Playoff-percek: végül mégis falba ütközött a bostoni támadójáték

Végül mégis falba ütközött a bostoni támadójáték

Jelentős lépést tett ebben a szezonban a Celtics, január óta a liga legjobb csapataként dolgozott a gárda és nemcsak védekezésben, de támadásban is megtalálta a maga hatékony játékát. A playoffban is voltak parádés produkciói az együttesnek és sokáig úgy tűnt, hogy bár vannak a korábbi időszakra jellemző lefagyások, amikor előkerül az iso-kosárlabda, elszórják a labdákat és erőlködnek, rossz döntéseket hoznak, de ezt hamar tudják kezelni és vagy már a meccs közben vagy legkésőbb a következő meccsre kijavítják, rendezik a gondolataikat és újra megjáratják a játékszert, amelyekből jönnek az üres hármasok. Emiatt is történhetett az, hogy nem kaptak ki egymás után kétszer - egészen a nagydöntő második feléig, amikor nem hogy kétszer, de háromszor is sikerült.

Ha hátradőlünk és áttekintjük a finálét, azt látjuk, hogy a GSW védekezésével szemben igazából nem tudtak úrrá lenni a problémáikon. Az első mérkőzésen három negyeden keresztül hátrányban voltak és nem is tudtak hatékonyan támadni, majd a negyedik negyedben jött a 7/7 tripla, amivel "megmentették" magukat és győztek. A második találkozón 88 pontot szereztek és 33-at kaptak az eladott labdáikból, majd a harmadikon megint oda tudtak figyelni a legfontosabb faktorokra, de végül nem feltétlenül ezzel, hanem a záró etapban engedett 11 ponttal nyertek. 2-1 után viszont beszakadtak elöl: az utolsó három mérkőzésen 97, 94 és 90 pontot szereztek és összességében is elmondhatjuk, hogy csak a két győztes találkozón érték el a 100 pontos határt, azokon 120-at és 116-ot dobtak, egyébként 92-t átlagoltak, azzal nem lehetett nagydöntőt nyerni.

Az eladott labdák száma is beszédes, a két győztes meccsükön 12 és 13 alkalommal vesztették el a játékszert és ezeken hattal kevesebbet adtak el, mint a Warriors, a négy vesztes találkozón viszont átlagosan 19-szer (!) szórták el és ezen a négy derbin összesen 24-gyel adtak el többet, mint a GSW. Az utolsó két mérkőzésen, 2-2 után eladott 41 ezeken az estéket -17-et eredményezett a Warriorshoz képest, ennyi fórt egyszerűen nem lehet adni egy többszörös bajnoknak.

Gyakorlatilag minden meccsen volt olyan lefagyása a Bostonnak, amikor percekig nem működött a játék és egy ilyen döntőben ezek sem férnek bele, a ma hajnali 0-21 során például 0/7-et dobtak mezőnyből és két labdát adtak el, onnantól pedig maximum csak futhattak az eredmény után.

Összességében arra a következtetésre juthatunk, hogy bár egészen a nagydöntő közepéig úgy tűnt, hogy nagyjából sikerült kezelni a korábbi évekből visszatérő problémát és ha el nem is tüntették, de áthidalhatják hosszabb távon, a legfontosabb pillanatokban mégis ez okozta a vesztüket. Pontosan emiatt írtunk mi is arról korábban, hogy a bostoni támadójáték lehet a párharc kulcsa és bár a Warriors egészen szenzációs védekezést mutatott be, de a Celtics képes lehet megoldani ezt a feladatot, a fő kérdés az, hogy stabilan képes-e, ezért volt Brownék kezében a kulcs ahhoz, hogy mi lesz a döntő vége - csak azt a kulcsot nem tudták használni, nem tudták vele kinyitni a bajnoki cím ajtaját. Érdekes statisztika, hogy a nagydöntő utolsó tíz negyedéből nyolcat is elvesztett a Boston.

Ebben pedig a végére már feltűnő fáradtság mellett erősen benne volt az, hogy...

 

Nincs mit szépíteni: Jayson Tatum betlizett

Tatumnak a Boston legjobbjának kellett volna lenni, olyan vezérnek, aki átsegíti a nehéz pillanatokon az együttesét, de talán csak az első meccsen tűnt olyannak, aki képes lehet felnőni a feladathoz - mondjuk a nehézségek egy részét ott is ő dobóformája okozta, de 13 gólpasszal, 2 eladott labdával, jó döntésekkel nagy szerepet vállalt a pályaelőny megszerzésében.

