Radar Alatt 01 – ki az a Powell, ki az a Lauvergne?

 

10. Will Barton. Az egykori portlandi tucatember már az előző szezon végén is villantott 1-2 jó meccset Denverben, dobóhátvéd létére többször is 10+ pattanót szedett. Idén az újjáépülő Nuggetsban is megvannak a percei a közel 2 méteres, de mindössze 80 kilós hátvédnek. Mind az öt meccsén legalább 10 pontot szerzett (12.4-es átlag), 17/19-cel büntetőzik, és védőoldalon is extra: közel 4 lepattanót és 1.5 labdaszerzést átlagol, de akadt 3 blokkja is.

9. Clint Capela. A svájci-francia center a Houston első meccsén kezdett (9 pont, 7 pattanó, 3 blokk, 2 labdalopás…), majd DH12 visszatérése után csereként jutott szóhoz. 11 és 19 perc között kerül pályára, eddig 7.6 pont és 5.2 pattanó mellett 1.6 blokkot oszt ki – mezőnyből pedig brutális, 78.3%-os pontossággal dob.

8. Joffrey Lauvergne. A Denver igazi (ördög)fióka-keltető idén, minden csapattag fog kapni bőven lehetőséget – ennek egyik nyertese a francia magasember. Hátsérülés miatt az utóbbi meccseket ki kellett ülnie, az első három mérkőzésen viszont kevesebb, mint 20 perc alatt összerántott egy 10.7 pont, 6.3 pattanó, 2 gólpasszos átlagot. Hibátlan büntetőzéssel, 3/4-es triplázással, 67%-os mezőnymutatóval – mindez több, mint figyelemreméltó adatsor egy centertől.

7. Jeremy Lamb. A Thundertől érkező hátvéd idén megmutathatja, hogy több Kevin Durant (egyik) cseréjénél – eddig a projekt jól áll. Az első két meccsen 10 pontot, 3 pattanót és 2 blokkot átlagolt, 50 százalék körüli triplázással. Ez sem volt rossz, de miután megkapta a szerződéshosszabbítását, a két következő meccsen rátett még egy lapáttal. A Bulls ellen 9/10-es, a Mavericks ellen 7/11-es pontossággal hintett 20, illetve 16 pontot, meg is nyerte a Hornets ezeket. Összességében 14 pontnál, 3.5 pattanónál és 1.5 gólpassznál jár.

6. Doug McDermott. A kiscsatár hat Bulls-meccsen lépett pályára (4-2 a mérleg), elég hektikus percekkel (15-30), de mostanra bejátszotta magát a kezdőötösbe. Kerek 10 pont, 2.2 pattanó, 1 gólpassz – de McDermott igazi ereje a tripladobásban van, azt pedig nagyon jól műveli: 13/23, 56.5 százalék eddig.

5. Kentavious Caldwell-Pope. A még mindig csak 22 éves dobóhátvéd szép lassan kiharcolta magának a kezdőpozíciót, majd a 10+ mezőnykísérletet is – az más kérdés, hogy egyelőre elég sok dobást ront. Viszont vele így is 3-1-gyel áll a Detroit… Az első két meccsén remekelt (21, illetve 16 pont), a második kettőn kevésbé (12, illetve 6 pont, 6/25 mezőnyből), ugyanakkor 13/14-gyel büntetőzik, és a játék többi elemében is nagyon hasznos (4.5 pattanó, 2.3 gólpassz, 1 labdaszerzés meccsenként). Ha megtalálja a dobásait, feljebb is kúszhat.

4. Otto Porter. A Wizards kiscsatára a tavalyi PO-ban már megmutatta magát, ennek hozománya a kezdőötösbeli pozíció. Olyannyira alapemberré vált, hogy majdnem 36 percet tölt a pályán, a 12 pont, 5.8 pattanó és 2.8 gólpassz nem adja vissza hűen a fontosságát. Porter idén már dobott 19 pontot 8/10-es mezőnnyel, szedett 9, illetve 8 lepattanót, adott 5 gólpasszt, és kétszer is két labdát csent el. Igazi Jolly Joker, aki mindig abban nyújt kiemelkedőt, amiben a Washington éppen hiányt szenved – nem véletlen a 3/1-es győzelem/vereség mutatójuk. Porter remeklése várható volt a PO-teljesítménye és Paul Pierce távozása miatt, csak ezért nem tudott betörni a heti Top3-ba.

3. Dwight Powell. A Dallas erőcsatára onnan lehet ismerős a magyar kosárkedvelőknek, hogy az U20-as válogatott Rosco Allen csapattársa volt a Stanfordon. Powell eddigi NBA-pályafutása sem mindennapi, hiszen egy év alatt 4 (!) csapata volt, és akkor a D-Ligásokat nem is számoltuk. A második szezonja viszont eddig diadalmenet, így utólag ő volt a Rajon Rondo-csere legnagyobb értéke a Mavs számára. DeAndre Jordan nem-átigazolása neki nagyon kedvezett, rengeteg percet kap, és jól is gazdálkodik velük: 22 perc alatt 10.6 pont, 8.2 lepattanó került a statisztikájába (nagyobb kilengések nélkül hozza ezeket a számokat meccsről meccsre), és egy gyengébb estét leszámítva 50 százalék körüli pontossággal céloz.

2. Kent Bazemore. A hátvéd-kiscsatár még csak 4. szezonját kezdte meg, de az ő eddigi pályafutása sem volt 2+2=4 egyszerűségű. A Golden State-ben nagyjából egyszerre kezdett Draymond Greennel, Klay Thompsonnal és Harrison Barnes-szal, de utóbbi kettő egyszerűen nem hagyott neki teret az érvényesülésre. 2014 elején el is cserélték a Lakersbe, majd 2014 nyarán írt alá a Hawkshoz. Szerencsétlenségére itt Korver, Carroll és Sefolosha került elébe a sorban – idén viszont végre megkapta a lehetőséget a kezdőötösben, és él is vele. 10.3 pont és 4.8 pattanó került eddig a neve mellé, de volt már 5 gólpasszos, 3 labdalopásos és 2 blokkos összecsapása is – hasonlóan sokoldalúan segít csapatának, mint Otto Porter. Amiben Bazemore még kiemelkedő eddig, az a pontossága: 50 százalék körül dob mezőnyből, majdnem 60-nal a triplavonal mögül, és 8 büntetőjéből hetet pontra váltott.

1. C.J. McCollum. Az első bő hét egyértelmű győztese a Portland dobóhátvédje, aki Porterhez hasonlóan az előző PO-ban már villantott valamit a tehetségéből – de amit eddig idén letett az asztalra, az kis túlzással All-Star szintű. A nyitómeccsen a Pelicans ellen egy laza 37 pontos karriercsúccsal nyitott, de azóta is a legkevesebb 15 pont volt tőle – 22.2 pontja NBA-szinten is hajszál híján Top10-es. Teszi mindezt 47%-os mezőnnyel, 46%-os triplázással és 81%-os büntetőzéssel… Átlag 34 perce alatt viszont korántsem egysíkúan pontot gyárt, 4.3 pattanót és 3.5 gólpasszt tud felmutatni. Ráadásul mindez a csapat eredményességében is jelentkezik, a Trail Blazers 4-2-es mérleggel áll!

Honorable:

Mo Harkless. A Trail Blazers másik üdvöskéje az utóbbi napokban indult be (15 pont-10 pattanó a Jazz, 10 pont, 4 gólpassz a Grizzlies ellen), ha így folytatja, akkor a 9 pontos, 5 pattanós átlaga is emelkedni fog annyit, hogy beférjen a Top10-be.

Derrick Williams. A kiscsatár-erőcsatár parádésan kezdett a Knicksben (21 perc, 24 pont és 7 pattanó), de egyre kevesebb szerepet kap azóta.

Tony Snell. A Bulls kiscsatára megkapta a kezdőpozíciót a szezon elején, de legutóbb már McDermott kezdett helyette.

Isaiah Canaan. A Philly irányítógondokkal (is) küzd, ebben az első mérkőzéseken Canaan igyekezett segíteni, nem sok sikerrel: közel 34 perceket kapott, de ez idő alatt sokat és rosszul vállalt, eközben 2 gólpassznál többet egyszer sem adott. A Bucks elleni meccsükön már csak 15 percre küldték fel.

Tyler Johnson. Az alig 190 centis tűzgolyó első meccsén még csak egy percet volt a pályán, azóta viszont (köszönhetően főleg Gerald Green kiesésének és Mario Chalmers egyre esedékesebb cseréjének) 20 perc felett átlagol. 11, 7 és 8 pontokat szerzett, pontosan dob, szokásához híven keményen lepattanózik (8 lecsorgó a Houston ellen), gólpasszokat ad, labdákat szerez – ha kicsit emelkednek a számai, ő is beverekedheti magát Top10-ünkbe.