Playoff-percek: a Raptors nem talált megoldást, sőt...

Akkor eldőlt?

2-0-nál azért még korai arról beszélni, hogy eldőlt volna a párharc, de az tény, hogy a történelem nem a Toronto oldalán áll: a Bucks 13-0-ra áll az olyan playoff-szériákban, ahol 2-0-ra vezetett, a Raptors pedig 0-7-re azokban, ahol 2-0-s hátrányba került. És ahogy azt tegnap, a GSW-Blazers kapcsán is leírtuk: a 2-0-ra álló párharcokat 90% feletti valószínűséggel megnyerte eddig az előnyben lévő társaság...

Nem sikerült megoldani a problémákat, sőt...

Az első mérkőzésen alapvetően a következő dolgok miatt kapott ki a Raptors: lepattanózás, gyorsindítások, vérszegény támadójáték. Nos, ezekből konkrétan semmit sem sikerült kijavítani a második összecsapásra, 64-50-re bukták el a lepattanózást (11-6 a támadók aránya), 28-19-re maradtak alul a leindításból szerzett pontokat tekintve (kétszer annyi eladott labdájuk volt, mint a Bucksnak) és csak azért érték el a száz dobott pontot, mert a Milwaukee nem igazán szakadt már meg. Ezek mellett a védekezésük is rosszabbul nézett ki, mint legutóbb, sem Giannis Antetokounmpót nem tudták limitálni, hiszen dominálta őket a festékben, sem a kiosztásokat és a többieket nem tudták elvenni a hazaiaktól, az első félidőben szétdobta őket a Bucks - Nick Nurse vezetőedző szerint "ott voltak" a dobásokon, de nem elég agresszíven, nem elég fizikálisan és mivel már az első támadásoknál megjött Middletonék önbizalma, onnantól ezek már szinte üres helyzeteknek számítottak. 

Emellett támadásban továbbra is az a fő problémájuk, hogy nem tudják bedobni az egyébként jó helyzeteket. Az első meccsen 10/23, most 7/18 üres dobást tudtak csak a gyűrűbe küldeni és ezek között valóban jó pár teljesen "töküres" helyzet is volt, amikor méterekre nem volt egy védő sem, kényelmesen meg lehetett nézni a gyűrűt, de egyszerűen kimaradnak ezek a kísérletek - egész más lehetne a párharc, ha stabilan bedobálnák őket, már csak azért is, mert kevesebb lenne a lepattanó és abból a gyorsindítás a Milwaukee számára. Azt szokták mondani, hogy a jó védekezés hozza meg a jó támadójátékot, de a Raptors esetében lehet, hogy most a biztosabb támadójáték adna pluszt védekezésben...

Nem túlzás azt állítani, hogy ezen az estén meg sem tudták nehezíteni ellenfelük dolgát, mindent úgy csinált a Milwaukee, ahogy akart, a Toronto pedig asszisztált mindehhez - nem hogy nem sikerült megoldaniuk az első meccsen látott gondjaikat, hanem ugyanazok mellé még újabbak (kispad, Bucks-triplák, még jobb Giannis, stb.) keletkeztek, úgyhogy lesz munka a második mérkőzésre...

Marc Gasol most nem az igazi

Az első körben Nik Vucsevics, a másodikban Joel Embiid ellen ért aranyat, de legalábbis továbbjutást a Torontónak Marc Gasol és bár azt azért sejthettük, hogy a Bucks ellen kevésbé lesz rémálom matchup a spanyol center, arra azért talán kevesen számítottak, hogy ennyire nem lesz létjogosultsága ebben a párharcban. A festékben-lepattanózásban ő sem tud mit kezdeni Antetokounmpóékkal, a kiosztásokra nem igazán ér oda, támadásban pedig képtelen megbüntetni azt, hogy Brook Lopez folyamatosan behúzódik róla - sorra rontja el az üres helyzeteket, a két meccs alatt eddig 3/20 (!) dobása esett be, úgyhogy már az önbizalma sem az igazi. Nick Nurse be is látta ezt, a második félidőben összesen öt percet használta, végül 19 perccel zárt, a sajtótájékoztatón pedig elmondta, hogy Gasol nagyon jó játékos, nagy szükségük van rá, neki pedig arra lenne szüksége, hogy beessen egymás után egy-két dobása, hogy visszajöjjön az önbizalma. Az biztos, hogy a Raptors üres helyzeteinek elpuskázásában nagy szerepe van a centernek, nagyon sokat ront, ráadásul ezúttal az első percekben rögtön volt három kísérlete, amelyek mind kimaradtak, ez pedig a Bucks erős kezdésével együtt megadta az alaphangot...

Könyörtelen a Bucks-kispad

A még versenyben lévő csapatok közül kérdés nélkül a Bucks cseresora tűnik a legmélyebbnek és legveszélyesebbnek még akkor is, ha a Warriors kispadja Kevin Durant kidőlése óta öntudatra ébredt. Már a Boston ellen is egyértelmű volt a Milwaukee-cserék hatása, George Hill a harmadik meccsen például egymaga túldobta a teljes Celtics-kispadot, a Raptors elleni első találkozón Malcolm Brogdon követte el ugyanezt és most is döntő jelentősége volt annak, hogy aki a cseresorból érkezik, az extrát tud hozzátenni. Most Ersan Ilyasova volt a nyerőember, szezoncsúcsot jelentő 15 pontot szórt már az első félidőben és olyan extra megmozdulásai voltak, amilyeneket az előző összecsapáson Brook Lopeztől láttunk - ráadásul Brogdon elképesztően jól játszott megint, George Hill pedig az előző derbi 0/6-os mezőnymutatója után visszatért a Boston ellen látott formájához. 

