Ray Allen: A (tripla)specialista

I. fejezet: A kezdetek

Walter Ray Allen 1975. július 20-án született a Kalifornia állambeli Merdec városában. Gyermekkorát többek közt Németországban, Angliában és az USA-beli Oklahomába töltötte. Középiskolai tanulmányait a Delzellben (Dél Karolina) található Hillcrest Gimnáziumban fejezte be, akik a vezérletével az állam bajnokai lettek.

Egyetemi pályafutását a connecticuti (University of Connecticut) suliban kezdte meg, még 1993-ban. Az első tanévében még átlagos játékot mutatott, azonban a második esztendőben az All-American státuszt is kiérdemelte, és jelölték az USA Basketball által fenntartott Az év férfi atlétája díjra. A csapatnak sem ment rosszul, hiszen a UCONN (ez a Connecticut „beceneve”) története során harmadszor jutott be az NCAA legjobb nyolc gárdája közé.

1996-ban, utolsó évében újra helyet kapott az All-American első csapatban, és egy becses elismerést is sikerült megszereznie: a Big East (vagyis a Nagy Kelet) konferenciájának legjobb játékosának választották. Ray a Connecticut Huskies történetének harmadik legeredményesebb játékosa 1922 ponttal, valamint az 1995-96-os idényben máig rekordnak számító 116 triplát süllyesztett el.

2007-ben (ekkor már jócskán profi karrierjét taposta), a Syracuse elleni összecsapás nagyszünetében Ray mezét a gárda otthonául szolgáló Gempel Pavilion csarnokának tetejére emelve visszavonultatta, ezzel is tisztelegve a játékos előtt.

A fiatal tehetség jelentkezett az 1996-os Draftra, ahol igen előkelő helyen, az 5. helyen lett kiválasztva a Minnesota Timberwolves által, ám nem sokkal a börze után elcserélték őt a Milwaukee Bucks-ba azért a Stephon Marburyért, akit közvetlenül előtte vitt el a Minny (a csomagba még Andrew Lang is bekerült).

II. fejezet: A profi karrier kezdete, avagy a Milwaukee Bucks sztárja.

Az NBA-s pályafutását nem kezdte rosszul Hősünk, 13.4 pontot átlagolt meccsenként, ami egy újonctól nem is annyira rossz, a playoff azonban nem jött össze, hiszen a 33-49-es mutatóval a Közép Divízió utolsó helyén végeztek klubjával. Allent az NBA második számú újoncötösébe választották.

Az ezt követő esztendőben a rájátszást ismét nem tudták elérni, ám RayRay-re egy rossz szó nem lehetett, mivel 19.5 egységet, 4.9 pattanót és 4 asszisztot tett be a közösbe meccsenként. Megjegyzendő itt, hogy 1998-ban Emberünk szerepelt Spike Lee filmjében, a Játék ördöge (He got game) című alkotásban, ahol Jesus Shuttlesworth-öt alakítja, mint a legnagyobb középiskolás tehetséget, aki tanácstalan a jövőjével kapcsolatban.

Az 1998-99-es szezonban csak 50 mérkőzés került megrendezésre, amiken a fiatal dobóhátvéd egytől egyig pályára lépett, valamennyin kezdőként. Ezeken átlagosan 34 percet játszott, és 17 ponttal terhelte az ellen gyűrűjét mérkőzésenként. A Bucks gárdáján is lehetett javulást látni, 28-22-es mutatóval zárták le a reguláris szakaszt, amivel a rájátszás jogát is kivívták, ott azonban hamar „lefőtt a kávé”, mivel a Reggie Miller vezette Indiana 3-0-al küldte nyaralni Allenéket.