Utána viszont egyszer sem láttunk tőle ilyen passzjátékot és irányítómunkát, az nagyon beszédes, hogy a két győztes meccsen összesen négyszer vesztette el a játékszert, a négy vereség során viszont 19-szer (vagyis átlagosan 4,75-ször), amire ezeken csak 20 (vagyis átlagosan 5) gólpassz jutott. Tehát a szervezése is teljességgel megállt a vereségek során, de a dobása az, ami igazán fájt a Bostonnak: 21,5 pontját 20 mezőnykísérletből, 36,2%-os mezőnymutatóval átlagolta össze, a kétpontos dobásait 31,5%-kal küldte a gyűrűbe és meccsenként csak négyszer talált be a triplavonalon belülről. Volt két lepattanós dupla-duplája, de egyébként védekezésben sem váltotta meg most a világot, támadásban pedig félelmetesen messze volt az elvárásoktól.

Mindezt megtetézte azzal, hogy a hatodik, kiesésről döntő mérkőzésen hozta a legrosszabb teljesítményét: a 13 pontját 6/18-as mezőnymutatóval, 1/4 triplával, kiharcolt büntető nélkül, 3 lepattanóval, 7 gólpasszra jutó 5 eladott labdával szenvedte össze, mindent alapul véve most játszott a leggyengébben - akkor, amikor leginkább kellett volna az extra. Ez a finálé neki komoly tanulópénz lesz és ez a teljesítmény egyelőre nem szupersztár-szint volt, pontosan egy igazi komoly szupersztár hiányzott támadásban a Bostonnak ahhoz, hogy kézbe vegye a dolgokat - Jaylen Brown (23,5 pont, 42,8%-os mezőnymutató, 3,7 gólpasszra 3,3 eladott labda, sőt az utolsó két meccsen kereken 10 eladott labda) és Marcus Smart (15 pont 41%-kal, 5 gólpasszra 3,2 eladott labda) erre alkalmatlan, ezt Tatumnak kell megoldania.

Talán jövőre.

 

Curry messze kilógott felfelé

31,2 pont, 5,8 lepattanó, 5 gólpassz, 48,2%-os mezőnymutató és 43,7%-kal elsüllyesztett több mint 5 tripla - ezekkel az átlagokkal zárta a finálét Steph Curry. A Warriors vezére a hat meccsből négyszer is 30 pont felett szórt, a második, egyébként megnyert összecsapáson "megállt" 29-nél és igazából az ötödik találkozó "offnightja" rondít bele az ezt leszámítva szinte makulátlan összképbe. Ha kellett, akkor irányított, ha kellett, akkor háttérbe húzódott, ha kellett, akkor lehozta élete védekezését, ha kellett, akkor pick-and-rollozott, ha kellett, akkor a csapdázásokat olvasta pillanatok alatt, ha pedig arra volt szükség, akkor egyedül a hátára vette a csapatát és fenomenális teljesítménnyel életben tartotta övéit - ez volt a negyedik meccs, amikor 43 ponttal, 10 kőkemény lepattanóval és 7/14 hármassal csillogott. Egyébként ő az első játékos az NBA-döntők történetében, aki úgy átlagol 30-5-5-öt, hogy legalább 5 triplát is bedob meccsenként.

Curry végül a nagydöntőben hozta a legjobb formáját az egész rájátszásban, főleg a nyugati döntő visszafogottabb teljesítményéhez képest látványos az, hogy már az első perctől mennyire magas szinten játszott, ráadásul produkciójának értékét tovább növeli, hogy az Év Védője és az év védekezése (?) ellen bizonyult foghatatlannak egyetlen meccset leszámítva. Olyan fontos szerepe volt a Warriors sikerében, annyira rajta múlt a támadójáték, hogy komolyan fel sem merülhetett, hogy megint elvegyenek tőle egy döntő-MVP címet - kijárt már neki és nagyon nagy történet, hogy ilyen körülmények között nyerte meg.

Ezzel egyébként a liga történetében ő lett a hatodik olyan játékos, akinek van legalább négy bajnoki címe, legalább két alapszakasz MVP-címe és egy döntő-MVP-címe is - Michael Jordan, Magic Johnson, Kareem Abdul-Jabbar, Tim Duncan és LeBron  James társaságához csatlakozott.

Végezetül pedig egy egészen döbbenetes statisztika: a nagydöntőben Curryvel a pályán 115,8-as offensive ratinget hozott a Warriors, nélküle 88,6-ost.

