Radar Alatt – két center, egy eset

A radar alatt repkedő játékosok etalonja Ben Wallace, aki draftolatlan újoncból lett négyszer az Év Védője, de a Spurs visszavonultatott 12-es mezének tulajdonosa, Bruce Bowen sem örülhetett a drafton. Mellettük sok második körös játékos (például Dennis Rodman, Gilbert Arenas, Michael Redd) jutott el az All-Star tagságig (Rodman a Hírességek Csarnokáig is), az elmúlt 15 évben pedig rengeteg, az Egyesült Államokban nem sokra értékelt, hátul draftolt/draftolatlan játékos futott be nagy karriert – például Manu Ginobili, Marc Gasol vagy éppen Tony Parker.
 
A 2014-15-ös évfolyamból elsőként a centerek között nézünk szét.

 
Hassan Whiteside
 
A Miami Heatnél egyrészt nagyon boldogok lehetnek mostanában, másrészt verhetik a fejüket falba: az elmúlt három-négy évben gyakorlatilag egyetlen poszttal voltak folyamatos gondjaik, a centerével. Olyan reménytelen kísérletek, mint Greg Oden reaktiválása is mutatják, mennyire kétségbeesetten próbáltak szerezni egy normális ötöst – vagy legalábbis egy olyan játékost, aki stabilan képes hozni Chris Bosh árnyékában egy 10 pont-10 pattanó-2 blokkos szezont. Mostanra meglelték - sőt lehet, hogy egy még jobb játékost találtak.
 
Whiteside-nak ugyanis soha nem a képességeivel volt baj, hanem a felfogásával és a pályán kívüli dolgaival (ilyen szempontból komoly mentora lehet csapattársa, Chris "Birdman" Andersen). A gyakorlatilag tökéletes felépítésű, 7 láb (213 cm) magas és 120 kilós center kinézetre a Collins-ikrekre hajaz (egyikük, Jason coming outolt nemrég), van azonban pár különbség: amíg benne annyi tehetség van, mint a két Collinsban összesen (sem), addig a Stanfordon tanuló ikrek sokkal jobban sáfárkodtak azzal, amit kaptak.
 
A kosárlabda szempontjából nagyon jó helyen, Észak-Karolinában felnövő Whiteside már középiskolás korában is nehezen találta helyét – egy évet például New Jersey-ben kosarazott, mert édesapja ott élt, mert édesanyja kissé nehezen boldogult hét gyermekével (apja, Hasson Arbubakrr egyébként 1983-84-ben egy évet az NFL-ben focizott defensive endként). A scout-oldalak nem is rangsorolták túl magasan, ugyanakkor neves egyetemek akarták megszerezni (például a Kentucky vagy az Auburn). Mégis egy kisebb egyetemet, a nyugat-virginiai Marshallt választotta – jól döntött. Egyetlen egyetemi évében, 2009-2010-ben nem csak iskolai rekordokat döntött halomra blokkolt dobásokban, de Shawn Bradley NCAA-csúcsát is megdöntötte (egy szezonban bemutatott blokkok).
 
Whiteside a 2014-15-ös évadban úgy hozott össze tripla-duplát, hogy elérte a 10 pontot, 10 pattanót és 10 blokkot. Nos, ez nem új keletű nála, ilyen statisztikai bravúrt háromszor is megcsinált a 2009-2010-es évadban. Nem volt meglepő, hogy jelentkezett a draftra – ahol végül a második kör elején, a 33. helyen vitte el a Sacramento Kings. Érdekesség, hogy a Kings az 5. helyen DeMarcus Cousinst húzta, aki a Kentucky-ról jött – a Wildcatsnél az ő helyettesének szánták az észak-karolinai ifjoncot, ez végül bekövetkezett egy évvel később és egy szinttel feljebb.
 
Legalábbis ez lehetett a terv Sacramentóban – de nem valósult meg.
 
Amíg Cousins szépen lassan belerázódott az NBA-be és idén All-Star játékos lett belőle (az ő életútja-pályafutása-mentalitása is megérne egy terjedelmes cikket, talán majd máskor), Whiteside szembesült azzal, amit profi kosárlabdának hívnak – és hamar elbukott. Bár négyéves, közel 4 millió dolláros szerződést írt alá, nem tudott megragadni az NBA-ben: folyamatosan ingázott a D-Liga és a Kings között, majd 2011 márciusában térdsérülést szenvedett, megműtötték, ezzel vége is volt az újoncidényének. A második év is így telt, majd 2012 nyarán a Kings kihasználta, hogy szerződése utolsó két éve nem volt garantált, és elbocsátotta.
 