Az 1999-2000-es idény a 196 cm magas hátvédnek eddigi legjobbja volt, 22 pontot átlagolt, amivel csapatának vezére volt, valamint karrierje során első alkalommal beválogatták az All-Star csapatba. A Bucks-nak 42-40-el éppen hogy sikerült „beslisszolnia” a playoffba. Ott az előző évi végállomás, az Indiana várt ismét George Karl legénységére, azonban az akkori söprést követően ez alkalommal jóval nehezebb dolga volt az indianapolisiaknak (3-2). A teljesítménye annyira meggyőző volt, hogy Rudy Tomjanovich, a Team USA akkori szövetségi kapitánya behívta Allent a válogatottba, hogy a Sydney-i nyári olimpiai játékokon küzdjön az Amerikai Egyesült Államok sikeréért. A Dream Team IV nem okozott csalódást, hiszen a sportág atyjai tetszetős játékkal vitték haza az aranyérmet a kenguruk földjéről, bár a litvánok elleni elődöntőben nagyon megizzadtak a továbbjutásért.

Az ezt követő esztendő vitathatatlanul a legsikeresebb volt 26. életévét taposó játékos számára, az All-Star gálán a tripladobó bajnokságot sikerült megnyernie, valamint zsinórban másodszor is parkettre léphetett a hagyományos Kelet-Nyugat derbin. RayRay tartotta az előző szezonbeli 22 egységes átlagát. A fiatal dobóhátvéd Glenn Robinsonnal és Sam Cassellel (ezt a triót Nagy Hármasnak becézték Milwaukeeban) karöltve oroszlánrészt vállaltak a Bucks rájátszásbeli meneteléséből. Az első körben az Orlando Magicet 3-1-el sikerült legyőzni, míg a második fordulóban a Charlotte Hornets már jóval nehezebb ellenfél volt, 2-3-ról sikerült fordítani 4-3-ra. A konferencia fináléjában az Allen Iverson vezette Philadelphia 76ers ellen kellett megküzdeniük Allenéknek, ahol a Charlotte-i szériát követően itt is hét felvonást rendeztek, ám a minden eldöntő ütközetet a Philly nyerte 108-91-re, így Iversonék jutottak be a nagydöntőbe, ahol a Los Angeles Lakers-től kaptak ki. Az idényt követően a 34-es mezszámot viselő játékos az NBA harmadik legjobb ötösében kapott helyet.

A 2001-02-es szezon az előzőhöz képest jókora csalódást tartogatott, mivel George Karl fiai 41-41-el nem jutottak be a rájátszásba, ám a triplagépet ismét, zsinórban a harmadik esztendőben is beszavazták az All-Star csapatba.

III. fejezet: A Szuperszónikus

2002-03-as reguláris szakasz derekán a Milwaukee vezetősége Seattle-be cserélte Hősünket (Kevin Ollieval és Ronald Murray-vel karöltve, valamint egy 1. körös draftcetlivel együtt), a wisconsiniak Gary Paytont és Desmond Masont kapták ellenértékként. A váltás nagyon is jól jött Allennek, hiszen a pontátlaga egészen 24 fölé emelkedett.

Sajnos a 2003-04-es szezonban több sérülés is hátráltatta, a lehetséges 82-ből csak 56 összecsapáson tudott parkettre lépni (ezeken egytől egyik kezdőként), a hiánya a gárdára is kihatott, 37-45-el jócskán elmaradtak a rájátszástól.

Amilyen balul sült el az előző esztendő, annyira jól az azt követő, a Supersonics 52-30-al megnyerte az északnyugati divíziót, majd a playoff első rundójában a Sacramento Kings sem okozott problémát (4-1), ám a következő fordulóban a későbbi bajnok San Antonio Spurs már túl nagy falatnak ígérkezett (Duncanék 4-2-vel húzták be a párharcot). RA34 vezére volt a csapatának, Rashard Lewis-al húzták a gárda szekerét, Hősünk az Év második ötösébe került be Lewis-al egyetemben. 2005 nyarán Ray egy 5 éves, 80 millió dolláros szerződést írt alá a Seattle-el.

A 2005-06-os idény megint csalódást keltő volt, hiszen a zöld-sárgák 35-47-el csak a divízió harmadik pozícióját csípték el, a vajkezű SG-re (shooting guard) most sem lehetett egy rossz szót sem szólni, 24 pontot átlagolt, és zsinórban a harmadik évben választották be az All-Starra. 2006. április 7-én, a Portland elleni győztes meccsen felzárkózott Reggie Miller mögé a második helyre a legtöbb értékesített triplák rangsorában.

A balul elsült 2006-os szezon után nem sikerült javítaniuk, sőt, tovább romlott a mérlegük, 31-51-re. A 196 cm magas játékos karrierje legmagasabb pontátlagát hozta (26.4), és e mellé még 4.1 lepattanó és 4.5 gólpassz is érkezett tőle fellépésenként. Sajnos ebben az évben a bokája nem volt 100%-os állapotban, ami miatt 27 rangadót volt kénytelen az oldalvonalról vagy a televízióból nézni. A csapat gyengén teljesített, de Allen így is megsüvegelendő teljesítményt nyújtott, sőt, január 12-én, a Utah Jazz elleni győztes (122-114, hosszabbítás után) rangadón 54 pontot rámolt be.

IV. fejezet: Egy új éra kezdete

A szezont követően Ray megunta a folyamatos sikertelenséget, és Őt, valamint Glen Davist elcserélték a Boston Celtics-hez, cserébe Delonte West, Wally Szcerbiak és az ötödik helyen draftolt Jeff Green érkezett. Az üzlet hivatalosan június 27-én lett megkötve. Nem sokkal az után, hogy a 32. életévét taposó bedobó aláírt a Celtics-hez, egy újabb nagy név érkezett: Kevin Garnett, akiért Danny Ainge GM 7(!!!) játékost sem sajnált odaadni ellenértékként. Bostonban a Nagy Hármas (korábban a gárdát 9 éve szolgáló Paul Pierce-t is sikerült maradásra bírni) összeállásáról suttogtak (ezt a jelzőt legutóbb a Bird, McHale és Parish által alkotott legendás trióra mondták). Mivel a Massachussets-iek két komoly névvel erősítettek, továbbá remek kiegészítőembereket szereztek, egy csapásra bajnokesélyesek lettek.

Az alapszakaszt parádésan kezdték új társaival, hiszen az első 20 meccset követően igen meggyőző, 18-2-es mérleggel álltak, valamint Hősünk a Toronto elleni rangadón átlépte a 17000 pontos határt. Februárban helyet kapott Kelet válogatottjában a New Orleansban megrendezett All-Star gálán. A zöld-fehérek tovább robogtak, és 66-16-os győzelem-vereség mutatóval az 1. kiemelést is megszerezték, amivel a pályaelőny az egész rájátszásban biztosítva volt számukra. Amilyen könnyen lépték át az ellenfeleket a reguláris szakaszban, a playoffban már annál nehezebb dolguk volt Garnettéknek, mivel az első két körben az Atlanta Hawks-t és a Cleveland Cavaliers-t is csak 4-3-al, a TD Banknorth Gardenben rendezett találkozók behúzásával ütötték ki. A Keleti fináléban a Detroit Pistons-t már 4-2-vel sikerült két vállra fektetni. A fináléban a C’s ősi ellensége, a Los Angeles Lakers várt Rivers mester tanítványaira, soraiban az alapszakasz MVP-jével, Kobe Bryanttel. Az első két, Bostonban rendezett összecsapáson egyaránt diadalmaskodtak Garnették (Ray az elsőn 19-et, míg a másodikon 17-et rámolt be).

A három, LA-ben lejátszott derbi közt mindenféleképpen szót kell ejteni a sorozat negyedik felvonásáról, ugyanis a rekordbajnok írd és mondd, 24 pontos hátrányból fordított (ez az NBA történetének legnagyobb finálébeli fordítása), amihez a 20-as mezszámot viselő Hősünk 19 egységgel járult hozzá. 3-2-es Celtics előnnyel mehettek vissza Bostonba a felek, és sokan reméltek egy parázs hangulatú hatodik derbit, ám azoknak csalódniuk kellett, hiszen Piercék parádés játékkal, 131-92-es győzelemmel szerezték meg 21 keserű esztendő után a bajnoki címet, ami a franchise történetében már a 17. volt. Ray Allen elérte azt, amiért a Celtics-hez igazolt: a bajnoki címet, amiből nem kis részt vállalt, mivel a fináléban 20.33 pontot átlagolt.

2008. október 28-án, az új idény kezdetén, egy fantasztikus ceremónián adták át az aranygyűrűket, amit egybekötöttek a legújabb, 17. zászló felavatásával is. A Cleveland Cavaliers nem tudta elrontani a zöld-fehérek ünnepét, mivel Rondóék 90-85-el teljessé tették az ünnepet. A címvédő parádésan menetelt az alapszakasz első felében, amit alátámaszt, hogy az All-Star szünetig 44-11-el álltak (Allen a Gálán helyet is kapott a Keleti gárdában). Az alapszakaszt végül 62-20-al fejezték be, ami a főcsoport második helyére volt elegendő. A playoff első fordulójában a hetedik kiemelt Chicago Bulls volt az ellenfél, ott egy nem mindennapi párharcnak lehettek szemtanúi a nézők, ugyanis a 7 felvonásból 4 torkollott hosszabbításba, és ezek közt volt egy három túlórás „öldöklés” is. Nem lehet elmenni szó nélkül Allen hatodik mérkőzésen nyújtott teljesítményéről, ugyanis nem kevesebb, mint 51 pontot (közte 9 triplát) rámolt be a Bikák gyűrűjébe, azonban ez a parádés perfomansz sem volt elegendő a sikerhez. A második körben az Orlando Magic megálljt parancsolt a Garnett nélkül felálló bajnoknak, Howardék 4-3-al jutottak tovább, így a címvédés nem jött össze.

A 2009-10-es alapszakaszt szinte végigaludta a C’s, ugyanis voltak olyan mérkőzések, amiket érthetetlen módon buktak el, azonban így is 52-30-al zártak, amivel a 4. kiemelést érték el. Az első fordulóban a Miami Heat nem okozott különösebb problémát (4-1), sőt, a ligaelső Cavaliers-t is sikerült 4-2-vel két vállra fektetni. A keleti döntőben a tavalyi végállomás, az Orlando Magic volt az ellenfél, és a sokak által „nyugdíjasklub”-nak is csúfolt gárda 4-2-vel (vezettek 3-0-ra is) küldte nyaralni a Van Gundy-legénységet. A nagydöntőben a két évvel korábban legyűrt LA Lakers volt az ellenfél, és Bryanték vissza tudtak vágni a 2008-as zakóért (4-3). Ray Allen a második összecsapáson az első félidőben  értékesített 8 trojkájával megdöntötte a nagyszerű Michael Jordan által tartott triplarekordot (a legenda hét hármast értékesített 1 félidő alatt még ’92-ben). Hiába a remeklés, a harmadik felvonáson Emberünk hatalmasat betlizett, 13/0-ával zárt mezőnyből (8/0 kintről), és összesen 2 pontot kapart össze. A hetedik meccsen a 35 éves hátvéd hiába dobott 13 pontot, a C’s nem tudta megszerezni a 18. bajnoki címét. A nyáron lejárt Ray szerződése, azonban újabb két évre kötelezte el magát a Celtics-hez.

2010 nyarán egy új fellegvár épült fel, nevezetesen a Miami Heat, akiknek sikerült megtartaniuk Dwyane Wade-t, valamint megszerezték a kétszeres MVP LeBron Jamest, és a torontói Chris Bosh-t. A Kelták az alapszakaszban négyszer találkoztak a floridaiakkal, és háromszor Piercék hagyták el győztesen a játékteret. 2011. február 10-én, a Lakers elleni otthoni derbin RayRay megdöntötte Reggie Miller 2561 értékesített triplájából álló rekordját.

