagyon sok mindennek kell összejönnie.

Tipp. 4-1 a Spurs javára – ha legkésőbb a második meccsen már diktálni tudják a tempót. 4-2 a Lakers javára, ha Nash jó formában jön vissza és a Spursnél nem lesz rendben a támadójáték.

A párharc érdekessége. A Spursnél a szezonzárás villámigazolása a korábbi hétszeres All-Star, Tracy McGrady, akiről sokan úgy tudják: azt az átkot hordozza, hogy csapataival nem képes túljutni a playoff első körén. Nos, ez a valóságban egy picit sántít, mivel a 2009-es rájátszásban a Houston Rockets a második körbe jutott – igaz, akkor T-Mac az egész posztszezonban nem léphetett pályára sérülése miatt. Popovich-nak tehát egyszerűen nem kell pályára küldenie a veteránt, és nem fog majd az átok…

Történelem. A két gárda a 2000-es évek elején sok nagy párharcot élt meg, de az utóbbi néhány évben rendre elkerülték egymást a rájátszásban. A 2. és 7. kiemelt párosításának érdekessége, hogy a 7. kiemelt nagyon ritkán tud továbbjutni, összesen öt ilyen alkalom volt 1984, a 16 csapatos playoff bevezetése óta – utoljára ez éppen a San Antonio Spursnek sikerült 2010-ben a Dallas Mavericks-szel szemben. Azonban amióta (2003) négy nyert meccsig tart a rájátszás elő köre is, a Spurs 2010-es sikere volt az eddigi egyetlen ilyen meglepetés.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus