Playoff-percek: nem elég a Jokics-faktor

Ez a Clippers bármire képes lehet - Nic Batum továbbra is forró - a Knicks megoldotta a Towns-Harris egyenletet - Brunson előlépett a végjátékban - felemás a Knicks kétcenteres felállása - két ellentétes meccset játszott a Grizzlies és a Thunder - SGA nem az igazi, Holmgren és Caruso viszont villogott.

Nem elég a Jokics-faktor

Bődületesen jó szezont rakott össze Nikola Jokics, a teljesítménye minden további nélkül a negyedik MVP-címet is megérheti számára, és eddig a playoffban sem lehet rá panasz: itt is tripla-duplát átlagol, három meccs után 26 pont, 11 lepattanó és 11,7 gólpassz szerepel a neve mellett úgy, hogy 53,7%-kal mezőnyözik és 46,7%-kal triplázik. A Nuggetsnek azonban mégsem elég a vezér jó produkciója.

Egyrészt a center gyakorlatilag egyedül van. Jamal Murray-nek vannak jó periódusai, de stabilan nem tudja levenni a terhet a szerb vállairól, 22,3 pont és 5,7 gólpassz szerepel a statisztikájában, de ennél is fontosabb, hogy maximum pár percig tud igazi playmakerré válni. Egyébként mindent Jokics csinál, neki kell megoldania minden megoldatlan helyzetet, akár passzal, akár más ötlettel megcsinálnia a helyzetet a társaknak - írtunk róla a párharc előtt, hogy egy hosszabb futás csak az All-Star Murray-vel lehetséges, nos, ő eddig nem jelentkezett játékra.

Michael Porter Jr. eddig 8,3 pontot átlagol, egy dupla-dupla mellett két érvénytelen meccset hozott le, Aaron Gordon remekül kezdett, de azóta két küszködős, szenvedős meccset hozott le 40% alatti dobóteljesítményekkel, Christian Braun 8,3 ponttal és a három meccs alatt egyetlen bedobott triplával riogatott, Russell Westbrook pedig ugyan szintén jól kezdett, de eddig 33,3%-kal dob és 1,7 gólpasszt átlagol - nem mellesleg hajnalban meg is sérült, csak kilenc percet tudott játszani.

És itt kezdődnek a problémák. Ez a keret olyan szinten kiürült és elfogyott az utóbbi években, hogy nincs kihez, mihez nyúlni, nincsenek előszedhető kiegészítők, részmunkára alkalmas perememberek sem. Ha ebből az öt-hat épkézláb játékosból Porter és Westbrook ilyen, amilyen, az már nem fér bele, ehhez jön hozzá Murray extrájának elmaradása, és már kész is van a probléma.

De van még ennél is mélyebb probléma: az egész szezon során puha, érvénytelen védekezés. Támadásban egészen a harmadik meccs utolsó pár percéig minden problémát, vagy legalábbis nagyon sok problémát kinullázott Jokics játéka, esze, tudása, aki ezzel a kerettel is képes egymaga rendszert jelenteni még a playoffban is. De védekezés nélkül nem megy.

Márpedig Murray gyakorlatilag nem ellenfél Kawhi Leonardnek, a pick-and-rollok után szervezetlen a Denver, hajnalban is több olyan eset volt, hogy két zárás után fogalmuk sem volt róla, hogy kinek hol a helye, ketten futottak egy irányba, ott hagyva az üres dobót. Jokics itt már nem tud segíteni: egyrészt ő maga sem extra védő, másrészt mindent egész egyszerűen nem lehet tőle elvárni. Az első meccsen 46 percet játszott, a másodikon végignyomta a második félidőt, a harmadikon pedig amint leült átfűzni a cpőjét a második negyedben, már állva is hagyta ellenfelét a LAC, és összejött a nagy hátrány.

