Playoff-percek: Barnes páratlan meccse és a Magic történelmi leolvadása
Megint leolvadt a Magic, Banchero becsődölt - Harris ismét fellépett Cunningham mellé - későn indították a hajrát a Cavaliers kulcsemberei - Barnes történelmi teljesítménye és Barrett meccsnyerője feledtette a Raptors újabb gyenge hajráját - a Rockets fegyverével nyert a Lakers - mindenki becsődölt Houstonban, készülhetnek a nyárra.

Történelmi leolvadás
A félidőben 22 ponttal vezetett a Magic, volt már 24 pont is a különbség a két csapat között, mégis 14 pontos vereséget szenvedtek a Pistons ellen. A play-by-play érában soha korábban nem fordult elő, hogy egy csapat 24 pontos előnyről kapjon ki egy olyan hazai rájátszásbeli meccsen, amin lezárhatta volna a párharcát. A Magic játékosai viszont sorozatban 23(!) dobást rontottak el, a Pistons összerakott egy 35-5-ös futást, és ezzel nem csupán életben maradtak, hanem hazai pályán próbálhatják meg kiharcolni a második körbe jutást.
Lehetne itt azzal példálózni, hogy 2018-ban a Rockets sorozatban 27 triplát hagyott ki a Warriors elleni hetedik meccsén, de ez a párharc az antitézise annak a sorozatnak, a Magic pedig alanyi jogon is megmutatta már néhányszor, hogy képes nagy leolvadásokra. Idén március végén belenéztek egy 31-0-s futásba a Raptors ellen, de nem nézett ki sokkal jobban a jelenlegi párharcuknak a második meccse sem: egy félidőn keresztül partiban voltak, és akkor úgy tűnt, hogy akár elcsenhetik a második meccset is Detroitból, a harmadik negyed elején viszont elszenvedtek egy 30-3-as futást, amit szintén nem tudtak lereagálni.
Most a hatodik meccs második félidejében 4/37 sikeres dobással zártak, Paolo Banchero 1/11-es, Desmond Bane 1/9-es mezőnymutatót virított, és a két húzóember 0/10 triplát tett be ekkor a közösbe. Bane legalább az első félidőben jól dobott, Banchero viszont a legutóbbi 45 pontját 4/20-as mezőnymutatóval és 17 egységgel fejelte meg, de hiba lenne kizárólag őt okolni, mert Jalen Suggs is 1/10-es mezőnymutatóval végzett, illetve Jamahl Mosley sem tudta a kispadról orvosolni ezt a leolvadást…
A Magic 3-1-re vezetett, viszont mióta Franz Wagnerre nem számíthatnak, mindkétszer vereséget szenvedtek. Wagner pont egy olyan játékos, aki szintén próbálhatta volna megszakítani azt a nagy leolvadást, másrészt viszont a második meccsen sem volt arra képes. Ami viszont legalább ennyire látványos, hogy az elmúlt két meccsen milyen mértékben bukták el a lepattanócsatát, az ötödik meccsen 49-33-ra, a hatodikon 52-38-ra maradtak alul, és ezen a két találkozón együtt 30-16-ra nyerte a támadólepattanók arányát is a Pistons.
Harris megint fellépett Cunningham mellé
Akár úgy is le lehet bontani a Magic és a Pistons éjszakai csatáját, hogy az első két opció közötti különbségek döntöttek. Miután legutóbb Banchero és Cade Cunningham is 45-45 pontot szórt, a Magic vezére megállt 17 pontnál, míg a Pistons sztárja most is eljutott 32 pontig. Tőle valahol ezt is várjuk, az viszont már inkább extra, hogy Tobias Harris ismét felnőtt a második opció szerepéhez, ezúttal 22 ponttal és 10 lepattanóval jelentkezett, ami azzal együtt is rendkívül értékesnek bizonyult, hogy a hatékonysága neki sem volt kiemelkedő.
Harris az első két meccsen is a kevés vállalható támadóopció egyike volt a Pistonsnál, azóta viszont feljebb is tudott kapcsolni, sorozatban a negyedik összecsapáson éri el a 20 pontos határt. A párharc során 20,2 pontot és 8 lepattanót átlagol, de szintén extra, hogy meccsenként kiharcol 5,8 büntetőt, ami egyébként pont ugyanannyi, mint James Harden vagy Victor Wembanyama első körös átlaga, illetve hajszállal több is, mint amennyit Jalen Brunson vagy Jayson Tatum átlagolt idáig.
Persze kell is Harris extrája, mert Jalen Duren még mindig beragadt a 8-12 pont közötti intervallumba, a hatodik meccsen is hiába volt hét perc alatt 6 pontja, a folytatásban csak egyetlen kosarat tudott ehhez hozzátenni.
Későn érkeztek meg a Cavaliers kulcsemberei
A Raptors sokáig kordában tudta tartani a Cavaliers fő pontfelelőseit, a mérkőzés jelentős részében Donovan Mitchell és James Harden sem dobott jól, míg Evan Mobley-hoz sokáig nem jutott el kellő gyakorisággal a labda. A negyedik negyednek 11 pontos előnnyel mentek neki a hazaiak, ugyanakkor Kenny Atkinson itt már nem vacakolt, mind a három sztárt végig a pályán tartotta, és vissza is hozták a meccsbe a Cavalierst. Mitchell 11, Mobley 9 pontot szórt ekkor, míg a dobását továbbra is kereső Harden 3-3 lepattanót, illetve gólpasszt tett be a közösbe, ráadásul kétszer is támadólepattanót szedett vissza. A ráadásban úgy tűnt, hogy Harden is megérkezik pontszerzőként, két kosarat is szerzett ekkor, volt egy újabb támadólepattanója, ugyanakkor az utolsó nagy játékot a Raptors csinálta meg, RJ Barrett triplája utat talált a gyűrűbe, Mobley válasza pedig kimaradt – a hazaiak védekezését dicséri, hogy a Cavaliers meccsnyerő kísérletnek csak annyit tudott összehozni, hogy Mobley elengedjen emberről egy távoli triplát.
Noha sokáig csak az eredmény után futott a Cavaliers, ezt a párharcot lehetőségük lett volna lezárni, viszont a torontói légkör ismét megfogta a Harden-Mitchell párost. A két hátvéd közös erővel 16/40 dobást küldött a gyűrűbe, együttesen 3/14 triplát szenvedtek ki magukból, és a büntetővonalra sem tudtak kellő gyakorisággal eljutni – Harden bedobott 5/5 egypontost, Mitchell viszont egyszer sem járt a vonalon. Ez visszatérő probléma nála a párharcban, az első meccsen még kiharcolt 7 büntetőt, majd a következő öt meccsen összesen állhatott ugyanennyi alkalommal oda a vonalra, és már másodszor fordult elő, hogy ne harcoljon ki büntetőt.
Megint elfogyott a Raptors, de ez most belefért
Sokáig az ötödik meccsen is jól tartotta magát a Raptors, viszont akkor fokozatosan elfogytak támadásban, az első félidei 74 pontjukhoz 46-ot tettek hozzá a fordulást követően, a negyedik negyedben pedig csak 17 pontra futotta tőlük. Ezúttal három negyeden keresztül tartott ki a lendületük, 36 perc után 92 pontnál tartottak, a végére viszont ismét elfogytak, a negyedik negyedben csak 12 pontot szenvedtek össze. Az elmúlt két meccs negyedik negyedében 7/28, illetve 4/17 dobásukat tudták elsüllyeszteni, mégis 1-1-re hozták le ezeket a találkozókat.
Mindkét meccsen úgy fogytak el, hogy az első félidőben jól tripláztak (10/17 és 9/18), majd a fordulást követően elkezdtek kimaradozni a távoli kísérleteik – az ötödik meccsen 5/21, a hatodikon 4/18 hármast hoztak össze a térfélcserét követően. Kevés hiányzott ahhoz, hogy ez ismét megbosszulja magát, viszont a ráadásban már csak RJ Barrett vállalt náluk kintről, és a második ottani próbálkozásával meg is nyerte a meccset.
Noha a negyedik negyedben nem támadtak jól, összességében azért dicséretet érdemelnek többen is a Raptorstól. Scottie Barnes elől-hátul próbálta hátára venni a csapatát, aminek az lett a vége, hogy 25 pontot, 7 lepattanót, 14 gólpasszt, 3 labdaszerzést és 3 blokkolt dobást tett be a közösbe, ráadásul 11/21 dobását értékesítette. Barnes az NBA történetének az első játékosa lett, aki egy rájátszásbeli meccsen elérte ezt a statisztikai számsort, de az alapszakaszban is mindössze kétszer volt hasonlóra példa, Larry Bird és Magic Johnson tudott még 25-7-14-3-3-as, illetve azt meghaladó számsort összehozni egy meccsen.
Barrett nem volt kiemelkedően hatékony, de emiatt nehéz lenne kritizálni a győztes dobása, illetve a Harden-Mitchell páros hatékonysága fényében, és azért csak eljutott 24 pontig és 9 lepattanóig. Ja’Kobe Walter bizonyította, hogy a legutóbbi 20 pontja nem azért született csak, mert jól jött ki neki a lépés, ezúttal 24 ponttal, 5 lepattanóval és 3 labdaszerzéssel jelentkezett, és még a vonalra is oda tudott érni. Utóbbi igaz a közel 40 percet játszó Collin Murray-Boylesra is, aki megint nagyon hasznosan játszott, 17-7-2-2-3-as sort rittyentett.
A Rockets fegyverével zárta le a Lakers
A Lakers-Rockets párharc első fele arról szólt, hogy a Rockets jelentősen több labdabirtoklást harcol ki, és ezekre építve jelentősen több dobást is vállalnak. Annak ellenére vezetett 3-0-ra a Lakers, hogy az első három találkozón a Rockets 93,3, míg a Lakers 72,3 mezőnykísérletet átlagolt. Ezeken a meccseken a Lakers átlagosan 18,7 támadólepattanót adott fel, illetve 18,7 labdát is adtak el, a Rockets viszont nem tudott élni a lehetőségeivel. A negyedik és az ötödik találkozón úgy jöttek vissza 2-3-ra, hogy fokozatosan zárult az olló a két csapat labdabirtoklásainak száma között, az ötödik meccsen már eggyel többször dobhattak rá a Los Angeles-iek, illetve ekkor már támadólepattanókban is felülmúlták ellenfelüket 13-6-ra, a hatodik ütközet során pedig még egy lapáttal rátettek erre.
A párharc elején a Rockets erőssége volt a több labdabirtoklás kiharcolása, a hatodik meccsen viszont pont ezzel a fegyverrel zárta le a Lakers a szériát. Legutóbb még csak egy dobással vállalhattak többet ellenfelüknél, most viszont már kilenccel, köszönhetően a 15-8-ra megnyert támadólepattanózásnak, és most mindössze 11 labdát adtak el – a párharcban először történt meg, hogy a Lakersnek legyen a kevesebb eladott labdája. Ebben nagy szerepet játszott LeBron James koncentrált játéka, illetve az is, hogy Marcus Smart kisebb szerepet kapott szervezőként, mert ő az első öt meccsen 4,4 eladott labdát átlagolt, ezúttal viszont csak egyszer veszítette el a játékszert.
James a végére sok dobást rontott, de így is 28-7-8-as számsorral zárt, és hatalmas szerepe volt abban, hogy a nagyszünetre 18 pontos előnnyel mehetett el a Lakers. Talált magának ezúttal játszópajtást is, Rui Hachimura 21 pontot szórt, de olyan apró extrákat is fel lehetett jegyezni, mint Deandre Ayton 16 lepattanója, vagy éppen Austin Reaves 3 blokkolt dobása – szintén a fontos bónusz kategóriába esett a cseresorból beszálló Kennard-LaRavia páros 5 támadólepattanója.
Becsődöltek a Rockets kulcsemberei
Nehéz egyetlen felelőst találni, amikor egy csapat egy teljes félidőn keresztül 31 pontot képes összeszenvedni, különösen akkor, hogyha ez úgy jön össze, hogy minden kezdő 6-10 dobás között vállal, és egyiküknek sem esnek azok. (Részletkérdés, hogy ez még mindig 12 ponttal több volt, mint amit a Magic összehozott a Pistons elleni második félidejében…) Nyilván nem az edző dobja be a helyzeteket, ugyanakkor Ime Udoka is tanácstalannak bizonyult a Lakers védekezésével szemben, és a félidőben sem tudták igazán rendezni a soraikat, bő 34 perc kellett a Rocketsnek ahhoz, hogy elérje az 50 pontos határt. A meccs végén nem az volt a kérdés, hogy bemutatnak-e egy ahhoz hasonló fordítást, mint amit a Pistons összehozott a Magic ellen, hanem az, hogy elérik-e a 70 pontos határt. Végül ez összejött, mert az utolsó percekre már kiülhettek a Lakers kulcsemberei, de összességében vállalhatatlan teljesítményt nyújtottak támadásban.
Amen Thompson a második félidőben legalább a saját dobásmutatóján korrigált, de érdemben nem volt számított ez sem. Alperen Sengün vezérhez méltatlan aktivitást mutatott, és sokszor azzal sem tudott mit kezdeni, ha alacsonyabb emberrel találta magát szemben. Reed Sheppard csak lövöldözött vaktában, aminek 4/19-es mezőny-, illetve azon belül 1/10-es triplamutató lett a vége. Jabari Smith Jr. és Tari Eason is csak 8/25 dobást küldött a helyére. A Rocketsben nem volt olyan játékos, aki érdemben szervezni tudott volna, mindössze 13 gólpasszal fejezték be a meccset, és 3 fölé senki sem jutott tőlük.
Hogyan tovább, Rockets?
Nehéz megítélni a Rockets szezonját. Egyrészt a teljes idényt Fred VanVleet nélkül csinálták végig, a szezon jelentős részében Steven Adamsre sem számíthattak, illetve a rájátszás érdemi részében Kevin Durant-et is nélkülözniük kellett. Másrészt viszont úgy indultak 0-3-mal a Lakers ellen, hogy ellenfelük nem számíthatott Luka Doncic és Austin Reaves párosára, nem tudták megállítani a 41 éves LeBron Jamest, és ami még fájóbb, hogy a nem erről híres Marcus Smart és Luke Kennard tudott extrákat nyújtani a védelmükkel szemben.
Houstonban mondhatják azt, hogy nekimennek ugyanezzel a kerettel, ugyanezzel az edzői stábbal a következő szezonnak is, mert azokban a játékosokban bőven van fejlődési potenciál, akikre végül számíthattak is a rájátszásban, míg a visszatérő veteránok hozhatják majd a hiányzó rutint a pályára. Kérdés viszont, hogy mennyit várhatnak majd a veteránoktól, mert VanVleet 32 évesen, alulméretezett irányítóként próbál meg visszatérni egy ACL-szakadásból, Adams is már 33 éves lesz a nyáron, és eddig sem volt villámléptű, míg Durant 38 éves lesz a következő idény kezdetén.
Az szép, hogy KD 37 évesen is 78 meccsen játszott az alapszakaszban, viszont az aggasztó, hogy átlagosan 36,4 percet kellett a pályán töltenie, vagyis a harmadik legtöbb percet. Udoka egyébként sem bízott a kerete mélységében, az alapszakasz kilenc legtöbb percét átlagoló játékosa közül három is Houstonban pattogtatott, ami lehet, hogy nem tett jót a rájátszásra készülve.
Nyáron egy nagyobb feladatuk lesz, Tari Eason korlátozott szabadügynök státuszával kell valamit kezdeniük, rajta kívül pedig olyan kiegészítők szerződése jár még le, mint Josh Okogie, Jae’Sean Tate, Aaron Holiday vagy Jeff Green. VanVleet szerződése eközben játékosopciós, 25 millióról szól, viszont egy kihagyott szezon után meglepő lenne, ha szimplán csak lemondana arról, esetleg az képzelhető el, hogy megegyeznek vele arról, hogy kevesebb alapfizetésért ugyan, de két-három évre hosszabbít. Durantnél is érdemes megemlíteni, hogy az utolsó garantált évébe lép a szerződése, a 2027/28-as idényre játékosopciója van, és ez akár be is árnyékolhatja a következő szezonjukat, különösen akkor, ha azt nem kezdik jól…
Arra is megvan a Rockets mozgástere, hogy valamilyen nagyobb cserét húzzanak meg. Idénre ugyan nincs meg a saját első körösük, de azt leszámítva az összes többi igen, és vannak még bejövő első köröseik is. Akadnak cserében felhasználható szerződéseik is, közben viszont azt is figyelembe kell majd venniük, hogy Thompson 2027-től már jelentősen nagyobb fizetésen lesz, úgyhogy legkésőbb a jövő évi trade deadline-ig lépniük kell, amennyiben ki akarják használni a nagyobb pénzügyi mozgásterüket.