Playoff-percek: elsőre csúnyán bedőlt a Blazers terve

Csúnyán bedőlt Terry Stotts terve

Szokatlanul védte a Portland Steph Curry labdás kettő-kettőit ezen az estén, Curry védője megpróbálta áttörni a zárást, míg a magasember behátrált előle, így gyakorlatilag felkínálták neki a dobóhelyzetet, amennyiben megfelelő volt a zárás - a megszokottnál sokkal több helye volt akár dobni, akár onnan kreálni (7 gólpassz, 1 eladott labda). Curry köszönte szépen a lehetőséget, dobott 36 pontot és 9/15 triplát (playoff-karriercsúcs), a kilencből pedig hét (!) teljesen üres helyzetből érkezett, ami óriási luxus vele szemben és több üres triplát jelent, mint amit az egész Portland bedobott (öt) - rá is kérdeztek erre Stottsnál, aki visszakérdezett, hogy "oké, a Houston csapdázta őt és dobott 33 pontot egy félidő alatt, ugye?" Ettől függetlenül Enes Kanter azért elmondta, hogy a negyedik negyedre már változtattak ezen a felfogáson és minden bizonnyal nem így fognak védekezni a második mérkőzésen - a fő probléma viszont éppen Kanter miatt adódott, hiszen ezeknél a zárásoknál ő volt az, aki métereket hagyott Currynek (nyilván edzői utasításra) és bent maradt a festékben akkor is, amikor az emberét nyolc méterre hívta ki az irányító.

A Portland ezen felül egyébként a sima, alap játékokat sem tudta levédeni (nem mintha egy fenti kettő-kettő nem lenne a lehető leginkább alap), a GSW gyakorlatilag gondolkodás nélkül beadta a labdát pozícióba (vagy csak Green tartogatta fent...), Curry vagy Thompson kapott egy zárást labda nélkül, elindult és dobhatott egy üres tempót - így nem lehet őket megállítani, hiszen a magasember (főleg Kanter) itt is bent maradt a festékben, sőt, még akkor sem váltottak, amikor két hátvédnek kellett volna ezt megtenni. Tegyük hozzá, hogy a Rockets ennek az ellenkezőjét csinálta, brutálisan túlreagálta Curryt és Thompsont (de főleg Curryt) a hatodik meccsen, ennek volt a következménye az, hogy a kiegészítők ziccerezhettek az egész első félidő folyamán. A megoldás nyilván valahol a kettő között lesz, de érdekes, hogy bár korábban playoff-szinten volt recept a Splash Brothers ellen, Kevin Durant érkezése óta annyira elszoktak ettől a csapatok, hogy mintha elfelejtették volna a megfejtést...

Csak a szertáros nem került pályára

Steve Kerr annyira belejött a rotálásba a Kevin Durant nélkül megvívott, Houston elleni hatodik meccsen, hogy most még rátett erre egy lapáttal és konkrétan alapszakasz-rotációt, vagy még annál is "alapszakaszosabbat" alkalmazott a Portland elleni nyitányon. Már az első negyedben érdemi szerepet kapott a kispadról Looney, McKinnie és Livingston, a második negyedet már a Cook-Thompson-Livingston-Jerebko-Bell ötös kezdte meg és végül mindenki bőven lehetőséghez jutott - a kispadról hatan is 11-24 perc között kaptak, összesen mind 13 benevezett játékos pályára került és 12-en (!) pontot is szereztek. Ebben egyébként benne van az a Damian Jones is, aki december elseje óta nem játszott sérülés miatt és teljesen váratlanul jelentkezett az oldalvonal mellett, hogy akkor ő beszállna - kicsit olyan érzése volt az embernek, hogy a "játsszon mindenki, éljen a régi Warriors" életérzés fokozásaként mindjárt megjelenik mondjuk Leandro Barbosa, ledobja a melegítőt és játszik egy pick-and-rollt Andrew Boguttal, sőt, David Lee-vel...

Ezeket csak úgy jegyezzük fel

Mondhatjuk, hogy tökéletesen érvényesült a papírforma és nemcsak azért, mert a Warriors még Durant és Cousins nélkül is jobb csapat a Portlandnél, ráadásul pihentebb és hazai pályán játszhatott - a statisztikák is alátámasztják, hogy "nem volt kérdés" a GSW sikere.

- Steve Kerr regnálása alatt 18-1-re áll a Warriors a playoff-párharcok első meccsén
- A GSW az utóbbi 29 olyan meccséből, amelyeken Durant nem játszott, de Curry igen, 28-at megnyert, összességében 31-4 ez a mérleg
- Steph Curry eddig 7-0-ra áll Damian Lillarddal szemben a playoffban, Steve Kerr pedig 9-1-re Terry Stotts ellen

Sokadjára is a sérülések akadályozzák a Portlandet?

Damian Lillard 2012 óta tartó „regnálása” kicsit elfeledtette, hogy bizony az előző években, évtizedekben elátkozott franchise volt a portlandi: a 70-es évek második felében nem csak egy bajnoki címet nyerhettek volna, ha a liga talán legjobb centere, a Kareem Abdul-Jabbart is elhomályosító Bill Walton nem esik egyik sérülésből a másikba. A 80-as évek végén, 90-es évek elején sem „csak” nagydöntőig meneteltek volna, ha a brutális erősségű 1984-es drafton (Olajuwon, Jordan, Barkley, Stockton…) a második pickkel nem Sam Bowie-t hozzák el, aki tehetségét nem tudta kibontakoztatni horrorisztikus lábtörései miatt. A 2000-es évek második felében LaMarcus Aldridge mellett két olyan extra tehetség is sérülések miatt volt kénytelen idő előtt visszavonulni, mint a 26 éves korában már háromszoros All-Star, majd 27 évesen érdemi karrierjét befejező Brandon Roy, illetve a 2007-es 1/1-es Greg Oden, aki öt év alatt összesen 82 alapszakasz-meccsen és 6 playoff-összecsapáson állhatott a gárda rendelkezésére. 

Az újrainduló portlandi pechszéria első áldozata Jusuf Nurkic volt, aki pont akkor törte el a lábát, amikor ligaelit szintre fejlesztette elöl-hátul a játékát, így kimaradt az idei playoff-menetelésből. Abból a futásból, amiben nagy szerepe volt a cserecenternek, Enes Kanternek – naná, hogy az első kör végén ő is vállsérülést szenvedett és egyre jobban érződik is ez a játékán. A Denver elleni hetedik meccsen következett Rodney Hood, aki megúszta a komolyabb térdsérülést, de ma hajnalban megint milliméterek hiányoztak, hogy ne dőljön ki hosszú hónapokra, miután megcsúszott a félig sérült lába egy kitámasztásnál. Ha mindez nem lenne elég, a Warriors elleni nyitómeccsen egyszer csak Damian Lillard is elkezdte húzni a lábát, megfájdult a combhajlítója…

Az idei playoff beárazza a „nagy” NCAA-műhelyeket?

A konferenciadöntőkbe jutott csapatok húzóembereinek „kosárlabda-származását” megnézve feltűnhet valami: elvétve találunk közöttük olyan játékosokat, akik komolyabb NCAA-egyetemi programokból kerültek volna ki. Íme az érdekes lista:

Golden State Warriors: Steph Curry (Davidson), Klay Thompson (Washington State), Kevin Durant (Texas). 

Portland Trail Blazers: Damian Lillard (Weber State), CJ McCollum (Lehigh), Jusuf Nurkic (Cedevita Zágráb, Adria Liga).

Milwaukee Bucks: Giannis Antetokounmpo (Filathlitikosz, görög másodosztály), Khris Middleton (Texas A&M).

Toronto Raptors: Kawhi Leonard (San Diego State), Pascal Siakam (New Mexico State), Marc Gasol (Girona, ACB Liga). 

Természetesen a nagyobb egyetemeknek is vannak képviselői a húzóemberek között (Draymond Green, Eric Bledsoe, Malcolm Brogdon, Kyle Lowry), de például Enes Kanter hiába tartozott a Kentucky kötelékébe, egyetlen meccsen sem játszhatott az NCAA-ben – amerikai középiskolában és a Fenerbahcéban szerzett játéktapasztalatot NBA-karrierje előtt.