Ez pedig két dolog miatt fontos: egyrészt elbírják azt, hogy Khris Middleton és Eric Bledsoe támadásban egyelőre haloványabb (Bledsoe például 27,5%-kal dobott az első két meccsen), másrészt gyakorlatilag hullámvölgy nélkül képesek lehozni a mérkőzéseket. A Celtics ellen is abszolút döntő faktor volt, hogy amikor Antetokounmpo leült, a cserék 10-0-s rohamokra voltak képesek és az egál meccsekből magabiztos előnyt tudtak csinálni és ma hajnalban is láthattuk, hogy ahogy a kezdeti sokk után rendezte volna a sorait a Raptors, érkeztek Ilyasováék és elrohantak a mérkőzéssel. Az örök igazság, hogy a playoffra beszűkül a rotáció, de ez a Milwaukee jelenlegi keretével kapcsolatban annyit jelent, hogy csak azok játszanak, akik tényleg hasznosak, mert ha valakinek igazán rossz napja van, jön helyette más - Sterling Brown, DJ Wilson és Tony Snell például nem is nagyon került eddig pályára...

Miben bízhat a Raptors?

Nos, elsősorban a hazai pályában, mást nehéz mondani jelenleg - persze túlreagálni azért nem kell ezt a találkozót, az első három-négy perc már megalapozta az utána következő időszakot, a Toronto belesodródott egy olyan meccsbe, ahol semmi sem jött össze, a Milwaukee arénája felrobbant, Antetokounmpóék pedig óriási önbizalommal és energiával kosárlabdáztak. Alapvetően két dolog az, amit Nick Nurse is kiemelt fő problémaként, a gyenge dobóforma és a fizikalitás hiánya, a hazai környezet mindkettőn javíthat, de azt azért zárójelben tegyük hozzá, hogy Danny Greenék eddig sem tűntek igazán magabiztosnak a dobásoknál, az, hogy a 0-3 és gyakorlatilag a szezonjuk a tét, össze is nyomhatja őket...

Márpedig Kawhi Leonardnak ezúttal megint minimális segítsége sem akadt támadásban: rajta kívül a többi négy kezdőjátékos összesen 33 pontot tett hozzá 11/37 (29,7%) dobással és 4/17 triplával, míg a túloldalon például a cserepadról érkező Brogdon-Ilyasova-Hill trió 44 egységgel zárt 17/29 jó dobással és 6/14 triplával - ráadásul Leonardnak is inkább csak a számai lettek jók, összességében most neki sem volt olyan hatása a meccsre, mint mondjuk a Philly elleni szériában.

Alapvetően valószínűleg két dolog felé indulhat Nick Nurse. Az egyik az, hogy alacsonyít, csökkenti Gasol szerepét és bízik abban, hogy a hajnalban szinte egyedüli fénylő pontként tündöklő Norman Powell-lel és egy small-ballal elég gyorsak lesznek ahhoz, hogy felvegyék a Bucks tempóját, illetve még jobban széthúzzák a pályát és Powell lesz olyan stabil dobó, hogy megbüntesse a Milwaukee védekezését - hátránya, hogy lepattanóban és a gyűrű védésében alighanem még rosszabbul fognak kinézni, de talán jobban odaérnek a shooterekre és jobban limitálni tudják az Antetokounmpo körüli többieket. Vagy a másik irány, hogy pontosan a festéket tölti túl jobban és a lepattanózást, a fizikalitást helyezi előtérbe a Siakam-Ibaka-Gasol trióval, bízva abban, hogy a Bucks idegenben gyengébben fog tüzelni és kevesebb lepattanóból, jobban "meggyötörve" kevésbé lesz meg Miroticék ritmusa. Egyik sem tűnik tutibiztos megoldásnak és mindkettőhöz kell az, hogy egyénileg hozzák azt, amit muszáj: Leonardtól ez a 31 pontos este a minimum, a többieknek pedig egyszerűen fel KELL javulni, bedobni az üreseket, átérezni azt, hogy mi forog kockán és ennek megfelelően beleállni a párharcokba, lepattanókba. Enélkül nem fog menni - abban kár bízni, hogy majd dobnak 125 pontot és nyernek négy (pontosabban most már ötből négy!) meccset 125-120-ra, a mostani semmilyen védekezés helyett biztos, hogy lassítaniuk kell az ellenfelet, de önmagában ez sem elég, mert ez a Bucks még lassítva is 100-110 pont között tud dobni, úgyhogy 105-110 biztosan kelleni fog a Raptorstól is stabilan ahhoz, hogy nyerni tudjon...

Az persze nem könnyíti meg Nurse dolgát, hogy Pascal Siakam annyira elveszett a remekül kezdődő playoff ezen szakaszára, hogy elöl-hátul nonfaktor és hogy a kispadon annyira nincs kihez nyúlni, hogy tényleg csak Ibakát, Powellt, vagy VanVleetet lehet nézegetni...