 

Nagy történet a Warriors bajnoki címe

Ha végignézzük ezt a keretet és visszatekintünk a szezon elejére, egyszerűen nem lehetett reális, hogy a GSW bajnokságot nyer. Steph Curry 34 éves és amúgy is elmegy mellette az idő, nem az a kíméletlen gyilkos, aki 2019-ig volt, Draymond Greent sokan már Kínában látták tavaly (elment mellette a liga, stb.), Klay Thompson két és fél év kihagyás és két borzalmas sérülés után majd valamikor visszatér, de kizárt, hogy megközelítse saját korábbi önmagát, Andre Iguodala már csak Udonis Haslem szerepkörére alkalmas, Andrew Wiggins nem lehet brusztoló védőfenomén és csendes "plusz" támadásban, Jordan Poole tavaly még egy 19 perces cserejátékos volt, az volt a kérdés, hogy lesz-e érdemi szerepe a rotációban, Kuminga és Moody újoncként még nagyon nyers, Porter Jr., Payton II, Bjelica, stb. pedig kis túlzással senki másnak nem kellett - ahogy Looney-t sem tartották sokra. Nagyjából ez volt a reális megítélése a Warriorsnak szezon előtt és bár Curry extrája, a keretigazítás, valamint Steve Kerr miatt nyilván benne volt a pakliban, hogy jobbak lesznek az előző szezonnál, de ez a menetelés valószerűtlennek tűnt - még az alapszakasz jó kezdése után is rengeteg volt a kérdőjel. Adalék: a FiveThirtyEight 36-46-os mérleget jósolt a GSW-nek a szezon előtt...

Ehhez képest úgy mentek végig a rájátszáson, hogy a Denvert és a Dallast "lejátszották", 3-0 után adtak egy meccset, majd 4-1-gyel továbbjutottak, a fizikális, de rutintalan Grizzlies ellen volt egy-két neccesebb helyzetük, de ott sem voltak hátrányban, míg a liga legjobb védekezését felvonultató Bostonnal szemben 1-2 után sorozatban hármat nyertek és úgy lettek ismét bajnokok, hogy egyszer sem kényszerültek hét meccsre.

Gondoljunk bele, hogy mekkora elégtétel a fentiek után az, hogy ezzel a kerettel, ebben a helyzetben, ebben az időben bajnoki címet nyertek, hogy Curry a döntő MVP-je lett, hogy Thompson két és fél év kihagyás után rögtön egy újabb bajnoki címmel tért vissza (mondjuk ő 37%-kal átlagolt 17 pontot a döntőben...), hogy Andrew Wiggins egy teljesen más játékosként, 18 pontot és 9 lepattanót átlagolva, az utolsó meccsen négy labdaszerzéssel és három blokkal, brusztoló védőfenoménként és a csapat második legjobb támadójátékosaként felért a csúcsra, hogy Gary Payton II kis híján videóelemző lett, most pedig fontos játékosként bajnokká vált.

Lehet, hogy ennek a garnitúrának tényleg ez volt az utolsó nagy futása, most még hajtotta őket a Durant-éra és az elmúlt két szezon miatt érzett düh és bizonyítási vágy, most jóllaktak és nincs tovább, de egyrészt azért csak itt lesznek még jövőre is, másrészt közben már épül a generációváltás: Wiggins 27, Poole 22, Kuminga 19, Moody 20, egyébként Looney is csak 26 esztendős és mind megtapasztalták már, hogy milyen egy playoff-futás és mi kell ahhoz, hogy bajnokságot nyerjenek. A 21 éves James Wiseman ebből az egész szezonból kimaradt, de Curry, Green és Thompson még évekig alkalmas lehet minimum a mentorszerepre, de egyelőre láthatóan többre is - az biztos, hogy a folytatásban is számolni kell a Warriorsszal.

Még egy adalék: Steve Kerr a játékosként megszerzett öt bajnoki gyűrűje mellé a negyediket húzhatja az ujjára edzőként, így az elmúlt 27 nagydöntő harmadánál bajnoki címet ünnepelhetett. Nem mellesleg Kerr-rel a kispadon eddig 24 playoff-párharcot vívott a Warriors, amelyből 22-t megnyert...

Na jó, még egy utolsó: a Warriors nagy hármasa (Curry, Thompson és Green) több bajnoki címet nyert együtt, mint a Jordan-Pippen-Rodman, a Magic-Kareem-Worthy és a Bird-Parish-McHale trió.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU