Playoff-percek: Észak hősei a csúcson

Nem Leonard a királycsináló, hanem McCaw

Ez a tipikus fun fact kategória, de jegyezzük fel: Patrick McCaw az előző két idényben a Golden State, most pedig a Toronto mezében lett NBA-bajnok, így a Shaq-Kobe páros óta az első játékos a ligában, akinek összejött a three-peat, vagyis a sorozatban három bajnoki cím. Ha azt is hozzátesszük, hogy mindez profi karrierje első három szezonjában történt meg vele, akkor kijelenthetjük, hogy aki bajnok akar lenni, annak őt kell leigazolni...

Amikor már csak reménykedhetett a GSW

Klay Thompson kidőlése után hét ponttal kapott ki a fennmaradó időben a Warriors és bár most azt ne részletezzük külön, hogy nélküle mennyire életképtelen a csapat támadójátéka (mármint nélküle és Durant nélkül, akik miatt a többiek azt csinálhatják egyébként, amihez értenek, így viszont olyat kellene, amire alkalmatlanok), azt azért nézzük meg, hogy hogyan is alakultak a pontok ezt követően. Draymond Green, Andre Iguodala és DeMarcus Cousins 5-5, Steph Curry és Shaun Livingston 4-4, Quinn Cook pedig 2 egységet tett fel a táblára - vagyis mindenki mozgósította az utolsó tartalékait, Livingston kb. az egész párharcban csinált összesen ennyi hasznos megmozdulást, mint itt, Iguodala, Green, Cousins mind-mind clutch kosarakat jegyzett. Egyedül Curry volt az, akinek nem ment: Thompson sérülése után 1/6 dobása akadt be, közte 0/4 tripla.

Mindent Steph Currytől sem lehet elvárni

Óriási munkát tett ebbe a Warriors-menetelésbe a kétszeres MVP, Kevin Durant kidőlése után nagyon sok minden szakadt a nyakába, de a Houston ellen szenzációs teljesítménnyel továbbjuttatta csapatát, a Portland ellen egyszer sem fért be 35 pont alá és rendszeresen clutch volt a végjátékokban, majd a Raptors ellen is egy 34 pontos estével kezdett. A harmadik találkozót kis híján egymaga nyerte meg a 47 pontos őrületével, de a kulcsfontosságú ötödik összecsapáson is hozott egy 31-8-7-et a biztonság kedvéért. Ma hajnalban elfáradt és összességében a széria végére egyértelművé vált, hogy leharcolta őt ez a feladat, de ugyanezt láthattuk a túloldalon Kawhi Leonardtől is, a különbség az, hogy amíg a Raptorsnál volt, aki előlépett és kisegítette a vezért, addig a mentálisan és fizikálisan is kifulladó GSW oldalán nem akadt ilyen társ, főleg Klay Thompson sérülése után. Curry ettől függetlenül még megnyerhette volna ezt a heroikus meccset csapata számára, de a végjátékban három, az ő szintjén "oké" dobást hibázott el, közte a legvégén azt a bizonyost, amellyel kiharcolhatták volna a hetedik meccset.

Elővenni azonban emiatt nem nagyon lehet, ha valakit nem érhet komolyabb kritika a Warriorsnál, akkor az ő - az pedig beszédes, hogy 30,5 pontos, 5,2 lepattanós, 6 gólpasszos, 1,5 labdaszerzéses átlagot hozott a döntőben, ami GSW-győzelem esetén egyértelműen MVP-címet ért volna neki, ráadásul 30-5-5-ös átlagra hátvédként eddig csak Michael Jordan, Kobe Bryant és Jerry West volt képes NBA-döntőben.

Mindenkit kiemelhetünk a Raptorsnál

Kawhi Leonardöt talán felesleges is külön méltatni, a következő napokban úgyis róla lesz legtöbbször szó, de azt rögzítsük, hogy ő az első játékos az NBA történetében, aki Keletről és Nyugatról bejutva is döntő-MVP tudott lenni - ez mindent elmond arról, hogy mit hajtott végre. De beszéljünk a többiekről.

Pascal Siakamról, aki idén szinte a semmiből robbant be, majd harmadik szezonjában, 25 évesen lehozott egy 19,8 pontos, 7,5 lepattanós, 3,7 gólpasszos döntőt. Sokáig emlékezetes marad a 32 pontos, 14/17 jó dobásos első meccse, de a ma hajnali 26 pontos, 10 lepattanós dupla-duplája, valamint a kevés figyelmet kapó, utolsó percben elsüllyesztett clutch kosara is óriási volt.

Kyle Lowryról, aki ma hajnalban talán átérezte, hogy legutóbb ott maradt a kezében a bajnokavatás, két és fél perc alatt beszórt 11 pontot úgy, hogy a párharc első meccsén 7, a negyediken 10 egységet dobott összesen. Végül 26 pontig jutott és talán az egész playoffja legjobb teljesítményét hozta zárásként, minimum két olyan meccs volt a döntőben, ahol ő volt a Raptors legjobbja, ezzel pedig könnyen lehet, hogy az egész pályafutásának megítélését megváltoztatta.

Marc Gasolról, aki háttérbe húzódott ebben a csapatban, a védekezése, a játékintelligenciája, a passzgyorsasága és (néha) a kinti dobása viszont pont azt a pluszt tette hozzá Jonas Valanciunashoz képest, amely nélkül könnyen lehet, hogy már a második körben elvéreztek volna. Ma hajnalban nem ment neki a dobás, de az első meccsen szerzett 20 pontja után kétszer szórt 17-et, a mezőnymunkájára sosem lehetett panasz és neki is volt extra teljesítménye a döntő során.

Danny Greenre, aki mezőnykísérlet nélkül hozta le az utolsó találkozót, elkövetett egy olyan hibát is a végén, amely kis híján a meccsbe került nekik, de neki is volt olyan estéje a döntőben, ami elengedhetetlen volt a bajnoki címhez - a harmadik meccsen beszórt 18 pontja és hat triplája kulcsszerepet játszott abban, hogy ott vissza tudták venni a pályaelőnyt. Kawhi Leonarddal csomagban érkezett, de nem okozott csalódást.

Serge Ibakára, aki egy idő után elfogadta, hogy Gasol a kezdő és bár voltak gyengébb időszakai az egész rájátszásban, a döntő második felére kulcsszereplővé vált: a támadópattanói, gyűrű alatti jelenléte mellett 20-15-15 pontot szórt az utolsó három meccsen a padról beszállva, átlag 20 perc alatt. Ami az OKC-vel anno nem jött neki össze, az most összejött a Raptorsnál.

És ne hagyjuk ki Fred VanVleetet sem, akit a rájátszás nagy részében egyszerűen nem értettünk - gyengén játszott, az óceánba se tudott volna betalálni, pedig olyan szüksége lett volna rá a Raptorsnak, mint egy falat kenyérre. Aztán megszületett a gyermeke és azóta varázsolt: a Bucks ellen az utolsó három meccsen 14/17 nagyon fontos triplát bombázott be, a döntőben pedig 14 pontot átlagolt hatodik emberként úgy, hogy 39%-kal tüzelt kintről. Többször ő kezdte már a második félidőt, a harmadik-negyedik negyedekben rendszeresen lehetett rá számítani, igazi mesterlövész volt, akinek szinte minden meccsen beesett egy-egy valószínűtlenül nagy és legalább ilyen fontos dobása - az utolsó meccs 22 pontja és 12 pontos negyedik negyede elképesztő extra volt tőle is. Tartozik hozzá egy statisztika is: 16 hármast dobott a hat meccsen, erre NBA-döntőben, cserepadról beszállva még senki sem volt képes.

A többiek kisebb szerepet kaptak, de McCaw-ról már szóltunk, megemlíthetjük Norman Powellt, aki a döntőben nem sokat, de a korábbi szériákban annál többet és annál fontosabban játszott, emlékezzünk meg arról, hogy NBA-bajnoknak mondhatja magát Jeremy Lin, vagy hogy gyűrűt kap ebben a szezonban Jodie Meeks.

És persze Nick Nurse, aki G-ligás bajnok edzőként, élete első, NBA-ben vezetőedzőként eltöntött szezonjában bajnoki címre vezette ezt a Raptorst úgy, hogy a néhány hibája mellett pont azt tette hozzá, amire Dwane Casey nem volt képes: a meccsek közötti, vagy éppen a meccsek alatti tökéletes taktikai finomhangolásokat védekezésben és támadásban is.

Nyilván ki lehet térni arra is, hogy olyan őstorontói láncszemek, mint DeMar DeRozan, Jonas Valanciunas, vagy Dwane Casey nem lehettek a részei ennek a menetelésnek, de a Raptorsnál ezzel most aligha foglalkoznak - mint ahogy nem kell a Warriors sérültjeivel sem foglalkozni, nincs más dolguk, mint megünnepelni azt, amiért megdolgoztak. Aztán aláírni Leonarddel...

Az idegenbeli győzelmek szériája volt

A csapatok úgy futottak neki a hatodik meccsnek, hogy az előző négyet egyaránt a vendégcsapat nyerte: a Warriors a másodikat és az ötödiket, a Raptors a harmadikat és a negyediket. A zárómeccsen sem szakadt meg a széria, a Toronto zsinórban harmadszor is győzni tudott idegenben. Hogy ez a rengeteg vendégsiker mennyire ritka: a Raptors előtt csak öt korábbi gárda tudta ezt összehozni, mindhárom szintén bajnok is lett. 

1953: Minneapolis Lakers a New York Knicks ellen
1990: Detroit Pistons a Portland Trail Blazers Ellen
1991: Chicago Bulls a Los Angeles Lakers ellen
1993: Chicago Bulls a Phoenix Suns ellen
2001: Los Angeles Lakers a Philadelphia 76ers ellen

Nem állítjuk, hogy ez Kawhi Leonard érdeme, de azt azért jegyezzük fel, hogy +31-ben volt a Raptors a három idegenbeli összecsapásán, ennél jobbat (+40) nagydöntőben egyetlen csapat tudott - már kitalálhattátok: a 2014-es San Antonio Spurs.

A csapatmunka diadala

Az 1987-es nagydöntő óta nem fordult elő, hogy a bajnokcsapatban hat (!) játékos is elérje a 10 pontos átlagot. Kawhi Leonard, Kyle Lowry, Pascal Siakam, Fred VanVleet, Serge Ibaka és Marc Gasol így egy lapra került a Los Angeles Lakers legendás gárdájával (Magic Johnson, Kareem Abdul-Jabbar, James Worthy, Michael Cooper, Byron Scott és Mychal Thompson). Mychal Thompson vezetékneve nem véletlenül ismerős, hiszen Klay Thompson édesapja...

Néhány döbbenetes számadat

Nem ragozzuk, a számok magukért beszélnek, íme:

- Kawhi Leonard 732 pontot dobott az idei playoffban, ez minden idők harmadik legjobb teljesítménye egy posztszezonban, a legjobb Michael Jordan (759, 1992), a második legjobb LeBron James (748, 2018). 

- Kawhi Leonard és Pascal Siakam 1187 ponttal zárta az idei rájátszást, amivel holtversenyben a második legjobb duó lettek az NBA történelmében. A legjobb James és Wade lett 2012-ben (1222 pont), a Raptors-páros pedig Michael Jordant és Scottie Pippent fogta be (1187, 1992-ből). 

- Az elmúlt öt évben Nick Nurse a harmadik (!) újonc vezetőedző, aki bajnoki címet nyer, 2015-ben Steve Kerr, 2016-ban Tyronn Lue csinálta meg ezt a bravúrt. Hogy ez mennyire ritka volt korábban: Kerr előtt az utolsó újonc győztes bizonyos Pat Riley volt az 1982-es Lakers kispadján...

- Draymond Green tripla-duplázott egy kiesésről szóló nagydöntős meccsen, ő a hetedik ilyen kosaras. Összességében a harmadik nagydöntős TD-ját hozta össze, csak LeBron James (10) és Magic Johnson (8) előzi meg az örökranglistán. 

- Marc Gasol bajnoki címe azt jelenti, hogy a Gasol testvérek az elsők az NBA történelmében, akik bajnokságot nyertek.

Szakmázhatnánk, de felesleges

Beszélhetnénk megint arról, hogy hogyan védekezett a Toronto, hogy mikor kért időt a két edző, hogy miért és hogyan passzoltak Leonardék, hogy mi hiányzott a Golden State-nél, de igazából most már felesleges ezen rugózni. Ha az egész párharcot nézzük, akkor alapvetően a Raptors irányított, a kanadaiak védekezése kordában tartotta Curryéket, amennyire lehetett, közben pedig a túloldalon egyszerre játszott jól a hétfős aktív rotáció szinte minden tagja, megspékelve egy MVP-teljesítménnyel - folyamatosan sakkban tudták tartani ellenfelüket és úgy alakult a játék képe végig, ahogy ők akarták.

A Warriorsnak nem volt eszköze, erre a sérüléshullámra nincs mit mondani, küzdöttek, amíg a szívük vitte őket, de ebben a párharcban nem győzhettek - a szerkezeti okokat többször tárgyaltuk már, most nem kezdünk bele újra. Két szoros végjátékot megnyertek azzal, hogy ők a GSW, ők voltak a bajnokok és az a harmadik, illetve most a hatodik meccsen is látszott, hogy a "soha ne becsüld le a bajnok szívét" mondat tökéletesen megállja a helyét - hogy ez a Warriors hogyan jutott el odáig, hogy egy dobásra volt a hetedik meccstől, azt ők se nagyon tudják, Steve Kerr is arról beszélt, hogy "hogyan csinálták meg ezt a srácok?", nem véletlenül. A második meccsen 10+ pontos hátrányból, a végén Durant, Thompson és Looney nélkül nyertek, a harmadikon szintén Durant, Thompson és Looney nélkül meccsben voltak a legvégéig, az ötödiken Durant és Looney sérülése után maradtak életben, a hatodikon Durant nélkül, Thompson kidőlése után buktak el. Felülteljesítettek, emelt fővel inthetnek búcsút a szezonnak, a sérülések súlyosságáról és a jövőről pedig most még korai beszélni...

Azt sajnálhatjuk, hogy a döntő narratívájában mindez erősen ott van, ott is lesz, de a Raptors érdemeiből ez semmit sem von le, hiszen csak annyi a biztos, hogy ebben a párharcban, ez ellen a Warriors ellen bizony nem bemákolt meccsekkel, hanem tudatosan fölénybe kerülve, a szériát irányítva lett bajnok a társaság. Az utolsó meccseken már nem volt mit előhúzni az edzők részéről, "csak" meccselni kellett a lehetőségekhez képest jól és rábízni a játékosok szívére, eszére, hogy mit hoznak ki ebből - a GSW nem tudott csodát tenni, a Toronto pedig nem chokerkedte el az esélyét. 

Egy apró gondolat azért még felmerülhet, látva a playoff további alakulását: a félsérült Embiiddel küzdő, még összeállóban lévő Sixers mennyire volt közel egy esetleges bajnoki címhez?...