A 2012-13-as évadban igazi vándoréletet élt: játszott két D-Ligás csapatban (a Rio Grande Valley Vipers-szel bajnoki címet is szerzett), majd megnézte magának Libanont is. 2013 májusában már Kínában találjuk, de a nem kétes értékű CBA-ben (kínai profi bajnokság), hanem… a másodosztályban. A Szicsuan Blue Whales gárdájánál végre jutott egy kis személyes sikerélmény, az év legjobb védőjének és centerének választották, majd veretlen playoff után a csapat feljutott a CBA-be. Whiteside ekkor már újra Libanonban volt, majd 2014 tavaszán egy másik kínai másodosztályú csapatnál pattogtatott. Tavaly ősszel megpróbálkozott a Grizzliesnél, de kétszer is elküldték, majd november 24-én leigazolta a Miami Heat – decemberben már ismét a D-Ligában találjuk, a Miami letette a Sioux Falls Skyforce-hoz.
 
Ez eddig egy átlagos történet egy olyan amerikai játékosról, aki kihullott az NBA-ből, és keresi a helyét a világ kosárlabdázásában – de csak eddig. Whiteside ugyanis élete talán utolsó esélyét megragadta, és januárban berobbant az NBA-be. Ez egyáltalán nem túlzás, a fentebb említett tripla-dupla mellett brutális dupla-duplákat (a Clippers ellen 23 pont és 16 lepattanó, a Wolves ellen 24 pont és 20 lepattanó) szállított védjegye, az ipari mennyiségű blokk mellett.
 
Hogy mire lehet elég ez a berobbanás? Whiteside nem vesztette el a realitásérzékét,egy alkalommal félig viccesen azt nyilatkozta, hogy már azzal is nagyon elégedett lenne, ha az NBA2K számítógépes játékban feljebb menne az értéke. A 2015-16-os évadban kicsivel kevesebb, mint 1 millió dollárt fog keresni - ha tartani tudja a szintet, és nem "one year wonder" lesz belőle, akkor jövő nyáron ki fogja tömni valaki egy többéves kontraktussal.

Whiteside szezonmixe:

 
Rudy Gobert
 
Európában, különösen a spanyol bajnokságban lett egyre trendibb, hogy 220 centihez közelítő srácokból akarnak palánk alatti monstereket kinevelni (nem véletlen, hogy a mi magyar óriásainkra, Somogyi Gergelyre, Timkó Norbertre, illetve Dobos Lászlóra is volt kereslet Spanyolországban). Több ilyen játékost draftoltak is az NBA-csapatok, de ez idáig egyetlen egy sem tudott megragadni a tengerentúlon. A Zöld-foki szigetekről jövő óriás, Walter Tavares, vagy a brazil Lucas Nogueira először csak Európába jutott át a Nagy Vízen – azonban Rudy Gobert idei berobbanása előttük is megnyitotta az utat.
 
Az 1992-es születésű francia langaléta a Cholet-nél pallérozódott, 2011-ig inkább az utánpótláscsapatokban – ami egyébként kifejezetten jó ajánlólevél: az Európa-klasszis Antoine Rigaudeau mellett olyan, NBA-ben is megforduló spílerek kerültek ki innen, mint Kevin Seraphin (Wizards), Mickael Gelabale (Sonics, Timberwolves), Nando De Colo (Spurs) vagy Rodrigue Beaubois (Mavericks). 2011 őszétől volt állandó tagja a francia első osztályban vitézkedő Cholet-nak, az EuroCupot is megjárta a klubbal. 2012-ben Vincent Collet, a francia szövetségi kapitány már meghívta a válogatottba, hogy segítse az olimpiára készülő nemzeti csapatot – ugyanezen a nyáron az U-20-as válogatottal ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, és beválasztották a torna All-Star ötösébe. Kis érdekesség, hogy a Cholet 2013-14-ben a Szolnoki Olajjal is találkozott az EuroChallenge második csoportkörében, és mindkétszer kikapott.
 
De ez már egy másik történet, Gobert-t ugyanis a 2013-as drafton elvitte az európai centereket előszeretettel foglalkoztató (idén például Mozgov vagy Nurkic) Denver Nuggets – de még aznap tovább is cserélték Utahba. Gobert meg is kezdte amerikai karrierjét, 2013 nyarán már ott volt a Summer League-ben – de az ígéretesen induló pályafutásba hibák csúsztak. Képtelen volt megragadni a Jazznél, vagy a D-Ligában játszott, vagy a kispadot koptatta – Tyrone Corbin vezetőedző nem igazán akarta beépíteni a Jazzbe, ráadásul Enes Kanter képében egy nála magasabban jegyzett európai center is bezavart a képbe.
 
Gobert azonban nem adta fel, és aki követte a 2014-es Summer League-t, majd a spanyolországi világbajnokságot, egy óriási formába lendülő játékost láthatott a pályán. A Jazznél történt edzőváltásból és Kanter egyre rosszabb játékából is sokat profitált amellett, hogy láthatóan a súlyzókat sem hanyagolta el a nyáron.  A francia nagyember gyakorlatilag 2 hónap alatt megmutatta, hogy ligaelithez közelítő játékos lehet belőle center poszton – a menedzsment már fel is adta az egyre reménytelenebbnek tűnő Kanter-projektet, és letette a voksát mellette. A Jazz cserehatáridő után látott szárnyalása alapján a döntésük eddig tökéletesnek bizonyult.

Gobert szezonmixe: