Playoff 2013: Az első kör előzetese (7/8)

Az Atlanta nagyon komoly átalakuláson ment keresztül, hiszen Joe Johnsont elcserélték Brooklynba - csupa olyan játékosért, aki év közben teljesen kiesett a rotációból -, Kirk Hinrich-ért Kyle Korver érkezett cserébe a Chicagótól, Marvin Williamst pedig Utah-ba postázták Devin Harrisért cserébe. Egész évben hatalmas hullámzásokat mutattak be. Hol 9 meccset nyertek 10-ből, hol ugyanennyit vesztettek - volt is balhé ekkor az edző, Larry Drew, illetve Josh Smith között. Smith-t egyébként nem sikerült elcserélnie a menedzsmentnek, pedig szinte nyíltan kimondták, hogy annyi pénzért, amennyit ő akar magának, nekik nem kell. Hogy ezek után is sikerült nagyon simán bekerülniük a rájátszásba a Southeast csoport második helyén, az egyrészt kelet kritikája, másrészt azért jól mutatja, hogy a keret annyira nem rossz még úgy sem, hogy nyíltan a következő nyárra spórol a vezetőség.

Az alapszakasz-párharc 2-2-re végződött. Mindkét együttes megnyerte az otthoni 2-2 meccsét - az Atlanta a két korábbit (november 7., 89-86; december 29., 109-100), az Indiana pedig a legutóbbi kettőt (február 5., 114-103; március 25., 100-94).

A periméteren Paul George az első és talán legfontosabb elem, aki meg kell említeni, az Atlantának ugyanis egészen egyszerűen nincs rá embere - Smith-szel megpróbálhatnák megfogatni, de neki egy talán még szebb feladata lesz David West személyében. George kintről és betörésekből is eredményes tud lenni, fizikailag nagyon jól felépített és posztjához képest magas játékos is, ilyen emberre nincs védője a túloldalnak - még akkor sem, ha év végére iszonyatosan leeresztett, 30% alatti mezőnyszázaléka volt az utolsó meccs 8-10 találkozót tekintve. A túloldalon szinte biztosan Kyle Korver kezd majd kiscsatár poszton, aki támadásban hasznos tagja a Hawksnak és minden bizonnyal most is az lesz a tripláinak köszönhetően, védekezésben viszont teljesen esélytelen George-dzsal szemben. Szintén fontos páros lehet a Jeff Teague - George Hill duó, mert ha valahol, akkor itt lehet előnye az Atlantának. Hill nagyon dörzsölt játékos viszonylag fiatal kora ellenére is, de nem biztos, hogy Teague-gel fel tudja venni lábon a versenyt - ráadásul még mindig ott a kérdőjel, hogy lehet-e ő vajon egy komoly együttes kezdő játékmestere.

Kettes poszton is komoly mismatch van a két oldalon, hiszen két irányítós rendszert játszat Larry Drew, Devin Harris játszik legtöbbször Teague mellett, míg a túloldalon valószínűleg Lance Stephenson kezd majd dobóhátvédként. Egészségesen Harris gyorsabb, mint Born Ready, de utóbbi egyrészt jóval magasabb, másrészt sokkal keményebb kötésű, a balhéktól sem riad vissza, harmadrészt Harris tipikusan az a játékos, aki ha már csak egy kicsit is sérült, akkor több kárt csinál saját csapatának, mint hasznot - elöl és hátul is. A padról fontos szerepe lehet DeShawn Stevensonnak és Dahntay Jonesnak, ők kifejezetten védekezőspecialisták, egyikük kezdőbe jelölése sem lenne akkora meglepetés, tekintve hogy a Korver - George pároson el is mehetnek az Atlanta továbbjutási esélyei. Egyiküket sem kedvelik túlzottan a támadók, mindketten kifejezetten idegesítő játékosok tudnak lenni még a külső szemlélő számára is, de mindketten bizonyítottak már többször, több helyen is - Jonesnek mondjuk erre pont Indianában nem adtak lehetőséget.

A túloldalon Sam Young egészen biztosan pályára kerül majd, gyakorlatilag mindent megcsinál, amit kérnek tőle, tökéletesen illik a Pacers gépezetébe. Szintén szerepet fog kapni minden bizonnyal a korábban már említett Augustin, aki korábbi teljesítményéhez képest nagyon visszafogott - volt olyan a szezon folyamán, hogy az aktív rotációból Ben Hansbrough miatt került ki -, de csereegyesnek még úgy, ahogy elmegy - tőle azért komoly szintlépés kellene a PO-ra, ha a Pacers nagy terveket szövöget. Ugyanez igaz az egyszemélyes highlight-gépezetre, Gerald Greenre is, aki tavalyi produktumát meg sem tudja közelíteni, a triplák sem mennek neki és jóval kevesebbszer volt ott a napi top10-ben is - ez utóbbi mondjuk a rájátszásban kevésbé számít, de az ő jobb formájának első jele az, ha átugrik a palánkon. Az Atlantánál az újonc, John Jenkins lehet még érdekes, aki kifejezetten jó kinti dobó, és leginkább csak erre is használható - ha pályára kerül, akkor Korver helyett teheti majd ezt meg.

A két agitátor, Jones és Stevenson jóval nagyobb szerepet kaphat, mint a szezon nagy részében, mert valakinek le kell darálnia George-ot - és az ő "bántalmazása" miatt megjelenő Stephensont -, az Atlanta csapatvédekezése ezt biztosan nem fogja megtenni, hiszen bár a 10-ek voltak védekezési hatékonyságban az alapszakaszban, semmiből nem nyújtottak kiemelkedőt. A túloldal éppen ellenkezőleg - nem nagyon kell attól tartaniuk, hogy milyen gyors Teague vagy éppen Harris, hiszen a liga legjobb védelme az övék, a palánk alatt a West - Hibbert páros várja a betöréseket erőltető kisembereket. A Pacers nagyon jó abban is, hogy az ellenfél számára kedvezőtlen területekre terelje a támadókat, a leggyengébb súlyozott mezőnyszázalékot produkálták ellenük az alapszakaszban (45.3%).

A magasembereknél igazi csemegepárharcok várhatóak. Erőcsatár poszton a liga egyik legképzettebb támadójátékosa, David West próbálja meg megverni a liga egyik legjobb négyes poszton játszó védőjét, Josh Smith-t. Utóbb az atletikus képességeinek köszönhetően inkább óriási blokkokkal véteti észre magát, ami ebben a párosításban kevésbé lesz mérvadó, hiszen West a középtávoli játékával emelkedik ki a mezőnyből. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Smith elöl is tud alkotni, de idén sem mutatott jeleket arra vonatkozóan, hogy fejben érett volna bármennyit is, dobáskiválasztása még mindig megmosolyogtat, miközben képességeinek köszönhetően a festékben bárkinek komoly gondokat tud okozni - kár, hogy kinti dobásába általában pillanatok alatt beleszeret. West eléggé alulértékelt védő, úgyhogy ez egy oda-vissza komoly harc lesz.

Nem lesz kisebb összecsapás Roy Hibbert és Al Horford ütközete sem. A dominikai hatalmas szezont fut, statisztikailag sokkal jobban, mint Hibbert - bár nagyobb is a szerepe saját csapatán belül. Horford támadásban talán sokoldalúbb, mint Hibbert, aki viszont védő oldalon kiemelkedő teljesítményre képes - idén 2.6-et blokkolt meccsenként. Fontos szerepe lesz még Ivan Johnsonnak és Tyler Hansbrough-nak - mindketten az energy guy szerepét töltik be, a padról hoznak új lendületet a palánk alatti szekcióba. Johnson erősebb testfelépítésű, ami a darálóban kifizetődőbb, Hansbrough viszont képzettebb, támadásban jobban használható nála. A Pacersnél valószínűleg pályára kerül majd Ian Mahinmi is, aki leginkább a pattanózásból veheti ki a szerepét.

Ez utóbbi nagyon fontos eleme lesz a sorozatnak, ugyanis a Pacers elképesztően jól pattanózó alakult - a negyedik legjobb arányban szedik a támadókat (30.3%), a hatodikak a védőlepattanóknál (74.6%), összesen pedig ők szedték le a legtöbb pattanót az egész alapszakaszban. Itt nagy a kontraszt a két csapat között, mert az Atlanta csak 23. helyen zárt ugyanebben a kategóriában, a támadópattanók rangsorában pedig csak 27-ek lettek (22.2%) - előzetesen az várható, hogy nem sok sót fognak megenni az Indiana palánkja alatt.

Edzők: A két edző gyakorlatilag ugyanakkora tapasztalattal rendelkezik. Mindkettejüknek ez a harmadik szezonja vezetőedzőként, egyszer az első, egyszer pedig a második körbe gardírozták el csapataikat. Vogel stílusa meglátszik az Indiana keretén, kifejezetten kemény, senkitől meg nem ijedő együttes lett irányítása alatt a Pacers, ami néha talán túl is megy az egészséges keménykedésen már, de mindenképpen üdvözítő a mai, egyre sterilebb ligában. A túloldalon Drew munkáját kétségbe vonni nem lehet, hiszen eredményekben ugyanazt tudja felmutatni, mint Vogel, ám ilyen jól látható stílusjegyeket nem hordoz magán a Hawks, a legtöbbször inkább csak egyéni elgondolásokra alapoznak - mint a legutóbbi 5-6 év folyamán mindig.

Konklúzió: Nem rossz a Hawks kerete, de a Pacers egy sokkal jobban kimunkált csapat, amelyiknek megvan az identitása - ráadásul ezt kifejezetten PO-kosárlabdához szabták. Már tavaly is ott voltak a toppon védekezésben, idén pedig övék a legjobb védelem, ezzel valószínűleg képesek is lesznek felőrölni a nem eléggé egységes Atlantát. A mottónál nem véletlenül jöttek elő a jegyek, mindkét pályán hatalmas érdektelenség mutatkozott idén a két együttes iránt, úgyhogy nagy kérdés, mennyit számít majd egy-egy meccsen a hazai környezet - valószínűleg Indianában többet, az Atlanta közönsége gyakorlatilag mintha nem is létezne.

Tipp: 4 - 1 az Indiana Pacers javára