A reguláris szakaszt 56-26-al, a harmadik helyen zárták Rivers mester fiai, és a playoff első körében a NY Knicks-t 4-0-al kisöpörték. A második forduló azonban a végállomást jelentette számukra, mivel a Miami Heat 4-1-el megálljt parancsolt az előző évi finalistának.

Mivel 2011 nyarán elrendelték a lockoutot, és ez annyira elhúzódott, hogy az alapszakasz első 16 mérkőzését törölni kellett, így a csonkaidényben jóval sűrűbb lett a program. Az All-Star szünetig „vegetáltak” Allenék, 15-17-el álltak, (sokak még a playoffot is megkérdőjelezték) ez után viszont megrázták magukat, és az idény második felét 24-9-el tudták le. Sajnálatos módon a veterán játékost bokasérülés gyötörte, ami miatt 20 összecsapást kellett kihagynia. A visszatérése a padra vezetett, mivel Avery Bradley (aki a liga egyik legjobb periméter védőjévé nőtte ki magát) nagyszerűen helyettesítette, ami miatt meg is ragadt a kezdő 5-ösben. A playoffot az Atlanta Hawks elleni párharccal kezdték KG-ék, amit 4-2-vel sikerült behúzniuk, míg a következő körben a csoportrivális Philadelphiát múlták felül hét összecsapás után (RayRay a hatodik derbin már a kezdőben kapott helyet, mivel Bradley vállsérülése újfent kiújult, és elkerülhetetlen lett a műtéti beavatkozás). A konferencia döntőjében a Heat várt a Celtics-re, és egy roppant fordulatos sorozatban végül 4-3-al (2-0, 2-3, 4-3) a floridai gárda jutott be a döntőbe, amit James vezetésével meg is nyertek.

A nyáron Allen szabadügynök lett, és nagyon sok találgatás látott napvilágot, voltak olyan híresztelések is, miszerint a Clippers-hez, vagy a Grizzlies-hez, esetleg a rivális Heathez igazol. RayRay sok-sok Boston szimpatizánsnak csalódást okozva a Miami Heat ajánlatát fogadta el, aminek fejében 2 évre 6 millió dollárt fog kapni. Voltak olyan hírek is, melyek szerint csak azért kellett távoznia, mert nézeteltérése volt a Celtics fiatal sztárjával, Rajon Rondóval, ami miatt a veterán triplagyáros már nem fért meg egy öltözőben az irányítóval. A pontos igazságot még nem tudjuk, csak találgatunk, de az biztos, hogy nem a pénz döntött, hiszen lényegesen nagyobb kontraktust tolt Allen elé a bostoni vezetőség, mint a Miami, sőt, még „No Trade Clause-t” is hajlandó lett volna beletetetni az új szerződésébe Danny Ainge, mivel RayRay sokat említette interjúiban, hogy a bizonytalanság nem tetszik neki és zokon vette, hogy a korábbi esztendőkben többször is el akarták cserélni. Az imént bemutatott Ray Allen végül döntött és öt esztendőnyi bostoni szolgálat (közte egy bajnoki címmel) után az egyik nagy keleti riválishoz, a Heathez igazolt.

Zárásként nézzünk egy videót a triplakirály bostoni éveiről:

Névjegy
Név: Walter Ray Allen
Születési idő: 1975. július 20
Születési hely: Hillcrest (Dellzell, Dél Karolina)
Állampolgárság: amerikai
Magasság: 196 cm (6’5)
Súly: 93 kg (205 Ib)
Sikerei
1x: NBA bajnok (2008) All-NBA 2. csapat (2005) All-NBA 3. csapat (2001) Az év 2. újoncötösének tagja (1997) Az All-Star hétvége tripladobó versenyének győztese (2000)
10x: All-Star csapat tagja (2000-2002, 2004-2009, 2011)