Playoff-percek: Paul és a Suns-védekezés sok a Denvernek

Chris Paul tanár úr

Ha létezik tökéletes irányítói munka, akkor ennek az illusztrációját láthattuk az elmúlt meccseken Chris Paultól. Ma hajnalban úgy ért el 17 pontot és 15 gólpasszt, hogy közben egyetlen alkalommal sem adta el a labdát, és ezzel a teljesítményével 2014 óta ő az első játékos, aki a rájátszásban egy meccsen elér legalább 15 pontot, 15 gólpasszt és 0 eladott labdával zár – 7 évvel ezelőtt szintén Paul érte el ezt a bravúrt, azelőtt pedig 2008-ban fordult ez elő, és az akkori elkövető is Chris Paul volt.

Paul láthatóan más szinten van az elmúlt meccseken, legutóbb a 11 gólpasszára jutott 1 eladott labda, míg az azt megelőző találkozón 12 gólpasszra szintén 1. Akárhogy is számoljuk, ez 3 meccs alatt 38 gólpassz és 2 eladott labda, és az az igazán félelmetes, hogy a 38 lehetne több is, mert közel sem dobták be az összes általa teremtett helyzetet a társai, többször is teljesen tiszta dobóhelyzetet hibáztak el. A Nuggets elleni második meccsen 24 potenciális gólpasszt osztott ki, és a 9 kimaradt lehetőségből is több tiszta helyzet volt, ahogyan a 15 tényleges gólpasszából is 11-nél ez volt a helyzet, Paul zsenije mellett a Nuggets botrányos védekezése is hozzájárult ehhez a teljesítményhez.

 

A védekezésével arat a Suns

Támadásban Paul szervezőjátékán kívül senki sem emelkedik ki igazán a Sunsnál, remekül eloszlanak a terhek, senkinek sem kell túlvállalnia magát, és ma még az is belefért, hogy Cam Johnson mezőnyből, Mikal Bridges pedig triplából zárjon 2/8-as mutatóval. Mivel több rontásuk is tiszta helyzetből érkezett, ezért könnyű arra a következtetésre jutni, hogy mindkettőjükben akad még tartalék, és egyáltalán nem tűnik elvont gondolatnak, hogy legközelebb a jelenleginél jobban fogják kihasználni az előttük adódó lehetőségeket.

Amellett, hogy jól működik a Suns elöl, hátul is parádésan teljesítenek, nagyon szervezetten, tudatosan és keményen védekeznek, szinte egyáltalán nem követnek el buta faultokat sem, amiket beütnek, azok általában jókor, jó időben csattannak az ellenfélen. A Nuggets hiába próbál meg kierőszakolni váltásokat, ezeket nem tudják úgy megtenni, hogy a kialakult párharcokkal ne lehessen elégedett a Suns, és amikor sikerült is Nikola Jokicsról leválasztani Deandre Aytont, akkor sem tudott azzal túl sok mindent kezdeni a Nuggets.

Aytont ismét ki kell emelni: ezúttal talán kevésbé tűnt látványosnak a védekezése, mint az első találkozón, de ugyanúgy ésszel és türelemmel fogott Jokics lassításához, nem ugrott el gondolkodás nélkül az MVP minden kis cselére, és a korán begyűjtött két személyi hibája után is higgadt tudott maradni, nem is fújtak rá több faultot. Monty Williams is dicséretet érdemel, mert bízott a centerében, hogy a korai második faultja után sem kerül bajba, nem cserélte le azonnal, és ugyan egy-két labdabirtoklásnál talán túlságosan is óvatosnak bizonyult Ayton, összességében ismét jól megoldotta a feladatát.

 

Porter nincs rendben

Már az első meccs második félidejében is kevesebb lehetőséget kapott Michael Porter Jr., mivel fájt a háta, már ott sem játszott jól a fordulás után, ma viszont az elejétől kezdve rosszul nézett ki. Hiába kezdett agresszíven, és vállalt több dobást is az első percekben, nem tudta elkapni a ritmust, és végül 3/13-as mezőnymutatóval zárt, de a Nuggets számára ennél is nagyobb problémát jelent, hogy nem is tűnt teljesen egészségesnek. Nagyon nagy szükségük lenne arra, hogy ő összeszedje magát, mert nélküle végképp nincs ebben a csapatban elegendő tűzerő, és ezen az sem változtat, hogy Will Barton jól tért vissza, neki csak egy szükséges pluszt kellene hoznia, nem egy újabb kiesőt pótolnia.

 

Mit tehet a Denver?

Meglehetősen nehéz kérdés ez, mert a második meccsen kilátástalannak tűnt a játékuk, semmit sem lehetett látni abból az akaratból és elszántságból, amit a Trail Blazers elleni párharc jelentős részében mutattak. Védekezésben a legnagyobb gondot az jelenti számukra, hogy Paul egy-egyekben tanárian olvassa a játékot (ki gondolta volna?), és a passzkészsége miatt nem is duplázhatják őt, mert akkor előléphetne az a Booker, akit bizonyos helyzetekben szintén nem ártana duplázni. Mivel jelenleg Paul passzai okozzák a legtöbb gondot, ezért a passzsávok védésén kellene alakítaniuk, de ha túlreagálnak, akkor könnyedén megtörténhet az is, hogy Paul szórja meg őket, mert láthatóan már elég jól van ahhoz is.

Támadásban is több kellene a Denvertől, mert az első meccsen legalább Porter és Gordon valamennyit hozzá tudott tenni ezen az oldalon, de mostanra Jokics teljesen egyedül maradt, és ő sem tudta azt a domináns teljesítményt hozni, amit az előző körben. Will Bartonban lehet esetleg reménykedni, és biztatóan is mozgott elsőre, de felelőtlenség lenne kizárólag arra építeni, hogy majd ő többet hoz legközelebb, mert annál nagyobb különbséget kellene ledolgozniuk, mint amennyit Barton jó teljesítménye ellensúlyozni tudna. Igazság szerint mindenkitől több kell, Campazzo, Rivers és Gordon is mélyen a tudása alatt játszott, ahogyan az említett Porter is, és főleg a hozzáálláson kellene változtatni, mert akarásban, elszántságban köröket ver rájuk a Suns.