Ráadásul Jokics dolgát Ivica Zubac is nehezíti, aki eddig extra: 65%-kal dob 18,7 pontot 11,3 lepattanóval, nem kerül faultgondokba, és a pick-and-rollok után központi szereplőként funkcionál. Az ő leosztásai és befejezései jelentik azt a pluszt, amire már nem lehet válasz, a kisembereknek sokkal könnyebb dolguk van körülötte, rengeteg lehetőséget ad a társaknak, és amikor lehet, belép a gyűrű alá, ízekre szedve az ingatag denveri védekezést. 

Mivel Adelman mesternek se kerete, se rutinja ahhoz, hogy érdemi változtatásokat hajtson végre, óriási kérdés, hogy miben bízhat a Nuggets - leginkább abban, hogy Murray 2-3 meccsre felszívja magát, hogy Westbrook sérülése nem komoly, és hogy ezzel egy időben Porterből is kiesik mondjuk egy héttriplás meccs. Összességében három találkozó után kijelenthezjük: az első este eladott labdáit és elrontott végjátékát leszámítva eddig az történik, amit a Clippers akar.

 

Ez a Clippers bármire képes lehet

Három meccs után már kijelenthetjük, hogy a LAC valóban bombaformában van: az alapszakasz végén 18/21 meccset nyertek, a legfontosabb derbiket is behúzták, így kerülték el a playint, és egyelőre nincs jele annak, hogy a playoff lelassítaná őket. Sőt, egyre világosabb, hogy ez a csapat tényleg jó.

Kawhi Leonard egészsége persze törékeny dolog, és továbbra is sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy lehet-e számítani rá egy playoff-futás során, de egyelőre pontosan azt teszi, amit kell, és pontosan úgy játszik, ahogy a Torontót bajnoki címre vezette - elvállalja a nehéz dobásokat, megcsinálja a passzokat a duplázásokból, hátul elvégzi a munkát, nem vállalja túl magát, de a védő feletti, "semmiből" érkező tempókkal megtolja a szekeret. James Harden egyelőre akkor megy el a gyűrűig, amikor akar, szépen mozgatja a társakat, Zubacról már szóltunk, most már feléledt Norman Powell, Kris Dunn védekezése egyre értékesebb - valahogy az egész csapat motiváltnak és frissnek tűnik úgy, hogy mindenki tudja a szerepét.

Nehéz ezt jól megfogalmazni, de jelenleg mindenki pontosan azt és annyit csinálja, amit és amennyit tud - ez pedig hozza az eredményeket. Hogy ez így marad-e, és hogy egy kedvezőtlenebb matchup, vagy más nehézség esetén is kitart-e a lendület, az majd kiderül, de egyelőre Tyronn Lue alakulata azt igazolja, amit a felvezetőben írtunk: ha minden tökéletesen alakul, akkor ez a gárda ebben a formában akár bajnokesélyesként is kezelhető.

 

Nic Batum továbbra is forró

A remek labdajáratás egyik eredménye a sok jó ritmusú kinti dobóhelyzet a Clippers oldalán, és ennek egyik fő letéteményese most Nic Batum. A francia veteránnak ingadozó volt a triplája a szezon során, nem is vállalt sokat, és a hatékonyság is elég széles skálán mozgott, néha komoly veszélyt jelentett távolról, néha semmit.

Aztán az alapszakasz végén felforrósodott a keze, és három meccs alatt bedobott 9/13 hármast, a playoffban pedig egyelőre így folytatja: 3/6, 2/5, és ma hajnalban 4/6 triplája ért célt, voltak már kifejezetten extra, nehéz hármasai is, és így eddig átlagban meccsenként háromszor zörget be 50% feletti hatékonysággal. Emellett ma hajnalban például volt 3 blokkja, vele a parketten eddig mindhárom találkozón pluszban volt a Los Angeles. Mit nem adna egy ilyen cseréért a Denver...

 

Változás a Harris-Towns egyenletben

Az első két meccsen a Pistons azzal tudta elvenni Karl-Anthony Towns dobásait, hogy a legtöbb labdabirtoklásnál Tobias Harris fogta őt. Az első találkozón ugyan még hatékony volt a kevesebbet vállaló Towns, a másodikon viszont már beleszürkült a mezőnybe, és részben emiatt ki is tudta egyenlíteni a párharcot a Pistons. Amíg az első két meccsen összesen 5 triplába tudott beleállni a center, addig a harmadik összecsapáson már az első negyedben ennyi kinti vállalásnál járt, és végül 4/8 hárompontost süllyesztett el. Az első negyedben többször is mindjárt a támadások elején állt bele ezekbe, amikor a Pistons védekezése még nem tudott rendesen felállni, és ezzel láthatóan zavart is okozott.

Harris és Jalen Duren sokszor csak egymásra nézett, hogy éppen kinek kellett volna fognia Townst, és a mérkőzés bizonyos szakaszaiban vissza is állt a center-center párharc, ezzel pedig a Pistons feladta azt, hogy Duren tudjon folyamatosan besegíteni Josh Hart mellől. A meccs hajrájában viszont ismét Harris fogta többnyire Townst (eltekintve azoktól a labdabirtoklásoktól, amikor Malik Beasley vagy Dennis Schröder keveredett rá), és ezzel ugyan megint el tudták venni a dobásai nagyját, de két nagy kosarat, illetve két kulcsfontosságú büntetőt azért tudott szállítani a magasember.

A Knicks centere összességében remek teljesítményt nyújtott, 31 ponttal, 8 lepattanóval és 2 blokkal jelentkezett, 10/18 mezőnykísérlete mellett pedig 7/7 büntetőt is bedobott. A hajrában védekezésben is megvillant többször, ekkor jött az egyik blokkja is, akadt egy labdaszerzése is, illetve fontos pillanatban tudta megzavarni a gyűrűt támadó Cade Cunningham-et.

A Harris-Towns egyenletben ugyanakkor nem csak az változott az előző meccsekhez képest, hogy a Knicks játékosa agresszívabb volt, mert eközben a Pistons veterán vezére is csődöt mondott támadásban. Nagyon sokáig pontot sem dobott, a második negyedben faultgondjai is akadtak, és a lepattanózása is visszaesett. Az utolsó öt percben dobott ugyan két kosarat, pár másodperccel a vége előtt elsüllyesztett egy triplát is, ami halvány reménysugárt jelentett a Pistonsnak, összességében viszont 2/9-es mezőnymutatóval 5 pontot szerzett csak, és a legutóbbi 13 lepattanója után most csak 6 lecsorgóba tudott belekapaszkodni.

 

Ezért Brunson a legjobb clutch játékos

Jalen Brunsont sokáig jól kordában tudta tartani a Pistons, az első három negyed során 5/14-es mezőnymutatóval 18 pontot ért el, viszont amikor a legnagyobb szükség volt rá, megmutatta azt, hogy miért ő nyerte el az Év Clutch Játékosa díjat. Amíg az első három negyedben sorra jöttek le a triplái, az utolsó 12 percben elkezdett befelé menni, amiből 12 pont jött össze – 4/6-os mezőnymutatóval, illetve 4/6 büntetővel dolgozott Brunson, és az egyik kihagyott büntetője is szándékos volt.

104-101-es Knicks-vezetés után 10 pontot dobott az utolsó 4 perc 10 másodperc során, miközben a túloldalon Cunningham 1/4-es mutatóval csak 2 pontot szenvedett össze ugyanebben az időszakban. A Pistonsnak a végjátékban nem volt egy igazi vezére, náluk Brunson megőrülése alatt öt játékos is próbálkozott mezőnyből, mindannyian legalább kétszer, miközben a Knicksnél csak Townsnak és Hartnak jutott egy-egy dobás a sztárjuk mellett.

 

Felemás a Knicks kétcenteres játéka

A Knicks eddig mindhárom meccsen elővette azt a felállást, amiben Towns és Mitchell Robinson egyszerre van pályán, és ez a harmadik meccsen sem volt másképp, próbáltak ezzel is extra nyomást gyakorolni az egyik centerét nélkülöző Pistonsra (Isaiah Stewart megint maródi volt). Ha onnan nézzük, hogy Thibodeau milyen szűk rotációkra támaszkodik, nem hangzik rosszul, hogy a párharc során 44-44 pontot dobtak, illetve kaptak olyankor, amikor Towns és Robinson egyszerre volt a pályán, ugyanakkor a Pistons számára lehet abban potenciál, hogy ezeket az időszakokat jobban ki tudják használni.

Amikor kétcenteres játékkal próbálkozik a Knicks, mindössze 37,2 százalékkal dobnak mezőnyből, és csak 3/10 triplánál járnak ezzel a felállással, míg a Pistons ezzel párhuzamosan 45,7 százalékkal dob mezőnyből, és már 8/19 bedobott hárompontosuk is van ezen összeállítással szemben. A Pistons eddig azért nem tudta jobban kihasználni ezeket az időszakokat, mert túl sokat faultolnak ilyenkor, illetve az első két meccsen jól is támadólepattanózott ebben a formában a Knicks..

A harmadik meccsen különösen látszódott az, hogy a Knicks támadójátéka esetlegessé válik ezekben a percekben, mindössze 5/15 jó dobással és 4 eladott labdával zártak szűk 9 perc alatt. Ez csak azért nem bosszulta meg magát jobban, mert ezúttal a Pistons triplái kimaradoztak, és csak 2/7 hárompontost süllyesztettek el a kétcenteres ellenfelükkel szemben. A lepattanózást is hozta ezalatt 8-6-ra a Pistons, a Knicks nem tudott második esélyeket kiharcolni, és az ilyenkor létrejövő magassági fölényük ellenére is csak egyszer hozták el a támadót.

Mindezt persze úgy is lehet nézni, hogy Robinson volt a Knicks egyetlen olyan cseréje, aki 9 percnél többet játszott ezen a meccsen, de az ő játékideje is megállt 16 percnél, miközben Thibodeau 39-43 percet játszatta a kezdőit.

 

Két mérkőzés krónikája

Nem egyszerű értékelni a Grizzlies-Thunder összecsapáson látottakat, mert 21 percen keresztül gyakorlatilag tökéletes teljesítményt nyújtott a Grizzlies, és ezután jött Ja Morant sérülése. Az irányító egyénileg is jó számokat hozott azalatt, amíg pályán volt, miközben hatalmas szerepe volt abban, hogy a sérüléséig mindössze kétszer adta el a labdát a Grizzlies. Amikor lejött a pályáról, 67-40-re vezettek, majd néhány másodperccel később dobtak még egy kosarat, nélküle viszont a 29 pontos előny sem bizonyult elegendőnek – a Thunder a rájátszások történetének a második legnagyobb fordítását mutatta be, 2019-ben a Clippers 31 pontos hátrányt dolgozott le a Warriors ellen. Miután Morant kiszállt a meccsből, a Thunder 74-41-re hozta a hátralévő időszakot.

A Grizzlies gyönyörűen járatta a labdát az első félidőben, jó helyzeteket alakítottak ki, amiket rendre be is dobáltak, így a Thunder egyáltalán nem tudott futni. Morant sérülése után viszont egy második meccs vette kezdetét, a második félidőben 13 eladott labdába kergették bele a Grizzlies játékosait, miközben 9/36-os mezőnymutatón tartották őket. Elképzelhető, hogy a Thunder védekezése egyébként is feljavult volna a nagyszünet után, mert addigra belátták, hogy nem érdemes hosszabb ideig erőltetni együtt a Holmgren-Hartenstein párost, ugyanakkor ez egy „Mi lett volna, ha?” típusú kérdés, amin nem érdemes hosszasan lamentálni. Azt már valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy a Grizzlies képes lett volna-e teljesen visszajönni ebbe a párharcba, ha megnyerik a harmadik mérkőzést, a kiesésüket viszont gyakorlatilag elkönyvelhetjük, mert 0-3-ról még egyetlen csapat sem tudott fordítani, ráadásul Morant egészségügyi állapota is a levegőben lóg.

Az első félidőre mindenesetre büszkék lehetnek Memphisben, a második kapcsán viszont lehet bennük némi hiányérzet, mert hiába nem volt már Morant, a támadójátékuk visszaesésének a mértékét nem lehet csupán ezzel magyarázni. Persze az előre sejthető volt, hogy az első félidei 11/22-es triplázásuk nehezen lesz tartható, ugyanakkor a fordulás után 3/20-at hajítottak távolról, Santi Aldama és Scotty Pippen Jr. is teljesen kihűlt, míg az első félidőben csendesebb Desmond Bane elkezdett erőlködni. Onnantól pedig, hogy a támadójátékuk visszaesett, törvényszerű volt, hogy a pálya másik oldalán is nehezebb helyzetbe kerülnek, mert a Thunder akkor él igazán, amikor mindenkori ellenfelének rendezetlen a hátsó alakzata.

 

SGA nem az igazi

A Thunder úgy vezet 3-0-re, hogy Shai Gilgeous-Alexander egyszer sem dobott igazán hatékonyan, továbbra is csak erőlködik a párharc során – sorrendben 4/13, 10/29 és 10/26 sikeres kísérlete volt a három meccsen. A harmadik találkozón így is nagy szerepe volt a fordításban, kiharcolt és bedobott 9/9 büntetőt, illetve kiosztott 8 gólpasszt is, viszont a párharc során csak 47,5 százalékos True Shooting mutatóval dolgozik – most ez még belefér, viszont a rájátszás későbbi részében többre lesz tőle is szükség.

SGA gyengébb dobóteljesítményében nagy szerepet játszik, hogy nem tudja hatékonyan támadni a Grizzlies magasembereit: Jaren Jackson Jr. ellen 1/10, Zach Edey mellől pedig 4/14 dobását süllyesztette csak el eddig, de a hátvédek közül Bane (2/12) is kimondottan jó arányban készteti őt hibázásra. Az is árulkodó ugyanakkor, hogy annak ellenére keresi nagyon aktívan ezeket a párharcokat, hogy Pippen mellől 12/23 dobása célba ért, a Grizzlies irányítójától annak ellenére próbál szabadulni, hogy mellőle hatékonyan dob.

 

Holmgren mellett Caruso is sokat tett ezért a fordításért

A Thunder fordításában hatalmas szerepe volt a második félidőben 23 pontot szóró Chet Holmgrennek, a Grizzlies védekezése nem tudta lekövetni a Thunder pick-and-pop játékát, és a center be is dobálta az előtte adódó lehetőségeket, illetve nem egyszer jó érzékkel kontrázta meg a rá kirontó embert. A végjátékban is bedobott egy nagy triplát, illetve elsüllyesztett két kulcsfontosságú büntetőt, neki is volt köszönhető az, hogy a Thunder elbírta Gilgeous-Alexander csendesebb hajráját – az MVP-jelölt szűk 8 perccel a vége előtt bedobott 3/3 büntetőt, utána viszont már nem szerzett pontot.

Holmgren mellett Alex Caruso játéka is nagyon látványos volt. A hátvéd a második félidőben 5 pontot, 4 lepattanót (2 támadó), 2 gólpasszt, 4 labdaszerzést és 1 blokkot jegyzett, ugyanakkor ez sem nem mutatja meg teljes egészében, hogy mennyire elszántan ment minden egyes labdáért, illetve mennyire fontos szerepet töltött be az utolsó percekben. Miután 108-105-re vezetett a Grizzlies, Caruso előkészített egy triplát Holmgrennek, majd blokkolta Jackson Jr. dobását, ami után a lepattanó is az övé lett. 111-108-as Thunder-vezetésnél ismét ő villant, labdát szerzett Pippentől, és nem rajta múlt, hogy Luguentz Dort nem zárta le a meccset a büntetővonalról. Egy újabb kivédekezett Grizzlies-roham után is Caruso volt az, aki végigvitt egy ziccert, majd a következő jó védekezésük után ismét az ő kezében kötött ki egy lepattanó – 10 másodperccel a vége előtt csak az egyik büntetőjét dobta be a kettőből, de ez ekkor már belefért.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus